Végtelen fáradtságot érzek. Avagy egy igen zúzós (átlagos) nap.
Családi blog július 7th, 2009Biztos az sem tesz jót, hogy éjjelente jönnek a pisi-körök, bepisiltem, vagy pisilni kell, főleg, h a legkisebb is csatlakozott a bulihoz. Hajnal 4kor remek dolog “tatálni tell” felkiáltásra ébredni, rohanunk bilire, amibe persze már nem sikerül produkálni semmit:).
Majd hajnal 4kor már nem hajlandó a saját ágyába menni, csak a miénkbe, de miért is ne jönne akkor már Bogi is? Így már csak nekem nincs helyem az ágyban.
NEm éppen kipihenve ébredtem. Délelőtt elmentünk vásárolni a tescoba. Még itthon kiderült, hogy a babakocsi elment apával dolgozni, miért is ne, elmegyünk hát gyalog, elég nagy már Abigél. Mekkora gondolat volt ez tőlem:). Megeszemamitfőzökamintvetekúgyaratok.
Odafelé síma volt a dolog, nagyok biciklivel, kicsi babakocsit tol, ügyelve arra, hogy a baba mindig rendben legyen benne. megérkeztünk a tescoba és felavattuk az új játszóházat, bementek egy órára a csajok, én addig bevásároltam, már amit úgy ítéltem meg, h málhás (babakocsi) nélkül haza tudok vinni. Na jó, kicsivel többet:)
Induláskor paláver kiver, kicsi persze nem akar kijönni a megőrzőből, kifeszít, elrugja a cipőt, lefogom, cipő ráad, nulla türelmem van már nekem ehhez. Elindulunk a déli napban hazafelé, nem nagy távolság, de nem sok az árnyék, Abigél végig nyafog, ki akar hajtani az útra, félúton heves zokogásban tör ki, miszerint én vigyem őt. Ok, Bibi felemel, picibabakocsira csomag rápakol, majd azt húzom, miközben a kicsit cipelem (jajj a hátam). De hazaérünk. Kapnak (bolti) túrós buktát, tán még sosem adtam ekkora szart ebédre, de néha belefér.
Kicsit leteszem, nagyok meséznek, elrendezem a lakást. Du felállítom nekik a sátrat az udvaron, viszek ki mesekönyvet, közben főzni kezdek, várjuk apát vacsorával, lányokra is ráfér egy normál étkezés ugye:)). Sült csirkecomb, rizs, lecsó. Elkövetem ellenük a merényletet, összekeverem a lecsót a rizzsel, ígynemkell. Elvek feladva, kapnak síma rizst, csak haladjunk már, húúúúzzatokaludni, CSENDET akarok.
Apa sehol, hívom telefonon, a felénél jár egy tárgyalásnak, ő sem ér már haza fektetésre sem. Még vacsi előtt megfürdettem őket, azt a szintű koszt ugyanis mosdatással nem lehet levakarni:)).
Adom a vacsorát. Husit kérek, szedd le a csontról, nem, mégis inkább fogós husit kérek, ÉNNEMSZERETEM A LECsÓÓÓÓÓT!! Persze tiszta zsír már minden, Abigél kanál helyett villát kér, majd villa helyett kanalat, nem mintha bármelyiket használná, mert kézzel eszik. Hülyét csinálni belőlem persze mókás dolog:)). Már ha mókás az, ahogy ilyenkor üvöltök, “NEFOGDOSSMÁRÖSSZEMINDENT!!!!” – nem, ez nem mókás egy cseppet sem. Süllyednék el inkább.
Aztán látom Abigélt, aki ül a nappali közepén, és potyog belőle a rizs, persze az etetőszék 1nm-es körzetében minden csupa lecsós rizs (megérdemlem, én erőltettem) , majd miután újra megmosdatom, körbetakarítom a helyét, Virág nyammog a 4.csirkecombbal, én is megpróbálok magamba tolni 1-2 falatot, mire Abigél mellémáll, ütögeti a combomat, h “én isz kéjekszépen, médtéjek, ana öjébe, ANA ÖJÉBEEEEEEEEEEE! ” naneeeeeeeeeeeeem, kezdjük előlről a dzsuvázást, mégazhiányzik. belenyugodott, karonfogta Bogit “Deje Bodita, átszunk!” és bementek a szobába. Huhh. Virággal tömjük a búránkat, végre csend, majd Abigél totyog ki, fura a járása, bepisilt a szobába……… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
De akkor süllyednék el legfőleg, mikor leordítom a gyerek haját, MAJD utána megkérdezem, miért mászott be Abigélhez lápmaoltás után. Virág csak meg akarta keresni a kicsi cumiját.. én meg leüvöltöttem a fejét:(((.
Ma este nem is elsüllyedni akarok, hanem elszaladni, de jó messzire. Hadd ne mondjam meg most, mikor jönnék vissza. Nem tudom.
ÁM! Mivel elmenni, elszaladni nincs módom, megpróbálom a holnapot jobban csinálni. Menni fog:). Ugye nemsokára könnyebb lesz? (a kérdés költői)
július 8th, 2009 at 06:52
Ohpersze, könnyebb 🙂 vagy igazi hittel, lelkesedéssel mondjam? úgy nem megy 🙂 🙂 🙂
július 10th, 2009 at 10:44
Tudod Angi, kicsit később egészen más dolgokért fog szépen színesedni a hajad és szépen az égnek állni. Ez, ahogy én nézem, olyan folyamatos üzem, amiben mindig változnak a problémák, és ezek a legkisebbek. Te már megélted, én is, h mi van ha nem egészséges a gyerek, ezek a napi apróságok, bár felzaklatják az embert, nem számítanak, ne foglalkozz velül. Nem annyira fontosak, h összeroppanj miattuk. 🙂
július 10th, 2009 at 20:20
Angi, nyugi:) Én ma azt mondtam az uramnak, hogy úgy szeretnék enni valamit, aminek jó íze van. Aztán rájöttem, hogy igaziból csak ülve szeretnék enni, csöndben, nem kapkodva, lapátolva, úgy, hogy valaki nem tol egy mozdonyt a poharamnak, egy másik pedig nem készül éppen oroszlánbőgve fejjel átfúrni magát a Föld másik oldalára :)))