Kiss családunk blogja

Szombat délután nagy családi banzáj volt, a nagynéném férjhez ment újra, ezt ünnepeltük:). Remek hangulat volt, kerti parti, gyerekeink elég nyűgösek voltak sajna:(, pedig sok gyerek szaladgált körülöttünk… Aztán szép lassan felóldódtak (mire este lett:D), Virág a végén a zenekar előtt ropta a táncot, úgy kellett hatalmas könnycseppek árán az autóba imádkozni, Bogi már nagyon fáradt volt, a szúnyogok is nagyon csíptek, nem volt mese, haza kellett jönni. De még ma is emlegette, h “Ijénkével futottunk, szaladtunk” 🙂 Vasárnap aztán indult a pechsorozat már délelőtt. Sütöttem-főztem, pakoltam, közben táncoltunk, ment a meseovi CD (nagy sláger nálunk), Virág elkezdte felhíngosítani, majd már üvöltött:(, BÉla gyors felpattant, belelépett egy játékfémsípba, aminek az oldallemeze beszakadt a súlya alatt és jól elvágta a talpát:(. Ömlött belőle a vér, nagyon megijedtünk… FInom volt az ebéd, ettek a gyerekek is, mentek a gyerekek menetrendszerűen aludni. Ahhan, csakhogy Virág nem és nem akart aludni. FÉl 3kor Bogit is felébresztette:(. Szal alvás nem volt… Este, miután kimostam 2adag ruhát, teregetni kezdtem (a szárítógép már 2hete tönkrement-nem lesz mostanában új brühühü) , már majdnem kész voltam, mikor a 2hete vásárolt fregoli megrogyott és összeomlott a ruhák alatt:((. Kiakadtunk jól apával… De Virág a változatosság kedvéért este sem akart elaludni. Játszott a szobába, BOgit macerálta, stb… Majd, mivel már több, mint 12órája fenn volt, egyszercsak így találtunk rá:

Elaludt az ajtó elött közvetlen, AUTÓZÁS közben:DDD.

Tegnap délután sétálni indultunk apával szokás szerint, elindultunk egy játszótér irányába, -testvérkocsi, plusz Virág babakocsija a babájával (játék), azt ő tolja, Bogi meg a nagyot, igen, üres a hatalmas 2üléses babakocsi:D – útba ejtettünk egy boltot, vettünk kenyeret másnapra. Ühüm, csakhogy a kenyér guszta langyos volt, elkezdtük szétszedni, majd Béla visszaküldött “Miért csak ennyit vettél???” felkiáltással a kenyér másik feléért is:). Aztán menet közben arról kezdtünk beszélni, h milyen jó is lenne ehhez egy kis PARIZER. Ritkán eszünk parizert, gyerekeknek ilyet azért mégse adunk, de most milyen jól esne… Visszaszaladtam a boltba, vettem 15dkg parizert:). Majd a játszóra érve -hogy funkciója legyen a bazinagy babakocsinak, ha már elhoztuk- a padunk elé tettük a babakocsit, ezzel takarva az ottani svédasztalt, ami egy szétcincált kenyérből és papírban lévő parizerszeletekből állt. Kb kettő perc alatt elpusztítottu(á)k:DDD. Nekem nem is sok maradt hehe Ciki, nem ciki:)

Ma egy kis minitali volt nálunk, anyukáknak is remek társaság, gyerekek pedig szeretik egymást nagyon. Ebben a korban még elég nehezen szocializálódnak, nem igazán játszanak együtt a gyerekek, vagy mire feloldódnának egy adott helyen, már indulni kell. De Kristófot, Flórát, Bátort, Eszterkét már ismerjük jól, ezért ez nem gond, talán most jutottunk el oda, h elkezdtek együtt játszani! Remekül érezték magukat, rohangáltak, kergetőztek a lakásban (esett ma az eső, ezért nem tudtunk az udvaron lenni) . Ilyenkor mindig kifordítom Virág ágyát, mert az egy klassz bázis, teleszórom műanyag labdákkal és lehet dobálózni, bármit:). Majd mikor Virág és Kristóf végeztek az “indiánozással” (ugrálva ordibálni kell és rángatni vmit közösen, pl az ágyrácsokat, közben mondják, h indiánok, indiánok) lecsöndesedtek, Kristóf “rámászott” Virágra, és jóól megölelgette:)). Virág ezt vigyorogva tűrte, majd viszonozta. Ha nem tudod jól elképzelni, elmondom mégegyszer. Virág félig fekvő helyzetben, Kristfór rajta, teperi le folyamatosan, és öleli, meg asszem egy két puszi is volt:). Majd persze Ági résen, h azért ne nyomja össze Virágot Kristóf teljesen laposra (elég vékony így is) , Virág kapott levegőt, majd teljesen spontán felhúzta a szoknyáját és elkezdte letépni a pelusát. Hát, nagyon kellett nevetnünk:))))))))) Persze a peluslevétel manapság nálunk új hóbort, szal ez csak számunkra rejtett kódolt poénforrást, de kétségkívül irtó “egyértelmű” helyzet volt:) Apa! A lányunk egy csapodár… Ez van:)

Ma érdekes dolog fogalmazódott meg bennem, ahogy a lányokegyütt játszottak. Ui bizonybizony egyre többször foglalják le magukat, táncolnak a zenére, mindketten rázzák a fejüket, megfogják egymás kezét, ezen hatalmasakat kacagnak. Ilyenkor el tudok olvadni. Nem tudom szavakkal kifejezni azt,, amit ilyenkor érzek, ehhez minden szó kevés. Talán életem legboldogabb pillanatai, remélem ezzel a bloggal ezek a pillanatok is megmaradnak. Ma megfogalmazódott bennem, h Bogival nem csak még 1 babám, gyermekem, emberkém született, hanem a gyerekemnek testvére. Milyen szerencsések is Ők, h van testvérük, én is milyen szerencsés vagyok, h van testvérem, aki rengeteget jelent nekem a mai napig, nem bírunk ki egy napot sem beszélgetés nélkül. Még 1 erős kötelék, amikből nincs sok. Az ember kötődik a szüleihez, a nagyszüleihez, a testvéréhez. Jó esetben ezekre az emberekre számíthatunk, tudhatjuk, h az életünknek van értelme, hiszen ők szeretnek minket, tartozunk nekik annyival, h rendesen élünk. És végtelenül örülök, h VIrágnak van testvére, h Boginak van testvére, mert már most látszik, mennyi pluszt jelent… Pl Virág a kortársai többségével ellentétben nem irigy és nem féltékeny. Kérés nélkül, bármit kap, mindenből visz Bogisznak, ha kell eltöri a sajátját. Egy alig beszélő 2éves… Soha nem visított még azért, mert más gyerekét fogtam, vagy Bogit szoptattam. Vannak pillanatok, amikor azt szeretné, h csak vele foglalkozzam, de én tudom, mikor van ez, jelzi nekem, ilyenkor Bogit leteszem, és csak Őt ölelem, szeretgetem. Más gyerekekkel is toleránsak. Bogit pedig hihetetlen módon húzza Virág, márszavakat mond pár hete, puszit küld, integet, kergetőzik, stb…

És elkeserít, h manapság mennyire nehéz idáig is eljutni. És mi sem fogunk több gyereket vállalni, ennek főként anyagi okai vannak:( Kedden 2 barátnőm volt nálunk, 2 rettentően csinos, értelmes lány. Mit lány, nő. 25évesek, dolgoznak, tanulnak. És nem találnak férfit, akivel leélhetnék az életüket… Manapság a féfriak mást akarnak. Pedig nagyon szeretnének szülni mindketten:( A sógorom vezető pozícióban dolgozik. Egy csapattal dolgozik együtt igen sikeresen. Ebben a hónapban 4 esküvőre hivatalosak, mind a csoportjában lévők házasodnak. Egyikük pár hete még a függetlenségről papolt teljes mellszélességgel. Esze ágában nem volt feleségül venni a barátnőjét. Nem volt előtte jó példa, ez manapság nem divat. Aztán beszélgettek… Aztán egy 7végén meglepte a barátnőjét, Pestre utaztak, ott pedig kimentek Ferihegyre. Majd a párizsi gépre szálltak, majd az Eifeltorony tetjén megkérte a lányt… A 4esküvőből 3 garantáltan Sógi jó hatása. A minta, a példa hiányzik. Pedig a legjobb dolog megállapodni és családod alapítani. Esküszöm kormányzatilag kellene erre ráfeküdi és társadalmi célú hirdetésben promotálni a házasság intézményét:)

Visszatérve a testvérségre, nem mondom, h ideális a kis korkülönbség, ez életforma, ezt be kell vállalni. Nagyon nehéz, mi is sokszor kiakadunk, de úgy érzem, ezek a pillanatok kárpótolnak… Meg ugye mi ikrekre készültünk testben és lélekben, talán épp ezért nem értem mai napig azt a keserves próbálkozást, h miért is akartunk mi olyan hamar testvért Virágnak. Mai eszemmel féltem volna. És érdekes módon nem féltünk… De milyen jó, h így történt!!!