Az imént megérkezett a számlánkra az utolsó -em. Illik ennek örülni? Mikor nyilván ezentúl sokkal kisebb összeget fogok kapni (azt is intézni kéne, grr) , számomra ennek jelzés értéke van, egy fejezet lezárult vele az életemben, vége a kisgyerekes itthonlétnek, melynek minden legtöbb percét élveztem, szerettem, imádtam, remek lehetőség, h olyan időben voltam itthon, mikor még 2+1 év (bár a továbbiakban sem preferálom ezt, sok okból) és sztem alapvetően és többnyire jól ment nekem, de vége, minden jó, ha van vége, vagy ez nem így szól? :))

Valamit biztosan fogok csinálni a bölcsikezdés után, és ez is jó, semmiképp nem maradok itthon Bélának háttérmunkásnak, megpróbáljuk így, reméljük működni fog:). Ha nem megy, még mindig “itthon maradhatok” távmunkázni. Marha nagy mákom van, h lehetőségem van választani, köszönet érte a családnak! (Anyu, Béla)

Még csak rébuszokban beszélek, hamarosan konkretizálom is:))

Holnap Bélával elindulunk egy amatőr strandröplabda bajnokságon, alig várom, kíváncsi vagyok, hogy szerepelünk, illúzióim nincsenek, nem vagyunk esélyesek az első 20ba kerülni, de a középmezőnyt jó lenne megpályázni!

Cimkék: ,