Kiss családunk blogja

[ Ma 3éve, h Regina körül elcsendesültek a gépek, azt hiszem, remélem, h békében távozott tőlünk, mi ott voltunk vele, remélem átsegítettük őt… Nagyon nagyon fontosnak tartanám, ha minden baba ilyen módon távozhatna, ha a szülei méltóképp búcsúzhatnának el tőle, sajnos sok helyen ezt nem tartják fontosnak. Fel kell mérni, hogy egy nagyon fájdalmas búcsú sokszor egyszerűen KELL, kell ahhoz, hogy a szülők és hozzátartozók fel tudják dolgozni és tovább tudjanak lépni, hogy a szívükben helyén legyen a gyász. Hogy tudjanak beszélni róla. Ma Magyarországon nincs gyászkultúra, csak fekete ruha és virág. nem ez a fontos. Sokkal lényegesebb, hogy merjünk beszélni róla, hiszen életünk része, akit szerettünk, de elveszítettünk, néha kell, h vele legyünk, hogy gondoljunk rá és fontos, h erről nyíltan beszélhessünk. Akár nevetve, jókedvűen, ha épp úgy esik, a gyász nem = a sírással. Minden érzés legitim, mindenki másképp gyászol, más módon tudja feldolgozni elhunyt hozzátartozóját és ez így lenne rendjén, de sajnos lassú a változás az emberi fejekben. Nekem pl fontos ez a napló, ide sokszor írok Regináról pár sort, gyakran van mély pont, amikor szinte csak az ő gyászolásával tudok foglalkozni gondolatban, ezeknek mindig nagy sírás és megkönnyebbülés a vége. Másnaptól megint tudok előre nézni. Én nem is tudom, ha ezt a sok feszültséget bezárnám, hogyan vetülne ki a 7köznapjainkra. BOrzasztó lehet folyamatos belső (folyamatosan gyarapodó) belső feszültséggel együtt élni. És a mi kultúránk sajnos erre “bíztatja” a gyászolókat. A temetés utántól nemigen beszélnek a halottról, vagy csak szomorú felhanggal, ami mindenki számára nyomasztó, inkább nem is beszélnek róla. Fontos a megfelelő búcsú és a gyász, csendben, vagy kimondva, feketében, vagy fehérben. Tegnap kint voltunk a temetőben, mikor jöttünk el, mondtam Virágnak, hogy itt van Regina. És ő is a kistestvére. Készítettem Reginának egy képet a sírhoz, 2angyalnak öltözött baba van rajta, megmutattam a dundibbat, h ő Regina a képen. Nyugtázta:). Remélem, h a rendszeres látogatások és a lassan, mondatonként elejtett információkat fokozatosan tudják feldolgozni és persze biztos sok kérdésük lesz majd nagyobb korukban, de remélem sosem lesz sokkoló, hiszen mindig is hallanak róla, épp annyit, amennyivel meg tudnak bírkózni. ]

Ma beírattam Virágot oviba, majdnem elsírtam magam, amikor láttam ott játszani és szaladgálni, hihetetlen, hogy ilyen nagylányom van:). Szeptembertől ovis lesz, bizony.

[…]Ha ezt a jelet látjátok a postomban, az azt jelenti, h szomorú rész következik, általában Regináról szól. NE olvassátok el, ha úgy érzitek jobbnak. Nekünk életünk része ez is, ez a napló arra van szánva, h emléke maradjon a csajoknak, ehhez ez is hozzátartozik.

más: Ma voltunk Virággal pulmonológián. Mivel már 2 erős befulladása is volt az utóbbi 2hónapban, indokolt volt, hogy állandó puffra legyen állítva. Kár-kár, de reméljük ezzel teljesen meg tudjuk előzni a rohamokat. Virág nagyon szépen viselkedett, kettesben voltunk és annyira jólesett vele beszélgetni, a váróban meséltem neki, szal nem kellett kettészakadnom:). Béla pedig elment addig Bogival az okmányirodába, hogy átjelentsék a lakcímünket. És ők is remekük érezték magukat, Bogi a várakozást végig ülve abszolválta, ami meglepő, de így világos, h Virág miatt zizi a kicsi is, ő alapban nyugodt gyerek lenne:). Fogunk majd ilyen párosban programokat csinálni, úgy látszik, mindenkinek jólesik:)

[A pulmonológus doktornéninknek mondom ma, amire már régóta készültem, csak össze kellett szednem hozzá az erőmet… Megkérdeztem, emlékszik e még arra, amikor a lányaim születtek 3éve. Azt mondja, persze, emlékszik, és arra is, hogy az ő ügyelete alatt veszítettük el Reginát. Mondom épp erről szerettem volna önnel beszélni, szeretném megköszönni a lehetőséget, h méltó módon tudtunk tőle elbúcsúzni. Azt mondja, ez csak természetes. ÁÁ, mondom, nem az, akkor bennünket az osztályvezető úgy tájékoztatott (nem a NICről, hanem az ITO-ról van szó, Regina ott halt meg), h nem értesítenek bennünket, ha bármi történik a gyermekünkkel. “Szerencsére” ügyeleti időben, vasárnap reggel történt, és a doktornő felhívott minket (előtte este könyörögtem a nővérnek, h hívjanak fel!) , majd lehetővé tette, h megvárjuk, míg lekapcsolják körülötte a gépeket, elhalkuljon minden, majd kezünkbe foghattuk, a szüleim és a testvéremék is velünk lehettek akkor… Hihetetlen nagy dolog ez, enélkül nem hiszem, h egészségesen tovább tudtunk volna nézni/lépni… Ilyenkor olyan sokat gondolunk rá, és én most olyan fáradtnak és kimerültnek érzem magam, biztos ezért is ]

Sikerült “rendben” átköltöznünk, hála a sok nagyszülői segítségnek! Virág sajnos napkig fulladt, Bogi pedig lázas volt, de szerencsére maximálisan megbízom a szüleimben ilyen téren is, így az éjszakák miatt sem aggódtunk. A lakás nagyon klassz, irtóra élvezzük, ahogy lassacskán saját kezünk által otthon lesz belőle, nem is akarjuk, hogy ennek az alakítgatásnak vége legyen, mert olyan jó csinálni:). FOlyton fúrunk, csavarozunk, rámolunk, és naponta Xdobozt teszünk KI a kukába. A KI a lényeg, folyton ugratjuk egymást, hiszen már nem LEvisszük a szemetet, csak KI és ez nagyon szuper dolog. Igaz, hogy még se út, se járda, raklapokon közlekedünk, de már így is sokkal könnyebb, mint az emeletre mászkálni. Minap vásárlás után Béla a konyhába vitte a karton tejet. “Hohó, HOVÁ viszed azt a tejet ember??!” kérdeztem, mire nevetve közölte, hogy hmhm, tényleg, ez a spájzba való, mert ugye ilyenünk is van itt már:)))). Jövőhéten kész lesz a térelválasztó, így a dolgozósarok is le lesz választva, reméljük VIrág nem mászik át a 140cm magas falon:))). Amúgy a lakás nagyon bababarát, így mindenkinek sokkal könnyebb. A hálók egy csendesebb részen vannak, máramennyire 65nm-t el lehet osztani részekre:)). Szal ez sem egy hodály, de kislakáspárti vagyok, illetve épp akkora helyen szeretek élni, amekkorára szükségem van. Najó, azért ennél nagyobb lenne az álomkéró, de nem sokkal. Tavaszra lesz talán út, járda, kerítés, és egy pici kert. Akkora tényleg nagyon klassz lesz:))

Ma ünnepeltük Virágom születésnapját, majd írok részletes beszámolót erről is, annyit előljáróban, hogy irtó jó volt 3éves szülinapot tartani, mert már ő is megélte, nem sokkolta a sok családtag, hanem feldobta, örülni tudott a tortának és az ajándékoknak, várta a napot, előre emlegette, elmondta, mi fog történni, szal nagyon klassz volt, majd mesélek még:)

Mostanában kevés időm van, meg sajna betegek is a lányok, de ezeket muszáj megmutatnom:)

Bogi és a szomszéd kisfiú szerelme még mindig töretlen. Folyton emlegetve is van: “Maaaarciiii:))”

Apa nem bírta kivárni, hogy odaérjek segíteni kivenni a gyerekeket a kádból:)

Bágyadt, beteg, édes kistesók:)

Virág ágy helyett gyakran a földön alszik el, ki tudja miért, mindig voltak hasonló hóbortjai:). De ez mindenen túltett, gyakorlatilag ráfeküdt a legokockáira, képzelem, hogy nyomhatta szegényt:))

Boginak fázott a feje muffinevés közben:)))

Bogi ebben a pillanatban épp pisil, a bili tőle fél méterre:D. Amúgy a méretes hasát próbáltam csak megörökíteni:DDD

Csapodár a lány, Petikére is kivetette a hálóját:)). Aki családunk jelenlegi legkisebb tagja, bár már ugye nem sokáig:)

Egy ritka alkalom, amikor az 5 (6) gyereket le lehet fényképezni:)). Pocakban ott a hatodik bébi is:)