Kiss családunk blogja

Nos, a kislányunk 2éves. Hihetetlen, megint eltelt 1év, és egyre ritkábban jut eszünkbe a nehéz indulás. A buli remekül sikerült, és mint minden jó bulin, fényképezni senkinek nem volt kedve, így csak néhány gyenge kép készült. Azért a lényeg látszik talán. A legfontosabb, hogy Virág nagyon jól érezte magát, Én könnyekig hatódtam a tortánál… Mindenki énekelt, sötét volt, csak a gyertya lángja engedte sejtetni kislányom boldog arcát, ahogy mindenki Őt ünnepli, és szereti. Gyönyörű arca van ennek a gyereknek:)

KEresztmamiéktól kaptam egy tuti WCszűkítőt, nagyon tetszik, szívesen trónolok rajta, de még nem siekrült bele produkálni semmit :PPPP. Hanna szurkol Nekem, aki Nekem adta a saját Teletuubi figuráját, LAlát. Irtó kedves tőle:)

A kajcsi finom volt, mi gyerekek külön asztalnál ettünk:

A torta körül mindenki Nekem énekelt: Ők a nagyszüleim, és az összes unokatesóm, imádom Őket:)

Nagyon boldog vagyok:

Fincsiiiiiiiiiiiii:

NYamm:

Mamival:)

Hugiboginak is nagyon jó kedve volt, itt Pityutatával játszik:

Hugibogi Barbival, Apa testvérével:

Sajna minike is fullad:(. Ma reggel hallottam azt a tipikus préselő hangot kilégzéskor. De még nem voltam róla meggyőződve, h EZ AZ. Elvittem azért az orvoshoz, és saját fülemmel hallhattam (Doktornéni oda szokta adni a sztetoszkópot), h nem csalt a fülem. Viszont sikerült az elején megfogni a dolgot, ez pozitív. Egyre több bennem a kérdés. Vajon ez egyszeri alkalom? Jó lenne… Hallottam afféle kósza hírt is, h van most egy ILYEN vírus. Amitől befulladnak a gyerekek. Milyen világban élünk??? Milyen levegőt szívunk be??? Hiába védem Én Őket, amennyire tőlem telik, ha a 4és fél hós, csak anyatejes gyerekem is ezt a levegőt szívja. Elkeserítő, h nem csak Rajtunk múlik az egészségük… Felelőtlen vagyok, ha nem adom be Neki az antibiotikumot? Miért Nekem kell ezt eldönteni? PErsze, nem Nekem kell. AZ orvosunk döntött így. De helyénvaló az, hogy egy 4kilós születési súlyú egészségesen fejlődő babának másodjára kelljen antibiotikumt adni? El vagyunk keseredve:(

Szerencsére jobban van… NAgyon ijesztő volt ez az egész. Hál’Isten ma már remek gyógyszerek vannak, amellyel egy ilyen helyzetben is otthon lehet maradni, és kezelni lehet. Sajnos csak tünetileg. Reméljük, hogy ez egy egyszeri alkalom volt, furcsa, hogy 2éves koráig váratott magára ez a dolog, mivel már erős a csajszi. Sajnos a családban van asztmás, a TEstvérem 6éves korában nőtte ki, Hanna a keresztlányom pedig még mindig az. Ő most 5éves. Hálásak lehetünk, hogy most élünk, mert 30éve a szüleim ezt egész másképp élték meg. Akkoriban nem voltak ilyen gyógyszerek, mindenképp korházba kellett menni. De a korházban ritkán volt látogatás, és akkor is gyakran maszk mögé bújtatták a szülőket, hogy a gyerekek ne sírjanak a látogatás után a szülőkért. Embertelen… Belesajdul a szívem, ha ebbe belegondolok, inkább nem is teszem.

Most pedig már tényleg jól van:). Egyedül az orrszívás, és gyógyszerek beadása a problémás, de majdcsak túlleszünk ezen is.

Tegnap este sikerült vagy fél órát rádobni a filmre és ismét nagyon jól szórakoztam. Nem is értem egyáltalán miért mondják, hogy ez gyerekeknek készül, tele van felnőtteknek szóló pojénokkal…

Aztán köhögőroham tört a gyerekre és véget vetettünk a mozizásnak, talán ma este folytatom…