2009 május 16.-án ismét kivillantotta fogát a Sensation-White Budapesten. Ahogyan tavaj is, Oszkár barátommal vágtunk neki full fehérben a pesti éjszakának. Nem kapkodtuk el a dolgot, már nyitva voltak a kapuk mire odaértünk. Kis tapi után átjutottunk a külső gyűrűn és poroszkálni kezdtünk az arénában. Gyűltek a népek, volt köztük 70 éves mama fehér boával a nyakában, tolókocsis srác, angyalszárnyas jelmezbe öltözött lányok és megannyi fura fehér alak. A felvezető halkan lüktetett és a gyülekező tömeg tapsviharára időnként felhangzott egy velőtrázó basszusfanfár. Éppen fejtegetni kezdtük, hogy a tömeg idén nem lesz akkora mint az előző évben és a lelátók is félig üresek voltak, mikor közeledett a nyitányának pillanata.

hun_pics_09

A Line-up a kíírtakhoz képest változott, de ezt csak a party végén tudtuk meg. Furcsa volt, hogy a DJ szettek hosszabbra nyúlnak, mint vártuk. A hangulatot elsőként a MUZZAIK Magyar párosa melegítette be, ahogy rendszerint az első fellépő mindig a “lokál hírrók” egyike. Nem volt rossz, amit csináltak, de nekem egy kicsit lassan indult be az egész. Nem kapott el úgy a hév, mint a 2008-as partyn. Nem taglózott le, nem vitt magával. Az egész egy kicsit olyan gazdasági válságos beütésű volt. Nem a tömeggel és a partiarcokkal volt a baj, hanem a körítés volt egy kicsit instant most. Az SW csapatába tartozó táncosok össz teljesítménye annyi volt, hogy a jobb és bal oldali kifutón feljöttek, végigvonultak és lementek. Persze volt közben lufibabújás meg esernyőrázás, szőkőkútban fürdés, de mi ez a tavajihoz képest, ahol a plafonról ereszkedtek le, lángoló hátú “ninják” és gólyalábas madárfejű alakok lépkedtek köztünk, kagylókordély körül vált szét a tömeg, neonlabdát forgattak a szimpad körül, stb, stb. Nem azt mondom, látványos volt ez is, eljátszogattunk a tömegbe dobott, színváltos gömbökkel, de messze lamaradt a parádé az előző évihez képest.

hun_pics_07

Engem még AXWELL sem tudott igazán bemelegíteni, sokkal inkább tette meg ezt Oszi laposüvegéből szlopázgatott birsalma pálesz, amit gyógyitalként fogyasztottunk, szigorúan minden fellépő közti átvezető szünetben. Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy várom a nagy durranást, de nem akar eljönni. Az egyetlen reményem a MEGAMIX volt, mert ez számomra mindig a party csúcspontja. Ekkor van a legnagyobb show, a zene őrülten magávalragadó, de a svéd DJ nem akarta könnyen adni a dolgot. Ráadásul akkor még azt hittük, hogy jön SEBASTIAN INGROSSO is, de mint kiderült megbetegedett és minden fellépését lemondta. Nyílt levélben kért elnézést a rajongóktól és a partyra érkezőktől, melynek végén a SW csapata közölte, hogy ennek értelmében minden blokk 30 percel hosszabb lesz.

hun_pics_06

Végül beköszöntött a MEGAMIX ideje és felrobbant a BS. Pontosan erre vártam. Beterített bennünket a konfettizápor és örjöngött a tömeg. Tűz csapott fel, vízpermet szállt az arcunkba, a zene ritmusára lüktetett az egész fehér massza az arénában. A zene fokozta a tempót és végül a prodigy üte tette fel a pontot az i-re. OMEN!

Na ez már megadta azt az adrenalinfröccsöt, amiért érdemes volt eljönni. A dözögős kezdés után végre elértük az üzemi hőfokot. Így már jöhetett SANDER VAN DOORN blokkja, akinek sikerült tartania a lépést és rádobott egy lapáttal. Voltak ugyan olyan etapok, amik akár a Black partyn is megállták volna a helyüket, de többnyire jól pörgette a korongokat a Holland srác.

A lendület megint a végére fogyott el, TOCADISCO blokkját a büfé felé sétálva, lépcsőn ülve majd a party peremén hesszelve hallgattuk meg. Összességében nem volt rossz szenzáció, de messze elmaradt az előző évitől. Nagyon bízom benne, hogy ez csak a válságnak köszönhető és a Wicked Wonderland névre keresztelt, következő party hozza majd a Sensation feelinget.

wicked