Minden a legnagyobb rendben velünk:). Csak épp nem jut idő posztolgatni, dolgozó nő vagyok, vagy mi, olyasmi:)).

Kezdem az elején. A lányok oviznak, élvezik, mennek örömmel, nyugodt a szívem:). Abigél egyetlen könnycsepp nélkül szokott be a bölcsődébe:))))). Ha nem velünk történik, el sem hiszem…

Annyira igaz az, h a nagyokat egyszerűen ÉN nem tudtam elengedni, ezért még hónapokig sírtak az oviban (nem bölcsiben!!), míg a kicsit már símán el tudtam engedni, tudtam, jó helyen lesz, jól fogja magát érezni és SOKKAL jobb neki ott, mint velem kettesben itthon. Ez nekünk már nem lett volna pálya.

Irtó büszke vagyok rá:). Na jó, sokat nincs még ott, 9kor viszem, és 3 után megyek is érte. Majd folyamatosan nyújtjuk ki a határokat. De szeretném, ha a későbbiekben sem sírna, olyan megnyugtató ez így:)).

Én pedig itthon írogatok, az anyuci.hu -n lehet majd találni cikkeket tőlem:). Sok munka van vele, egyelőre gyakornok vagyok, de szeretnék mihamarabb továbblépni. Beiratkoztam könyvtárba és a témában szakkönyveket kölcsönzök, és itthon tanulok. Újságírást. Sajnos már nem érzek sem kedves, sem erőt, sem ambíciót, h tanuljak 5 évet felsőoktatásban, így ez már kimarad az életemből… Lusta vagyok hülyeségeket tanulni. Ami érdekel, ahhoz volna is kedvem, de a vizsgákhoz és a hülyeségekhez nincs:)

Persze mindig van elintéznivaló, vásárolnivaló, no meg szeretnék itthon etaponként mindenhol rendet tenni, jön a gyerekruháknál az évszakváltás, GRRRRRRRR, haladgatok is a dolgokkal, és ez jó:). Mondjuk szusszanásnyi időm nincs másra, de majd sorban szépen minden meglesz, remélem:)

Valamelyik nap vicces dolog történt:). Evéshez készülődtünk, megterítettem, idetoltam Bibi etetőszékét az asztalhoz, majd szórakozottan felkaptam Virágot, és magasra emeltem, majd próbáltam a lábait beilleszteni az etetőszék megfelelő lyukaiba, de ő csak kalimpált, nem hagyta, én meg majd megszakadtam, szokatlanul nehéz volt és magasra kellett emelni, míg rájöttem egyszercsak, hogy rossz gyereket fogok:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))). Virág azóta is, ha eszünkbe jut, földön fekve röhög ezen, gurgulázva, édespofa:))))

Még mindig szokása cifra dolgokat mondani, közölni velünk. Főképp alvás helyett, kimászkálva mond olyat, h képtelenek legyünk rá haragudni:))). Pl kijön és közli velem, hogy a hormonok is sejtek, és a hátukon úsznak, (közben mutatja a kis kezeivel, hogyan) , és beszél róluk, nem emlékszem pontosan már, mit is mondott, de tök jól mondja mindig:))).

Kijön 10 perc múlva, és közli, hogy a kromoszóma ígymegúgy, hosszan beszél erről is.

Újabb 10 perc múlva símán közli, hogy naponta 2milliárd új vörösvértest képződik a vérünkben. Erről is mesél hosszasan, mindig mutogat mellé és sokatmondóan komoly képet vág mindehhez.

Egészen addig komoly, míg be nem zavarjuk, mert akkor röhög, és mondja, “jóóóóóóóóóóóóóóóóól van, megyek” -lemondóan :)))

Abigél pedig azt gondolom,h nagyon jól beszél korához képest, rendkívül kifejező, értelmes, ragad rá nyilván:))).

Ilyet mond pl nekem bölcsiből kijövet: “Képzeld el, Anya, a bőcsibe hamiztam, és csicsiztam is vauval, stb…”

És gyakran kezd így mondatot: “Szejintem”

Ha a nagyokkal játszik, mond ilyet: “Mondjuk Bijág, h játékból én vauvau vadok”

És tényleg símán szerepjátszik a nagyokkal:)

A kicsi határozottan Bogisodik tovább, ő is színésznők gyöngye, van kitől tanulni, van hová fejlődni, Boglárka mutatja az utat. Bár, itt kell megjegyezzem, Bogi sokat változott, jó irányban, persze látjuk, h sosem lesz ő az az elmélyülős tipus, anyja fajta, pörög és szenved, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy kigondolta, de az élet ilyen:D.

Cimkék: ,