Minden kedves olvasómnak ezzel a verssel kívánok nagyon Boldog Új Évet:)

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

Bőrgyógyászat 2.felvonás:

Tegnap visszamentünk a bőrgyógyászatra, egyrészt hogy megkérjem a doktornőt, kérjen Bogcsitól bocsánatot, másrészt, hogy járjunk már a végére ennek a bigyónak. Ám “sajna” nem az agresszív banya volt, hanem egy idős és irtó bizonytalan doktornő. Nagyon készséges és kedves volt, bár folyton “izé-zett”, minden második szava izé volt, másik vállához ment, mikor már ötödjére látta, nem tudta eldönteni, feküdjön, vagy üljön, stb…

Aztán eldöntötte, h feküdjön hasra, majd mutatta nekem, h “pszt”, és odalépett egy pici kanál végű szikével. ÖÖÖ, ki akarta vágni ott helyben!!!!!!! Mondom, érzéstelenítés nélkül??? Aztán megint némi IZÉ, és azt mondta, “Áh, nem, túl nagy. ” Vazze……

Aztán lefagyasztotta, de azt is olyan bizonytalan kezdő módjára, de végre, majd kaptunk egy beutalót a sebészetre, csak nem ússzuk meg:( Viszont este leesett a lefagyasztott heg, ömlött a vér belőle, ám mostanra szépen gyógyul, hátha megúsztuk az egészet.

Ehhez még annyit, 4 orvos látta összesen, egyikbe sem tudnék bizalmat vetni, velem lenne baj???

A szilveszterünk nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de nem bánkódtunk nagyon, jól éreztük magunkat, a nagyok boldogok voltak, h fennt maradhattak:). Sz-ékat vártuk volna, de sajnos Katusnak nagyon ment a hasa, így nem tudtak eljönni. A sok malachús, párolt káposzta, krumplipüré mind ránk maradt, még holnap is fogjuk enni:)). 10-ig bírta, utána társasoztunk a csajokkal éjfélig. Fáradtság nem látszott rajtuk, meg kell mondjam:). A TV műsor vérgáz volt, siralmas… Hol a Lart’ pour lart, a Galla?? Nem is igen néztük. Nagyon megható pillanatai voltak az estének a koccintás, a Himnusz, elmondtuk a nagyoknak, miért kell csendben, vigyázban állva tisztelegnünk, míg szól a Nemzeti Himnusz, és aki tudja, az énekelheti is, stb…. Hogy magyarázzuk el, egy órát, naptárat nem ismerő gyereknek, mi jelentősége ennek az ünneplésnek? :))). Próbálkoztunk:)

Elvarázsolta őket a kristálypohárban buborékozó gyerekpezsgő, a csend, a koccintás, minket pedig ők varázsoltak el , mint mindig, a rácsodálkozásukkal, a kérdéseikkel, a szépségükkel, a humorukkal, amivel az egész estét átitatták. Beléptünk az alvó Bibihez is, feltartott kézzel aludt, az elégedett nyugalmával, neki is mondtuk, hogy Boldog Új Évet, de leginkább, Boldog Életet mindüknek:). Csodalányok.

2008. Mozgalmas évünk volt:). Azt hiszem, 2007-et úgy emlegettem, mint életem legjobb évét, fenntartom továbbra is, nem győzte le 2008:)).

Sok szempontból sikeres év volt, Béla munkahelyváltása, fejlődő vállalkozásunk egy anyagi jobblétet hozott, na, nem kell semmi komolyra gondolni, főleg, hogy most fogunk adót fizetni és ez bizony elkeserítő… Ám nincsenek napi, havi szintű anyagi gondjaink, mint 2-3-4 éve… Nagy vágyunk vált valóra, Béla reál bére megyezik a hivatalossal, november óta. A vállalkozásunk is fehér, mint a ritka holló, ez nagy elégedettséggel tölt el engem.

Itt kell megjegyeznem, hogy borzasztóan büszke vagyok a férjemre, mert amit kitűzött célnak, elérte. Átküzdötte minden akadályon, akár rajtam is, bár remélem, inkább támogattam, mint hátráltattam ebben.

Persze ára van a sikereknek, főleg időben, igyekszünk, igyekszik ezen változtatni, szerencsére lassacskán nem szorul rá itthon minden apró munkára.

Épp ezért itthon rám sokkal több hárul, és ezt gyakran rosszul viselem. Abigél már nagyon pakol, mindent elér, az összes lányunk ebben a korban teljes embert kíván, mert önveszélyes, a lakás pedig többnyire hurrikán súlytotta területnek néz ki, amit ahogy öregszem, egyre rosszabbul viselek, gyakran érzem, hogy belefáradtam én már ebbe:). Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy már csak 1 év, és kicsi bibi is fogja az adást teljesen majd, és nem lesz ő sem hurrikán:). A nagyokból is egész rendes gyerek lett, holott … főleg Virágunk, huhh:). Mikor a másodikon állt az ablakpárkányban… minden nap… és ült a kiürült fiókokban, majd lépcsőnek használta őket…

Ami még nehéz emiatt, a lányok csak az emeletes ágyon tudnak aprókkal játszani, vagy pl ott társasozunk, mert kicsibibi már az asztalra is felmászik:))). Nemsokára az emeletes ágy jön, tudom én 😀

Nehéz még az is, hogy sokat éjszakázom még mindig, és akármennyire arany ember Béla, ebben nem segít, ha a fene fenét eszik sem, na jó, nagy ritkán. Összességében 6 éve nem aludtam át egy éjszakát sem:).

És mindeközben kicsi bibi a legédesebb a világon, és annyira dagi lett hirtelen, rengeteget eszik, hogy fér ebbe a kicsi lányba ennyi , fogalmam sincs:))). Dumál, mindent megismétel, amit mondunk neki, mindenkit nevén szólít, rajong Tatáért-Mamáért, ha közelítünk a bolthoz, vagy a házukhoz, ugrál a kocsiban és kiabál:). A nővéreiért is rajong:). És legfőleg a ciciért még mindig, reggelente még szopik a kisasszony, de nem bánom:)

Összességében tehát, szép, mozgalmas, sikeres, boldog évet zártunk, ami mindannyiunktól több türelmet kívánt volna, hát az néha elfogyott, talán belefér:)

Amit tervezünk 2009-re: 2009-ben legyen egy klassz, fenntartható családi házunk, Szeged kertvárosában:). Vegyszermentesen konyhakertet gondozni, fenntartható méretekben:). Gyümölcsöt eltenni télire, mindig, és sokat!

Sokkal több időt, kiemelt figyelmet a gyerekeknek, főleg a nagyoknak, (Bibinek alapból jár folyamatosan:)) ), több nyugodt, békés itthonlét (ez nálunk hiányzik, folyton programjaink vannak, jövünk-megyünk-hozzánk jönnek)

Továbbra is a reform konyha irányában maradni, hogy az ne legyen elrugaszkodott, maradjon ízletes.

Le kell fogynom. Sajnos nem megy az elfogadás, már pedig akkor le kell fogyni. Cél, 60kg alá menni.

Többet olvasni.

Többet kimozdulni nélkül és nem szabad ezzel kapcsolatban skótnak lennünk.

Kérni, vagy elfogadni a segítséget, főleg gyerekvigyázás terén.

Nem elaprózódni.

Megalapozni, kitalálni lassacskán, amivel foglalkozni szeretnék, ha Abigél ovis lesz.

Hát ennyi:)

Cimkék: , , , , , ,