Kiss családunk blogja

5 napot töltöttünk ezen a csodás helyen egy fantasztikus szállodát találtunk, jó választásnak bizonyult hálisten.

http://www.sielok.hu/szallas/bellevue_maribor/

Mármint a szálooda, mert maga a síparadicsom… hááát… alacsonyan van, így a hóbiztossága alacsony, sajnos nekünk sem volt jó havunk, nappal olvadt, az olvadék pedig éjjel lefagyott. Hálisten 2 alkalommal esett egy kevéske friss hó, de dél utánra már ez is kásás volt. Így a hegy alsó szakaszain nem volt igazán élvezhető, azért elmanőverezgettünk, mikor sível, mikor boarddal:)

Ugyanis az idén vittünk boardot is, Béla csak deszkázott, ő soha életében nem köt fel sítalpakat a lábára, úgy megszerette:)

Aztán volt úgy, hogy esténként a szaunában pihengettünk, ahol is meglepetés fogadott minket, egy kedves szaunamester várt a bejáratnál és ajánlotta magát. Un. szaunaszeánszon vettünk részt, a gőzben paprikássóval kentük be a bőrünket, majd 45 perc pihenő következett a sötét, halk zenéjű pihenőszobában, sok mécseske égett, nagyon kellemes volt…

Majd a finn szaunában kböző aromákat tett a kövekre, közben legyezgetett minket.. majd mézzel kellett bekennünk magunkat, és ezzel a testünkön kimentünk a hóba, mezítláb… Háááát:). Csodavolt.

Majd tus és ismét pihenő…

A mézest megismételtük még egyszer. Így érdemes élni:)))

2szer voltam kint esti síelni, bár boardozni tanulni nem volt sikeres, eleve olvadt a hó, nem is láttam, fáradt is voltam, az az este úgy ért véget, h kiestem a francia felvonóból, sírva odavágtam a dseszkát, sznóóóbordozzon, akinek 3 anyja van:D

Azért adtam még 1napot a dolognak és nem bántam meg:). Végül le tudok jönni piros pályán is vele, meg tudok állni, szóval mondhatni tudok sznóbordozni, igaz inkább csak sarokélen, a lábujjélre nem éreztem rá…

három napot síeltem, az az enyém igazán:)

A sznóborddal sikerült esnem egy szépet, megakadt a lábujjtámaszos élem előre, azaz előre, a völgy felé sikerült  a hóba harapni, illetve fejelni, egy meredekebb szakaszon… ISten áldja a sisakot, rendesen be… a fejem:((. Utána fájt még, majd este viszontláttam a vacsit, szal vmi nem volt kerek.. Másnap később is mentem ki síelni, a nap egy részében pihengettem… De bepótoltam az esti síeléssel:)

A gyerekek rettentően hiányoztak már a 4. 5. napon.. Anyu volt velük, és le a kalappal, mert símán, zökkenőmentesen oldotta meg a csibékkel az egészet, és élvezte végig, nem is fáradt el különösebben… Annyira szeretem, olyan jó, hogy így sikerült ez, olyan megnyugtató volt, h tudtam, mindenki jól érzi magát. Különösebben nem is hiányoltak minket:). Kedden mentünk és szombaton jöttünk, szóval rekord 5 napot töltöttünk a lányok nélkül. Sok volt:). Asszem a 4 nap legközelebb elég lesz…

Csodás 4 napot töltöttünk Szlovákiában, tele élménnyel érkeztünk haza. A gyerekek kiválóan elvoltak a szüleimmel, bár csak itthon árulták el, hogy Apukámhoz péntek éjjel ki kellett hívni az ügyeletet, olyan komoly fejgörcse volt, hogyanyu megijedt. 200as vérnyomása volt, kapott gyógyszert, injekciókat, mindezektől jobban lett. Most kivizsgálásra jár, remélhetőleg ezután valóban szedi majd a vérnyomáscsökkentőt…

Az utunk gyors és eseménytelen volt, hamar Donovaly-ba értünk, 11kor már síeltünk:). Első nap még a kék pályás oldalon maradtunk, és együtt síelgettünk. Enikő kezdő síelő, ő gyakorolgatott végig, Attila pedig profi, ő tanítgatott mindnyájunkat. Később csak Mesternek hívtuk… Enikőt pedig hugiztuk, ugyanis egy hüttébe nem akarták beengedni, mivel azt hitték, nincs 18 éves:D. Ezzel egészen addig hecceltem, míg nem visszaszólt, hogy ne hugizzam, nem a nővérének, hanem az anyjának néztek:DDDDDDDDDDDD.

Igen, volt humora a csapatnak, így nevettünk nagyokat. És aludtunk is nagyokat… Volt olyan, hogy bebuktam a pókert és elmentem aludni, kipihent akartam lenni. És van mit behoznom alvásilag… Nem csaptunk dorbézolós estéket, vacsora után póker, filmnézés, semmi piahabzsidőzsi. Nagyon jól esett…

Félpanziós ellátásunk volt, a kaja jó volt. Általában a pályán ebédeltünk némi sült krumplit, vagy salátát, vagy ilyesmiket, a bőséges reggeli és a mégbőségesebb vacsora elég volt. Sikerült is híznom fél kg-t:(. Délután, 2 alkalommal voltunk szaunázni, úszni, pihenni, ami issssteni egy átsíelt nap után. Egy alkalommal szauna után hóban hűtöttük magunkat:)))

Első nap tehát csak a kék pályákon nyomultunk, ami nemvolt igazán kihívás, így elkezdtünk fogózni, Béla, Atti és én. Általában én voltam a fogó, na nem a sítudásom miatt, hanem mert fizikailag nem tudtam elég jó ütemben gyorsulni, hiszen a fiúk 40kg-val többet nyomnak, mint én. Elég komoly előny ez gyorsuláskor:). Persze, kaptam a cinket végig, mígnem felszívtam magam és második nap végén visszamentem a síkölcsönzőbe és kicseréltettem a lécemet. Angol tudásom ugye minimális, ökögökmakogokcsak, de annyit el tudtam mondani, hogy

“This is slow. ” mondta a srác, h igen, ez egy lassú léc, mondtam,

“change please fast skyboard” mondta, okey, és hozta a másikat. Odaszóltam, hogy ” please, double wax!!!” Röhögött nagyon. Visszahozta, ráállította a bakancsomra, kérdeztem: “Is this fast? Double wax?” Mondta, ezzel én leszek a leggyorsabb a pályán:D

Béla végig videoblogolt, így megörökített néhány igazán klassz pillanatot. Az első nap termései:

Másnap készültünk felmenni a nagy hegyre, ám sajnos zárva volt a felvonó a nagy szél miatt. Így maradtunk a kék pályás oldalnál, ami továbbra sem okozott nagy kihívást, így mentünk hegyi utat keresni, a mély hóban, hát izgalmas volt:DDDD. Mivel nem találtuk meg a régi ösvényt, nem csináltunk újat, feladtuk és hagyományosan a pályán közlekedtünk, amolyan unalmas módon:D. Na meg fogóztunk…. Itt még a gyengeléccel sajnos…

Ezen a napon nagyon esett a hó, vagyis az ónos eső, kitudjami, de hamar átázott mindenünk, így hamarabb abbahagytuk a sízést, mint terveztük.

2.napi videó:

Majd eljött A Nap, a harmadik, mikor is végre fel tudtunk menni a nagy hegyre, ahol piros pályák tömkelege várt ránk, nomeg 1 fekete szakasz, amit feltétlen meg kellett másznunk , amiről feltétlen le kellett síelni…

Amikor felmentünk először, 1350méter magasságba, és fújt a szél, és esett a hó, mint a Deltában… Gyönyörű volt és félelmetes, azt sem láttuk, tudtuk, hol a pálya, merre menjünk… De jóóóó volt, izgalmas, adrenalinfröccs volt.

Délután még a fekete pályán is lejöttünk,az új lécem remekre vizsgázott… Az én technikai tudásomon még bőven van mit csiszolni, Attila szerint ezt bátorsággal kompenzálom, így tulképp nem rettentem meg, “símán” lejöttem a fekete pályaszakaszon is:)

Buckasí a kedvencem, jól el tudom kapni a ritmust, nagyon élvezem:)

3.napi videók:

legjobb:DDD. Mikor Béla elesik az ájfónnal:DDDDD

Negyedik nap ismételten nem működött a nagy hegy, így sajnos kényszerűen ismét a kék pályarendszeren kerestük a kihívást… Volt ott kutyaszán, gyorsan Enivel mentünk egy kört, egy élménynek nem volt rossz, máskülönben nem volt nagy szám.

ugratás:

Itt meg azért esem el, mert Attila felettem a felvonón beszélt hozzám, és összeakadtak a lábaim:DDDDD

Fiúk síelnek:

Hegy tetején bohóckodás, nagyon viccesek:DDD

Nagyon-nagyon jól sikerült túra volt, minek egyik szlogenje lett a “Nincs sportértéke” , amelyet Attila használ nagy előszeretettel, ki nagyon komoly sportember, és tőle hiteles is ez a kifejezés, de ellopkodtuk mi is, mondom, már szállóige:)))))

Jövőre 2 túra lesz, elvisszük a gyerekeket is, jövőre mind síképesek lesznek:). És feltétlen megyünk egyet a csapattal  is, Franciaország, vagy Ausztria lesz. Szlovákia ellen szól néhány dolog, pl kellemetlen, ha nem megy a nagy hegy, ez ott gyakran előfordul… Továbbá a vendégszeretetből sem a javát sikerült kifognunk, találkoztunk kedves helyi emberekkel, ám sajnos a többség tolakodott, furakodott a felvonóknál, a vendéglátókban is voltak megjegyzések, amikre nem volt szükség, csak kaptuk vele a hangulatot is… Szomorú és szánalmas ez az általánosító népek közti viszály, hát honnan gondoljam én az akárkiről, hogy ő milyen, az alapján, h  épp szlovák… De hendikeppel indulunk mi is, magyarságunk okán, ezért is kapjunk az arcunkba a kedvességeket:(

Hogy én legalább ne általánosítsak, voltak kedves szlovákok is, és csak emiatt nem menne el a kedvünk, a vendégszeretet fontos, de a síterep és az ár/érték arány a legfontosabb egy ilyen túra szervezésekor. Sajnos hiába olcsó Szlovákia, igazán jókat síelni csak 1 nap tudtunk a négyből.

Azt hiszem, Béla majd még kiegészíti a posztot, időnként kicsit megváltozik majd:))))

A második elődöntőre kedvesemmel érkeztünk a Classic Póker Klubba, akivel átbeszéltük a taktikát, mert mindketten annyira értünk hozzá! 🙂 A gyerkőcöket lepasszoltuk nagyszülőknek, és belementünk az éjszakába, amiben még bowlingot és John Bull vacsit is terveztünk a kártya után.

A szokásos füstfüggönyön és regisztráción túlesve sorsoltunk és külön asztalhoz kerültünk. Szerencsére a jó fej srácot kaptam osztónak, akivel már a múltkor is sikerült egy asztalhoz kerülni és jól osztott nekem. Persze ez csak amolyan babonaféle, elvileg mindegy lett volna, hogy ki oszt. Lassan fel is töltötték az asztalomat és indult a móka. Sajnos Mag Ryan nem az én asztalomhoz ült, így messziről kellett csodálnom ezt a fantasztikus nőt:

Megfogadtam, hogy most feszesen fogok játszani és elkaristolok valahogy 60 emberből az első 20-ig. Ezt sikerült is az első pár leosztásban hoznom, egész ügyesen dobtam kézbe párt ász full ellen! 🙂 Egy-két hand megnyerése után ráültem az eredményre és hagytam kibontakozni a cápákat, akikből volt 2-3 az asztalnál. Nem akartam semmi kockázatot vállalni.

Aztán mikor emelkedett a vak, a balomon ülő két srác chipje kezdett annyira elkopni, hogy kezdték kétségbeesetten várni a jó leosztást, mert vészesen közeledett hozzájuk a dealer button. Tudtam, hogy csak kreatív hand-el fognak játszani, ezért nem is mentem volna ellenük én sem csak magas párral vagy magas összefüggővel, erre kaptam kézbe JJ-t. Kínos volt a helyzet, ezért puhán betoltam flop előtt egy dupla vaknyi emelést, hogy kiderítsem van-e jobb kártya a kezükben. Mindketten tartották, ebből sejtettem, hogy magas lapjaik vannak. Megnéztük a floppot: QKA. Ezt el kellett csekkolnom első beszélőként, amire azonnal érkezett is a balomról az első all-in, majd ugyanilyen gyorsan a másik, mindenki más dobott, mert akkora volt így a pot, hogy azt nehéz lett volna tartani ilyen floppra. Hatalmas bajban voltam!!! Sorhúzóm, flush húzóm is volt a kézbe JJ mellé. Biztos voltam benne, hogy K vagy A van náluk, de még a magas drill is benne volt a levegőben és persze nekik is kijöhet a sor, bár akkor legalább split lett volna. Nagyon sokáig gondolkodtam, de nem bíztam a turn-ben és a riverben, pedig csak a fele chip-em kellett volna betolni a call-hoz. Életem legrosszabb dobása volt, bár végül a nálam profibbak is azt mondták, hogy ezen a floppon a JJ dobó hand.

Persze mivel 2 all-in maradt játékban show down-ra került sor. Mindketten AK-t mutattak. Ekkor persze kifújtam magam, hogy oké, a két legmagasabb pár ellen talán valóban nem tartott volna ki a JJ, de erre mi jött fel? Na mi? Turn: 9 River 10 ÖSSZEOMLOTTAM!!!

A balomon ülő 2 srác az este hátralevő részében nem győzött hálálkodni a dobásomért én pedig szó szerint megsemmisültem. 2 játékost ejthettem volna ki egy körben, nemhogy a saját asztalomon, de a versenyben is chip leader lettem volna ezzel a kasszával. ahogy azt bokszolóknál mondanák: olyan szintem maradt bennem az ütés, ahogy azt a verseny végéig nem tudtam kiheverni. Annyira elbizonytalanodtam, hogy sorozatosan eldobáltam a sorhúzókat és ezután még két leosztásban is kijött volna a riveren a sorom. Teljesen szétestem.

Jól is esett, mikor ebből a mély depresszióból kimozdítottak és elültettek egy másik asztalra, ahová meglehetősen kevés chippel érkeztem. Nem sok időt hagytam az asztalnak, hogy feltérképezzenek, agresszívan toltam, de csak játszható lapokkal, közben folyamatosan lestem a számítógépen pörgő számokat. 7-8 ember ember kiesése kellett még a biztos továbbjutáshoz, ezért spórolnom kellett volna. Sajnos már annyira magas volt a vak, hogy nem lehettem minden leosztáson passzív, ezért az alkalomra vártam, hogy egy játszható floppot kapjak.

Ketten maradtunk egy leosztásnál, amikor 5,5,6 floppot kaptunk, a kezemben nagyvakból 10,3 volt, magyarul semmim nem volt. Úgy bevágtam az All-in-t, hogy még az osztó is meglepődött. A jobbomon ülő srác keményen gondolkodott, de mivel nem ismert még eléggé, dobott. az arca elé vágtam a lapjaimat és mikor meglátta a semmit, elismerően bólogatott. 🙂

Ez a chip már elég lehetett a végéig, ezért totálisan visszavonultam. sajnos visszanyalt a fagyi, mert mikor preflopp hívásra dobtam a kézbe 7,7 párt, naná, hogy feljött a harmadik 7 a floppon. ekkor már tudtam, hogy ez nem az én napom és jobb ha csak felúszom a farvízen, mert egyszerűen nem érzem jól, mikor kell játszanom.

Közben kedvesem nagy csatában alul maradt a másik asztalon és kiesett. Mellém ült és bíztatott, ami nagyon jól jött. Pattanásig feszült ugyanis a légkör, mikor bejelentették a szervezők, hogy 21 fő maradt, 1 ember kiesése kell a verseny befejezéséig, ezért szinkron osztás lesz a játékban lévő 3 asztalon. 2 vakra elegendő chipem maradt, halálra voltam ítélve. Lélekben feladtam és nem akartam már megvárni, amíg a blind elveszi a maradékot, inkább egy A,K-ra betoltam az all-in-t, melyet a szemben ülő magasan chip leader srác lazán megadott két alacsony lappal. Megértettem a szándékát, ment volna haza! 🙂

Felálltam, felvettem a zakómat, betoltam a székemet, indulásra készen vártam a végét. Hát nem kijött a turn-ön egy K és a riveren egy A! 🙂 Visszaültem és mivel dupláztam, sikerült kibekkelnem a vakot, de játszani megint nem tudtam semmivel. Egészen addig, amíg egy K,Q fel nem jött. Floppon érkezett mellé A,J,9 majd turn-ön 8 és valami megmagyarázhatatlan figyelmetlenségnek köszönhetően az agyam ezt összefűzte. Közben fél füllel hallottam, hogy a hátam mögött is All-in ment valaki. Olyan magabiztosan toltam be az összes zsetonom, hogy még a kedvesemnek is elállta a lélegzete, aki ugye látta a hand-emet. 😀 Show down-nál röhögve bemondom, hogy sorom van, erre csupa kérdő tekintetet kaptam vissza. Hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy hiányzik a 10-es, amit az agyam kipótolt és a srác ezt a sorhúzót egy 8,8 párral adja meg, amivel elver!!!

Ha nem jelentik be, hogy a mögöttem ülő srác 10 másodperccel előttem esett ki, asszem ott kell fellocsolni. Az elbaltázott este legnagyobb mákja ez volt, így továbbjutottam, bent vagyok a döntőben! 😀

Az est hátralévő részében skippeltük a bowlingot és rögtön a John Bullba siettünk, hogy valami eszelősen nagy steak-et betoljunk az arcunkba. Szerencsénkre összefutottunk Gyuláékkal és nagyon jót dumáltunk a teraszon kifeszített ponyva alatt, amire szemelkélő esőpermet hullott. Nagyon kellemes vacsora volt, a konyhában megint nem kellett csalódnunk.

Úgy történt, hogy a Zoli betolt skype-ba egy linket a delmagyar.hu egyik oldalára, ahol freeroll Póker versenyt hirdettek. Mivel az első 60 jelentkezőt juttatták be a selejtezőbe, ezért nem volt mit cicózni, regisztráltam. (A vicc, hogy később kiderült én voltam az 57. jelentkező ekkor.) Ez egy szerdai napon történt és a verseny szombaton 17:00-kor kezdődött. Jött az izgulás, amit egy csütörtök esti házi pókerrel enyhítettünk, ahol szépen tartottam magam, de sosem jutottam el a heads up-ig.

Szombat este beballagtunk a Classic Póker Klubba és a tömegen átvergődve kipipáltattuk a nevünket. Megbeszéltük, hogy ha egy asztalhoz kerülünk nem keménykedünk, ha a másik hív dobjuk a lapot. Nehogymár egymáson verjük el a port. 🙂 Körbesétáltunk a füstszagú szobákban, ahol gyönyörű pókerasztalok terpeszkedtek, körülöttük karfás székek, zöld posztójukon apró zseton tornyocskák voltak. A bőr borítású könyöklőket kénytelen voltam megsimítani, mert ilyet most láttam élőben először.

Ahogy nőtt a tömeg, úgy nőtt a gombóc a gyomromban. Feltüntek ismerős arcok, volt kollégák, sport társak, régi barátok feszült tekintetek. Nagyjából mindenki be volt fosva, ezért mi sem lógtunk ki a sorból. Ahogy ismerkedtünk a közeggel, egyszer csak elindult a sorsolás. Mindenki húzott egy kártyát, amin az asztal és szék száma volt. Én az 1. asztal 4. székét húztam. sok sikert kívántam Zolinak és elbattyogtam a helyemre. Ott már az osztó srác várt és fogadta az érkezőket. Próbáltam méricskélni az asztaltársakat, érkeztek a furcsa arcok sorban. A sarokban zúgó PC egy függöny mögött elvezetett kábelen át tolta ki a plazma TV-kre a játékmester szoftver képét, ahol látható volt a játékosok száma, versenyben lévő és kiesettek aránya, vakemelkedések ideje, stb.

Idegességemet szokásos zsetonbaszogatással próbáltam leplezni, de úgy remegett a kezem, hogy szerencsétlenkedésbe fordult a dolog és inkább összekapartam a szétgurult korongokat, majd a szemembe húztam a megfélemlítés gyanánt hordott, PokerStars baseball sapkámat. annak ellenére, hogy korábban azt mondták, majd az osztó elmondja a szabályokat, nem sokat cicózott, ledarálta, hogy melyik zseton mennyit ér és osztott. Na nem mintha én nem tudtam volna a hold’em szabályokat, de azért voltak az asztalnál bociszemű játékosok, akik szinte félreugrottak a feléjük repülő lapok elöl.

Volt egy lány, akinek köze nem volt a játékhoz. Big blind volt szegényke és, amikor dealer helyről tartottam a vakot, a mellettem ülő small blind dobása után ő is becsúsztatta a kártyáit a vonal mögé. Mire az osztó tanácsolta neki, hogy legközelebb akár csekkolhatna is, a handet így vittem. 🙂 Na persze voltak az asztalnál halak és öreg rókák is, de kezdetben erőt mutattam és sikerült jól megjátszanom a gyengébb kezeket és ekkor még kiválóan tudtam dobni is. Mondjuk kevés játszható lapot kaptam, de amivel emeltem azzal vittem is a kasszát.

A bizonytalanságom kezdett elpárologni, ahogy nőttek előttem a zsetonhalmocskák. A 9. széken egy srác nagyon ügyesen hívogatott, míg végül chip leaderré erősödött. Mondjuk durva mákja is volt, mert egyszer KK-val minden lapon emelt jó nagyokat, amiket egy AA meg is adott, sőt a turn előtt All-in ment. A király párt lehetetlen eldobni, csak az igazán professzionális játékosok képesek rá. A srác bemondta a call-t turn-nél és kapott riverre egy harmadik K-t! 🙂 A lendületet a szünet törte meg, 300 – 600 vakoknál. Koccoltunk Zolival, kimentünk a csöpögő esőre és kifújtuk magunkat. 10 perc friss levegő után visszahuppantunk és elkezdődött a zuhanórepülésem.

Sajnos a kieső játékosok helyére más asztalokról pótoltak embereket és újra meg kellett ismerni a játékosokat. Ekkor viszont már nem a feszes játékot játszottam és nem tudtam ritmust váltani. Belementem néhány hülyeségbe, becsapdáztak és a vakok is elkoptattak. 26. helyen estem ki és az első 22 jutott tovább. Lekarmoltam az arcomat, de senkit nem okolhatok csak magamat.

Minden esetre jó tanulság volt és szerencsére a következő fordulókra is lehetett nevezni, így maradt még 2 lehetőségem a bejutásra.