Olyanunk lesz nekünk, ha meglesz a ház. Kecske. Mindig azt hiszem, nekem az ember már nem tud újat mutatni/mondani magáról, aztán kiderült, hogy de:). Imádja a kecskéket… Anekdotázik a gyerekkoráról, amikor a majorságban játszott a kecskékkel és tőgymeleg kecsketejet ivott, hogy bajsza lett tőle (ezen a ponton majdnem elhánytam magam:D) . És bizonygatja nekem, hogy az mennyire egészséges és antiallergén. Hájó, tőlem tarthat kecskét, csak viselje gondjukat, én a biokertemét, ő a kecskéjét, így fogunk mi parasztizálni, már nyáron, ha sikerülne :))). Persze ez a legpozitívabb verzió, mert ehhez kb mostanában kellene találnunk vevőt a lakásra, amire jelen helyzetben semmi esély:/.

Na, most elképzeltem megint, amint az uram feji a kecskét:DDDD. Remélem nem valami perverz vonzalom ez, amilyen lelkesen tud erről beszélni, gyanús, abszolút gyanús:))))))