Kiss családunk blogja

Úgy tűnik, ez már komoly, ezentúl már csak jó idő lesz:). El lehet pakolni a kesztyűket és meleg cuccokat. Imádom… Gyűlölöm a telet, grrr. Főleg, ha hó sem esik, mint most:(

A hétvégénk pénteken indult, ugyanis apa szabadnapot vett ki. A terv az volt, hogy a csajok oviban, mi pedig kettesben itthon, mert ilyen 4éve nem volt:). Na nem láblógatni, hanem megcsinálni az előszobát, ami kaotikus volt. Volt ott egy dülöngélő cipősszekrény, és egy másik instabil polcos. Egyik sem túl gyerekbiztos és nem is elég praktikus. Ha az ember kis lakásban lakik, muszáj a helyeket a lehető legjobban kihasználni. A bárányhimlő közbeszólt, Bogcsi ugye itthon “betegeskedik”. Ez a kislány egy hős, imádom:). Nyilván nagy mákunk is van vele is, anno Virágnak is nagyon enyhe lefolyású volt, ez most annál csak kicsit nehezebb, 2 napig volt csak láz, amit hagytunk dolgozni, amíg fel nem szökött nagyon. Kapott homeos szert, talán ez segített, hogy igazán nem szenvedjük meg klasszik módon ezt a kórságot:). Egyelőre nem is vakarja és a pöttyök többsége nem is pörsen, ahogy annak lennie kéne. Virágnak sem pörsentek ki, egyszerűen leszáradtak… Én még csak nem is ítélem szobafogságra, ellenkezőleg, sokat vagyunk kint, hiszen az idő csodás, őket pedig csalogatja a gyerekzsivaly. Szerencsére a szomszédok közül vagy voltak már a gyerekek, vagy időszerű, hogy legyenek, így senkinek nem volt ellenére, hogy kint játszon Bogi.

A péntek kalandosra sikerült, ui apa elzarándokolt bevásárolni a Praktikerbe. Közben telefonált, hogy hm-hm, ajtó nem lesz rajta, mert kicsit elszámoltuk magunkat, morva drágák már a polcok és konzolok is:(. No, a lényeget megvette, csak nincs, ami eltakarja. Én közben nem lettem jobban, napok óta keményedtem, a laboreredményeim sem tökéletesek, a védőnő épp beugrott és mivel látta rajtam, hogy “döcögök” elzavart orvoshoz. Felsőlégúti nyavalyám sem javult már 2hete, a laborom egyértelműen azt mutatta, h bacikkal küzdök, az orvosom antibiot írt fel. Nem örültem, de szedem és szépen javulok, már sokkal jobban vagyok. Igyekszem sokat pihenni is.

Apa magára maradt a “közös projektünkkel” , de őrület ez az ember, minimális részvételemmel totál kész volt estére:). Kipakolt, szerelt, bepakolt. Csak a rendszerezésnél segítettem kicsit, no meg a szortírozásnál. A hálóba is felszerelte a polcot, és a lámpát, amit rég megvettünk, most erre is sor került:)

Himlő miatt most a játszótér és más közösségi helyek nekünk kiesnek, így itthon maradtunk szombat délelőtt. Terveztünk 1-2 dolgot a lakásban, én sütni akartam máglyarakást, meg üvegfesteni Antika szülinapjára. No, ehhez képest 10körül kiengedtük a gyerekeket, leültünk a hintaágyba meginni a KVnkat apával, majd szépen ottragadtunk. Hamarosan csatlakoztak a szomszédok is, gyakorlatilag átbeszélgettük a délelőttöt a teraszon:))). Én közben megpucoltam a zöldségeket, kiteregettem, elpakoltam a ruhákat, de nem haladtunk a betervezett dolgokkal. De nem bántuk meg, kell ez a lazulás is:)). Apa kérésére főztem egy nagy adag babgulyást birkából. Hát, sosem fogom én ezt a birkát megkedvelni, pff. Bár mindenki szerint nagyon finom, berántani már nem kellett, így is megállt benne a fakanál, szó szoros értelemben, hehe. Hozzá még húsvétról maradt száraz kalácsból mákos guba készült, isteni lett.

Délután Virág és Bogi ovis pajtásáék jöttek át hozzánk. Zsófit mind a két lány nagyon csípi, igazi rosszcsont csaj, így könnyen megtalálja a hangot a banditáimmal:). Sokáig az udvaron voltak, majd bent játszottak. Leülni is sikerült pár percre, míg betolták a pizzájukat, de hamar szaladtak tovább:))). Mi pedig nagyon jót beszélgettünk a szülőkkel.  Pizzát sütöttünk, szuper jól sikerült mindenki szerint, jót ettünk:)

A vasárnap is eseménytelenül telt, főzni sem kellett, tényleg csak lazultunk és pakolásztunk. Mivel a nyomtatónk bekrepált, szabad kézzel rajzoltam Antikának sablont az üvegdíszhez, természetesen lánctalpas markolót festettem neki, Béla nem kis örömére. Halálra röhögte magát a rajzomon, oké, nem titok, valóban nem tudok rajzolni, de szerencsére a 3 évest lenyűgöztem:)))). Egész jó lett szerintem, bár kép nem készült róla.

Délután ünnepeltünk tesóéknál, Totink is 3 éves lett, hihetetlen nagyfiú:). Sógi grillezett, volt hozzá sokféle finom krumpli és saláta, Mama szuper tzatzikije lányaim nagy örömére. Úgy tolják a tzatzikit, hogy öröm nézni:). Még Bogi is, aki főleg fotoszintetizál, ui alig eszik, ám sokat iszik mostanában. Kezdünk aggódni a vonalaiért;). Himlős husijuci fogyóban:

A 2 kajagép:))

Polla a kis beste nőszemély nem eszi a pépeket, a darabos viszont bejön neki:). A grilezett husiért meg volt veszve, itt épp próbálom a főzeléket becsempészni a husi mellé, egy darabig beveszi a cselt:)

Nagyon nagyot játszottak az udvaron a skacok:

     

 Majd felköszöntöttük a kiskrapekot, az, hogy boldog volt nem is kifejezés, már nem is mosolygott, csak nagyon komoly arccal és tátott szájjal próbálta elhinni, hogy a gokart az övé és próbálta végigtapperolni a jármű összes váltóját, csavarját, kerekét, kormányát:

  

Lánctalpas torta lett volna, HA a cukrász nem telefonál szombat este, hogy megbetegedett:(. Így be kellett érnünk vonatmarcipános egyszerű epertortával, ami egész jó volt.

 

Hát a Tata nem megetette a legkisebbet:)))

 

Petus teli pocakkal bűvöli Zselét, a kutyát. Mindent bedobál neki a kiskoma, mindent:).

Mama titkos búcsúkindertojást csúsztat észrevétlen Toti kezébe:)))

A kosárcsapat:

   

Máglyarakás sütés hétfőre tolódott, életem első máglyája, amiből kimaradt a baracklekvár:))

Remekül telt ez a hosszú hétvége is. Eseménytelenre terveztük, le is mondtunk 2 meghívást, rég voltunk már nyugiban… De persze, naná, hogy nem bírunk magunkkal, kell bonyolítani az életünket:)). Szombatra csak főzést és kertezést terveztünk, de Béla már péntek este fűzött, hogy ő csak megcsinálja a tervezett gardróbot az előszobába… Persze én is örülnék, ha kész lenne, de tudtam, ha ebbe beleegyezek, vége mindennek, pakolunk, fűrunk egész nap. Béla szerint másfél óra lett volna:P

Mivel mire el tudott volna indulni volt 10 óra, rábeszéltem, hogy halasszuk ezt el egy másik időpontra, de egy könyvespolc készítést engedélyeztem, mert rendes vagyok;). Elmentalányokkal a Baumaxba, majd át a Praktikerbe, voltak a Pick boltban és a Plus diszkontban is. Mikor lengettem a kalapom előtte, hogy mindezt a mi 2 lányunkkal abszolválta, nem is értette, mire fel a nagy elismerés:). ment símán, ültek a kocsiban, hiszen beígérte nekik, h a pénztárnál kapnak vmit. Jó kis trükk:). Én ezidő alatt kitakarítottam, főztem. EGYEDÜL!!!

Jó későn érkeztek, ebédeltünk, majd lányok mehettek aludni, BÉla pedig kipakolta a teraszra a fúró és csavarozóeszközeit, majd mindössze negyed óra alatt összerakta a könyvespolcot. Szép lett!

Délután nagyon vártuk a Mamáékat, mivel vasárnap elutaztak a húsvéti forgatag elől, lévén, átalakítják a házat kicsit, kupiban nem jó húsvétolni:)). Egy nagyon szép kis gyöngyszemet találtak Erdélyben! (( www.filastrut.ro )).

6órakor kezdőtött a mi programunk, röplabdameccsre mentünk:). Szeged játszott Denrecennel, természetesen vittük a csajokat is, akik a szerény számú nézősereg nem kis aggodalmát kiváltva úgy szökdelt a hatalmas lépcsőfokokon, mint a nikkelbolha:))). Hozták a formájukat, tetszett nekik a nagy tér, a sok szék, a mgas lépcsők… Sajnos fényképezőt nem vittünk, pedig jó képek készülhettek volna. Minden nő el akarta kapni őket, ha épp melléjük értek, többször megkaptuk azt az ismert megvető tekintetet, amiből kiolvasható, miért nem figyel oda ez a pár jobban a gyerekeire, miért engedik, h itt rohangáljanak. Hát mert nem ülnek meg egyhelyben 5percnél tovább:). Mert ilyen örökmozgók és én lennék a legboldogabb, ha csak kicsit nyugisabbak lennének, de nem:). Azt meg rég tudjuk, h vigyáznak magukra, nagyon ügyes mozgásúak mindketten! El is álmodoztunk róla, h egyszer talán röpizni fognak és majd nekik szurkolhatunk:). Mikor le-leültek elmajszolni egy ropit véletlenül, harsogva kiabálták, “HAJLÁ SZEGED! HAJLÁ SZEGED!!” -hihetetlen édesek voltak:)))

Meg is ragadom az alkalmat, hogy elmeséljem, apa ebben a csapatban edz, ugyan versenyezni már biztosan nem fog, ahhoz nem elég edzett és képzett, de már arra is NAGYON büszkék vagyunk, hogy elhívták az edzésekre, hiszen megüti a színvonalat, ami nagy szó egy olyan csapat esetén, mint a mi csapatunk, tényleg jók a fiúk nagyon!

Vasárnap délelőttre tolódott a kertezés, apa füvet nyírt, én simogattam a virágaimat, csajok bontották a rendet az udvaron a többi gyerekkel:). Délután Rózsamamáékhoz mentünk szülinapozni. Végig a kertben voltunk, nagyon jól éreztük magunkat, kint ettünk, játszottunk, míg el nem kezdett szürkülni.

Hétfőn vártuk a locsolkodókat:). Mi tartjuk a szokást, sőt, szeretjük is:). Apa még előtte éjjel megírta a friss verseit, mindenkinek mást, ahogy ezt minden évben teszi Sógival egyetemben. Én Bélától szinte mindig nyomdafestéket nem tűrő perverz versikét kapok már az ágyban egy pohár víz társaságában:D. Az idén azonban gyorsabb voltam, sikerült időben felébrednem, neki pedig elaludnia, hehe.

Útjára bocsátottuk apát, majd vártuk terülj-terülj asztalkámmal a locsolkodókat:

Csinosan persze:

Kicsit eluntuk a várakozást:))

De aztán jöttek a fiúk sorban, lányok nagy-nagy örömére. Antalka nagggyon elegánsan érkezett

 

 bár a vers kicsit foghíjas volt, a lényeget értettük, “kindejtojászt kéjek” ez volt a vége:))). A tojás mellé kapott egy Thomas memóriajátékot is, lányokkal azon nyomban ki is bontották:

Délután Ópusztaszerre látogattunk tesóékkal és Picurékkal. Nagyon jó volt, 7 felnőtt és 10 (11) gyerek mentünk:)). Nem csoda, hogy az indulást kicsit nehezen hangoltuk össze a kicsik alvása miatt, így mi hamarabb érkeztünk és hamarabb el is jöttünk. Bélával annyira fáradtak voltunk, hogy igazán nem voltunk jó társaság, de a lányok irtó jól érezték magukat. Lovagolhattak is apával:)

Nagyon élvezték mindketten…

Nem nagyon kellett őket ringatni este, hogy elaludjanak:)). De mindketten nagyon örültek, hogy mehetnek oviba kedden. Mi pedig kismama bajtárs sógornőmmel, Barbival babaruhákat válogattunk, neki 2 hónappal hamarabb kellenek, mint nekünk. Olyan nagyszerű érzés viszont látni és tapogatni a kis miniruhákat:). A kedvenc darabokat…

Majd vettem magamnak üvegfestéket:). Régóta szemezek vele, de mindig az tartott vissza, hogy elég drága hobbi sajna:(. Sikerült egy kezdő készletet nagyon akciós áron beszerezni, azóta alkotok, amikor időm engedi. Béla ki van akadva, sosem lesz ez a lakás felnőtt-lak:D. Tele vannak az ablakok színes díszekkel. Hát ez van:). (Ha valaki megszánna vmi felnőtt sablonnal, mittom, termékenység istennője, vagy hasonló, aminek örülne, nagyon megköszönném;) )

Ma reggel csajszik szokott módon oviba el. Majd még délelőtt telefonált Zsuzsinéni, hogy szte Bogi bárányhimlős, van egy elég jellemző pötty a nyakán:). Apa gyorsan elszaladt érte, persze Virág is jött velük haza. Hát tényleg, egy szép kis hólyagocska virított a kicsin… De semmi több. Délutánra hőemelkedés, majd fürdég közben már láttam, hogy szaporodtak, már vagy 10 van elszóródva a csajon. Azonnal elkezdtünk homeos szert adni rá, remélem átsegít minket könnyedén rajta. Virágnak nagyon enyhe lefolyású volt, nem volt 2éves, talán összesen 30pöttyel megúsztuk és némi hőemelkedéssel. Bogi akkor 3 hós volt és nem kapta el. Azóta még 1szer volt közvetlen közelébe akkut fertőző gyereknek, de akkor sem kapta el, így én abban reménykedtem, h látens átesett rajta és védett. De nem:). Holnap doktornéni, nekem előtte és utána vérvétel (cukorteterhelés), klassz kis délelőtt lesz, GRR.

Az oviban egész héten készültek a gyerekek:). Festettek tojást, ragasztottak nyuszit, tojástartót, mindenféléket… Számomra továbbra is elképesztő, hogyan kivitelezhető ez 26 alig 3 évessel, de nyilván ezért nem lettem én ovónő:). A csajok és én is picit leroggyantunk, semmi különös, csak erős orrfolyás és köhögés a jellemző, de láztalanok vagyok és jól érezzük magunkat. Majd kiürül a cucc és el is múlik… Épp ezért szerdán és pénteken nem mentek oviba, így az udvaron nyomultunk legfőképp, amikor épp nem festettünk/nyomdáztunk, vagy játszottak. Sikerült egészen leredukálnunk a mesenézést az utóbbi időben, mióta mindketten oviznak, ők sem kérik, mindig van vmi tennivaló, vagy program…

Festettünk tojást:

 Ma este sütöttünk meggyes-csokis sütit, megvárhatták a lányok, míg kisül, de hálátlan kismalacok, mert ennek ellenére (megbeszéltek ellenére) előadták az esti műsort (pisilni kell, inni kérek, takarj be, szedd ki  a cumimat az ágy mögül, “a Bogi idejött”, “a Virág odament”, stb…….). És ez bizony akkor-ott hulla fáradtan, 1óra után már nem vicces. De ritkulnak az esetek, mióta ovi van fáradtabbak.

Íme egy mai, 22 hetes pocakfotó:

És hát én is öregszem:)). Számomra egész eddigi életemben hihetetlen közömbös volt a virág, mint növény, semennyire nem érdekeltek. NEm szerettem virágot kapni, ha mégis kaptam, szegény hamar kipusztult a “gondozásom” alatt. Ám ebbe a lakásba mégis túlélt engem 1-2 cserepes virág, azt hiszem, ez hozta meg a kedvem ahhoz, hogy végre elkezdjem a kertbe is és ennek ne NULLA önbizalommal menjek neki… Korábban csak fűszereim voltak, még a régi lakásban balkonládában tartottam őket, de ha ki is pusztult, az nem volt annyira vészes, hiszen úgyis csak megettük:). Most is van fűszer,

 

 illetve dugdostam virághagymákat, amik szépen hajtanak ki, sosem gondoltam volna, hogy ennek így lehet örülni:).

A legbüszkébb erre a kis sziklakertre vagyok:

De úgy tűnik, ők is megszerettek nálunk:

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk mindenkinek! 🙂

Kiss család

Az idő nagyon kegyes hozzánk, csodálatosan sütött a nap egész hétvégén, sokszor 20fok fölé is szökött a hőmérséklet itt a napfény városában.

Szombat délelőttre Gryllus koncertet programoztunk, ám szomorúan vettük tudomásul még_szerdán, hogy nincs már jegy:( (illetve csak erkény legfelső soraiba, de onnan a lányok semmit nem láttak volna). Így írtam a mi Gryllus bácsinknak pár sort, hogy ha már szerdán telve a mozi a szombati előadásra, akkor gyanítom, hogy akár 2 előadás is lefuthatna úgy, hogy minden jegy elkel, de ha ezt nem is, legalább jöjjön gyakrabban Szegedre, nagyon régen volt már. A levelemet továbbította a szervezőknek és válthattunk pótjegyet:). Néha megéri írkálni:). (Néhány hete így kaptam vissza a pénzem, a bankban vettem fel készpénzt, és csak itthon vettem észre, hogy 7ezer ft-tal kevesebbet kaptam. Másnap bementem, írtam egy reklamációt, elbírálták, mivel kijött aznap este többletbe, sűrű elnézés közepette visszakaptam:) )

Szombat reggel felébredtünk, Bogi kinyitotta a szemét és megszólalt: ” Megyünk az oviba? ” és vigyorgott. Ki kellett ábrándítanunk, hogy szombaton sajna nincs ovi, a kis édes majdnem elsírta magát:). Én pedig ettől nem kicsit vagyok boldog, hiszen ez is azt mutatja, hogy nagyon jól érzi ott magát. De azért megbékélt a sorssal, hogy ovi helyett Gryllus Vilibácsi koncertjére megyünk. Picit később indultunk, mint terveztük, de így is időben odaértünk volna, HACSAK nem támad kedve sok-sok népeknek keresztülfutni szervezetten a belvároson. Én tisztelem ezt a sportot, és tisztelek mindenkit, aki még élvezi is, de miért nem parkokban, át a hídon, szóval szabad levegőn teszik ezt? Miért az apró belváros, pici, egyirányú utcáin keresztül-kasul?? Amikor beálltunk egy kocsisorba az aktuális lezárt utcához, a rendőrök negyed órát ígértek, hogy annyit kell vesztegelnünk… MEgfordultunk inkább és “hömpölyögtünk” a többi autóval lépésben:(. Elkéstünk, de nem szegte kedvünket, a lányok azonnal vad tapsolásba, fejrázásba, éneklésbe kezdtek, amint felcsendültek az ismert nóták:)

Gryllus Vilmos:

Aki igazi értéket képvisel, akit mi felnőttek is nagyon szeretünk. A Maszkabál, amely ennek a koncertnek a témája is volt, nagy kedvenc nálunk. Azért szeretjük, mert rengeteg féle hangszert használ, itt épp csellózik, de koncertjein rendszeres a gitár, a nagybőgő, szájharmónika, furulya, doromb, mindenféle dudák, kolompok… És amitől mégnagyszerűbb mindez, hogy el is szokta magyarázni, hogy a hangszerből hogyan nyer hangot, zenét, majd igyekszik bemutatni a gyerekek számára érdekes módon, hogyan is szól, mire hasonlít…

A koncert után Inecsg Gabiékkal közös ebéd, ismét a megdögben, majd alvás következett itthon. Délutánra szülinapi zsúrba voltunk hivatalosak, így odamentünk és igyekeztük végigenni a nagyon finom sütiket és tortákat:). Virág 4 szelet tortát tolt be, házi sütésű tejszínes málnatorta volt, mennyei… A gyerekek igazán felszabadultak voltak mind, fogócskáztak, bújócskáztak, ugráltak az ágyon:). Szülinapos Edink 3 éves lett, amikor anyája hozta be a tortát, elkezdte énekelni a Boldog szülinapot, hihetetlen édes volt:))). Bogi és Virág pedig megfoghatták az incifinci 2 hónaos kishugát, Esztert, aki hihetetlen édes és szép kislány…

Este jött a Mama, mi pedig leléceltünk moziba és vacsizni egyet, ezer éve nem voltunk sehol… A lányok Mama legnagyobb meglepetésére szépen elaludtak, pedig szívesen szórakozott volna velük, fel volt rá készülve:))). Meseolvasás után ajtócsukás, majd beájulás következett. Mostanában ez tényleg így megy nálunk. Főleg mióta jó idő van és szinte egyfolytában kint vannak… No meg az oviban is alaposan elfáradnak.

Én előre közöltem a zemberrel, hogy kizárólag vicces filmet nézek, semmi apokalipszis, amit végigbőgök, majd 2napig lelkibeteg vagyok… Így esett volna a választás az új Rowan Atkinsonos filmre, amit mindenki lehúzott, így megnéztük -igaz gyanakodva- a Hasutasok című magyar alkotást. Egyszóval: borzasztó. Hernádiról többet gondoltunk, de csak ez a mondás jutott róla eszünkbe: ” Van az a pénz…” Volt 1-2 jó poén, de kár volt érte a pénz és az idő.

A vasárnap a nyugalom és a pihenés jegyében telt, délelőtt főztem, a gyerekek az udvaron a szomszéd gyerekekkel, homokoztak, cukrot (!) ettek, bringáztak, motoroztak… Délután közös szieszta. Lett volna. Ha. Ha ezek a kis büdösek elalszanak. De nem:). Másfél óra alatt szétkapták a szobájukat, majd úgy döntöttünk, fél 3-kor már senki nem alhat, nyomás a városba:). Öltözés, amit az is nehezít, hogy keményen válogatnak már. Virág a “lózaszín poltcipőbe” és a poncsójába akart menni. (A poncsót később a játszótéren apja kezébe nyomta sűrűn szuszogva: “mindig rálépek, nem kell”). A lányok napok óta fagyiért könyörögnek, hát megkapták:). Lózaszínt választottak mindketten:).

 

A játszótérhez érvén Bogi a kezembe nyomta a tölcsér csücskét, ami persze szét volt ázva és lötyögött benne a szétolvadt fagyi. Többszöri kérdésemre, hogy kéri e még, határozott nemekkel felelt, így én laza mozdulattal bekaptam:) (konyhamalac vagyok, a maradékaikat legtöbbször megeszem, randa szokás, tudom) Hinta, csúszda, vár, minden volt. Én Bogira felügyeltem, Béla Virágra.

 

Virág a mászóka azon pontjához ért, ahol egyik magas pontról a másikra függeszkedve, egyik rúdról a másikra “lépegetve” kézzel lehet áthaladni, ajánlott kb 6éves kortól. Elkezdett rá felmászni. Fel! Annak a tetejére. Én a vár másik végéből sikítva rohantam, hogy ugye ezt nem engedi meg neki a zapja, de ő sem tudott mit tenni, lévén, nem érte el. És hiába sipákoltam -Béla szerint oly röhejes módon-  a gyerek csak vigyorgott és szépen felmászott…

Majd így mászott le, amúgy teljesen egyedül, Béla csak segíteniakart, de a kisasszony nem kért belőle, szépen kimászik oldalra.

Majd persze Bogacs is ott toporzékolt, hogy felmászik, de nem engedtem neki.

Bizalomjáték apával:

Virág már gyakorlottan:

Végig pedzegette Virág, hogy felmászik a kötélhíd_tetejére, de nem engedtük. Kicsit rázta a lábát és borzolta a szemöldökét:), de elfogadta… Aztán mikor szóltunk, hogy utolsó csúszás, akkor ő nem a csúszda felé kanyarodott, hanem a híd felé. Mikor észrevettük, már mászott fel rá, lentről el sem érjük abban a magasságban, így Béla végig alatta vigyázott rá.

Lemászás:

Ezután megkérdeztem Bélát, hogy miért akar ő fiút egyáltalán?? Itt a fia, tessék:). Jogos a kérdésem asszem. És persze mérgesen közöltem, hogy 2évig nem vagyok hajlandó erre a játszóra jönni, addigra talán elfelejti Virág, milyen klassz is a magasban mászkálni…

A slusszpoén, már a Klauzál téren jártunk, amikor Bogi hirtelen felcsattant, hogy ” ANYAAAA, TE MEGETTED A FAGYIMAAAAT” Na, ez a trükk nem jött be:). Persze mindketten rázendítettek,  hogy másik fagyit kérnek inkább… De hát mi kemények vagyunk, mint a vídia, nem kaptak:)

Volt még szomszéd gyerekekkel játszás az udvaron, majd vacsora után 7kor beájulás:). Ma, -mostmár rutinosan- elmentek apával az oviba, rohantak be reggelizni:). Én pedig lemostam a maradék ablakot, kimostam a maradék függönyt, még főztem is és pihentem is:))

Délután orvoshoz mentem. Bogi megkérdezte, hová megyek:

• megyek a doktorbácsihoz, megnézi a kistestvéredet a pocimban, hogy jól van e.
• Igeen? (oly jellemző ez a visszakérdezés Boginál)
• Igen, majd sietek haza.

Miután hazaértem, beléptem az ajtón ezzel a kérdéssel fogadott: “kivette a doktorbácsi a babánkat a pocakodból?” Kis drágám:). Ha az ilyen gyorsan és könnyen menne,nagyon boldog  lennék:)