Ma volt pici Abigél keresztelője:). Remekül sikerült, nagyon édesen végigcumizta a szertartást Apa ölében, mint1 tudomást sem véve a felette zajló eseményekről. Kapott a fejére keresztet kézzel, olajjal, meglocsolták szentelt vízzel, de csak cummogott a cumi a szájában, és nem foglalkozott semmivel, meg volt illetődve rendesen:). Kedves kis szertartás volt, kellemes…

Kerti bulit terveztünk, ám a szakadó eső miatt bent ragadtunk a lakásban, ami nem okozott gondot, hiszen a sütögetés a tető alatt zavartalanul  ment. Mivel a lakás kicsi, a család pedig nagy, mi restelkedés nélkül egész egyszerűen nem terítünk meg, képtelenség lenne annyi asztalt, széket bepakolni a falatnyi lakásba… Így nincs leves, hanem vmi késsel-villával ehető főételt készítünk. Ki-ki, ahol le tud ülni, eszik. Állófogadás szerűen…

Még tegnap bepácoltam egy csomó húst, marhahúst mustárosan, sertést borsosan, csirkemellet pedig oreganos-tejfölösen. Isssteni lett minden. Kb 5 kg újkrumplit még tegnap megdörzsölgettem szivaccsal, azaz nem pucoltam, bár a nagyja héja így is szépen lejött, majd megfőztem. Egyben. Éjjel kitettem, kihűlt, majd ma felnégyeltem őket (nyekk!) , 2 tepsibe fektettem, vajdarabokat dobáltam rá, és megszórtam grillfűszerrel, majd be a sütőbe, mikor Béla már a husikat sütötte.  Majd símán feltettünk mindent az asztalra, a husikat (ahogy sültek, sorban) a krumplit és fejessalátát, hagyományosan, ecetescukrosan, mert azt mindenki megeszi…

Szóval a kaja egyszerű volt és nagyszerű, életemben először vettünk sós sütit (bármilyet) cukrászdában, tegnap nem volt kedvem még sütni is. Így ma egész nap jó fej voltam, nem voltam ideges, h jajjmilesz, nem lesz friss, ki fog hűlni, stb…

Drága mama pedig sütött egy halom almáspitét, így édeset sem kellett sütnöm.

Tényleg erre jutottam, h olyannagyonbuta dolog ezekbe a bulikba háziasszonyként belehalni…

Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk:). Isten éltessen, Kicsilányom:)