Kiss családunk blogja

Anyunak szerdán megoperálták a jobb lábát, ami irtó csúnya visszeres volt, megérett a műtétre. Rászánta magát az Anyu és túlesett rajta, hálisten nem bánta meg, mert nagyon jól viseli, úgy tűnik, hamar fel fog épülni.

Szerdán feküdt be, fél 1kor vitték be a műtőbe. Abban maradtunk, hogy csak este látogatjuk meg, ezt ő kérte, h ne ácsingózzunk ott a korházban, aztán tesóval egész nap ment a forró drót, majd fél 3 körül nem bírtuk tovább, megbeszéltük, h elindulunk. Ő otthon tudta hagyni Pollát a sógorra, Bibit felöltöztettem, h magammal viszem és majd felváltva felmegyünk anyuhoz. De szembe jött a szomszéd, így nála hagytam, Zs.bácsival úgy is csípik egymást, és Zs. készségesen segített:).

20perccel azelőtt tolták ki anyut, mint ahogy odaértünk, még kába volt, látszott, h elég jól érzi magát, buli van odabent:)). Azt mondta az édes, mert annyira nagyon édes volt, imádtuk:)), hogy “Pónivilágban vagyok… még most is a játékokkal álmodok. Meg a gyerekekkel, Virággal” És nevetett ő is magán, mert ez az a kába állapot volt, mikor fel tudta mérni, h csak álmodik, de élvezi:)). Nagyokat és jókat aludt, este még bementünk persze, 8körül már lábra is állt, reggel, mire mentem érte, hogy viszem haza, összecsomagolva várt, épp toporgott, fel volt öltözve. Jól leszúrtam, h maradjon már nyugton, nincs 24 órája, h műtötték, de a dokival mondatta el nekem, h neki ezt szabad, sőt, kell. Mondtam az adjunktusnak, h anyukámat kár bíztatni, mert alapból sajtkukac.

{ No, ha már ott voltam alapon, megnézettem a hasam az adjuntussal. A hasammal az van, hogy 2 császár után csodásan visszalakult, a harmadik után már nem:(. Volna rajta csemegézgetni való egy plasztikai sebésznek, a hegem eléggé behúz, a bőröm ugyan szép, de látszik, h a hasizmom sem tart rendesen, elég passzívnak érzem a hegem feletti zsírréteget, amit a doki megerősített.

Nem volna szükség nagy hasplasztikára, csak minire, megmaradna a köldököm is (nagy plasztikánál új köldököt preparálnak, a régi elvész) , és az eddigi méretű heggel megoldható lenne.Sajnos néhány éve már nem finanszíroz a TB ilyen jellegű műtéteket:(. 180 ezer pénz lenne, de azt eldöntöttem, h egyszer megcsináltatom, mert nagyon zavar. Mondjuk ha lesz végre házunk, kijárták a lányok az egyetemet, mindet férjhez adtuk, akkor besorolok a hasplasztikámmal a családi büdzsébe :DDD.}

Hazavittem tehát anyust, akire rá kellett szólnom az autóhoz menet, h lassítson, mert alig érem utól:D. Otthon elrendezgettünk mindet, kiszedtem a mosagatószivacsot a kezéből, átfásliztuk a lábát, majd végre leült és feltette a lábát. Otthagytam, de saját bevallása szerint sikerült túlerőltetnie, mert estére fájt neki. Persze sosem tudni, h mennyire vallja be a fájdalmat, azt mondja, nem kellett bevennie fájdalomcsillapítót. Nyilván ennyire normális, h fáj.

Nagyon hosszú, több, mint 2 órás műtét volt, számtalan metszéssel, nagyon csúnya volt a lábszára. Biztos csupa zúzódás az egész. Ma is jól volt, de pihen, csak hétfőn kezd leltárt írni, van behoznivaló munkája…

Élvezi a kényszerpihenőt, a klinikán jól kipihente magát:)). Műtét után is jól nézett ki, pirospozsgás volt a bőre, látszik, h kicsattan az egészségtől!

Egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam az információt, kérlek benneteket, hívjátok az adományvonalat!

Ők is babára várnak, már 3.éve. Megfelelő körülményekkel sokkal több babát lehetne örökbe adni! Nézzétek meg a rövid videót!

http://www.youtube.com/watch?v=5GFzJR-hock

A Gólyahír Egyesület kilenc évvel ezelőtt alakult szakemberek, és örökbefogadó szülők összefogásával. A Szervezet célja a válsághelyzetben levő várandós anyák támogatása, olyan körülmények biztosítása, melyek lehetővé teszik, hogy biztonságban kihordhassák és megszülhessék gyermekeiket. Az Egyesület önkéntes munkatársai a Magyar Telekom által támogatott, ingyenesen hívható krízisvonalon várják a segítséget kérő anyák jelentkezését. A képzett szakemberek a telefonos tanácsadás és felvilágosítás mellett segítenek az Egyesület krízisszállóján történő elhelyezésben, a kórházban való szülés biztosításában és a későbbi anyaotthonos elhelyezésben is. Amennyiben a segítséget kérő anya a születendő gyermek felnevelését nem tudja vállalni, a Gólyahír Egyesület segít, hogy számára nyílt örökbefogadással találjon örökbefogadó családot. A nyílt örökbefogadás során az örökbeadó és a várakozó házaspár megismerik egymást, az életadó anya döntése után az újszülött néhány naposan örökbefogadó családjába kerül. A közvetítéshez engedéllyel rendelkeznek. Az Egyesület számos további szolgáltatást nyújt mind a krízisterhesek, mind pedig az örökbefogadó családok számára. A Gólyahír Egyesület a Telekom Adományvonal hozzájárulásaival egy új, több várandós befogadására alkalmas krízisszállást hoz létre. A hetedik éve működő Telekom Adományvonal (1788) a Magyar Telekom vezetékes és mobil hálózatából érhető el, a hívás és az sms-küldés ára 100 forint. Domino előfizetésről kezdeményezett hívás kivételével az összeg áfamentes. A két hónap alatt beérkező hívások ára a hívók adományaként teljes egészében a Gólyahír Egyesületé.

Köszönet mindekinek érte!

Vmi csoda folytán ez a kislány 6 éves lett. Nagyon egyszerűen és boldogan telt a szülinapja, a nagyszülők jöttek csak el, tortáztunk, nagy eszemiszom most nem volt… De kellemesen meghitt volt. Megkapta a család közös ajándékát, egy softy szandált, aminek egyrészt meglepő módon NAGYON örült, másrészt látszik, ránézésre látszik, mennyire jó a lábának. Ezen kívül kapott 1 verdát, amire vágyott, Mamáéktól kapott még 1 nagyon klassz készségfejlesztő játékot, amivel azóta is játszanak. Itt a képen reggel, pizsiben, kerékkötővel nehezítve nyomják:)

Az oviban is szokott módon ünnepeltek, amit Virág nagyon várt. Természetesen az ünneplés idejére Bogi átmehetett vendégségbe, ahogy az lenni szokott:). krisztanéni közben fényképezett is, amiért nem tudok elég hálás lenni. A képekről süt a boldogság:)

Itt kicsike az ajándékát mutatja:)

Ilyen édesen aludt a buli után az oviban:)

Majd délután szólt az óvónéni, hogy Virág nagyon hangosan aludt, igen, elég erősen horkol, no meg azt is mondta, h igazán megijedt, mert Virág kb 2szer előadta, h gyakice nem vett levegőt… Francos orrmandula, ennyi volt, vége, kivetetjük. Jövő hét kedden megyünk egy jó fül-orr gégészhet, a klinikán fogják kivenni, remélem mihamarabb.

Kardiológiára kaptunk nyárra időpontot, vicces:)

Voltunk nevelési tanácsadóban hétfőn, Virágnál több dolog van, amire oda kell figyelnünk, éppen idejében:). Ott sem javasolták volna, h menjen most suliba, de mi sem terveztük, így nem okoz gondot. Főleg a mennyiségek megítélése, felismerése, ami szembetűen nehéz neki, minden ilyen dologgal el vagyunk látva, naponta többször számolgatunk szívószálat, vagy játszunk ilyet célzottan… Mamától kaptunk egy nagy szivacs dobókockát, ez a legjobb:). Eldobom, akinek a nevét mondom, meg kell mondania, mennyit dobtam, majd vagy le kell kopognia, vagy annyi kártyát kell adnia a kezéből, amennyit dobtunk, ésatöbbi. Virág 3tól felfelé megszámolja MINDEN egyes alkalommal. Bogi már köpi vágja.

Ellenben nagyon önállóan tud Virág játszani az új játékkal, amit Mamáéktól kapott, majd megírom a nevét gyártmányát, mert sok készségfejlesztőt láttam már, de ez mindent visz!!

Még mindig megráz és felháborít a szegedi szülészet embertelensége… Kati huga szült a napokban, hasonló élményekkel “gazdagodott” , mint oly sokan ott császármetszés után. Gondolom nem csak itt ez a helyzet az országban:(. És a helyzet egyre rosszabb.

Reggel 6kor elfolyt a magzatvize. 8órakor már csepegett az oxitocin (miért??). 14órakor már a műtő felé tolták (miért??). Mert nem tágult elég gyorsan. Vicc. Minden tankönyv szerint az első szülés akár 12-14 óra is lehet. Tekintet nélkül a munkaidő lejártára…

2korspinálisérzéstelenítést kapott a hugi, nyilván az EDA-val kifutottak volna a munkaidőből. Igaz, h az kisebb beavatkozás, kevesebb kockázattal és mellékhatással, de kétségkívül sokkal lassabb.

Első szülése tehát császármetszéssel végződött, ami nem katasztrófa, ha szükséges. Ám ha nem szükséges, akkor az embernek eszébe jut, hogy milyen hátrányokkal is bír ez a NAGY HASI MŰTÉT:

• későbbi összenövések (nekem durvák)

• az első napokat komolyan megnehezíti, a felépülés késlelteti a babára hangolódást, az első napot semmiképp sem tölthetik együtt

• a tej későbbi belövellése

• testvérek számának korlátozottsága (na jó, ez legtöbb esetben nem probléma, akinek az, annak viszont komolyan az)

• szülésélmény elmaradása.

A heget direkt nem írtam, mert az bagatel, és a fent írtak mindegyike bagatel, ha életmentésről van szó. Ám mindez más fajsúlyú probléma lesz, ha csak a szülészeten dolgozók kényelméért alakult így.

És ez még nem minden. Spinál után elvileg 24 órát kellene szinte mozdulatlan feküdni. Katihugit 10óra múlva kiugrasztották, elvonszolták zuhanyozni, majd vissza, szegény kicsilány azt sem tudta, hol van. (Mélyen emlékszem az első császárom utáni éjszakai zuhanyzásra, de nekem volt szerencsém egy csodálatos idős nővérkéhez, aki akkor minden kedvességével azon volt, h megkönnyítse a dolgom.)

Nem telt bele 24 óra, leküldték a gyerekágyra. A lány így fogalmazott, szó szerint: “Lehajtottak, mint egy barmot”. Amikor Kati ezt mesélte, könnybe lábadt a szemem, mert igen, megfogalmazta végre… Ugyanígy éreztem én is, az első császár utáni költözéskor jöttek, összehányták a cuccaimat egy kis kocsira (emlékszem, h az egyik bugyim lógott felül, undorító kupi volt az egész) no meg én ott laktam akkor már 2 hete, ergo, volt cuccom bőven. Szóval 1 perc alatt összehányták a cuccom, és a nővér tolta előttem a kocsit, és sürgetett… Én meg jó kisdobos módjára “téptem” utána. Kísérve a lágotatók pillantásaival, át a klinikán, szinteket áthágva, rémesen megalázó, kiszolgáltatott érzés volt.

Majd persze a gyerekágyon nincs kapacitása segíteni mellre tenni a császáros anyukának az újszülöttjét… Így szegényke présel egy csepp tejet, amit a baba édesen leszopogat, majd heves üvöltésbe kezd, de kezdő, ügyetlen, nehezen mozgó frissenszült nem tud odafordulni, mellre tenni egyedül.Elviszik az éhes babát az anyja mellől (akinek már van teje!!) és megetetik tápszerrel.

Tudom, h ezeknek mindnek van anyagi oka, személyi problémák, nincs elég ember, aki van, az irtó keveset keres, de sokszor csak a jóindulaton múlik, múlna…  És megértem a fásultságot is, azt is, h senki nem akar ennyi pénzért túlórázni senki kedvéért.

De ez egy szülészet. Ahol kisbabák életük első perceit, napjait töltik, családok születnek, édesanyák születnek. NAGYON nem mind1, milyenek az első élmények…