Kiss családunk blogja

Béla részletes póker beszámolója után mit is lehet mondani? 🙂

Megyek a következő elődöntőbe is, többen megyünk lányok, nyilván akkor már bejutok. Az az én gondom, hogy a sok fős asztal nem kedvez a játékstílusomnak. ELőtte mindenki óva intett, h a saját játékstílusommal játszak itt, befeszítettem, és számomra ezzel élvezhetetlenné is vált a játék.

Magyarán: legközelebb tojok a tanácsokra és játszom egy jót:)

Továbbá hírekkel is szolgálhatok, vártam ugye egy visszajelzést, voltam interjn egy cégnél egy nekem kedvező munkakörre jelentkeztem, és úgy tűnik, engem választottak:)))))))))))))). Jövő hét szerdán megyek megbeszélni a részleteket, szeretném elvállalni. A család nem örül, Béla fél, félt, mi lesz így velünk, ha nem leszek állandó hátország, de majd megoldjuk jól:). Nekem pedig szükségem van erre, és hihetetlen módon pénzt fogok keresni 7 év után:).

Más dologban is debütálni fogunk, a hosszú hétvégén egy kisebb csapattal Villányba utazunk, a lányok itthon maradnak, Mamával, Tatával lesznek:). Azaz 2 éjszaka a gyerekektől távol, hűmeghá, nem tudom, mi lesz, várom is meg nem is:). De jó lesz, tudom.

Mindenkinek jó pihenést, kikapcsolódást a hosszú hétvégére!

A második elődöntőre kedvesemmel érkeztünk a Classic Póker Klubba, akivel átbeszéltük a taktikát, mert mindketten annyira értünk hozzá! 🙂 A gyerkőcöket lepasszoltuk nagyszülőknek, és belementünk az éjszakába, amiben még bowlingot és John Bull vacsit is terveztünk a kártya után.

A szokásos füstfüggönyön és regisztráción túlesve sorsoltunk és külön asztalhoz kerültünk. Szerencsére a jó fej srácot kaptam osztónak, akivel már a múltkor is sikerült egy asztalhoz kerülni és jól osztott nekem. Persze ez csak amolyan babonaféle, elvileg mindegy lett volna, hogy ki oszt. Lassan fel is töltötték az asztalomat és indult a móka. Sajnos Mag Ryan nem az én asztalomhoz ült, így messziről kellett csodálnom ezt a fantasztikus nőt:

Megfogadtam, hogy most feszesen fogok játszani és elkaristolok valahogy 60 emberből az első 20-ig. Ezt sikerült is az első pár leosztásban hoznom, egész ügyesen dobtam kézbe párt ász full ellen! 🙂 Egy-két hand megnyerése után ráültem az eredményre és hagytam kibontakozni a cápákat, akikből volt 2-3 az asztalnál. Nem akartam semmi kockázatot vállalni.

Aztán mikor emelkedett a vak, a balomon ülő két srác chipje kezdett annyira elkopni, hogy kezdték kétségbeesetten várni a jó leosztást, mert vészesen közeledett hozzájuk a dealer button. Tudtam, hogy csak kreatív hand-el fognak játszani, ezért nem is mentem volna ellenük én sem csak magas párral vagy magas összefüggővel, erre kaptam kézbe JJ-t. Kínos volt a helyzet, ezért puhán betoltam flop előtt egy dupla vaknyi emelést, hogy kiderítsem van-e jobb kártya a kezükben. Mindketten tartották, ebből sejtettem, hogy magas lapjaik vannak. Megnéztük a floppot: QKA. Ezt el kellett csekkolnom első beszélőként, amire azonnal érkezett is a balomról az első all-in, majd ugyanilyen gyorsan a másik, mindenki más dobott, mert akkora volt így a pot, hogy azt nehéz lett volna tartani ilyen floppra. Hatalmas bajban voltam!!! Sorhúzóm, flush húzóm is volt a kézbe JJ mellé. Biztos voltam benne, hogy K vagy A van náluk, de még a magas drill is benne volt a levegőben és persze nekik is kijöhet a sor, bár akkor legalább split lett volna. Nagyon sokáig gondolkodtam, de nem bíztam a turn-ben és a riverben, pedig csak a fele chip-em kellett volna betolni a call-hoz. Életem legrosszabb dobása volt, bár végül a nálam profibbak is azt mondták, hogy ezen a floppon a JJ dobó hand.

Persze mivel 2 all-in maradt játékban show down-ra került sor. Mindketten AK-t mutattak. Ekkor persze kifújtam magam, hogy oké, a két legmagasabb pár ellen talán valóban nem tartott volna ki a JJ, de erre mi jött fel? Na mi? Turn: 9 River 10 ÖSSZEOMLOTTAM!!!

A balomon ülő 2 srác az este hátralevő részében nem győzött hálálkodni a dobásomért én pedig szó szerint megsemmisültem. 2 játékost ejthettem volna ki egy körben, nemhogy a saját asztalomon, de a versenyben is chip leader lettem volna ezzel a kasszával. ahogy azt bokszolóknál mondanák: olyan szintem maradt bennem az ütés, ahogy azt a verseny végéig nem tudtam kiheverni. Annyira elbizonytalanodtam, hogy sorozatosan eldobáltam a sorhúzókat és ezután még két leosztásban is kijött volna a riveren a sorom. Teljesen szétestem.

Jól is esett, mikor ebből a mély depresszióból kimozdítottak és elültettek egy másik asztalra, ahová meglehetősen kevés chippel érkeztem. Nem sok időt hagytam az asztalnak, hogy feltérképezzenek, agresszívan toltam, de csak játszható lapokkal, közben folyamatosan lestem a számítógépen pörgő számokat. 7-8 ember ember kiesése kellett még a biztos továbbjutáshoz, ezért spórolnom kellett volna. Sajnos már annyira magas volt a vak, hogy nem lehettem minden leosztáson passzív, ezért az alkalomra vártam, hogy egy játszható floppot kapjak.

Ketten maradtunk egy leosztásnál, amikor 5,5,6 floppot kaptunk, a kezemben nagyvakból 10,3 volt, magyarul semmim nem volt. Úgy bevágtam az All-in-t, hogy még az osztó is meglepődött. A jobbomon ülő srác keményen gondolkodott, de mivel nem ismert még eléggé, dobott. az arca elé vágtam a lapjaimat és mikor meglátta a semmit, elismerően bólogatott. 🙂

Ez a chip már elég lehetett a végéig, ezért totálisan visszavonultam. sajnos visszanyalt a fagyi, mert mikor preflopp hívásra dobtam a kézbe 7,7 párt, naná, hogy feljött a harmadik 7 a floppon. ekkor már tudtam, hogy ez nem az én napom és jobb ha csak felúszom a farvízen, mert egyszerűen nem érzem jól, mikor kell játszanom.

Közben kedvesem nagy csatában alul maradt a másik asztalon és kiesett. Mellém ült és bíztatott, ami nagyon jól jött. Pattanásig feszült ugyanis a légkör, mikor bejelentették a szervezők, hogy 21 fő maradt, 1 ember kiesése kell a verseny befejezéséig, ezért szinkron osztás lesz a játékban lévő 3 asztalon. 2 vakra elegendő chipem maradt, halálra voltam ítélve. Lélekben feladtam és nem akartam már megvárni, amíg a blind elveszi a maradékot, inkább egy A,K-ra betoltam az all-in-t, melyet a szemben ülő magasan chip leader srác lazán megadott két alacsony lappal. Megértettem a szándékát, ment volna haza! 🙂

Felálltam, felvettem a zakómat, betoltam a székemet, indulásra készen vártam a végét. Hát nem kijött a turn-ön egy K és a riveren egy A! 🙂 Visszaültem és mivel dupláztam, sikerült kibekkelnem a vakot, de játszani megint nem tudtam semmivel. Egészen addig, amíg egy K,Q fel nem jött. Floppon érkezett mellé A,J,9 majd turn-ön 8 és valami megmagyarázhatatlan figyelmetlenségnek köszönhetően az agyam ezt összefűzte. Közben fél füllel hallottam, hogy a hátam mögött is All-in ment valaki. Olyan magabiztosan toltam be az összes zsetonom, hogy még a kedvesemnek is elállta a lélegzete, aki ugye látta a hand-emet. 😀 Show down-nál röhögve bemondom, hogy sorom van, erre csupa kérdő tekintetet kaptam vissza. Hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy hiányzik a 10-es, amit az agyam kipótolt és a srác ezt a sorhúzót egy 8,8 párral adja meg, amivel elver!!!

Ha nem jelentik be, hogy a mögöttem ülő srác 10 másodperccel előttem esett ki, asszem ott kell fellocsolni. Az elbaltázott este legnagyobb mákja ez volt, így továbbjutottam, bent vagyok a döntőben! 😀

Az est hátralévő részében skippeltük a bowlingot és rögtön a John Bullba siettünk, hogy valami eszelősen nagy steak-et betoljunk az arcunkba. Szerencsénkre összefutottunk Gyuláékkal és nagyon jót dumáltunk a teraszon kifeszített ponyva alatt, amire szemelkélő esőpermet hullott. Nagyon kellemes vacsora volt, a konyhában megint nem kellett csalódnunk.

Úgy történt, hogy a Zoli betolt skype-ba egy linket a delmagyar.hu egyik oldalára, ahol freeroll Póker versenyt hirdettek. Mivel az első 60 jelentkezőt juttatták be a selejtezőbe, ezért nem volt mit cicózni, regisztráltam. (A vicc, hogy később kiderült én voltam az 57. jelentkező ekkor.) Ez egy szerdai napon történt és a verseny szombaton 17:00-kor kezdődött. Jött az izgulás, amit egy csütörtök esti házi pókerrel enyhítettünk, ahol szépen tartottam magam, de sosem jutottam el a heads up-ig.

Szombat este beballagtunk a Classic Póker Klubba és a tömegen átvergődve kipipáltattuk a nevünket. Megbeszéltük, hogy ha egy asztalhoz kerülünk nem keménykedünk, ha a másik hív dobjuk a lapot. Nehogymár egymáson verjük el a port. 🙂 Körbesétáltunk a füstszagú szobákban, ahol gyönyörű pókerasztalok terpeszkedtek, körülöttük karfás székek, zöld posztójukon apró zseton tornyocskák voltak. A bőr borítású könyöklőket kénytelen voltam megsimítani, mert ilyet most láttam élőben először.

Ahogy nőtt a tömeg, úgy nőtt a gombóc a gyomromban. Feltüntek ismerős arcok, volt kollégák, sport társak, régi barátok feszült tekintetek. Nagyjából mindenki be volt fosva, ezért mi sem lógtunk ki a sorból. Ahogy ismerkedtünk a közeggel, egyszer csak elindult a sorsolás. Mindenki húzott egy kártyát, amin az asztal és szék száma volt. Én az 1. asztal 4. székét húztam. sok sikert kívántam Zolinak és elbattyogtam a helyemre. Ott már az osztó srác várt és fogadta az érkezőket. Próbáltam méricskélni az asztaltársakat, érkeztek a furcsa arcok sorban. A sarokban zúgó PC egy függöny mögött elvezetett kábelen át tolta ki a plazma TV-kre a játékmester szoftver képét, ahol látható volt a játékosok száma, versenyben lévő és kiesettek aránya, vakemelkedések ideje, stb.

Idegességemet szokásos zsetonbaszogatással próbáltam leplezni, de úgy remegett a kezem, hogy szerencsétlenkedésbe fordult a dolog és inkább összekapartam a szétgurult korongokat, majd a szemembe húztam a megfélemlítés gyanánt hordott, PokerStars baseball sapkámat. annak ellenére, hogy korábban azt mondták, majd az osztó elmondja a szabályokat, nem sokat cicózott, ledarálta, hogy melyik zseton mennyit ér és osztott. Na nem mintha én nem tudtam volna a hold’em szabályokat, de azért voltak az asztalnál bociszemű játékosok, akik szinte félreugrottak a feléjük repülő lapok elöl.

Volt egy lány, akinek köze nem volt a játékhoz. Big blind volt szegényke és, amikor dealer helyről tartottam a vakot, a mellettem ülő small blind dobása után ő is becsúsztatta a kártyáit a vonal mögé. Mire az osztó tanácsolta neki, hogy legközelebb akár csekkolhatna is, a handet így vittem. 🙂 Na persze voltak az asztalnál halak és öreg rókák is, de kezdetben erőt mutattam és sikerült jól megjátszanom a gyengébb kezeket és ekkor még kiválóan tudtam dobni is. Mondjuk kevés játszható lapot kaptam, de amivel emeltem azzal vittem is a kasszát.

A bizonytalanságom kezdett elpárologni, ahogy nőttek előttem a zsetonhalmocskák. A 9. széken egy srác nagyon ügyesen hívogatott, míg végül chip leaderré erősödött. Mondjuk durva mákja is volt, mert egyszer KK-val minden lapon emelt jó nagyokat, amiket egy AA meg is adott, sőt a turn előtt All-in ment. A király párt lehetetlen eldobni, csak az igazán professzionális játékosok képesek rá. A srác bemondta a call-t turn-nél és kapott riverre egy harmadik K-t! 🙂 A lendületet a szünet törte meg, 300 – 600 vakoknál. Koccoltunk Zolival, kimentünk a csöpögő esőre és kifújtuk magunkat. 10 perc friss levegő után visszahuppantunk és elkezdődött a zuhanórepülésem.

Sajnos a kieső játékosok helyére más asztalokról pótoltak embereket és újra meg kellett ismerni a játékosokat. Ekkor viszont már nem a feszes játékot játszottam és nem tudtam ritmust váltani. Belementem néhány hülyeségbe, becsapdáztak és a vakok is elkoptattak. 26. helyen estem ki és az első 22 jutott tovább. Lekarmoltam az arcomat, de senkit nem okolhatok csak magamat.

Minden esetre jó tanulság volt és szerencsére a következő fordulókra is lehetett nevezni, így maradt még 2 lehetőségem a bejutásra.