Kicsi Atitát (ő hívja így magát “Kissz Atita”) felvették a bölcsibe, halleluja, illetve helye is van,  mert régebben felvették, de úgy tűnik, be is fért a kisasszony:). Szeptembertől tehát megy Bibike a közösbe (ahogy apukám mondaná) , és ott jó lesz neki, nekem pedig ott lesz jó, ahol leszek, az lesz jó, amit csinálok:).

Ami bizonyos, hogy csodás, élménydús, embert próbáló, boldog, fárasztó 7 év áll mögöttem, vagy inkább mögöttünk :). Csodás korszaka ez az életemnek, de örülök, hogy vége, igen, nekiindulnék a Tiszának, ha pl újra kellene kezdeni, mostmár mást szeretnék elkezdeni, úgy, hogy közben akkora gyerekeink vannak, akik nem igényelnek állandó fizikai lekötést, gondozást, ellátást:). Tudom-tudom, ” kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” , voltak idők, mikor szívesen lecsaptam volna, aki ezt bírta mondani egy-egy kényes helyzetben (voltak ilyenek bőven:D) , még ha el is hiszem, hiszen valóban sok-sok gond adódik a nagyokkal, főleg a kamaszokkal, az másképp nehéz, az lelkileg, agyilag nehéz, ez meg fizikailag, a kettőt nem lehet összehasonlítani, más a mértékegység, kész.Sztem akkor is ugyanitt fogok posztolgatni, mikor majd olyan jellegű gondjaink lesznek, és akkor majd jól röhejes lesz talán ez a mostani poszt, de az nem baj:)

Itt a nyakunkon a vakáció, most először nem vagyok megijedve, mert már tudom, hogy milyen jó lesz, mennyire klasszul elleszünk, igazán készülök rá, mert ez az utolsó talán, ki fogjuk élvezni, ezt garantálom:).

Milyen vicces, hogy ezt éppen ma kaptam:)

” Nagyszerű

> Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem botlottam meg játékokban > vagy felejtettem el egy altatódal szavait. > Nem aggódtam azon, hogy > a növényeim vajon mérgezőek e. > Soha nem gondolkodtam védőoltásokon. > > Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem hánytak rám. > Kakiltak rám. > Ettek le. > Pisiltek rám. > Teljes kontrolom volt az elmém felett > és a gondolataim felett. > Egész éjjel aludtam. > > Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem fogtam le egy ordító gyereket, > hogy az orvosok meg tudják vizsgálni. > Vagy beadják az oltásokat. > Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam. > Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett. > Soha nem ültem késő éjszaka, > hogy nézzek egy alvó babát. > > Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert > Nem akartam letenni. > Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik, > mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani. > Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici > olyannyira befolyásolni tudja az életem. > Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni. > Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni. > > Mielőtt Anya voltam, > > Nem ismertem az érzést, > milyen a szívemnek a testemen kívül járnia. > Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet > etetni egy éhes babát. > Nem ismertem azt a kötődést > anya és gyermeke között. > Nem tudtam, hogy valami annyira pici > annyira fontossá és boldoggá tudna tenni. > > Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem keltem fel az éjszaka közepén > minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben. > Soha nem ismertem azt a melegséget, > az örömöt, > a szeretetet, > a szívfájdalmat, > a csodálkozást > vagy a sikerét, milyen Anyának lenni. > Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni, > mielőtt Anya voltam. > “

🙂

Cimkék: ,