Elnézést a hosszú hallgatásért, igazán kínos, h minden posztot így kezdek:(

Minden rendben, zajlik az élet, épp ezért, kevés időm van írni…

Magyarázkodás helyett inkább mesélek:)

Megértük… megértük, hogy a csajok az oviban az ünnepséget élték, igazán élték, és senki sem sírt, senki sem volt feszült… Annyira jó volt így. Annyira…

Ráadásul megkaptuk azt a gesztust, hogy megvárták a Nyuszik ( csoportja), hogy a Macik (Bogiék csoportja) befejezzék a műsort, hogy én szépen odaérjek…

Bogia köszöntőt mondta, szépen, hangosan, hibátlanul, mosolyogva:). Végig kerestük egymás tekintetés és végig mosolygott a kiccsaj, vmi hihetetlen édes volt:))).

Virág úgyszintén. Mikor jöttek be, már akkor fülig ért a szája, nem volt az arcán a szokásos feszültség, a “mindjártelsírjamagátdemégtart” állapot. Símán működött:)

A két ünnepség után mindenki lement a kápolnába, ahol egy nagyon aranyos ovis misét tartott Imre atya, az nevében. Igazán megindító volt…Engem ritkán érint meg igazán a templom hangulata, de ott akkor elég komoly energiák mozogtak…

folyt.köv.

Cimkék: , ,