Kiss családunk blogja

Apa péntek reggel elutazott Gyulára továbbképződni, csapatépíteni, már korán elment…

Nemtommiért, de kivételesen időben beértünk a bölcsibe:D. Nem késtünk el. Hm:) (8ra be kell érni, csúnyánnéznek, ha elkésünk, ránk általában csúnyán néznek, én pedig sűrűn kérek elnézést :D)

Najó, ügyességemből elvesz erősen, h az egyik telefonomat itthon hagytam (igen, kettő van, deszar) , amit hetente 2-3 alkalommal előadok, és alsóvárosról kell érte hazajönni, Béla meg szokott dícsérni:))). Bevittem picikét a bölcsibe, nagyokat az oviba, majd hazatéptem a telefonért, és még így is ügyesen beértem dolgozni, fél 9-re (9-re kell mennem, de általában félkor bent vagyok)

Du szokott módon szedtem össze a csapatot, du eljött Katus játszani hozzánk, majd miután letettem a népeket aludni, Bea és Gabi jöttek el, h szalma estémen ne búsúlgassak egyedül. Hátnembúsúltunk:)

Szombaton mostam, és takarítottam sokat, délelőtt kirakóztunk, játszottunk sokat, majd 2kor anyuék jöttek a libusokért, és elvitték őket Tápéra, hiszen mi este báloztunk:). Ekkor még aggódtunk, h Béla hazaér e időben, vagy egyedül megyek a bálba… De hazaért, még sütöttem sütit a bálra, és összeszedtem Apát, vettünk neki villám módon egy nadrágot, majd felöltöztünk és kissé késve, de megérkeztünk a bálra, ahol a műsor ismét elragadó volt, pláne, amit az apukák adtak elő:))). Erről képek és videó nemsokára:))) Tesómék előadták a nyitótáncot, Harry Potter témában keringőztek, ismét remekül sikerült!!! Kedvet úgy csináltak, hogy a táncosok felkértek vkit, így hívták táncba a tömeget. Annamari Bélát, Gábor engem kért fel:). Táncoltunk, és sokat beszélgettünk, no meg ettünk degeszig, így telt az este. Remek volt, megyünk jövőre is. Képek lesznek.

Ma elmentem a kiccsajokért, bevásároltam, mostam, majd du elmentünk megbeszélni a síelés részleteit kedves baráti családhoz, gyerekek nagyot játszottak, mi pedig tovább lelkesedtünk síelés ügyben, hiszen csütörtökön megyünk, vasárnap jövünk:))))))))))). Valszeg Szlovákia lesz, szállásunk még nincs, de megyünk, mostmár nincs, ami megállítson minket:). A lányok 4 éjszakát fognak anyuéknál aludni, amire még nem volt eddig példa… Mély víz:). Jövőre pedig visszük őket is síelni, addigra Abigél is talán abba a korba ér…

10éve nem síeltünk Bélával, pontosabban 11 éve.. Imádtuk. És minden évben ácsingózunk, h dejólenne. Végre el is jutunk. Alig várom:)

A második elődöntőre kedvesemmel érkeztünk a Classic Póker Klubba, akivel átbeszéltük a taktikát, mert mindketten annyira értünk hozzá! 🙂 A gyerkőcöket lepasszoltuk nagyszülőknek, és belementünk az éjszakába, amiben még bowlingot és John Bull vacsit is terveztünk a kártya után.

A szokásos füstfüggönyön és regisztráción túlesve sorsoltunk és külön asztalhoz kerültünk. Szerencsére a jó fej srácot kaptam osztónak, akivel már a múltkor is sikerült egy asztalhoz kerülni és jól osztott nekem. Persze ez csak amolyan babonaféle, elvileg mindegy lett volna, hogy ki oszt. Lassan fel is töltötték az asztalomat és indult a móka. Sajnos Mag Ryan nem az én asztalomhoz ült, így messziről kellett csodálnom ezt a fantasztikus nőt:

Megfogadtam, hogy most feszesen fogok játszani és elkaristolok valahogy 60 emberből az első 20-ig. Ezt sikerült is az első pár leosztásban hoznom, egész ügyesen dobtam kézbe párt ász full ellen! 🙂 Egy-két hand megnyerése után ráültem az eredményre és hagytam kibontakozni a cápákat, akikből volt 2-3 az asztalnál. Nem akartam semmi kockázatot vállalni.

Aztán mikor emelkedett a vak, a balomon ülő két srác chipje kezdett annyira elkopni, hogy kezdték kétségbeesetten várni a jó leosztást, mert vészesen közeledett hozzájuk a dealer button. Tudtam, hogy csak kreatív hand-el fognak játszani, ezért nem is mentem volna ellenük én sem csak magas párral vagy magas összefüggővel, erre kaptam kézbe JJ-t. Kínos volt a helyzet, ezért puhán betoltam flop előtt egy dupla vaknyi emelést, hogy kiderítsem van-e jobb kártya a kezükben. Mindketten tartották, ebből sejtettem, hogy magas lapjaik vannak. Megnéztük a floppot: QKA. Ezt el kellett csekkolnom első beszélőként, amire azonnal érkezett is a balomról az első all-in, majd ugyanilyen gyorsan a másik, mindenki más dobott, mert akkora volt így a pot, hogy azt nehéz lett volna tartani ilyen floppra. Hatalmas bajban voltam!!! Sorhúzóm, flush húzóm is volt a kézbe JJ mellé. Biztos voltam benne, hogy K vagy A van náluk, de még a magas drill is benne volt a levegőben és persze nekik is kijöhet a sor, bár akkor legalább split lett volna. Nagyon sokáig gondolkodtam, de nem bíztam a turn-ben és a riverben, pedig csak a fele chip-em kellett volna betolni a call-hoz. Életem legrosszabb dobása volt, bár végül a nálam profibbak is azt mondták, hogy ezen a floppon a JJ dobó hand.

Persze mivel 2 all-in maradt játékban show down-ra került sor. Mindketten AK-t mutattak. Ekkor persze kifújtam magam, hogy oké, a két legmagasabb pár ellen talán valóban nem tartott volna ki a JJ, de erre mi jött fel? Na mi? Turn: 9 River 10 ÖSSZEOMLOTTAM!!!

A balomon ülő 2 srác az este hátralevő részében nem győzött hálálkodni a dobásomért én pedig szó szerint megsemmisültem. 2 játékost ejthettem volna ki egy körben, nemhogy a saját asztalomon, de a versenyben is chip leader lettem volna ezzel a kasszával. ahogy azt bokszolóknál mondanák: olyan szintem maradt bennem az ütés, ahogy azt a verseny végéig nem tudtam kiheverni. Annyira elbizonytalanodtam, hogy sorozatosan eldobáltam a sorhúzókat és ezután még két leosztásban is kijött volna a riveren a sorom. Teljesen szétestem.

Jól is esett, mikor ebből a mély depresszióból kimozdítottak és elültettek egy másik asztalra, ahová meglehetősen kevés chippel érkeztem. Nem sok időt hagytam az asztalnak, hogy feltérképezzenek, agresszívan toltam, de csak játszható lapokkal, közben folyamatosan lestem a számítógépen pörgő számokat. 7-8 ember ember kiesése kellett még a biztos továbbjutáshoz, ezért spórolnom kellett volna. Sajnos már annyira magas volt a vak, hogy nem lehettem minden leosztáson passzív, ezért az alkalomra vártam, hogy egy játszható floppot kapjak.

Ketten maradtunk egy leosztásnál, amikor 5,5,6 floppot kaptunk, a kezemben nagyvakból 10,3 volt, magyarul semmim nem volt. Úgy bevágtam az All-in-t, hogy még az osztó is meglepődött. A jobbomon ülő srác keményen gondolkodott, de mivel nem ismert még eléggé, dobott. az arca elé vágtam a lapjaimat és mikor meglátta a semmit, elismerően bólogatott. 🙂

Ez a chip már elég lehetett a végéig, ezért totálisan visszavonultam. sajnos visszanyalt a fagyi, mert mikor preflopp hívásra dobtam a kézbe 7,7 párt, naná, hogy feljött a harmadik 7 a floppon. ekkor már tudtam, hogy ez nem az én napom és jobb ha csak felúszom a farvízen, mert egyszerűen nem érzem jól, mikor kell játszanom.

Közben kedvesem nagy csatában alul maradt a másik asztalon és kiesett. Mellém ült és bíztatott, ami nagyon jól jött. Pattanásig feszült ugyanis a légkör, mikor bejelentették a szervezők, hogy 21 fő maradt, 1 ember kiesése kell a verseny befejezéséig, ezért szinkron osztás lesz a játékban lévő 3 asztalon. 2 vakra elegendő chipem maradt, halálra voltam ítélve. Lélekben feladtam és nem akartam már megvárni, amíg a blind elveszi a maradékot, inkább egy A,K-ra betoltam az all-in-t, melyet a szemben ülő magasan chip leader srác lazán megadott két alacsony lappal. Megértettem a szándékát, ment volna haza! 🙂

Felálltam, felvettem a zakómat, betoltam a székemet, indulásra készen vártam a végét. Hát nem kijött a turn-ön egy K és a riveren egy A! 🙂 Visszaültem és mivel dupláztam, sikerült kibekkelnem a vakot, de játszani megint nem tudtam semmivel. Egészen addig, amíg egy K,Q fel nem jött. Floppon érkezett mellé A,J,9 majd turn-ön 8 és valami megmagyarázhatatlan figyelmetlenségnek köszönhetően az agyam ezt összefűzte. Közben fél füllel hallottam, hogy a hátam mögött is All-in ment valaki. Olyan magabiztosan toltam be az összes zsetonom, hogy még a kedvesemnek is elállta a lélegzete, aki ugye látta a hand-emet. 😀 Show down-nál röhögve bemondom, hogy sorom van, erre csupa kérdő tekintetet kaptam vissza. Hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy hiányzik a 10-es, amit az agyam kipótolt és a srác ezt a sorhúzót egy 8,8 párral adja meg, amivel elver!!!

Ha nem jelentik be, hogy a mögöttem ülő srác 10 másodperccel előttem esett ki, asszem ott kell fellocsolni. Az elbaltázott este legnagyobb mákja ez volt, így továbbjutottam, bent vagyok a döntőben! 😀

Az est hátralévő részében skippeltük a bowlingot és rögtön a John Bullba siettünk, hogy valami eszelősen nagy steak-et betoljunk az arcunkba. Szerencsénkre összefutottunk Gyuláékkal és nagyon jót dumáltunk a teraszon kifeszített ponyva alatt, amire szemelkélő esőpermet hullott. Nagyon kellemes vacsora volt, a konyhában megint nem kellett csalódnunk.

Úgy történt, hogy a Zoli betolt skype-ba egy linket a delmagyar.hu egyik oldalára, ahol freeroll Póker versenyt hirdettek. Mivel az első 60 jelentkezőt juttatták be a selejtezőbe, ezért nem volt mit cicózni, regisztráltam. (A vicc, hogy később kiderült én voltam az 57. jelentkező ekkor.) Ez egy szerdai napon történt és a verseny szombaton 17:00-kor kezdődött. Jött az izgulás, amit egy csütörtök esti házi pókerrel enyhítettünk, ahol szépen tartottam magam, de sosem jutottam el a heads up-ig.

Szombat este beballagtunk a Classic Póker Klubba és a tömegen átvergődve kipipáltattuk a nevünket. Megbeszéltük, hogy ha egy asztalhoz kerülünk nem keménykedünk, ha a másik hív dobjuk a lapot. Nehogymár egymáson verjük el a port. 🙂 Körbesétáltunk a füstszagú szobákban, ahol gyönyörű pókerasztalok terpeszkedtek, körülöttük karfás székek, zöld posztójukon apró zseton tornyocskák voltak. A bőr borítású könyöklőket kénytelen voltam megsimítani, mert ilyet most láttam élőben először.

Ahogy nőtt a tömeg, úgy nőtt a gombóc a gyomromban. Feltüntek ismerős arcok, volt kollégák, sport társak, régi barátok feszült tekintetek. Nagyjából mindenki be volt fosva, ezért mi sem lógtunk ki a sorból. Ahogy ismerkedtünk a közeggel, egyszer csak elindult a sorsolás. Mindenki húzott egy kártyát, amin az asztal és szék száma volt. Én az 1. asztal 4. székét húztam. sok sikert kívántam Zolinak és elbattyogtam a helyemre. Ott már az osztó srác várt és fogadta az érkezőket. Próbáltam méricskélni az asztaltársakat, érkeztek a furcsa arcok sorban. A sarokban zúgó PC egy függöny mögött elvezetett kábelen át tolta ki a plazma TV-kre a játékmester szoftver képét, ahol látható volt a játékosok száma, versenyben lévő és kiesettek aránya, vakemelkedések ideje, stb.

Idegességemet szokásos zsetonbaszogatással próbáltam leplezni, de úgy remegett a kezem, hogy szerencsétlenkedésbe fordult a dolog és inkább összekapartam a szétgurult korongokat, majd a szemembe húztam a megfélemlítés gyanánt hordott, PokerStars baseball sapkámat. annak ellenére, hogy korábban azt mondták, majd az osztó elmondja a szabályokat, nem sokat cicózott, ledarálta, hogy melyik zseton mennyit ér és osztott. Na nem mintha én nem tudtam volna a hold’em szabályokat, de azért voltak az asztalnál bociszemű játékosok, akik szinte félreugrottak a feléjük repülő lapok elöl.

Volt egy lány, akinek köze nem volt a játékhoz. Big blind volt szegényke és, amikor dealer helyről tartottam a vakot, a mellettem ülő small blind dobása után ő is becsúsztatta a kártyáit a vonal mögé. Mire az osztó tanácsolta neki, hogy legközelebb akár csekkolhatna is, a handet így vittem. 🙂 Na persze voltak az asztalnál halak és öreg rókák is, de kezdetben erőt mutattam és sikerült jól megjátszanom a gyengébb kezeket és ekkor még kiválóan tudtam dobni is. Mondjuk kevés játszható lapot kaptam, de amivel emeltem azzal vittem is a kasszát.

A bizonytalanságom kezdett elpárologni, ahogy nőttek előttem a zsetonhalmocskák. A 9. széken egy srác nagyon ügyesen hívogatott, míg végül chip leaderré erősödött. Mondjuk durva mákja is volt, mert egyszer KK-val minden lapon emelt jó nagyokat, amiket egy AA meg is adott, sőt a turn előtt All-in ment. A király párt lehetetlen eldobni, csak az igazán professzionális játékosok képesek rá. A srác bemondta a call-t turn-nél és kapott riverre egy harmadik K-t! 🙂 A lendületet a szünet törte meg, 300 – 600 vakoknál. Koccoltunk Zolival, kimentünk a csöpögő esőre és kifújtuk magunkat. 10 perc friss levegő után visszahuppantunk és elkezdődött a zuhanórepülésem.

Sajnos a kieső játékosok helyére más asztalokról pótoltak embereket és újra meg kellett ismerni a játékosokat. Ekkor viszont már nem a feszes játékot játszottam és nem tudtam ritmust váltani. Belementem néhány hülyeségbe, becsapdáztak és a vakok is elkoptattak. 26. helyen estem ki és az első 22 jutott tovább. Lekarmoltam az arcomat, de senkit nem okolhatok csak magamat.

Minden esetre jó tanulság volt és szerencsére a következő fordulókra is lehetett nevezni, így maradt még 2 lehetőségem a bejutásra.

Béla egy időben elkezdett írni egy blogot, amely sztem nagyon szórakoztató, főleg munkahelyi gondjait öntötte bele ebbe még anno. Sajnos hanyagolja és sehol sem publikálta, csak én olvastam eddig. Ám sztem szenzációs, így mindig rágtam a fülét, hadd tegyem közkinccsé. Remélem fogja gondozni a jövőben, irtó szórakoztató ugyanis.

Lessétek meg!

http://csezdmeg.blog.hu/