Anyunak szerdán megoperálták a jobb lábát, ami irtó csúnya visszeres volt, megérett a műtétre. Rászánta magát az Anyu és túlesett rajta, hálisten nem bánta meg, mert nagyon jól viseli, úgy tűnik, hamar fel fog épülni.

Szerdán feküdt be, fél 1kor vitték be a műtőbe. Abban maradtunk, hogy csak este látogatjuk meg, ezt ő kérte, h ne ácsingózzunk ott a korházban, aztán tesóval egész nap ment a forró drót, majd fél 3 körül nem bírtuk tovább, megbeszéltük, h elindulunk. Ő otthon tudta hagyni Pollát a sógorra, Bibit felöltöztettem, h magammal viszem és majd felváltva felmegyünk anyuhoz. De szembe jött a szomszéd, így nála hagytam, Zs.bácsival úgy is csípik egymást, és Zs. készségesen segített:).

20perccel azelőtt tolták ki anyut, mint ahogy odaértünk, még kába volt, látszott, h elég jól érzi magát, buli van odabent:)). Azt mondta az édes, mert annyira nagyon édes volt, imádtuk:)), hogy “Pónivilágban vagyok… még most is a játékokkal álmodok. Meg a gyerekekkel, Virággal” És nevetett ő is magán, mert ez az a kába állapot volt, mikor fel tudta mérni, h csak álmodik, de élvezi:)). Nagyokat és jókat aludt, este még bementünk persze, 8körül már lábra is állt, reggel, mire mentem érte, hogy viszem haza, összecsomagolva várt, épp toporgott, fel volt öltözve. Jól leszúrtam, h maradjon már nyugton, nincs 24 órája, h műtötték, de a dokival mondatta el nekem, h neki ezt szabad, sőt, kell. Mondtam az adjunktusnak, h anyukámat kár bíztatni, mert alapból sajtkukac.

{ No, ha már ott voltam alapon, megnézettem a hasam az adjuntussal. A hasammal az van, hogy 2 császár után csodásan visszalakult, a harmadik után már nem:(. Volna rajta csemegézgetni való egy plasztikai sebésznek, a hegem eléggé behúz, a bőröm ugyan szép, de látszik, h a hasizmom sem tart rendesen, elég passzívnak érzem a hegem feletti zsírréteget, amit a doki megerősített.

Nem volna szükség nagy hasplasztikára, csak minire, megmaradna a köldököm is (nagy plasztikánál új köldököt preparálnak, a régi elvész) , és az eddigi méretű heggel megoldható lenne.Sajnos néhány éve már nem finanszíroz a TB ilyen jellegű műtéteket:(. 180 ezer pénz lenne, de azt eldöntöttem, h egyszer megcsináltatom, mert nagyon zavar. Mondjuk ha lesz végre házunk, kijárták a lányok az egyetemet, mindet férjhez adtuk, akkor besorolok a hasplasztikámmal a családi büdzsébe :DDD.}

Hazavittem tehát anyust, akire rá kellett szólnom az autóhoz menet, h lassítson, mert alig érem utól:D. Otthon elrendezgettünk mindet, kiszedtem a mosagatószivacsot a kezéből, átfásliztuk a lábát, majd végre leült és feltette a lábát. Otthagytam, de saját bevallása szerint sikerült túlerőltetnie, mert estére fájt neki. Persze sosem tudni, h mennyire vallja be a fájdalmat, azt mondja, nem kellett bevennie fájdalomcsillapítót. Nyilván ennyire normális, h fáj.

Nagyon hosszú, több, mint 2 órás volt, számtalan metszéssel, nagyon csúnya volt a lábszára. Biztos csupa zúzódás az egész. Ma is jól volt, de pihen, csak hétfőn kezd leltárt írni, van behoznivaló munkája…

Élvezi a kényszerpihenőt, a klinikán jól kipihente magát:)). Műtét után is jól nézett ki, pirospozsgás volt a bőre, látszik, h kicsattan az egészségtől!

Cimkék: , , , ,