Kiss családunk blogja

Az oviban egész héten készültek a gyerekek:). Festettek tojást, ragasztottak nyuszit, tojástartót, mindenféléket… Számomra továbbra is elképesztő, hogyan kivitelezhető ez 26 alig 3 évessel, de nyilván ezért nem lettem én ovónő:). A csajok és én is picit leroggyantunk, semmi különös, csak erős orrfolyás és köhögés a jellemző, de láztalanok vagyok és jól érezzük magunkat. Majd kiürül a cucc és el is múlik… Épp ezért szerdán és pénteken nem mentek oviba, így az udvaron nyomultunk legfőképp, amikor épp nem festettünk/nyomdáztunk, vagy játszottak. Sikerült egészen leredukálnunk a mesenézést az utóbbi időben, mióta mindketten oviznak, ők sem kérik, mindig van vmi tennivaló, vagy program…

Festettünk tojást:

 Ma este sütöttünk meggyes-csokis sütit, megvárhatták a lányok, míg kisül, de hálátlan kismalacok, mert ennek ellenére (megbeszéltek ellenére) előadták az esti műsort (pisilni kell, inni kérek, takarj be, szedd ki  a cumimat az ágy mögül, “a Bogi idejött”, “a Virág odament”, stb…….). És ez bizony akkor-ott hulla fáradtan, 1óra után már nem vicces. De ritkulnak az esetek, mióta ovi van fáradtabbak.

Íme egy mai, 22 hetes pocakfotó:

És hát én is öregszem:)). Számomra egész eddigi életemben hihetetlen közömbös volt a virág, mint növény, semennyire nem érdekeltek. NEm szerettem virágot kapni, ha mégis kaptam, szegény hamar kipusztult a “gondozásom” alatt. Ám ebbe a lakásba mégis túlélt engem 1-2 cserepes virág, azt hiszem, ez hozta meg a kedvem ahhoz, hogy végre elkezdjem a kertbe is és ennek ne NULLA önbizalommal menjek neki… Korábban csak fűszereim voltak, még a régi lakásban balkonládában tartottam őket, de ha ki is pusztult, az nem volt annyira vészes, hiszen úgyis csak megettük:). Most is van fűszer,

 

 illetve dugdostam virághagymákat, amik szépen hajtanak ki, sosem gondoltam volna, hogy ennek így lehet örülni:).

A legbüszkébb erre a kis sziklakertre vagyok:

De úgy tűnik, ők is megszerettek nálunk:

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk mindenkinek! 🙂

Kiss család

Az idő nagyon kegyes hozzánk, csodálatosan sütött a nap egész hétvégén, sokszor 20fok fölé is szökött a hőmérséklet itt a napfény városában.

Szombat délelőttre Gryllus koncertet programoztunk, ám szomorúan vettük tudomásul még_szerdán, hogy nincs már jegy:( (illetve csak erkény legfelső soraiba, de onnan a lányok semmit nem láttak volna). Így írtam a mi Gryllus bácsinknak pár sort, hogy ha már szerdán telve a mozi a szombati előadásra, akkor gyanítom, hogy akár 2 előadás is lefuthatna úgy, hogy minden jegy elkel, de ha ezt nem is, legalább jöjjön gyakrabban Szegedre, nagyon régen volt már. A levelemet továbbította a szervezőknek és válthattunk pótjegyet:). Néha megéri írkálni:). (Néhány hete így kaptam vissza a pénzem, a bankban vettem fel készpénzt, és csak itthon vettem észre, hogy 7ezer ft-tal kevesebbet kaptam. Másnap bementem, írtam egy reklamációt, elbírálták, mivel kijött aznap este többletbe, sűrű elnézés közepette visszakaptam:) )

Szombat reggel felébredtünk, Bogi kinyitotta a szemét és megszólalt: ” Megyünk az oviba? ” és vigyorgott. Ki kellett ábrándítanunk, hogy szombaton sajna nincs ovi, a kis édes majdnem elsírta magát:). Én pedig ettől nem kicsit vagyok boldog, hiszen ez is azt mutatja, hogy nagyon jól érzi ott magát. De azért megbékélt a sorssal, hogy ovi helyett Gryllus Vilibácsi koncertjére megyünk. Picit később indultunk, mint terveztük, de így is időben odaértünk volna, HACSAK nem támad kedve sok-sok népeknek keresztülfutni szervezetten a belvároson. Én tisztelem ezt a sportot, és tisztelek mindenkit, aki még élvezi is, de miért nem parkokban, át a hídon, szóval szabad levegőn teszik ezt? Miért az apró belváros, pici, egyirányú utcáin keresztül-kasul?? Amikor beálltunk egy kocsisorba az aktuális lezárt utcához, a rendőrök negyed órát ígértek, hogy annyit kell vesztegelnünk… MEgfordultunk inkább és “hömpölyögtünk” a többi autóval lépésben:(. Elkéstünk, de nem szegte kedvünket, a lányok azonnal vad tapsolásba, fejrázásba, éneklésbe kezdtek, amint felcsendültek az ismert nóták:)

Gryllus Vilmos:

Aki igazi értéket képvisel, akit mi felnőttek is nagyon szeretünk. A Maszkabál, amely ennek a koncertnek a témája is volt, nagy kedvenc nálunk. Azért szeretjük, mert rengeteg féle hangszert használ, itt épp csellózik, de koncertjein rendszeres a gitár, a nagybőgő, szájharmónika, furulya, doromb, mindenféle dudák, kolompok… És amitől mégnagyszerűbb mindez, hogy el is szokta magyarázni, hogy a hangszerből hogyan nyer hangot, zenét, majd igyekszik bemutatni a gyerekek számára érdekes módon, hogyan is szól, mire hasonlít…

A koncert után Inecsg Gabiékkal közös ebéd, ismét a megdögben, majd alvás következett itthon. Délutánra szülinapi zsúrba voltunk hivatalosak, így odamentünk és igyekeztük végigenni a nagyon finom sütiket és tortákat:). Virág 4 szelet tortát tolt be, házi sütésű tejszínes málnatorta volt, mennyei… A gyerekek igazán felszabadultak voltak mind, fogócskáztak, bújócskáztak, ugráltak az ágyon:). Szülinapos Edink 3 éves lett, amikor anyája hozta be a tortát, elkezdte énekelni a Boldog szülinapot, hihetetlen édes volt:))). Bogi és Virág pedig megfoghatták az incifinci 2 hónaos kishugát, Esztert, aki hihetetlen édes és szép kislány…

Este jött a Mama, mi pedig leléceltünk moziba és vacsizni egyet, ezer éve nem voltunk sehol… A lányok Mama legnagyobb meglepetésére szépen elaludtak, pedig szívesen szórakozott volna velük, fel volt rá készülve:))). Meseolvasás után ajtócsukás, majd beájulás következett. Mostanában ez tényleg így megy nálunk. Főleg mióta jó idő van és szinte egyfolytában kint vannak… No meg az oviban is alaposan elfáradnak.

Én előre közöltem a zemberrel, hogy kizárólag vicces filmet nézek, semmi apokalipszis, amit végigbőgök, majd 2napig lelkibeteg vagyok… Így esett volna a választás az új Rowan Atkinsonos filmre, amit mindenki lehúzott, így megnéztük -igaz gyanakodva- a Hasutasok című magyar alkotást. Egyszóval: borzasztó. Hernádiról többet gondoltunk, de csak ez a mondás jutott róla eszünkbe: ” Van az a pénz…” Volt 1-2 jó poén, de kár volt érte a pénz és az idő.

A vasárnap a nyugalom és a pihenés jegyében telt, délelőtt főztem, a gyerekek az udvaron a szomszéd gyerekekkel, homokoztak, cukrot (!) ettek, bringáztak, motoroztak… Délután közös szieszta. Lett volna. Ha. Ha ezek a kis büdösek elalszanak. De nem:). Másfél óra alatt szétkapták a szobájukat, majd úgy döntöttünk, fél 3-kor már senki nem alhat, nyomás a városba:). Öltözés, amit az is nehezít, hogy keményen válogatnak már. Virág a “lózaszín poltcipőbe” és a poncsójába akart menni. (A poncsót később a játszótéren apja kezébe nyomta sűrűn szuszogva: “mindig rálépek, nem kell”). A lányok napok óta fagyiért könyörögnek, hát megkapták:). Lózaszínt választottak mindketten:).

 

A játszótérhez érvén Bogi a kezembe nyomta a tölcsér csücskét, ami persze szét volt ázva és lötyögött benne a szétolvadt fagyi. Többszöri kérdésemre, hogy kéri e még, határozott nemekkel felelt, így én laza mozdulattal bekaptam:) (konyhamalac vagyok, a maradékaikat legtöbbször megeszem, randa szokás, tudom) Hinta, csúszda, vár, minden volt. Én Bogira felügyeltem, Béla Virágra.

 

Virág a mászóka azon pontjához ért, ahol egyik magas pontról a másikra függeszkedve, egyik rúdról a másikra “lépegetve” kézzel lehet áthaladni, ajánlott kb 6éves kortól. Elkezdett rá felmászni. Fel! Annak a tetejére. Én a vár másik végéből sikítva rohantam, hogy ugye ezt nem engedi meg neki a zapja, de ő sem tudott mit tenni, lévén, nem érte el. És hiába sipákoltam -Béla szerint oly röhejes módon-  a gyerek csak vigyorgott és szépen felmászott…

Majd így mászott le, amúgy teljesen egyedül, Béla csak segíteniakart, de a kisasszony nem kért belőle, szépen kimászik oldalra.

Majd persze Bogacs is ott toporzékolt, hogy felmászik, de nem engedtem neki.

Bizalomjáték apával:

Virág már gyakorlottan:

Végig pedzegette Virág, hogy felmászik a kötélhíd_tetejére, de nem engedtük. Kicsit rázta a lábát és borzolta a szemöldökét:), de elfogadta… Aztán mikor szóltunk, hogy utolsó csúszás, akkor ő nem a csúszda felé kanyarodott, hanem a híd felé. Mikor észrevettük, már mászott fel rá, lentről el sem érjük abban a magasságban, így Béla végig alatta vigyázott rá.

Lemászás:

Ezután megkérdeztem Bélát, hogy miért akar ő fiút egyáltalán?? Itt a fia, tessék:). Jogos a kérdésem asszem. És persze mérgesen közöltem, hogy 2évig nem vagyok hajlandó erre a játszóra jönni, addigra talán elfelejti Virág, milyen klassz is a magasban mászkálni…

A slusszpoén, már a Klauzál téren jártunk, amikor Bogi hirtelen felcsattant, hogy ” ANYAAAA, TE MEGETTED A FAGYIMAAAAT” Na, ez a trükk nem jött be:). Persze mindketten rázendítettek,  hogy másik fagyit kérnek inkább… De hát mi kemények vagyunk, mint a vídia, nem kaptak:)

Volt még szomszéd gyerekekkel játszás az udvaron, majd vacsora után 7kor beájulás:). Ma, -mostmár rutinosan- elmentek apával az oviba, rohantak be reggelizni:). Én pedig lemostam a maradék ablakot, kimostam a maradék függönyt, még főztem is és pihentem is:))

Délután orvoshoz mentem. Bogi megkérdezte, hová megyek:

• megyek a doktorbácsihoz, megnézi a kistestvéredet a pocimban, hogy jól van e.
• Igeen? (oly jellemző ez a visszakérdezés Boginál)
• Igen, majd sietek haza.

Miután hazaértem, beléptem az ajtón ezzel a kérdéssel fogadott: “kivette a doktorbácsi a babánkat a pocakodból?” Kis drágám:). Ha az ilyen gyorsan és könnyen menne,nagyon boldog  lennék:)

A hosszú 7végét még egy kicsit megnyújtva, Várgesztesen töltöttük. Már szerda reggel útnak indultunk, így 5teljes napot, 4 éjszakát tölthettünk kedvenc helyünkön. A bocit jóóól megpakoltuk, még előtte bevásároltunk alaposan, hogy ott ne kelljen az időt ezzel tölteni, így azokat is mi vittük. A lányok Budapestig szinte szó nélkül utaztak:). Néha mondókáztunk és énekeltünk kicsit, nézegettek mesekönyvet, játszottak. A mentrend maradt a szokásos, azaz Campona-Tropicarium. Ezúttal jó magam egy új programra szavaztam volna, de Bélának abban igaza volt, hogy a gyerekeknek ebben a korban évente remek újra látni ezeket az állatokat, hiszen szinte el is felejtik egyik alkalomról a másikra. Ugyebár a csapat cserélődött, hiszen ezúttal nem Gabiékkal, hanem Erikáékkal (Virág ovis pajtijának anyukája) mentünk. Mi mentünk elől, hiszen ismerjük az utat, mint a tenyerünket;). Persze stíröltük az autókat, meg dumáltunk, símán elfelejtettünk lemenni a nullásra:D. Erikáék szerencsére kapcsoltak és nélkülünk is könnyen odataláltak. Mi pedig átvergődtünk a városon, Budán szintén beszélgettünk, dudorásztunk, szórakoztattuk egymást Bélával, minek következtében egyszer csak riadtan eszméltünk, h fogalmunk sincs, hol vagyunk:D. Még jó, h minden út a Camponába vezet:), odavitt az utunk.

Teknőcöt simogató lánycsapat:

Közös ebéd, majd irányba vettük Várgesztest. Terv szerint itt aludtak volna a lányok az úton, 50%-ban sikerült ezt teljesíteni, Virág nem aludt el:). De ő már nagylány, nem gond. Mi mentünk elől, hiszen ismerjük az utat:D.

Birtokba vettük vidám, megszokott szállásunkat. A lányok otthonosan közlekedtek, nem kellett aklimatizálódni, megszokni, ezeket át lehetett ugorni, ami szerintem ebben a korban sokkal fontosabb annál, mint hogy épp az ország, vagy Európa melyik táján vagyunk. Így én egyelőre kitartok az elvünk mellett, hogy így a legjobb mindannyiónknak, bár mi már kezdjük kicsit unni:). Ám ráérünk még körbejárni az országot, szívesen nomádkodunk is, ha nagyobbak lesznek, most a kényelem és biztonság fontosabb szerepet játszik.

Jó döntésnek bizonyult, hogy azonnal az élményfürdőt vettük irányba, hiszen a tumultus csak másnap indult, szerda délutáncsakmi voltunk a fürdőben:). Virág és Bogi -szintén az ismert közeg miatt- otthonosan mozgott az épületben, majd a vízben szerintem a kelleténél is bátrabban. Apának persze erről más a véleménye:). Réka is Nonó első nap még nem igazán élvezték a dolgot, de másnaptól indult a csapatos fürdőbuli:)

A fiúöltözőben:

Csodabogi várja, hogy végre mehessen a vízbe:)

“Menjűűüüűűűnk mááááááááál” -szólott Bogi:)

Kedvenc képem:)

A lányok jól elfáradtak, mind a négyen:). Kaptak vacsit, és mentek is szépen az ágyba. Lányaink szintén a szokott környezet miatt nyilván, elég hamar elaludtak szerencsére. A további napokban sem volt gond, igaz, csak akkor tettük le őket délután is, ha nagyon fáradtnak tűntek. Így este felnőtt programokat csináltunk, társasoztunk, beszélgettünk… Szegény Erika és Tamás jobban megküzdöttek, illetve Réka és Nonó is, nyugtalanul aludtak az első napokban. Mire belejöttek volna, jöttünk is haza. Ahogy az lenni szokott:). Gáborék és Petiék 7körül oda is értek, ők még aznap dolgoztak, így csak munka után tudtak indulni. Egész este beszélgettünk, illetve elrendeződött mindenki…

Csütörtök reggel:

Míg mi apával reggelizünk, Peti szórakoztatja a gyerekeket:)

Majd ebédet főztünk, míg a gyerekek játszótereztek apákkal, aztán apák mentek röplabdázni, igyekeztünk mindenki igényeit figyelembe venni:)

Dolgozunk a szakács keze alá:

Andi főzött nekünk első nap isteni ragulevest:

Majd apa sütötte a palacsintát:

Közös ebéd a napsütötte teraszon:

“Főnök kedvence” – ananásszal ás túróval töltött palacsinta:

És így esznek a prücskök:)

Délutáni fix program volt a fürdőzés, ezután nem kellett sokat aggódnunk, hogy alszanak e majd a gyerekek:). Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk… Vagy ne legyek telhetetlen. Jó idő volt, csak folyton fújt a szél, amit a csajok nálunk elég rosszul viselnek. Így hosszú kirándulás most egyáltalán nem fért bele, a várat megnéztük, de más erdei program most nem volt.

Pénteken volt már animáció, reggeli után célba vettük az élményfürdőt, ahol lufiparádé volt:). Telerakták a medencéket lufikkal, nagyon klassz volt. Ezután alvás következett, mi pedig a bébiőrt az ablakba rakva kiültünk a ház mellé a gyugágyakba és főztünk a csapatnak:). Apával kettesben. Bontottunk egy üveg bort, egy tábla csokit. Én krumplit pucoltam, galuskát kevertem, ő pedig rakta a tüzet, majd főzte a paprikáskrumplit, ami igen jól sikerült hálisten:). Este pedig gyerekdisco volt, este 7-8-ig, sokat rágódtunk, hogy vajon odavalók e a gyerekeink, de én rosszul éreztem volna magam, ha ott vagyunk és meg sem nézzük… Sajnos a fotógép a házban maradt, pedig fantasztikus muri volt, a lányok hatalmasat roptak:). Részt vettek a kezdeményezésekben, beálltak a kukacba, a vonatba, majd körben állva igyekeztek követni az instrukciókat:).

Miután a gyerekeket letettük, az egész csapat elment bowlingozni, csak mi anyukák maradtunk őrizni az alvó prücsköket:)

Béla gurít:

Az autónk sajnos csúnyát írt ki, amikor apa fáért ment délután, leállt az egyik henger. Mielőtt még idegesek lettünk volna, hívtuk az assistance-t, Béla mindent leegyeztetett, majd vasárnap indulás előtt elvitte egy tréler a bocit. Kaptunk helyette csereautót, egy Opel zafirát, ami nem igen nyerte el a tetszésünket, nagyon vártuk haza a scenicet, amit már csak Szegeden láttunk viszont. Nagyon hálás vagyok Bélának, hogy mindezt higgadtan szervezte végig, egy percig nem hagyta, hogy mindez megmérgezze a kirándulást… A scenic persze meggyógyult, tipushibája volt (gyújtótrafó), ami ezúttal elhárult, egy fillérünkbe sem került ez az akció, így továbbra is imádjuk a kis franciát…

Szombat délelőtt meglátogattuk a játszóházat. Erikáék egy élményfürdőzés után elindultak haza, így a cimbik, Réka és Nonó kiköltöztek a közös pecóból. A lányok egyre jobban megértik egymást, főleg ha rosszaságról van szó:). Igazán nem is voltak konfliktusok köztük, édesen viselkedtek, vagy haramiáskodtak:))).

A játszóházban Virág kirakózik:

Apa kissé elmélyült egy 50db-os mesepuzzle kirakásában:D. Lesifotóóó:

Gyöngyöt is fűztünk:

Még 1 kis játszóterezés, majd igyekeztünk haza, hiszen gyerektelen barátaink ebéddel vártak minket:). Brassóit készítettek. Nagyon finom lett. Bár a krumpli elég kevés volt, így vettünk még hozzá rizst és mexikói zöldségkeveréket a boltban. Lányok nagy evés után mentek aludni. Mi pedig a sziesztát fényképnézegetéssel töltöttük…

Délután élményfürdő, Gábor és Andi elkísérték Bélát és a lányokat, pancsoltak egy utolsót. Mi pedig előkészültünk az esti bulihoz. Szalonnasütést terveztünk, ami sajnos meghiúsult, mert annyira viharosan fújt a szél, nem reckíroztuk, hogy esetleg felgyújtsuk a parkot. Így csak kolbászt sütöttünk, finom görög salival. Vendégeink is érkeztek, hiszen nem messze innen laknak régesrégi közös barátaink, Pitkiláék. Ők ztán sok finom földi jóval érkeztek, biokertészkednek és nem esznek húst, így a reformkonyha finomságait hozták el nekünk. Köles- és lencsefasírtot, salátát, kemencés kalácsot, zabpehelysütit. Senki nem maradt éhes:). Nagyot beszélgettünk, jól telt az este, sajnos kép nem készült:(

Vasárnap kényelmesen összepakoltunk, elrendeztük a szállást, jött a tréler a bociért, megkaptuk a zafirát, bepakoltunk és 11körül irányba vettük az Állatkertet. Gáborék mentek előttünk, kissé sportos “convojunkon” mulattunk Bélával:). Gábor ide-oda vágott egyik sávból a másikba, mi pedig próbáltuk követni, sikerült. Parkolót találni annál nehezebb volt, bár mikor beláttuk, hogy tudunk néhány 100métert gyalogolni, akkor kényelmesen leparkoltunk az Örs vezér tér mögött, majd odakutyagoltunk az Állatkerthez.

Nagyon reménykedtem, hogy lehet némi bérleti díjért kis motort, bicajt, vagy bármilyen gyerekjárművet kölcsönözni, de sajnos nem:(. Félelmem beigazolódott, Bogi elég rosszul viselte a hosszúra nyúlt sétát, én épp most próbálom őket leszoktatni arról, h felveszem őket, Béla pedig hosszan nem tudja őket cipelni… Így Bogival volt harcunk, 2 is, sajnos én sem a legtürelmesebben álltam hozzá, bár azon a ponton már mind1 volt, ő ki akart akadni:). Először símán csak ellenkező irányba akart menni, másodszor pedig chipset akart enni, amit ebéd előtt egyszerűen nem és nem lehet. Így volt olyan, hogy miután kicsit megcsapkodott a táskájával sarkon fordult és elindult a chipsárus irányába ordítva, én pedig követtem, kíváncsi voltam, meddig megy el. Hát bizony végig, kitartóan, elment a chipsárusig. (tiszta én, ezért is kezeljük nehezen a konfliktusainkat)

Nekünk Szegeden csodálatos, sajátos hangulatú, igazán természetes Vadasparkunk van, amit feltétlen szerettünk volna a lányoknak megmutatni, az a zsiráf és az elefánt. Ez sikerült, meg persze ezeken kívül is sok-sok állatot láttunk, de nem sikerült bejárni az Állatkert talán 30%-át…

Lányoknak nagyon-nagyon tetszettek az állatok, Bogi hangosan kacagva közelített minden új állathoz, aztán ahogy csillapodtak kezdtek komollyá válni és megfigyelni, majd pedig kérdezni. Nagyon jókat kérdeztek, jó, hogy már ilyen nagyok:)

A csimpánzok nagyon jó fejek voltak, vagy 20percig bambultuk őket, ahogy kergették egymást:). És nem siettünk egyik állattól a másikig, inkább kivártuk, hogy a lányok induljanak el, majd bejárjuk a többi részt egy másik alkalommal.

Ebédeltünk irtó drágán vacakot, a helyi étterem, khm, inkább nem mondok semmi rosszat:). Éhesek voltunk, így jól esett. Megnéztük a fókákat, pingvineket, nagyon tetszett a lányoknak és nekünk is. Majd a beígért ottani játszótetet vették birtokba a lányok. Nagyon klassz volt az ugrándozó majmok mellett játszózni:)

A tó mellett még nézegettük a kacsákat, vettünk egy kürtőskalácsot, sikerült kompromisszumot kötnünk szívószálas üdítő ügyében, miszerint csak otthon isszuk meg:).

Hazaindultunk, csajok kaptak cumit és takarót (alvókás), nem hagytuk még el a fővárost, amikor mindketten beájultak:)). Szegeden ébredtek csak fel, 5óra volt ekkor. Szaladgáltak egyet az udvaron még, aztán bent mesenézés, és a késői kelés ellenére nem volt gond este, 8-kor rend szerint aludtak. Hiába, jól kifáradtak:)

• Elmegyek én a boltba drágám ne cipekedj!

• Nem, inkább én megyek, gyorsan összekapkodom, ami kell!

Valami ilyesmi hangzott el köztünk, mielőtt elviharzott a Lidlibe. Bíztam benne, hogy nem fog cipekedni, hiszen “Ödönke” majd kirúgja Anya pocakját, de hiába csitítom, minden áron be akarja bizonyítani, hogy a terhes nők ugyanúgy képesek bevásárolni, mosni, főzni, ablakot pucolni, röplabdázni (!!!), mint “hagyományos” társaik.

Mikor hazajött, azért gyorsan elvettem tőle a két böhömnagy szatyrot és elkezdtem kipakolni. Ahhoz képest, hogy csak pár apróságért szaladt be, igen-igen meg volt pakolva a cumó, ráadásul szép lassan előkerültek a turpisságok, vagy, ahogy mi szoktuk mondani: a “peti”-k.

(A Dumb és Dumber című filmből való az idézet…)

A ropi okés, meg a sok tábla csoki is, de hogy egy hatalmas doboz négercsókot húzzak ki a szatyorból, sosem gondoltam volna, hogy megtörténik. Pislogtam csendben majd megkérdeztem:

• Ezt meg, hogy és miért?

• Jól van na, megkívántam! – jött a válasz! 🙂