Eljátszottunk a gondolattal, hogy nem szólunk nekik:))))). De végül csak odatelefonáltunk, h máshol várjuk őket. Megérkeztek.

A Gere pincészetben landoltunk ugye, ahol sikerült minősíthetetlenül viselkedni. Háááát, fiatalok, még ilyet. 6-os borkóstolót rendeltek a többiek, az utolsónál mondta a pincérnő, “Ha megitták, kérem távozzanak!’ ugyanis a fiúk dugóval dobálóztak… hjajjj.

Onnan a helyi mulatóhelyre sétáltunk volna át, ha nem jött volna szembe az úton velünk az a sebességmérő izé, ami a településen kiírja az átmenő forgalom érkező autóinak, h éppen milyen sebességgel haladnak, ha ez több, mint 50km/h, akkor kiírja: Lassíts!

Nekünk sem kellett több, ott futottunk versenyt:). Azaz kb 30méterről rohantunk a mérő felé:)). Én magassarkúban ugye :D.Még a borozó után visszajöttünk egyszer, ekkor a fiúk félmeztelen újra versenyeztek, a győztesek 27 km/h-t futottak, azért az nem semmi:)))))

{ Nyilván itt fázott meg Apánk úgy igazán, rendesen göthös szegény, itthon is maradt. Doktornéni szerint vannak csúnya tüdőhangok, meg arcüreggyulladást is emlegetett:(. Most pihen.. }

No, a mulatóhely előtt még 1 borozóba betértünk, nagyon kellemes hely, ahol elviseltek minket, nem szóltak, hogy halkabban (mint a Gerénél, milyen már, h 9 ember csendesen vigadjon?) , itt is eltöltöttünk 1-2 órát:)). Majd a helyi dizsiben táncoltunk egyet, de talán 1 óra elég is volt a bandának, hazamentünk. Volt vagy 4 óra:D

Én ahogy a szememet kinyitottam, rámült a hiány, azonnal haza akartam jönni. De még mindenki felkelt, összecihelődtünk, miegyéb, lassacskán elindultunk haza. Már nem reggeliztünk, hiszen dél volt:), kerestünk egy éttermet hazafelé, kellemes kis helyen álltunk meg, ettünk egyet, KV-ztunk és 5órakor landoltunk Tápén:)

A gyerekek boldogan fogadtak minket, mi pedig már szaladtunk keresztül az udvaron, meséltek, miket csináltak, egész nap a levegőn voltak, csákót hajtottak, beszélgettek, anyu meg apu a régi időkről meséltek nekik, hoppá, itt tartunk, a gyerekeknek lehet már ilyeneket is mesélni, észre sem veszem, ahogy nőnek…

Egy szóval nem emlegették, h hiányoztunk volna:). Végig remekül elvoltak. Anyuék pedig el voltak tőlük ájulva, milyen jók, rendesek, aranyosak, okosak és szépek. Kell ennél több? :)))))))))))))))))))

Hazajöttünk, még hajmosás+tetűírtás (ez újabban rutinná vált, már kezelem, ha kell, ha nem, volt ugyanis tetvünk, bizony :DDDD), majd meséltek a csajok, miket csináltak és 1 szó nélkül elaludtak:). Béla ekkor már komolyan érezte, nem lesz rendben, forró fürdő+tea kombó, de muszáj volt dolgoznia. Melózott, majd eldőlt korán, de reggel csak a dokinál kötött ki:(

Hát ígyen vagyunk. Szerdán megyek A munkamegbeszélésre, tessék nekem szorítani:)))