Kiss családunk blogja

Megint egyben fogom örökül hagyni itten az elmúlt napok eseményeit, lévén, nem jutok el odáig, hogy írjak ide tisztességesen, ahogy szeretnék:)

Események márpedig vannak, Virágnak jövő hét kedden lesz az orrmandulaműtétje, amitől nem vagyunk nyugodtak, bár ahogy közelít az időpont, úgy higgadunk le talán. MEgejtettk a megelőző vizsgálatokat, mint pl kardiológia. Múlt hét pénteken Virgával kettesben mentünk el a gyerekklinikára, ahol is volt EKG, és KAtona professzorasszony nézte meg a kisasszony érszűkületét, ami a tüdő felé vezető artérián van. Megvan mini kora óta, nem is fog gyógyulni, felmerült többször a beavatkozás, most nem és mi most nagyon megkönnyebbültünk:)

Teszem hozzá, ha felmerült volna, biztos kérünk kontra diagnózist máshol is, na nem azért, mert nincs bizalom, csak mert ez a gyerek nem fáradékony, eszik szépen, nem alszik többet az átlagnál, azaz tünetmentes. De nem kell hálisten ezen agyalnunk, elég az orrocskával foglalkozni:)

Találkoztunk a jó öreg NIC előtt kedves ismerős arcokkal, mint régi nagyon kedves doktornénink, a főnővér, Erika nővér, mind örömmel fogadták Virágot, aki szépen, szerényen csendesen válaszolgatott a kérdésekre:). Professzor asszonyon is látszott, hogy mennyire örül kicsi Virágnak, azt hiszem, valahol erőt ad nekik a napi munkában.Nekem nagy öröm, hüpphüpp…

Egy kedves doktornő “kölcsön” is kérte 2 ízben is a lányt, éppen előadást tartott orvostanhallgatóknak (vagy vmilyen hallgatóknak) a NICről, illetve az ott élő babákról. Bemutatta VIrágot, mint 6éves, volt kis súlyú korababa, aki remekül van. Nem kicsit voltam büszke és boldog:)

A vérvételről elkéstünk sajnos, így az szombatra maradt, oda is kettesben mentünk. Meg kell mondjam, 1szem ekkora gyerekkel öröm a várakozás. Kiraktuk a kirakókat, amit vittünk, átolvastuk a könyvecskéket, amiket előzőleg kiválasztott. Kérdezett, okosakat, én válaszoltam és mindig, még mindig megdöbbenek, hogy már ekkora ez a gyerek:)

Szombaton vérvétel. Virág elég régóta írtózik a tűtől, nyilván vmi zsigeri undor, a kis kezei és lábai tele vannak apró fehér pöttyökkel, amik rendre visszaidézik bennünk azokat  a csúnya “madzagos” időket… Na néhány igazán csúnya hege is, ezeket pillangónak hívjuk:). Odaértünk, várni sem kellett.. Virágnak gyakice nem volt vénája, nem hibáztatom a doktornőt, h négyszer szúrta meg, de sajnos nem is sikerült így sem levenni a szükséges mennyiséget:((((((((. 4 felnőtt fogtuk le, rémálom volt, rémálom:(. A szívem belészakadt…Most nem tudom, mi lesz, ha csak elkerülhető, nem szeretném ennek kitenni, persze valószínűleg nem kerülhető el.

Délutánra szépen belázasodott, épp anyuékhoz mentünk el, kihasználva a jó időt, de hiába, jöttünk is haamr haza, Virágnál a lázzal nem játszunk. Mivel azóta kutya baja, eltekintve némi orrfolyástól, valószínűleg a stressztől lázasodott a kicsi..

A délelőtt további részét Edivel, a férjével töltötte, majd Bogi is csatlakozott hozzájuk:)). Nagyon jól elvannak, békés házastársak. Tök vicces, mert a frigyüket komolyan veszik, de nagy feneket nem kerítenek neki:))). Gabi meg is ebédeltette őket, mi pedig pizzát rendeltünk, mert közben még a lakást is bemutattuk (beindult most az érdeklődőhullám, van 1-2komoly, drukkok jól jönnek:) ) . Abigél aludt, nagyok játszottak, meséztek, mi pedig filmeztünk egy pihentetőt… Ezután mentünk Mamáékhoz, Apát hagytuk dolgozni, persze hamar hazaértünk a láz miatt:((

Vasárnap előre megbeszéltük, h csak du/este dolgozik apa, így a nap nagy részét együtt töltöttük:). Anyuék hoztak fasírtot és meleg sós kiflit (gyilkos… ) , csak egy krumplifőzeléket kellett rittyentenem hozzá. Sütni is terveztem, de inkább nem komplikáltam a napot, a kertben tettem magam hasznossá kicsit, gazoltam du. No meg mostunk ugye:D

ELtelt a hétvége jól:)

Holnap lenne Abigélnek és Virágnak védőoltás, Abigélnek remélhetőleg lesz is, Virágnak azonban nem tudom lehet e így a műtét előtt… Ma még nem ment Virga oviba, a szombati láz miatt, de nincs baja azóta sem, rengeteget eszik és irtó jókedvű, holnap lesz bábszínház, így holnap már elengedem.

Abgiélnek napok óta szívnom kell az orrát, nincs tőle feldobva a kisasszony… No meg az orrcsepptől sem. Viszont egyre többet karattyol, szeret kint lenni nagyon, és egyre többször igényli, h leüljek mellé játszani:). ” Ana, csücsülj! Annnnaaaaaaa, csücccsssüüülj, ide!” 🙂 és hozza, amivel foglalatoskodni szeretne.

Boglárka továbbra is egy nagy jellem, gondolom ez már így marad, nagyon tudja mit akar, végigviszi tűzönvizen át:)). Imádja a rózsaszínt, a hosszú hajat, az övét folyton fésüli, copfozza, be kell fonni gyakran, lehajol a tükör előtt és úgy nézi, hogy “milyen hosszú már”:))))))). Elbillenti a fejét a vállára és úgy nézi, mennyire lóg már le, a válla alá, és ennek családilag örülünk ilyenkor:))). Amúgy földig tervezi növeszteni:D. Ha az utcán lát egy hosszú hajú nőt, megbámulja, ha olyanja van, rá is mutat és felkiált: “ANYA, NEKEM EZ TETSZIK! ANYA, NEKEM EZ A LÁNY TETSZIK” :)))

“Anya, annak a bácsinak miért hosszú a haja? “

Vele nem az emberi testről, hanem ehhez hasonló intellektuális kérdésekről kell beszélgetni:D

Napi szinten téma, h az enyém miért rövid, és kér, h növesszem meg:)  (én emlékszem élénken, mikor ezt kértem anyutól!)

Sajnos úgy tűnik, alaposan felfáztam a gyomláláskor, persze, papucsban, 1 szál felsőben, szemétkivitel után ragadtam le, grrr. Ennyi eszem van:(

[ Még véletlenül sem akarok politizálni, pártfüggetlenül mondom, amit, hogy vicc, ami itten zajlik:((. Megbukik egy miniszterelnök, és aki helyette jön, az ő gazdasági minisztere volt mindvégig. Ez normális??? És az normális, hogy jön most egy új miniszterelnök, új sleppel, régi sleppnek végkielégítés ofkorz, új slepp mire összeáll, mire elkezd effektíve dolgozni, jönnek a választások… Ilyen is csak nálunk történik:(.  ]

Mondok inkább vidámabbat:). Annyira imádom az ovikánkat, hogy még, mindig mindenre kíváncsiak, ami a gyerekkel történik, együtt éreznek, őszintén, ha gond van, szólnak, üzennek, ha vmiért nem megyünk oviba és másnap vmi klassz program van:). Mint ma pl, bábszínház:). És olyan szeretettel fogadják minden nap a gyerekeket, nem is értem, hogy lehet ilyen mákunk azösszesóvónéninkkel:). És ami még tetszik, hogy mindig van idő megbeszélni az aktuális dolgokat, ha erre szükség van. A szülinap mondjuk beszédes, a rengeteg képpel, amit készítenek ilyenkor, a készülődés:)