• Elmegyek én a boltba drágám ne cipekedj!

  • Nem, inkább én megyek, gyorsan összekapkodom, ami kell!

Valami ilyesmi hangzott el köztünk, mielőtt elviharzott a Lidlibe. Bíztam benne, hogy nem fog cipekedni, hiszen “Ödönke” majd kirúgja pocakját, de hiába csitítom, minden áron be akarja bizonyítani, hogy a terhes nők ugyanúgy képesek bevásárolni, mosni, főzni, ablakot pucolni, röplabdázni (!!!), mint “hagyományos” társaik.

Mikor hazajött, azért gyorsan elvettem tőle a két böhömnagy szatyrot és elkezdtem kipakolni. Ahhoz képest, hogy csak pár apróságért szaladt be, igen-igen meg volt pakolva a cumó, ráadásul szép lassan előkerültek a turpisságok, vagy, ahogy mi szoktuk mondani: a “peti”-k.

(A Dumb és Dumber című filmből való az idézet…)

A ropi okés, meg a sok tábla csoki is, de hogy egy hatalmas doboz négercsókot húzzak ki a szatyorból, sosem gondoltam volna, hogy megtörténik. Pislogtam csendben majd megkérdeztem:

  • Ezt meg, hogy és miért?

  • Jól van na, megkívántam! – jött a válasz! 🙂