Kiss családunk blogja

Az idő nagyon kegyes hozzánk, csodálatosan sütött a nap egész hétvégén, sokszor 20fok fölé is szökött a hőmérséklet itt a napfény városában.

Szombat délelőttre Gryllus koncertet programoztunk, ám szomorúan vettük tudomásul még_szerdán, hogy nincs már jegy:( (illetve csak erkény legfelső soraiba, de onnan a lányok semmit nem láttak volna). Így írtam a mi Gryllus bácsinknak pár sort, hogy ha már szerdán telve a mozi a szombati előadásra, akkor gyanítom, hogy akár 2 előadás is lefuthatna úgy, hogy minden jegy elkel, de ha ezt nem is, legalább jöjjön gyakrabban Szegedre, nagyon régen volt már. A levelemet továbbította a szervezőknek és válthattunk pótjegyet:). Néha megéri írkálni:). (Néhány hete így kaptam vissza a pénzem, a bankban vettem fel készpénzt, és csak itthon vettem észre, hogy 7ezer ft-tal kevesebbet kaptam. Másnap bementem, írtam egy reklamációt, elbírálták, mivel kijött aznap este többletbe, sűrű elnézés közepette visszakaptam:) )

Szombat reggel felébredtünk, Bogi kinyitotta a szemét és megszólalt: ” Megyünk az oviba? ” és vigyorgott. Ki kellett ábrándítanunk, hogy szombaton sajna nincs ovi, a kis édes majdnem elsírta magát:). Én pedig ettől nem kicsit vagyok boldog, hiszen ez is azt mutatja, hogy nagyon jól érzi ott magát. De azért megbékélt a sorssal, hogy ovi helyett Gryllus Vilibácsi koncertjére megyünk. Picit később indultunk, mint terveztük, de így is időben odaértünk volna, HACSAK nem támad kedve sok-sok népeknek keresztülfutni szervezetten a belvároson. Én tisztelem ezt a sportot, és tisztelek mindenkit, aki még élvezi is, de miért nem parkokban, át a hídon, szóval szabad levegőn teszik ezt? Miért az apró belváros, pici, egyirányú utcáin keresztül-kasul?? Amikor beálltunk egy kocsisorba az aktuális lezárt utcához, a rendőrök negyed órát ígértek, hogy annyit kell vesztegelnünk… MEgfordultunk inkább és “hömpölyögtünk” a többi autóval lépésben:(. Elkéstünk, de nem szegte kedvünket, a lányok azonnal vad tapsolásba, fejrázásba, éneklésbe kezdtek, amint felcsendültek az ismert nóták:)

Gryllus Vilmos:

Aki igazi értéket képvisel, akit mi felnőttek is nagyon szeretünk. A Maszkabál, amely ennek a koncertnek a témája is volt, nagy kedvenc nálunk. Azért szeretjük, mert rengeteg féle hangszert használ, itt épp csellózik, de koncertjein rendszeres a gitár, a nagybőgő, szájharmónika, furulya, doromb, mindenféle dudák, kolompok… És amitől mégnagyszerűbb mindez, hogy el is szokta magyarázni, hogy a hangszerből hogyan nyer hangot, zenét, majd igyekszik bemutatni a gyerekek számára érdekes módon, hogyan is szól, mire hasonlít…

A koncert után Inecsg Gabiékkal közös ebéd, ismét a megdögben, majd alvás következett itthon. Délutánra szülinapi zsúrba voltunk hivatalosak, így odamentünk és igyekeztük végigenni a nagyon finom sütiket és tortákat:). Virág 4 szelet tortát tolt be, házi sütésű tejszínes málnatorta volt, mennyei… A gyerekek igazán felszabadultak voltak mind, fogócskáztak, bújócskáztak, ugráltak az ágyon:). Szülinapos Edink 3 éves lett, amikor anyája hozta be a tortát, elkezdte énekelni a Boldog szülinapot, hihetetlen édes volt:))). Bogi és Virág pedig megfoghatták az incifinci 2 hónaos kishugát, Esztert, aki hihetetlen édes és szép kislány…

Este jött a Mama, mi pedig leléceltünk moziba és vacsizni egyet, ezer éve nem voltunk sehol… A lányok Mama legnagyobb meglepetésére szépen elaludtak, pedig szívesen szórakozott volna velük, fel volt rá készülve:))). Meseolvasás után ajtócsukás, majd beájulás következett. Mostanában ez tényleg így megy nálunk. Főleg mióta jó idő van és szinte egyfolytában kint vannak… No meg az oviban is alaposan elfáradnak.

Én előre közöltem a zemberrel, hogy kizárólag vicces filmet nézek, semmi apokalipszis, amit végigbőgök, majd 2napig lelkibeteg vagyok… Így esett volna a választás az új Rowan Atkinsonos filmre, amit mindenki lehúzott, így megnéztük -igaz gyanakodva- a Hasutasok című magyar alkotást. Egyszóval: borzasztó. Hernádiról többet gondoltunk, de csak ez a mondás jutott róla eszünkbe: ” Van az a pénz…” Volt 1-2 jó poén, de kár volt érte a pénz és az idő.

A vasárnap a nyugalom és a pihenés jegyében telt, délelőtt főztem, a gyerekek az udvaron a szomszéd gyerekekkel, homokoztak, cukrot (!) ettek, bringáztak, motoroztak… Délután közös szieszta. Lett volna. Ha. Ha ezek a kis büdösek elalszanak. De nem:). Másfél óra alatt szétkapták a szobájukat, majd úgy döntöttünk, fél 3-kor már senki nem alhat, nyomás a városba:). Öltözés, amit az is nehezít, hogy keményen válogatnak már. Virág a “lózaszín poltcipőbe” és a poncsójába akart menni. (A poncsót később a játszótéren apja kezébe nyomta sűrűn szuszogva: “mindig rálépek, nem kell”). A lányok napok óta fagyiért könyörögnek, hát megkapták:). Lózaszínt választottak mindketten:).

 

A játszótérhez érvén Bogi a kezembe nyomta a tölcsér csücskét, ami persze szét volt ázva és lötyögött benne a szétolvadt fagyi. Többszöri kérdésemre, hogy kéri e még, határozott nemekkel felelt, így én laza mozdulattal bekaptam:) (konyhamalac vagyok, a maradékaikat legtöbbször megeszem, randa szokás, tudom) Hinta, csúszda, vár, minden volt. Én Bogira felügyeltem, Béla Virágra.

 

Virág a mászóka azon pontjához ért, ahol egyik magas pontról a másikra függeszkedve, egyik rúdról a másikra “lépegetve” kézzel lehet áthaladni, ajánlott kb 6éves kortól. Elkezdett rá felmászni. Fel! Annak a tetejére. Én a vár másik végéből sikítva rohantam, hogy ugye ezt nem engedi meg neki a zapja, de ő sem tudott mit tenni, lévén, nem érte el. És hiába sipákoltam -Béla szerint oly röhejes módon-  a gyerek csak vigyorgott és szépen felmászott…

Majd így mászott le, amúgy teljesen egyedül, Béla csak segíteniakart, de a kisasszony nem kért belőle, szépen kimászik oldalra.

Majd persze Bogacs is ott toporzékolt, hogy felmászik, de nem engedtem neki.

Bizalomjáték apával:

Virág már gyakorlottan:

Végig pedzegette Virág, hogy felmászik a kötélhíd_tetejére, de nem engedtük. Kicsit rázta a lábát és borzolta a szemöldökét:), de elfogadta… Aztán mikor szóltunk, hogy utolsó csúszás, akkor ő nem a csúszda felé kanyarodott, hanem a híd felé. Mikor észrevettük, már mászott fel rá, lentről el sem érjük abban a magasságban, így Béla végig alatta vigyázott rá.

Lemászás:

Ezután megkérdeztem Bélát, hogy miért akar ő fiút egyáltalán?? Itt a fia, tessék:). Jogos a kérdésem asszem. És persze mérgesen közöltem, hogy 2évig nem vagyok hajlandó erre a játszóra jönni, addigra talán elfelejti Virág, milyen klassz is a magasban mászkálni…

A slusszpoén, már a Klauzál téren jártunk, amikor Bogi hirtelen felcsattant, hogy ” ANYAAAA, TE MEGETTED A FAGYIMAAAAT” Na, ez a trükk nem jött be:). Persze mindketten rázendítettek,  hogy másik fagyit kérnek inkább… De hát mi kemények vagyunk, mint a vídia, nem kaptak:)

Volt még szomszéd gyerekekkel játszás az udvaron, majd vacsora után 7kor beájulás:). Ma, -mostmár rutinosan- elmentek apával az oviba, rohantak be reggelizni:). Én pedig lemostam a maradék ablakot, kimostam a maradék függönyt, még főztem is és pihentem is:))

Délután orvoshoz mentem. Bogi megkérdezte, hová megyek:

• megyek a doktorbácsihoz, megnézi a kistestvéredet a pocimban, hogy jól van e.
• Igeen? (oly jellemző ez a visszakérdezés Boginál)
• Igen, majd sietek haza.

Miután hazaértem, beléptem az ajtón ezzel a kérdéssel fogadott: “kivette a doktorbácsi a babánkat a pocakodból?” Kis drágám:). Ha az ilyen gyorsan és könnyen menne,nagyon boldog  lennék:)

A hosszú 7végét még egy kicsit megnyújtva, Várgesztesen töltöttük. Már szerda reggel útnak indultunk, így 5teljes napot, 4 éjszakát tölthettünk kedvenc helyünkön. A bocit jóóól megpakoltuk, még előtte bevásároltunk alaposan, hogy ott ne kelljen az időt ezzel tölteni, így azokat is mi vittük. A lányok Budapestig szinte szó nélkül utaztak:). Néha mondókáztunk és énekeltünk kicsit, nézegettek mesekönyvet, játszottak. A mentrend maradt a szokásos, azaz Campona-Tropicarium. Ezúttal jó magam egy új programra szavaztam volna, de Bélának abban igaza volt, hogy a gyerekeknek ebben a korban évente remek újra látni ezeket az állatokat, hiszen szinte el is felejtik egyik alkalomról a másikra. Ugyebár a csapat cserélődött, hiszen ezúttal nem Gabiékkal, hanem Erikáékkal (Virág ovis pajtijának anyukája) mentünk. Mi mentünk elől, hiszen ismerjük az utat, mint a tenyerünket;). Persze stíröltük az autókat, meg dumáltunk, símán elfelejtettünk lemenni a nullásra:D. Erikáék szerencsére kapcsoltak és nélkülünk is könnyen odataláltak. Mi pedig átvergődtünk a városon, Budán szintén beszélgettünk, dudorásztunk, szórakoztattuk egymást Bélával, minek következtében egyszer csak riadtan eszméltünk, h fogalmunk sincs, hol vagyunk:D. Még jó, h minden út a Camponába vezet:), odavitt az utunk.

Teknőcöt simogató lánycsapat:

Közös ebéd, majd irányba vettük Várgesztest. Terv szerint itt aludtak volna a lányok az úton, 50%-ban sikerült ezt teljesíteni, Virág nem aludt el:). De ő már nagylány, nem gond. Mi mentünk elől, hiszen ismerjük az utat:D.

Birtokba vettük vidám, megszokott szállásunkat. A lányok otthonosan közlekedtek, nem kellett aklimatizálódni, megszokni, ezeket át lehetett ugorni, ami szerintem ebben a korban sokkal fontosabb annál, mint hogy épp az ország, vagy Európa melyik táján vagyunk. Így én egyelőre kitartok az elvünk mellett, hogy így a legjobb mindannyiónknak, bár mi már kezdjük kicsit unni:). Ám ráérünk még körbejárni az országot, szívesen nomádkodunk is, ha nagyobbak lesznek, most a kényelem és biztonság fontosabb szerepet játszik.

Jó döntésnek bizonyult, hogy azonnal az élményfürdőt vettük irányba, hiszen a tumultus csak másnap indult, szerda délutáncsakmi voltunk a fürdőben:). Virág és Bogi -szintén az ismert közeg miatt- otthonosan mozgott az épületben, majd a vízben szerintem a kelleténél is bátrabban. Apának persze erről más a véleménye:). Réka is Nonó első nap még nem igazán élvezték a dolgot, de másnaptól indult a csapatos fürdőbuli:)

A fiúöltözőben:

Csodabogi várja, hogy végre mehessen a vízbe:)

“Menjűűüüűűűnk mááááááááál” -szólott Bogi:)

Kedvenc képem:)

A lányok jól elfáradtak, mind a négyen:). Kaptak vacsit, és mentek is szépen az ágyba. Lányaink szintén a szokott környezet miatt nyilván, elég hamar elaludtak szerencsére. A további napokban sem volt gond, igaz, csak akkor tettük le őket délután is, ha nagyon fáradtnak tűntek. Így este felnőtt programokat csináltunk, társasoztunk, beszélgettünk… Szegény Erika és Tamás jobban megküzdöttek, illetve Réka és Nonó is, nyugtalanul aludtak az első napokban. Mire belejöttek volna, jöttünk is haza. Ahogy az lenni szokott:). Gáborék és Petiék 7körül oda is értek, ők még aznap dolgoztak, így csak munka után tudtak indulni. Egész este beszélgettünk, illetve elrendeződött mindenki…

Csütörtök reggel:

Míg mi apával reggelizünk, Peti szórakoztatja a gyerekeket:)

Majd ebédet főztünk, míg a gyerekek játszótereztek apákkal, aztán apák mentek röplabdázni, igyekeztünk mindenki igényeit figyelembe venni:)

Dolgozunk a szakács keze alá:

Andi főzött nekünk első nap isteni ragulevest:

Majd apa sütötte a palacsintát:

Közös ebéd a napsütötte teraszon:

“Főnök kedvence” – ananásszal ás túróval töltött palacsinta:

És így esznek a prücskök:)

Délutáni fix program volt a fürdőzés, ezután nem kellett sokat aggódnunk, hogy alszanak e majd a gyerekek:). Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk… Vagy ne legyek telhetetlen. Jó idő volt, csak folyton fújt a szél, amit a csajok nálunk elég rosszul viselnek. Így hosszú kirándulás most egyáltalán nem fért bele, a várat megnéztük, de más erdei program most nem volt.

Pénteken volt már animáció, reggeli után célba vettük az élményfürdőt, ahol lufiparádé volt:). Telerakták a medencéket lufikkal, nagyon klassz volt. Ezután alvás következett, mi pedig a bébiőrt az ablakba rakva kiültünk a ház mellé a gyugágyakba és főztünk a csapatnak:). Apával kettesben. Bontottunk egy üveg bort, egy tábla csokit. Én krumplit pucoltam, galuskát kevertem, ő pedig rakta a tüzet, majd főzte a paprikáskrumplit, ami igen jól sikerült hálisten:). Este pedig gyerekdisco volt, este 7-8-ig, sokat rágódtunk, hogy vajon odavalók e a gyerekeink, de én rosszul éreztem volna magam, ha ott vagyunk és meg sem nézzük… Sajnos a fotógép a házban maradt, pedig fantasztikus muri volt, a lányok hatalmasat roptak:). Részt vettek a kezdeményezésekben, beálltak a kukacba, a vonatba, majd körben állva igyekeztek követni az instrukciókat:).

Miután a gyerekeket letettük, az egész csapat elment bowlingozni, csak mi anyukák maradtunk őrizni az alvó prücsköket:)

Béla gurít:

Az autónk sajnos csúnyát írt ki, amikor apa fáért ment délután, leállt az egyik henger. Mielőtt még idegesek lettünk volna, hívtuk az assistance-t, Béla mindent leegyeztetett, majd vasárnap indulás előtt elvitte egy tréler a bocit. Kaptunk helyette csereautót, egy Opel zafirát, ami nem igen nyerte el a tetszésünket, nagyon vártuk haza a scenicet, amit már csak Szegeden láttunk viszont. Nagyon hálás vagyok Bélának, hogy mindezt higgadtan szervezte végig, egy percig nem hagyta, hogy mindez megmérgezze a kirándulást… A scenic persze meggyógyult, tipushibája volt (gyújtótrafó), ami ezúttal elhárult, egy fillérünkbe sem került ez az akció, így továbbra is imádjuk a kis franciát…

Szombat délelőtt meglátogattuk a játszóházat. Erikáék egy élményfürdőzés után elindultak haza, így a cimbik, Réka és Nonó kiköltöztek a közös pecóból. A lányok egyre jobban megértik egymást, főleg ha rosszaságról van szó:). Igazán nem is voltak konfliktusok köztük, édesen viselkedtek, vagy haramiáskodtak:))).

A játszóházban Virág kirakózik:

Apa kissé elmélyült egy 50db-os mesepuzzle kirakásában:D. Lesifotóóó:

Gyöngyöt is fűztünk:

Még 1 kis játszóterezés, majd igyekeztünk haza, hiszen gyerektelen barátaink ebéddel vártak minket:). Brassóit készítettek. Nagyon finom lett. Bár a krumpli elég kevés volt, így vettünk még hozzá rizst és mexikói zöldségkeveréket a boltban. Lányok nagy evés után mentek aludni. Mi pedig a sziesztát fényképnézegetéssel töltöttük…

Délután élményfürdő, Gábor és Andi elkísérték Bélát és a lányokat, pancsoltak egy utolsót. Mi pedig előkészültünk az esti bulihoz. Szalonnasütést terveztünk, ami sajnos meghiúsult, mert annyira viharosan fújt a szél, nem reckíroztuk, hogy esetleg felgyújtsuk a parkot. Így csak kolbászt sütöttünk, finom görög salival. Vendégeink is érkeztek, hiszen nem messze innen laknak régesrégi közös barátaink, Pitkiláék. Ők ztán sok finom földi jóval érkeztek, biokertészkednek és nem esznek húst, így a reformkonyha finomságait hozták el nekünk. Köles- és lencsefasírtot, salátát, kemencés kalácsot, zabpehelysütit. Senki nem maradt éhes:). Nagyot beszélgettünk, jól telt az este, sajnos kép nem készült:(

Vasárnap kényelmesen összepakoltunk, elrendeztük a szállást, jött a tréler a bociért, megkaptuk a zafirát, bepakoltunk és 11körül irányba vettük az Állatkertet. Gáborék mentek előttünk, kissé sportos “convojunkon” mulattunk Bélával:). Gábor ide-oda vágott egyik sávból a másikba, mi pedig próbáltuk követni, sikerült. Parkolót találni annál nehezebb volt, bár mikor beláttuk, hogy tudunk néhány 100métert gyalogolni, akkor kényelmesen leparkoltunk az Örs vezér tér mögött, majd odakutyagoltunk az Állatkerthez.

Nagyon reménykedtem, hogy lehet némi bérleti díjért kis motort, bicajt, vagy bármilyen gyerekjárművet kölcsönözni, de sajnos nem:(. Félelmem beigazolódott, Bogi elég rosszul viselte a hosszúra nyúlt sétát, én épp most próbálom őket leszoktatni arról, h felveszem őket, Béla pedig hosszan nem tudja őket cipelni… Így Bogival volt harcunk, 2 is, sajnos én sem a legtürelmesebben álltam hozzá, bár azon a ponton már mind1 volt, ő ki akart akadni:). Először símán csak ellenkező irányba akart menni, másodszor pedig chipset akart enni, amit ebéd előtt egyszerűen nem és nem lehet. Így volt olyan, hogy miután kicsit megcsapkodott a táskájával sarkon fordult és elindult a chipsárus irányába ordítva, én pedig követtem, kíváncsi voltam, meddig megy el. Hát bizony végig, kitartóan, elment a chipsárusig. (tiszta én, ezért is kezeljük nehezen a konfliktusainkat)

Nekünk Szegeden csodálatos, sajátos hangulatú, igazán természetes Vadasparkunk van, amit feltétlen szerettünk volna a lányoknak megmutatni, az a zsiráf és az elefánt. Ez sikerült, meg persze ezeken kívül is sok-sok állatot láttunk, de nem sikerült bejárni az Állatkert talán 30%-át…

Lányoknak nagyon-nagyon tetszettek az állatok, Bogi hangosan kacagva közelített minden új állathoz, aztán ahogy csillapodtak kezdtek komollyá válni és megfigyelni, majd pedig kérdezni. Nagyon jókat kérdeztek, jó, hogy már ilyen nagyok:)

A csimpánzok nagyon jó fejek voltak, vagy 20percig bambultuk őket, ahogy kergették egymást:). És nem siettünk egyik állattól a másikig, inkább kivártuk, hogy a lányok induljanak el, majd bejárjuk a többi részt egy másik alkalommal.

Ebédeltünk irtó drágán vacakot, a helyi étterem, khm, inkább nem mondok semmi rosszat:). Éhesek voltunk, így jól esett. Megnéztük a fókákat, pingvineket, nagyon tetszett a lányoknak és nekünk is. Majd a beígért ottani játszótetet vették birtokba a lányok. Nagyon klassz volt az ugrándozó majmok mellett játszózni:)

A tó mellett még nézegettük a kacsákat, vettünk egy kürtőskalácsot, sikerült kompromisszumot kötnünk szívószálas üdítő ügyében, miszerint csak otthon isszuk meg:).

Hazaindultunk, csajok kaptak cumit és takarót (alvókás), nem hagytuk még el a fővárost, amikor mindketten beájultak:)). Szegeden ébredtek csak fel, 5óra volt ekkor. Szaladgáltak egyet az udvaron még, aztán bent mesenézés, és a késői kelés ellenére nem volt gond este, 8-kor rend szerint aludtak. Hiába, jól kifáradtak:)

Igazi tavaszi hétvégét tudhatunk magunk mögött. Szombaton esett az eső, mintha dézsából öntenék, ezért én délelőtt főztem sok finomságot, amíg a többiek vásároltak, hagyva engem kibontakozni:)

A hazaérkező csapat éhesen, megázva érkezett, el voltak alélva az asztalra kerülő finomságoktól:)

Készítettem borsólevest:

Zöldséges krumplit sajttal-sonkával töltött karajjal és párizsival.

Délután közös punnyadás, én sorozatot néztem, mert már nem erőlködök azon, h aludni próbáljak:)), Béla és a lányok durmoltak egy nagyot…

Sikerült is elkésnünk délutáni programunkról, régi restanciánk volt már, h meglátogassuk régi barátaink picibabáit, gyönyörű piciket láttunk:). És bizony fura, nagyon fura, h a komolytalan srácokból apa lett:). Hiába múltak el 30évesek… Pedig mindketten nagyon jól szerepelnek:))

A mai napot úgy terveztük, hogy nem főzök, hanem megesszük a havi szarkaja adagunkat, így a lányok nagy örömére, a csúszdás mekdonálcban ebédeltünk Rékáékkal, ugyanis apáknak fontos dolgokat kellett elcserélniük, laptoppal és pendrive-okkal felszerelkezve érkeztek:). A várgesztesi fotókat, ami sztem is fontos lett volna, nem sikerült átmásolni, de sebaj, kivárjuk:D. Virágnak sikerült ismét rekord idő alatt elpusztítania a hamburgerét, kb 3 perc elég is neki:D. Apának pedig sikerült bénázni egy sort, Bogi narancslevét el akarta húzni az asztal szélétől, nehogy kiboruljon, ám ezzel a nem annyira megfontolt mozdulattal kiborította a saját fél literes cukros löttyét, egyenesen szegény Virágra. Ők gyorsan L haza másik gatyóért, én pedig a nagy tüsténkedésben hamar kiborítottam még Virág narancslevét is, biztos ami tuti alapon:D

Természetesen ma sem sikerült felszerelkeznünk a fotógéppel, pedig csúcs képek készülhettek volna a 4 lányról a meki csúszdánál… Ezután mi úgy döntöttünk, h mivel ez a nap 1 órával rövidebb, ne aludjanak a csajok. Így biciklikkel felszerelkezve célba vettük a belvárost. Vmi mesés a sok szebbnél szebb virág, a tereken gyönyörű képek készülhettek volna, mert a lányok csak úgy szedték csokorba a vadvirágokat. Engedélyeztünk egy-egy fagyit is, mindketten rózsaszín fagyit választottak:)). Sajnos zöld nem volt, pedig Bogi azt szeretett volna. Mindketten utolsó falatig elpusztították. Ezután kimentünk Mamáékhoz, ott hintáztak egyet a lányok, és vittek Mamának is virágot:)

Bogi elaludt a kocsiban hazafelé, de csak a hintaágyik hozta be Béla, ott aludt a drágám, vagy fél órát még:). Aztán segítettek kertészkedni kicsit, eldugdostam egy csomó virághagymát. Beígértem egy játszóterezést is, de sajnos többször sem fogadtak szót, elmotorztak kenyába, stb…, így kénytelen voltam beváltani a fenyegetést, ami úgy szólt, ha rosszak lesznek, nem fogadnak szót, nem megyünk játszózni. Sajnos sokat-sokat kellett erről a síró Virággal beszélnem, h megértse.

6 órakor jöttünk be, gyakorlatilag egész nap kint voltunk:). Még kicsit festettek, majd irány a kád, néha olyan rosszanya dolgot követek el, hogy kádban vacsizhatnak:). Mint az éhes fiókák a fészek szélén tátogva, úgy néznek ki:). Nekik ez buli, én meg megspórolom az utánuk takarítást. Ilyen vagyok:D. Így vacsi után rögtön fogmosás, pizsi, szokásos mesék, majd sztem nagyon hamar el is aludtak. Nem volt kimászkálás:)))

De hogy AZT miért csinálják velünk, hogy amíg külön-külön viszonylag kezelhető gyerekek, megvan mindkettőhöz az “eszközrendszer” amivel elég jól kezelhetőek a hisztik, konfliktusok, addig együtt egyszerűen tojnak arra, amit mondunk… Ez annyira nagyon idegesítő:(. Hiába ordibálok utánuk az utcán, egymásra néznek, összeröhögnek és csinálják tovább, amit elkezdtek… És ez megy egész nap és néha úgy érzem, nem vagyok más, csak 1 két lábon járó darálógép, aki csak darál-darál, “Gyere le, gyere vissza, fejezd be, hagyd békén a testvéred, azonnal fejezzétek be” stb…

Íme egy félidős pocak és az új verda (vagyis csak a feneke:D):

Nagyon eseménydúsan teltek az elmúlt napok, hetek, ezért hanyagoltam kicsit naplónkat. De most igyekszem bepótolni:). Elnézést, ha csapongósra sikerül…

Ezt muszáj megmutatnom:D

Nem üres a doboz:)))))

Ezt Virág rajzolta az oviban, bevallom, konkrétan sírtam, amikor megláttam…. (aki ért hozzá, megoszthatná velem a kiolvasható infókat)

Az elmúlt hét eredménye pedig, hogy még 1 ovis gyerekünk van:). Boglárka beszokott ovisnak tekinthető azt hiszem:). Virág beszoktatta a kicsit. Első nap ottmaradtam velük, de annyira rosszak voltak, h óvonéni azt mondta, menjek csak el másnap. Azért inkább hűen csücsültem a folyosón, ez megnyugtatott engem:)). Bogi sírt kicsit, Virág először vigasztalta, majd segített sírni neki, khm. De már szerdán nem is volt gond, csütörtökön pedig ott is aludt mindkét poronty:). Kézenfogva aludtak el az édesek… Annyira büszke vagyok rájuk! Az udvaron kézenfogva flangálnak:)). Annyira nagy szerencsénk van velük…

És hát Zsuzsinéni hozza a formáját, beszokós gyerekek mellett is van ideje ilyeneket gyártani a kicsikkel:

by Bogcsi:

by Virág:

Mai Bogiszáj:

• Anya, te beletetted a pocakodba a picibabánkat?
• Nem, apa tette bele.
• Igeeen? …
• Apa, te beletetted picibabát anya pocakjába?
• Igen.
• És beleférett? … :D:D:D

Családunk új tagja, alias Űrtehén:). Majd mutatok képet is róla, lecseréltük hű barátunkat, Suzyt, akibe sajnos miss Ödönkével együtt már nem fértünk volna el:). Az űrtehén elég nagy hálisten, egy Renault grand scenic, ami azt illeti, nem szűkölködünk benne:)

Végül egy kép, ami rólam és a tesómról készült, nekem nagyon tetszik: