Kiss családunk blogja

Ez a csúnya ősz, ami már inkább tééhééél, hát próbálom én keresni benne a szépet és jót, de nem igen találom:((. Délelőtt, mire mindenki felkelt és felöltöztünk, reggeliztünk, stb, volt 10 óra (kit lep meg:D). Akkor indultunk temetőzni. Sajnos egy nagyon nagy és hideg temetőben időztünk, caplattunk vagy 2km-t, gyerekek a kezünkben, ui fáztak is, meg tömeg is volt, meg bejött autóval a temetőbe boldog boldogtalan (MIÉRT?), akiktől nem lehetett haladni, csak az avarban, brűű… Délelőttre terveztük, hogy az összes temetőbe elmegyünk, majd ebédelünk valahol a városban, miylen jó lesz nekünk, de ezután a hosszú, tévelygős túra után csak hazamenni akart mindenki, ebédhez még korán volt. Így aztán csak főztem egy egyszerű csirkerizottót, amit azonnal belapátoltunk, mindenki eléggé éhes volt:). Csajócák aludtak egyet, mi filmeztünk, punnyadtunk, na, ha valami, hát ez jó a rossz időben és esőben, bentről nézni a meleg szobából, takaró alól… ezjó:) Délután folytattuk volna a temető-túrát, de nem volt szívünk az esőbe-sárba kivinni ezt a 2fázóst, Virág nagyon fázós sajna, a széltől rosszul vannak mindketten, Virág még a havat sem élvezi télen, zavarja, h közben_hideg van. Anyuék közben szerencsésen hazaértek Zalából, beugrottak, hancúroztak egy nagyot a csajokkal. Olyan jó ez:). A szüleim, ahogy négykézláb kergetik a lányaimat, velünk ilyet miért nem csináltak soha? 🙂 Hoztak sok gyümölcsöt, meg kicsi csokit, belefér:). Majd maratoni diavetítés vacsi után. Megnéztünk vagy 5filmet, felváltva narráltuk apjukkal, sztem Béla borzalmasan olvas mesét, ezt szóvá is tettem. Erre feltette a kérdést a csajoknak: “Ki olvasson mesét nektek, anya, vagy apa?” APAAAA, APAAA hangzott egybehangzóan a válasz, pf. Le lettem szavazva:) Most pedig asszem megisszuk a maradék tokajit, mert megérdemeljük, rég volt ilyen semmittevő napunk:)))

Bogesz 2napja ezzel a szóösszetétellel egészíti ki a mondatait: “jajj isten” de ezt hol hallotta? :))) “Jajj isten megyek a fördőszobába pisilni.”

Elterveztem, hogy ezentúl mindig leírom valóban “blogszerűen” a 7végéinket, hiszen mindig nagyon jól sikerülnek, mozgalmasak és nyugalmasak egyben, nagyon élvezzük.

Na, a szombat délelőtt ez alól a kivétel, a szombat délelőtt általában a zsörtölődésé:))). Én zsörtölődök, mert Béla lustálkodik, a gyerekek pizsamában nyomják még 10kor, én ugye rendet tennék, ebédet készítenék és várnám, hogy mindenki pattogjon velem, hiszen délután mindig programunk van, a délelőtt sem a henyélésé, ragaszkodom a délelőtti játszótér, udvar, akármi, csak a levegőn programhoz. Így minden szombat délelőtt lejátszuk a meccseket, én haladnék, Béla szerint a 7vége nem a arohanásé:))

Azért végül lett ebédünk is, borsóleves és palacsinta volt a kívánság. Délután letettük a gyerekeket aludni, mi pedig befeküdtünk a TV elé, megnéztünk egy filmet. Najó, a többes szám így nem igaz, mert én elaludtam:). Gyakorlatilag az egyetlen helyzet, amiben képes vagyok fényes nappal elaludni, az a filmnézés ember ölében. Mikor felébredtek a prücskök, uzsi után bringára szálltunk (lányok utánfutóban) , elmentünk a szomszéd kertvárosba megnézni a játszóteret. Lányok teljesen szabályosan mérleghintáznak:). Csajoknak maratoni fürdés, diavetítés apával, majd gyors ágybakerülés lett volna a terv, de sajna a projekt sikertelen volt, így még találkoztak kis boszorkák a vendégekkel. Ahhoz képest nem is volt gáz, viszonylag hamar elaludtak jó pár kimászkálás után. Mi pedig némi tokaji társaságában megnyitottuk a téli esti fondue szezont Gáborral, Évával, Petivel és Andival. Jóóóó lett a cucc nagyon, Éva nagyon sok zöldséggel készült, eddig leginkább csak répát és uborkát mártogattunk, illetve próbáltunk már párolt brokkolit és karfiolt, az is nyamm, de most hozott paradicsomot, paprikát, retket, répát, uborkát, (!)póréhagymát. A bagette-t frissen sütöttem, a sajttal egy időben készült el, szal friss meleg-ropogós volt még, nyamm:)

Óráátállítás rulez, jó lenne minden szombatról vasárnapra nyerni egy órácskát:)). Báris, adnám ezt az órát a korai sötétedésért:((.

Reggel csajok nézhettek mesét, míg mi durmolunk:). Aztán piac, majd temető. Sajnos épp akkor kezdett el szakadni az eső, amikor kiértünk, de ott voltunk mind. Anyu, Apu, Erika, Sógi, Milla, Hanna, Antalka, Polla, Virág, Bogi, Béla és én.

[a kis sírunk: http://www.kissvirag.hu/indexre/osz032.jpg]

Majd mind elmentünk a Halászcsárdába ebédelni. Jó hangosak voltunk:)))). Anti megszólalt egyszer: ” Hű, amikor 15éve elkezdtem Erikának udvarolni, ki gondolta, hogy egyszer ennyien leszünk és ilyen hangosak?? :))) ” és tényleg.

A kép hátterében látszik a falon a jelölés, melyik évben meddig ért a víz. Ez a Halászcsárda ugyanis az ártérben van, azaz, ha kiönt a Tisza, rendszerint, évente 2szer vízben áll az épület. Az idei árat sajnos már nem tudták az épületen belül jelölni, hiszen ennél is magasabban volt, csak az épület külső falán találtunk 2006-os jelölést:

fiúszakasz vonatozik:

A 2 tojás:

Mama és a legkisebbek:

Délután maratont aludtak a lányok, mi pedig filmeztünk. Nagyon jót pihentünk. Délután eljöttek Rózsamamáék, hoztak matjóskababát Moszkvából, játszottak, beszélgettünk, jó volt:). A korai sötét most inkább olyan békés és nyugalmas volt nekem… Könyörtelenül itt a tél, hát keressük benne a szépséget (nehéz megtalálni) 🙂

Hihetetlen gyorsan telik az idő, öregszenek a gyerekek:). Bogica már rég összetett mondatokban vitázik velem, hevesen visítva fejezi ki akaratát és egyet nem értését, egy hihetetlen jellem a prücsök:). Nincs lehetetlen, különösebben nem hatja meg semmi, de irtóra tud szeretni és őt is nagyon lehet szeretni, elfogulatlanul is, hát még így:)) Nagyon jó kistestvér, hiányolja ovis testvérét (igen, Virág időközben ovikába kezdett járni, bizony:) ) , ám nagyon jó gyerek, vele feleannyi problémám nincs, mint anno 2 éves sajtkukac alig beszélő Virággal:))). Annyira más ez a két lány, annyira:). Mégis úgy szeretik egymást, jókat játszanak együtt, nagylányok.

De beszéljenek a képek:

Kiss Bogi megszületett:

Bogacs 1éves:

Bogica 2 éves:

A kis hurkagyárosból szép kislány vált észrevétlen hüpphüpp 🙂

Csodabogi sorozat:

elgondolkodva: “ábújtam” “itt vadooook”

Legkisebb ugrifülessel, Pollával. HAtalmas a szerelem, Bogi imádja:)

Családi fotóalbum:

Szőke hercegem, Antika, alias Toti:

Nevető, aktuális hurkagyáros Polla:

Keresztlány Hanna 7éves iskolás:)

Idén hosszas keresgélés után a jól bevált tavalyi üdülőfalut vettük célba, most sem bántuk meg. Most kicsit hosszabb időre, 10napra mentünk, ez is jó döntésnek bizonyult, mindenki le tudott lazulni a 3.napra, majd úgymaradtunk a hazaútig:). Az odaút megint viccesen indult, 7kor volt a találka nálunk, kedves Gabi barátosném felhívott 6-10kor, idézem: “Jó reggelt, mi van, nem engedtek be, itt állunk a ház előtt?” Én persze még félig aludtam, de a pánik megvolt, elkezdtem rohangálni a lakásban, hablatyoltam zavartan a telefonban, meg persze kerestem egy órát, de időközben elárulta, h vicc volt:D. Kis vicces, nem baj, visszakapta:PPP Tavalyhoz hasonlóan az odaúton Tropicárium, ebéd a Camponában, bevásárlás a tescoban. LEhet, h ebből hagyomány lesz? 🙂 Tropicárium nagyon tetszett a gyerekeknek, meg a felnőtteknek is. Odaérvén kipakolás, majd rögtön fürdőzés következett. Az első fürdőzésre visszagondolva vegyes érzéseim lesznek, ugyanis összességében remekül sikerült, a gyerekek hamar megbarátkoztak a vízzel, nagyot lubickoltunk a nagy (mély) medencében úszógumival, majd a gyerekmedencében (lábáztató) ugráltak, pancsoltak… Virág a kis medence széléről ugrált bele a vízbe, apa a nagy medencében úszott, mikor Virág gondolt egyet és odaszaladt. Láttam, ahogy átfut az agyán, hogy mi lenne, ha most ebbe beleugranék, abban a pillanatban meg is tette:((. Béla kb 3méterre volt tőle, odaúszott, kiszedte az ázott kis verebet, aki szerencsére nem nyelt vizet, csak jól megijedt:(((. Meg mi is. Innentől medence közelébe csak úszógumi+karúszó kombóval lehetett menni, bár többé nem is akart beleugrani… Angi (én) gondolta, majd milyen harmonikus lesz, ha mesél este a 4gyereknek ( Bogi (1,5év), Bátor (2), Virág (3), Flóra (4) együtt és el is altatja őket, kímélve ezzel a többi szülőt. Jófejségem odáig hatolt, h megfogalmazódott bennem a gondolat szikrája, h mi lenne, ha egy szobában aludna az összes gyerek, milyen buli lenne már, de ezt idő előtt elvetettük:))). Na, szóval nagy kedvenc könyvünkből kezdtem mesélni, Pötyi kutyáról. A dolog kudarcba fulladt, én nagyon csalódott és dühös, h miéééért nem rendes kölköket hoztunk nyaralni, akik csöndben végighallgatják a mesét, majd elájulnak, amikor is olyan szépek:D. No, többet nem meséltem a 4nek együtt, meséljen nekik, akinek 3anyja van:)))). Aznap 11órakor már aludtak is, mi a szobaajtók előtt strázsáltunk és próbáltunk halkan kiabálni ki-ki a sajátjaival, h “azonnal tessék menni aludni 600zal, különben nem lesz holnap fürdés” és társaik, azért halkan ordítva, hátha a szomszéd szobában “alvó” másik testvérpár épp elalvóban van, de hát nem:))). Másnap ebéd után aznapi első felvonás, ugyanez pepitában, altatás másfél óra, tömény szívás és idegesség. Másfél óra altatás után 2óra alvás, amitől este 11ig megint minden gyerek nagyon energikus volt, így este ismét halkan ordítós altatás, szoba előtt strázsálás, ezúttal a (mégtürelmetlenebb) apukák voltak soron, ne csak nekünk legyen jó, ennél sokkal jobb program lent mosogatni:D. Összeült a nagy nyaralós kupaktanács, elég nagyok már a gyerekeink, aki álmos alszik, ahol tud napközben, rendezett fektetés csak este lesz. Ennél jobb döntést nem hozhattunk volna, lett 4 egész nap bűbájos gyerekünk (a kicsik néha autóban beájultak pár percre), akik este fél 9-re legkésőbb MIND aludtak:)). Így mi felnőttek borozgattunk és nagy Catan partik voltak (amit többnyire én nyertem, amatőr bagázs :P). A gyerekek jól kijöttek, mindenki megtalálta a maga párját:

Bár Bogi gyakran a párját ritkította, lévén, verekedős kedvében van mostanában, így szegény Bátor, sokszor csak azért kapott, mert épp ott volt… De nevéhez hűen tűrte a miniboszorkány tettlegességét, ritkán ütött vissza, igazi lovag:)).

Virág rengeteg okos dolgot tanult Flórától, a mi nagylányunkat kicserélték, elkezdett rajzolni, színezni… Mi meg csak ámulunk.

Csákváron az Eszterházy kastély lépcsőjén:

Nem gyönyörűek?

Majd az udvaron. Sajnos a kép nem adja vissza azt a gyönyörű teret, a természet végtelen csodáját, amiben ott a gyerekek apjaikkal rohangáltak, Béla reptette az összes gyereket, lepkéket kergettek, én meg szolidáltam a kismamával, a tüdőszanatórium (mert az a kastély) kertjében feltett lábbal henyéltünk és nyilván arról beszéltünk, mit kéne enni:D

A kirándulást egy nagyon klassz étteremben zártuk, bár a kiszolgálás gyorsasága ellen volt némi kifogásunk, még jó, hogy szóvá is tettem (1 kerek órát vártunk, kisgyerekekkel, szal jogos volt asszem…), korrekt hely volt, ingyen kaptunk fagyit és KVt:)))

A park területén 3 (kisebb és nagyobb) fajátszótér van, mind nagyon klasszak, sok időt is töltöttünk mindegyiken.

Ami külön jófejség a parktól, hogy vannak felnőtthinták is:D. Ez, amin alant a nyanyával nyomjuk a gyengébbik, a másik játszón rendes fahintaágy volt, na, az az igazi:))).

Bográcsozás:

Zoli OLYAN babgulyást rittyentett nekünk, h ihaj, 10ujjunkat megnyaltuk utána…

Itt asszem fürdőzni indulunk:)

Bátor megszereli a kistesót:

Gulyás után jól jön a palacsinta:

Nem, nem csak a pasik főztek:DD. Gyakorlatilag mindenki főzött, a lényeg az volt csak, hogy amint kezd elmúlni a gyomrunkban az a kellemetlen teltségérzet, gyorsan rátankoljunk vmi kaját, különben sose leszünk szép kövérek:D. De tényleg, folyamatosan ettünk és nagyon finomakat:).

Voltunk egy tanyán, ahol sok-sok állat volt, bagolytól a pónikig, így etettek a gyerekek:

Virág letevézte a pónilovat, nem volt ciki, ááá:)))

Aztán ültek hintón is a skacok, de csak állóhelyzetben, menetben drága lett volna:D

Ott a pónilovak mellett hangzott el a lányok között a következő beszélgetés: Flóra imádja a pónikat, de kifejezetten ezt a my little pony-t, (sajna Virágot is megfertőzte, nem a szíven csücske ez a rémség). Fló elmondta, melyik póninak mi a neve (a saját pónijairól nevezte el), így lett az egyik Szivárvány. Virág utánozta, “Az a Szibájbány”. Fló kijavította: Nem szibájbány, hanem SZI-VÁR-VÁNY. Virág: Szi-báj-bány. :)))