Kiss családunk blogja

Mesélek kicsit a gyerekekről:). Ma délelőttünk remekül sikerült, semmi extra. Apa elvitte az autót, ezért nekivágtunk a játszótérnek dupla kocsi és motor kombóval. {Azon sokat agyalok, h kellene venni egy !kutyapórázt, azt az engedőset, Virágra rákötni a mellényes hevedert (kényelmes), majd erre tenni ezt a pórázt, amit ha nem engedek tovább, nem mehet. Mert egyszerűbb lenne, mint ÁLLANDÓAN ordibálni az utcán, h “állj meg jönnek az autók”, stb… Mert Virág irdatlan tempóban nyomja a motorral, szal veszélyes üzem. De mégsem vehetek egy kutyapórázt a gyerekre:DDD. } Szal félelemmel vegyes lelkesedéssel indultam el velük, odafelé Virág a kocsiban akart ülni, ezzel nem volt gond. Játszótérre érvén eleredt az eső (lógott a lába azelőtt is), mindenki hazatepert a játszóról (lámák), mi maradtunk, bementünk a fedett homokóza, míg el nem állt. Aki ki akart menni, kapott kapucnit. Elállt, Virág elment a nagy várra, függőhíd, nagy csúszda, mászóka, falmászó, miegymás. Ez elég messze van a homokozótól, békésen lapátoló Bogit ott is hagytuk. Virág Kristóffal nyomult a váron, vagy fél órát… Mi anyukák békésen tudtunk beszélgetni, Boga néha lecsekkolt, h ott vagyok, kaptam egy széles vigyort, majd elmélyedve tovább lapátolt. Félóráiglegalább. Aztán egyszercsak elindult felém ismét széles vigyorral, valami hihetetlen angyal arccal, én közben Virágot feltettem a várra. PErsze beszélgetünk tovább, mikor Ági szól, h nézd, Bogi épp csúszik le hasonlíton (=hason csúszás, Kristófszáj:) ) a kiscsúszdán, basszus, a kicsi felmászott, majd intézős fejjel (ezt így hívjuk aptyukkal, kifejtem: szal amikor a gyerek minden mosoly nélkül, mintha ez valami szoros határidős feladat lenne, ráül pl a hitamacira, nyom rajta párat, aztán leszáll, mintha “jajj, de sokat időztem itt, vár a formaberakó” 😀 ) lejött a csúszdáról és elindult felém a messzeségbe. Annyira édes volt:)))))))))))))))) HAzafelé Virág motorral jött, de egész együttműködő volt, meg is dícsértem, miután hazaértünk. Minden délelőttünk így teljen!!! 🙂

pár Virágszáj: este: V: Nagyon fáradt vadok…” (hangsúly: fájdalmas és lemondó) Anya: Ohh, menjünk kislányom aludni? V: Iken. (hangsúly:ugyanaz) Anya: Azért a vacsorát még meg tudod várni? V: Iken. (hs: uaz) :DDDD

Valamelyik nap indultunk itthonról, Virág persze már reggel óta sapkában (sapkamánia gyógyítható, kinőhető? ), mikor mondom neki, h vegyük fel inkább ezt a meleg rózsaszínt, ezt felelte: “Nem, pijos csijosabb” . Mellékesen jegyzem meg, h egyedül a pirost színt ismeri, nem is értem:PP

És annyi Virágszáj van még, csak mindig elfelejtem felírni:((

A 7végét székes fővárosunkban töltöttük, remekül éreztük magunkat:). Már az odafelé út sem volt egyszerű, sikerült a 10órakor kezdődő talira fél 12re odaérnünk, olyan kocsisor volt a nulláson, 1! sávot zártak le, ez ilyen torlódást okozott. Megint nyugtáztuk, h nem költözünk Pestre. A koraszülött találkozó remekül sikerült, a babák sokat nőttek, fejlődtek, jó dolog látni, ahogy a kis minibabákból gyerek lesz:). Fél 2kor indultunk el innen, a másik tetthely egy 5percre lévő másik bölcsőde lett volna, de miért is ne menjünk el arra a másfél órára a kenyába lévő ikejába, addig legalább elalszanak a gyerekek. Ahan, maradjunk annyiban, hogy Bogi pipa, Virág viszont jött velem az ikeába, Béla lent maradt Bogával. Végigloholtuk az áruházat, majd fél 3kor elindultunk vissza a roppant egyszerű úton, mindketten naaagy magabiztossággal konstatáltuk, h IGEN, erre jöttük, jó írányban vagyunk:). Ühüm, majdnem, csak épp az ellenkező irányba tartottunk, felmentünk egészen Krisztinavárosba, Budafok lett volna a cél, totál másik irány:(. Na, onnan naaaagynehezen kikeveredtünk, sikerült végre megtalálnunk a jó utat, megint konstatáltuk, h EZ AZ AZ ÚT, ott a léghajó, stb…, majd már túl régóta mentünk 110el az autópályán, nem történt semmi… Oksa, Érden lejöttünk a pályáról, ott egy frankó útlezárásnál még vesztegeltünk is, de mit kerestünk ott??? :D. Akinek ez nem mond semmit, Budától mégdélebbre, azaz megtaláltuk a jó irányt végre, de 2várossal odébb csúsztunk, autópáélya rulez:D. Kérem, mi vidékiek vagyunk;) Aztán szépen visszamentünk Budafokra, ahol lassan már egész jól kiiesmerjük magunkat:))). És nem vesztünk össze, ok, most én voltam a béna, Béla azt mondta, h tévedek magammal kapcsolatban, biztos az előző életemben tudtam tájékozódni, de már elmúlt:D Az a tali is szenzációs volt, igaz másfél órás késéssel estünk be ide is. Innen Reményékkel együtt indultunk haza, azaz hozzájuk, ahol az éjszakát töltöttük. Egy útlezárásnál szem elől tévesztettük őket, a Lágymányosi híd után 2felé ágazott az út, na, mivel nem láttuk őket, naaagy magabiztossággal tereltem Bélát a felüljáróra, hogy TUDOM, h arra kell menni, erre mutat le a mellettünk lévő útra “Ott suhannak Reményék” integettünk nekik:DDD. Na, akkor már nagyon nagyon nevettünk:))))))))) DE, slusszpoén, h hamarabb odaértünk hozzájuk, mint ők maguk, mondtuk is nagyképűen, h “ismerünk egy rövidebb utat”:) A gyerekek persze pörögtek, sajnos kevés volt a felnőtt a fényképezéshez, pedig tuti jó képek készülhettek volna. Együtt fürödtek mind, aztán a terv az volt, h Virág a fiúk szobájában alszik, de nem volt kedve elaludni. Így végigpróbálta Reményék összes ágyát, Gyuszi kb 6szor mesélt neki, amiket szépen végighallgatott, majd útjára indult:). FÉl_12kor aludt el, a Madár meccset nézve a mi ágyunkban. Persze reggel már kukorékoltak:)

Másnap kint játszottak az udvaron, persze sár volt, de nagyon élvezték:

Volt földön, sárban szőlőevés is:

Az ikrek, nyáron voltak 3évesek, gyönyörűen beszélnek, óvodába járnak, egyre együttműködőbbek, nagyon szeretik egymást és az öccsüket, kinőttek minden koradolgot hálisten, de még mindig irtó mozgákonyak:)

Apákok levezették (volna-ha lett volna idő) a feszültséget:DDD

Délben indultunk haza, lányok aludtak az úton hálisten:)

Ma megünnepeltük Bogi szülinapját, nagyon jól sikerült kis buli volt, naaagy hangoskodással:) Még reggel Béla elvitte a lányokat anyuékhoz, így 3ig_kettesben voltunk, megállás nélkül takarítottunk és főztünk, hihetetlen jó kikapcsolódás volt, felért bármivel, akár egy mozival is, hiszen a tiszta lakás most kárpótol a fáradozásokért, ilyen takarítást gyerekek mellett csak pattanásig feszült hangulatban lehet, vagy leg nekünk másképp nem megy. A kajcsi sztem nagyon finom lett, magam készítettem a tortát is. menü: kakukkfüves krumpli, amin apukám vagy fél óráig nevetett, és javasolta, h jojó, de legközelebb azt a kakukkizét ne tegyem bele, úgy jobb lesz:))). juhtúrós rizs párolt karfiollal, brokkolival, répával, hagymaágyon sült csirkecombok, fasírt karameltorta, aminek a tésztája diós volt, a krémet magam készítettem, egész jó lett.

De jöjjön a lényeg, az ünnepelt:) Nagyon jó passzban volt a csaj, produkálta magát vég nélkül, irtó helyes volt. Amikor felcsendült a boldog szülinapot, amit_Virág is énekelt helyenként, teljesen odavolt. Jó magam annak rendje módja szerint meghatódtam ekkor:

Ízlett neki a torta:). Késsel villával;)

Aztán kézzel lábbal:D

Itt épp táncol:

Egy családi kép rólunk:

Remek nap volt, olyan fura, h 2 ilyen nagy gyerekünk van… Fel vagyunk töltődve, kell néha nélkülük egy kicsit, hogy aztán élvezzük, amikor együtt vagyunk.

Vasárnapot mamáéknál töltöttük. Történt délután, h kint játszottak a gyerekek az udvaron, egyszer körbenézek, Bogi eltűnt. De konkrétan nem látom a gyereket, nemcsak én, SENKI! Szaladgálás on, mindenki Bogit kiabál… Aztán így találtunk rá a szőlő tövében, nyakig sárosan egy virág mögé “bújva”:

PErsze evett tovább:DDD

Amit mi nem hagytunk, eléggé mérges volt…

De azért megmutatta, mit is tud:)

Haláli nőszemély:))))))