Kiss családunk blogja

Abigél: továbbra is hihehetetlen szerelem ez a kislány mindenkinek:). Gyönyörű, csupamosoly szopigép:). Ő sem egy hízóbajnok, mint anno Bogi, de a heti 150ek átlagban megvannak. Vicces, mert az első hónapban behozta a kettőjük között lévő 400grammos születési súlykülönbséget, majd onnantól grammra pontosan együtt híznak, 3 hósan mindkettő kerek 6kiló volt:). Jó sokáig átaludta az éjszakát, majd kelt 5körül, most napok óta kel már 2 körül és éhes, kell neki enni adni. Szóval most tanácstalan vagyok, mert Boginál dettó így volt, szépen el is romlottunk, 1 évesen még 5ször szopott éjszaka… Ezt most nem akarom, így az pl egész biztos, h Ebinél nem várom ki majd a 6 hót, mert Bogi akkor lendült nagyot a hízásban, amikor már mást is kapott, ő biz már éhes volt. Szóval egyértelmű, ha az esti szopi, ami rendszerint egy maratoni 1 órás összebújás, az már neki nem elég. A naponta összegyűlő tejet eddig lefagyasztottam és elosztogattam más babáknak. Lehet, h este oda kellene adnom pohárban Bibinek? Nem hiszek már a kőbe vésett elvekben, és a leghősebb anya címre sem pályázok:), viszont a családi nyugalom, béke feltétele, hogy ne boruljon az éjszakánk. Főleg, h Bogi már 1-2 körül az ágyunkban van, ahonnan nem is tervezem kiebrudalni, mert szükségünk van az összebújásra, olyan sokat van oviban. Szóval éjjel technikai gondok is vannak, sokszor akkor kell tárgyalásokat foyltatunk, mert ő Abigél és közém akar bújni, csak úgy nehéz szoptatni:DDD

Amúgy pedig az utóbbi napokban összesen 3szor hasról hátra fordult, nagyon ügyes 3,5 hós nagylány, a nagyok sosem forogtak, úgy látszik Ebi ebben más lesz:). Napközben már játszószőnyegen nyomul, sokat van ébren, és kiabál, sikít, dumál, hogy figyeljünk rá:))). Kint nem igazán szeret lenni, mi mind fázósak vagyunk, ő sem lesz kivétel úgy tűnik:). Azért minden nap igyekszem kicsit kitenni babakocsiban, de nem repes, ritkán alszik el már odakint.

Emmával, az unokatesómmal:

Bogi félelmetes nagy franc, áá, tiszta én mindenben, hangulata mint a széljárás, egyik végletből a másikba, visít és toporzékol, ha valami nem tetszik és társaságban provokál (ezt én is csináltam a szüleimmel, még nagyobb koromban is, hááány kínos helyzetvolt :D). Például nyujtogatja rám a nyelvét, ilyesmi:)). Kis szaros. Amikor leteszem elé az ennivalót, rögtön rávágja megjátszós hangon, h “Én ezt nem szeretem” , aztán van, h tényleg nem hajlandó megkóstolni sem. Így hülye anyja, aki én volnék szépen új szokást vezetett be, mert úgyis ráér, eteti a 3évest, aki ezt már 1 évesen sem hagyta. Bogi 1 évesen kézzel-kanállal ahogy esett úgy evett, de nem engedte, h bárki lapátoljon neki. Na most bírja a feje, hogy csak tátogni kell:D. Én meg egy hülye vagyok és félek, nehogy étlen menjen aludni, inkább etetem:D. Oviban dettó, mesélte óvónéni is.

Cumirólszósem esik, néha elmesélik másoknak, h ők már nem cumiznak. Abigélé egy másik kategória, eszükbe nem jut ellopni, bekapni, bármi, az Abigélé. Érdekes, h milyen különbséget tesznek. Tulképp 2 nap alatt túlvoltunk rajta. A kicsinek szívesen odaadják, ha sír és szórakoztatják is, szeretgetik, a kicsi feje meg bírja, h 4től körülötte forog a világ és mindenki kedvét lesi:)

Virág egyre nagylányosabb. Nála nem érzékelem, h több figyelemre szorulna a kicsi, vagy az ovi miatt. Új szórakozása, de ÁLLANDÓAN, hogy labdázik. (örülünk neki nagyon apával, titkon reméljük, h röpizni fognak:) ) Még be sem jöttek, már keresi a labdát és támad le engem, Bélát, Bogit, h valaki focizzon vele. Megengedtük a folyosón a focizást, meg a szobájukban, tanul pattogtatni is, de még nem nagyon megy, ebben Bogi mintha ügyesebb lenne (anyja lánya:D ). Viszont a labdát bal lábbal rugja Virág és nagyon ügyesen!! Mi lehet az oka? Amúgy jobb kezes, Bogi tűnik most már egész biztosan bal kezesnek. Virág számtalan dalt és mondókát tud. Hosszúakat, rövideket, naponta hoz haza újat,én már nem tudom őket megtanulni, így ha elakad, akkor nem tudok segíteni, meg kell gugliznom:). Édes, mert szerzőt is mindig mond, vers címe, szerző, majd elmondja. Hihetetlen jól memorizál, persze ebben a korban ez normális.

Továbbra is családi puzzle őrület van, a csajok nagy biztonsággal rakják már ki az 50-60 db-os kirakókat egyedül is. Az aprókat is. Kaptunk egy csomót ajándékba, jókat, húú, de örültem mindnek. És ezt én is nagyon szívesen játszom. Bár érdekes, sokszor gyorsabban rakják, mint én és egész más szisztémával. Pl nem nézik a képet és nem a keretet rakják először, hanem képrészleteket raknak össze, majd illesztik képpé az egészet.

Apa: Szombaton buliztunk egy jót, a Gringoosban ( www.gringos.hu ) megünnepelvén az őt ért elismerést. Mint megtudtuk, szakmai zsűri döntött, nagyon komoly elbírálás volt. Béla azért külön büszke erre az oldalra, mert teljesen egyedül csinálta, folyamatosan fejlesztenie kell, kellett, nagyon nagy projekt. Teljesen ciki, hogy (egyelőre) a munkahelye semmilyen módon nem jutalmazta, még csak egy pezsgő sem durrant, nemhogy bármilyen anyagi juttatás. Ez kicsit demotiválja, mondjuk nem csodálom:(. De kárpótolja, h az ismerősök, barátok, család, mindenki nagyon gratulált és még aznap befutott egy megrendelés a céghez már az elismerésnek köszönhetően.

A buli király volt, rég jöttünk össze így és ennyien. Jót dumáltunk, muszáj lenne rendszert csinálni belőle:).

Béla még szülinapjára egy hiperszuper elektromos grillsütőt kapott Gáboréktól, amit vasárnap gyorsan fel is avattunk.

Én szokásos szülés utáni kissé megrogyottság, önbizalomhiány, oda a jó fej terhes énem sajna… Kicsi vagyok és jelentéktelen, hogy idézzek a Jégkorszakból:))). Miből is idézhetnék, ha nem egy meséből, a filmeken elalszom, színházba pedig bajosan jutnék el:D. Jah és kövér is vagyok. No nem vagyok kiburolva szerencsére, illetve néhány naponta bőgök egy sort, és Béla kapja belőlem a javát, aztán ilyenkor helyrepofoz és megint rendbejövök. Majdcsak rendeződnek már a hormonjaim, vicces, ahogy tiszta fejjel látom kívülről a megborult magamat, kellő kritikával, iróniával, hát… ez is én vagyok.

Ülünk az őszi szürkületben a meleg nappaliban, apa meglepetésfilmet néz a lányokkal, az ölében ülnek mindketten… Ha Ebi nyafizni kezd a pihiszékben, valamelyik lány odamegy és benyomja a cummangóját. Amúgy apához bújva kacarásznak.

Én közben ezt (http://tundi30.blogol.hu/ ) olvasom és sírok, sírok emiatt a kicsifiú miatt, annyira nagyon drukkolok nekik… És boldog vagyok, hogy soha többet nem kell már NICre mennem és azért rimánkodom, hogy felnőjjenek épségben és mindig ugyanilyen boldog szeretnék lenni, mint most. És hogy ők ilyen boldog felnőtt anyukák legyenek, mint én, ilyen rendes férjjel, mint az apukájuk. Mostanában sokszor eszembe jutott a leendő felnőttkoruk és igazán aggódom, hogy lehet e még ebben a világban rendes pacákot összeszedni, remélem… Mert jajj annak az embernek, aki nem bánik szépen a lányainkkal. 😉

Közben Abigél elaludt, ez a pillanat pedig hála a notebooknak már örökre megmarad:). Vicces így posztolni:)

{ régóta nem írtam Regináról, pedig itt volt a halottak napja is… Azt gondoltam 2-3éve, h az idő ezen nem fog segíteni és bármennyi gyermek sem fogja csökkenteni a mérhetetlen fájdalmunk és gyászunk. Nos, már könnyebb. Igaz, hogy direkte nem akarom már régóta újraélni, amit terápiás céllal néha bizony muszáj és akkor nagyon mélyre kerülök újra és újra, de erre régóta nem ragadtattam magam. Így aztán virágültetéssel, koszorúval, közös családi látogatással Reginánánál el is telt a halottak napja. Nem telik el nap, hogy ne jutna ő eszembe, de megvan a békés helye a szívemben. Nem mintha, el tudnám fogadni, inkább csak lenyugodtam… }

Még az „isiben” volt alkalmam beleszeretni a röplabdába, mivel Általános Iskolánk tornatanára, Titkos Lajos bácsi, volt az egyik legelhivatottabb szakember az utánpótlás nevelésben. Belénk is verte, néha szó szerint a helyes tartást, a labdaérintéseket és a mozgást, mellyel bizonyíthattunk az iskolák közti versenyeken. Borzasztó büszke voltam magamra, mikor megkaptam a legjobb ütő kitüntető címet és a vele járó érmecskét. Később elvertük a piros iskolát is, akik a legnagyobb ellenfelekként gyűrtek le bennünket oly sokszor.

A ballagás véget vetett ennek a kis sikersorozatnak, más sportágakra koncentráltam, melyekben igyekeztem hasonlóan sikeres lenni. Ennek ellenére a gyökerek ott maradtak bennem, a megalapozott mozgáskultúra és labdaérzékenység nem veszett el. Strand-röpin elevenítgettük fel a régi jó játékokat és a baráti körnek hála nem hagytuk, hogy feledésbe merüljön a röplabda iránti szerelem.

Később, mikor az idő már nem engedte meg, kerestünk lehetőségeket, hogy teremben játszassunk s az egyik ilyen alkalommal, találkoztam régi évfolyamtársammal, akivel a suliban együtt ütöttük a bőrt. Segédedzősödött a Star Copy Szeged csapatánál és az utánpótlást edzette. Tibi biztosított nekünk helyet és lehetőséget, hogy eljárhassunk edzésre, ezúton is köszönet érte.

Felemelő érzés volt látni a profik edzését, miközben mi űztük a tömegsportot szedett-vedett kis csapatainkkal. Egy edzés utáni beszélgetésen Tibi felvetette, hogy miért nem próbálom ki ismét magam a felnőttek közt, hiszen jó alapokkal rendelkezem. Végül így is lett. Pár hónapot edzhettem a csapattal, ami igazán boldoggá tett. Azt hiszem egy kicsit csiszolt is a játékstílusomon. Olya annyira belefolytunk a dologba, hogy elkezdtük követni a csapat életét, a sportcsarnokban szurkoltuk végig egy meccsüket. Ez adta a lendületet, hogy keresnünk kellene egy versenykiírást, ahol amatőr szinten megmérettethetnénk tudásunkat.

Egy felnőtt csapat szervezése igen nagy feladat. Mindenki lót fut, éli a tipikus mókuskerék életet. A helyzet komolyságára és az imént említett mókuskerékre tekintettel, összesen egy edzőmérkőzést sikerült összehoznunk, ahol egyáltalán összeszokhattunk volna, vagy a normális forgási rendszert gyakorolhattuk volna. Hát kész röhej volt, amit műveltünk, de a poén, hogy még így is elvertük az edzőkből álló ellenfél csapatot. Nagy csatát vívott a “paraszt forgás”, ahogy Gergő barátom becézte a berögzült hülyeségeket. Végül aztán megegyeztünk, hogy valóban jó a Szabi által javasolt normális, párban forgós, egy feladós rendszer és azzal indulunk a versenyen. Ahhoz képest, hogy volt két játékos is, akit akkor láttam életemben először, még mezt is intéztem mindenkinek.

Másnap indultunk a megmérettetésre. Harmincas családapák és buliból kábán ébredő fiatalok dideregtek a hajnali hidegben, gyűrték befelé a sebtében összedobott vajas szalámis deszkákat a benzinkút parkolójában. Igazán idilli. 🙂 Odafelé természetesen csak a röpiről volt szó, ki hova álljon, hogy forogjunk, mint a cserfes szájú tinik vizsga előtt. Nagy élmény volt.

A tornateremben három pályán folytak a küzdelmek, apró lánycsapatok melegítettek, csipás szemek pislogtak a nézőtérről. A nagy örömet a büfé és a pár összetolt asztalra terített süteményköltemények, tepertőkrém, libazsír, paprika, szeletelt kenyér és hasonló nyalánkságok jelentették számunkra. Az meg, hogy a suli büfében volt Radler, a kedvenc söröm, az valami fenomenálisan megdobta a jókedvemet. Aláírtuk a nevezést és röhögve konstatáltuk, hogy a Szeged első számú csapata is benevezett, így mi lettünk a “Szeged 2 – mazsolák” nevű csapat. Jól el is diskurálgattunk az általunk igen megbecsült játékosokkal, akik otthon a másik oldalon edzettek s néha át-át lestek a mi kis erőlködésünkre. Az a hír járta, hogy ahol elindulnak azt meg is nyerik, így meg is lettek fenyegetve, hogy most megtörik a sikerszériájuk! 🙂

Első mérkőzésünket a “Simaügy” nevű csapattal toltuk, ha jól emlékszem Békéscsabáról érkeztek s két utánpótlás edző is volt a csapatban. Senkinek nem voltak illúziói, hogy az amatőr versenyen valóban amatőrök indulnak, talán csak mi voltunk itt azok, de mi nagyon! 🙂 Ennek ellenére a simaügyet 25:22 arányban hazavágtuk az első szettben. Na itt kezdtük azt érezni, hogy van keresnivalónk a pályán. Ez olyannyira megdobta az adrenalin szintünket, hogy a második menetet el is vesztettük annak rendje és módja szerint 25:20-ra. Így mivel ők jobb arányban vertek meg bennünket, győztesként kerültek tovább. Persze nem egyenes ági kieséses rendszer volt, mert akkor el sem jövünk. 🙂 Így tovább “meneteltünk” a vigasz ágon.

A Román csapatban szintén játszottak edzők, de ez már senkit nem érdekelt. Legyalultak bennünket, el sem értük a huszat. Pedig a “Simaügy” korábban megverte őket, mi meg a Simaügyet egyszer, sz’al matematikai esélyünk volt a győzelemre, de a gyakorlatban semmi. Ráadásul a meccsek közt órák teltek el, amikor betoltunk néhány tepertőkrémes kenyeret paprikával és sörrel, ahogy azt igazi sportemberek teszik. 🙂 Még két meccsen verekedtük át magunkat a nap hátralévő részén, volt ahol fel-fel csillant a reménysugár, de a végére rendszerint elfáradtunk és szétestünk. Így be kellett érnünk a megtisztelő hetedik hellyel, mely hét induló csapatot tekintve igazán nem rossz egy full amatőr, egy edzőmeccset játszó csapattól! 🙂

Természetesen a Szeged 1 mindent megnyert, így a szurkolás öröme megmaradt nekünk. A hazaúton rövid tőmondatokban elemeztük az eseményeket, majd könnyedebb témákról csevegtünk. Abban azért megegyeztünk, hogy lesz ennek még folytatása, hiszen a játék öröme mindent kárpótolt.

A fejemben is:). Jólesett kipanaszkodni magam, sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy a probléma gyökere nem feltétlen a helyzetből, sokkal inkább belőlem fakad. Rosszul szervezem/tervezem a napjaimat, illetve nem rosszul, csak túlzsúfolom, ami hosszútávon oda, illetve idevezet, hogy kiakadok. És ugye ha én borulok, borul a család is…

Arra jutottam tehát, hogy meg kell állapítsam, a hétvége és a délutánok nem szolgálják az én pihenésemet, ezért ezt akkor kell megoldanom, amikor a csajok oviban vannak.  Nem szabad sajnálnom az időt a saját aprócseprő dolgaimra, de még bele kell jönnöm, mert zavar, ha nincs körülöttem rend, és itt ugye olyan sosincs, h minden rendben lenne…

Krisztibarátnémnak örök hála ezekért a mondatokért:

“Egy a lényeg: add lejjebb és szabj ki magadnak elérhetőbb célokat.Csak annyit, hogy azokat teljesíteni tudd. Ha nem változtatsz, folyamatos kudarc lesz, ami még jobban gyilkolni fogja az önbizalmadat.Ne akarj mindenkinek megfelelni maximálisan, nem fog sikerülni.“

Mondjuk ami bennem a legnagyobb feszültséget szüli, az a fenekem mérete, de uccu, vettem magamnak egy gatyát:D, h vhogy kinézzek, aztán majd lefogyok, amikor eljön az ideje. Addig kajafronton a sokszor kevesebbet ám táplálót elvénél maradok.

Tartozom egy múlt heti szülinapi beszámolóval is, sok klassz kép készült az elmúlt napokban, majd pakolok fel néznivalót:)