Bizony, ezzel a képzavarral indul ez a post, túl az első héten remekül vagyunk:)

az iskolában jelentkezik, jól érzi magát, különösebben el sem fáradt, szóval őrület. Majd szúrok be köpenyes képet róla, iskolatáskával.

Abigél remekül veszi az ovis akadályt, már van barátja, és ugyan reggel nyöszörög nekem egyetkettőt, h “nem akarok oviba menni, kuki ovi (sicc)” , azért viszonylag símán bemegy és elvan egész nap:).

Én gondoltam másfél hete, ha az első két hetet túlélem, már remek. Lassan megvan minden, kedd éjjel olyan büszke voltam, feszítettem a telerakott iskolatáska felett, miszerint MNIDEN megvan. Másnap a szülőin kiderült, hátnemegészen… De azért csudamami vagyok akkor is:))). Mindent becsomagoltam, megvásároltam, a cipősdobozokat, melyeket a padban tartanak beszalvétáztam és kidekoráltam. Éjjelente, ofkorz:)

Virágot beveszik a logopédiás fejlesztésbe, kérdezte a logopédus, hogy észrevettük e, hogy Virágnak kicsit laza a nyelve. Mondtam, igen, az egész teste hipotón volt. Ésa kkor mndtam neki, h kis súlyú volt, hányhétre, és mondta, hogy jóég, akkor Virág egy kis csoda:))). És én ott nyeltem a könnyeimet… Mondjuk 2hónapja bőgök, hogy iskolás lett a gyerek. Félelmetes… Apró kicsilányból iskolás gyerek lett, jóég, mikor telt el ez a rengeteg idő? 🙂