dúrja befelé a krumplifőzeléket fasírttal, a jókora tányérnyi adag utolsó falatkáit lapátolja be, vmi hihetetlen jóízűen… Úgy eszik, amiért érdemes főzni, minden anya vágya, felemeli a kicsiny kezével a tányért, megbillenti és úgy lapátolja, közben nagyokat nyel, szóval édes…

Ezt az idillt megzavarva megkérdezem tőle, mintha nem lenne elég maga a látvány, meg kell erősítsen a gyermek, kérdezem tehát tőle,

“Abigél, ízlik a vacsora? “

Nem. Elfintorodik, leteszi a tányért és az utolsó falatot otthagyja.

Minek kellett beleszólnom? :DDD

Eltelik egy pár perc, kikó’bászol a konyhába csivitke és kérdezi, “Hól van a klumplifőzelékem? Kélek még! “

Cimkék: