Kiss családunk blogja

Imádjuk ezeket a hosszú 7végéket:). Eseménydúsan telt ez is, sokfelé jártunk, sok élményben volt részünk.

 Szombat délelőtt leporolta a család a bicikli utánfutót és elbringáztak a töltésen a Vadaspark irányába, nemrég hallottuk, hogy onnan bizony lehet látni a lámákat. És tényleg:). Beszélgettek egy sort a lámákkal, majd a játszótérhez tekert apa, a 2 lány pedig nagyon élvezte a kis fogatban ücsörgést. Én addig dolgoztam a boltban, Mamáék megérdemelt utázusokat töltötték, szerencsére sikerült kikapcsolódniuk, élményekkel feltöltődniük Olaszországban.

No de aztán vasárnap indult a buli. Szerencsére rengeteg (ingyenes hehe) program volt a városban, nem voltunk restek élni a lehetőséggel.

De a gyerekmunka még gyereknapon sem maradhat el, ilyen sanyarú sorsa van szegény 2 szép lányunknak, kora reggel, pizsamában is porszívózniuk kell;)

Aztán voltunk bábszínházban, majd koncerten… Szuper volt mindkettő. A bábszínház attól volt még kedvesebb számunkra, hogy 5-16 éves gyerekek voltak az előadók. Ehhez képest nagyon aranyos kis állatmeséket adtak elő. A koncerten pedig nagyon sokat nevettek a lányok:). Mivel a srácok énekeltek sok saját gyerekkoromból ismert dallamot, kismama lelkemnek nem kellett több a síráshoz, naná, h rendszeresen befelé nyeltem a könnyeimet. Húú, de bénának érzem magam ilyenkor:D. “Cim-cim-cimbora… “:DDD. Mondjuk ezen a napon nem ez volt az egyetlen eset, többször meghatódtam.

Majd nyomultak egy sort a felfújt csúszdán is, végigpörögtek, segítettek egymásnak, kézenfogva le-fel, nagyon édesek és ügyesek voltak.

Aztán szépen hazajöttünk ebédelni. Még szombat este megfőztem a vasárnapi ebédet, hogy erre ne kelljen az időt fecsérelni. Tarhonyaleves és palacsinta volt, háát, nem bánták a lányok;). Ezután alvás következett volna, ám Virág egyszerűen nem alszik itthon egyáltalán:(. Hozzáteszem, sztem az oviban sem, vagy ha mégis, hát nagy sokára alszik el, majd fél óra után már kelni kell, ui gyakran nyűgös délután. Tartok tőle, hogy le akar szokni a délutáni alvásról, de egyelőre még próbálkozunk.

Délutánra terveztük, hogy megnézzük Levente Pétert, akit Grillus bácsihoz hasonlóan nagyon szeretünk és tisztelünk, még  a saját gyerekkorunkból ismert arc. Most sem csalódtunk benne, igaz, hogy egy elég régi produkcióját adta elő, amit már láttunk tőle élőben, de arra a lányok már úgysem emlékeznek:). Sikerült hamarabb odaérnünk és elkaptuk még a Kis hableány című színi produkciót, húú, nagyon-nagyon odavoltak a lányok, kár, hogy nem mentünk oda már az elejére.

Levente Péter amúgy egy lenyűgöző személyiség. Árad belőle az őszinte szeretet a gyerekek felé és a közönsége felé. Már mi is rajta nőttünk fel, “Égből pottyant mesék” (no, itt megint kellett bőgnöm kicsit, ejj :D) , ezt szokta is hangoztatni. Előadás után mindenkivel kezet fogott és volt pár kedves szava, többek között Bogihoz is. Ez nagyon édes volt:)

Hétfőre eseménytelen punnyadást terveztünk, kertezéssel-játékkal, ám Sógi telefonált, hogy maradt jegyük a dínókiállításra, egyikünk elmehet a gyerekekkel. Bélának sem kellett több, azonnal bepakolta a csajokat és mentek dínókat nézni. Nagyon tetszett a lányoknak. Én addig megfőztem az ebédet békében, nyugodtan, majd a teraszon ettünk:)

Boga nem cicózott, kézzel gyűrte befelé a salátát:))).

Mutatok egy mai pocakot, 29+5 napos vagyok. Minden rendben, holnap vérvételre megyek, ez lesz az utolsó:). Rengeteget mocorog a kicsi, aki sztem Abigél, Béla szerint pedig Enikő. Majdcsak megegyezünk, bár jelenleg nem úgy áll a helyzet, hogy bárki kompromisszumot akarna kötni, én biztosan nem:))). Sikerült néhány napja alaposan megfáznom, valószínű éjjel nyitott ablaknál alváskor hűltem meg, most épp alig van hangom és tele vagyok szuttyal, inkább nem részletezem:((. Szóval a fejemet nem érdemes nézni azt hiszem.

A 7végén Szeged napok rendezvény volt a városban, nem tudom, miért ezt a poszt címet adtam, mert ugyan kisétáltunk a hídi vásárba, de ennél jobban nem izgatott fel minket ez a program.

Ami ennél sokkal fontosabb, pénteken sikerült hosszan beszélnem a lányok ovónénijével, Zsuzsival és sok kérdésemre választ kaptam, aminek nagyon örülünk. A legfontosabb talán, hogy mindkét csajnak sikerült teljesen beilleszkednie, mindketten játszanak a többiekkel, keresik mások társaságát, ennek nagyon örülök, bár ezt magam is láttam. Bogi a legkisebb, ami nem feltétlen előny számára, bár ő csípi ezt a szerepkört. Ő ugyanis a baba:). Vele a lányok inkább babáznak, Zsuzsi szerint ő egy erős személyiség, határozott, ebben a csoportban nem tudna igazán érvényesülni, jobb lesz neki a korosztályában. Messzemenőkig 1et értek vele, sok szempontból jobb lesz újra járni a minit. Virág szempontjából azért, mert Virág meg pátyolgatja a hugit, gyakran öltözteti pl:), Zsuzsi szerint Virágnak elég csak magával foglalkozni, kár lenne, ha folyton Bogi pátyolgatására koncentrálna. Ez is igaz. Abban is egyet értettünk, hogy nyilván lesznek a váltásnak nehéz pillanatai, Boginak kvázi újra be kell szoknia szeptembertől:((, de most ez van. Beszéltünk VIrágról, a manuális képességei megfelelnek a korának, korához mérten rajzol fej-láb embert, azaz test nélküli embereket, de majd ráfekszünk nyárunk a rajzolásra is. Ami nagyon meglepő volt számunkra, hogy Zsuzsi kiemelte, hogy a tornában a lány bizony ügyetlen. Nagyon teli talpon jár, elég szélesen, és a tornán vhogy nem tud követni, vagy nem jól követ. Megbeszéltük, h majd itthon fogunk gyakorolni, törpejárás, oriásjárás, sarkon, lábujjhegyen járás, ilyesmi. No, hát ezek kivétel nélkül mentek Virágnak első szóra. Most megint elbizonytalanodtam, h vajon elég objektív vagyok e vele kapcsolatban?? Vagy egyszerűen ott vmiért nem megy neki, de csak mert sokan vannak és nem figyel eléggé. ??? Mindenesetre nyárra keresünk vmi foglalkozást, jó lenne pl úszni.

Az én péntekem ügyintézéssel telt, magyar bürökrácia, magyar egészségügy útvesztőiben jártam, ezúttal sem szerettem meg a dolgot. Jó hír, hogy a belgyógyászaton is minden rendben volt velem. A MÁKnál nem jártam sikerrel, hiába készültünk itthon és töltöttünk le (szerintünk) minden szükséges nyomtatványt, tulajdonképpen összesen 3 nekifutásra sikerült elintézni 2nap alatt, amit szerettem volna. Jóindulat, segítőkészség továbbra is nulla. Kezdem megszokni? A nap vicce volt, ahogyan kizuhantam a belváros közepén álló SZTK épületből. Konkrétan kigurult a kismama, a 2 miniatúr lépcsőfokról sikerült leesnem, mert beakadt a felsőbe a cipőm sarka:D. Úgy terültem ki lendületből, mint a nagyalföld. A 2 térdemre estem, majd a tenyerem csattant, aztán a fejemen átbucskázott a táskám, landolt a szemüvegem. Tottttál röhejes jelenet, ami max attól nem volt vicces, h terhes vagyok. De mivel a hasamnak semmi baja nem volt, én bizony kínomban röhögtem, mint a fakutya. A járókelők zavartan elkapták a fejüket, hála nekik, nem lett volna jó cikis összenézésekkel tetézni a kínomat:D. Anyu boltja 1perc onnan, beszaladtam vihogva, de anyu majdnem elsírta magát, ahogy elmeséltem. Pedig tényleg semmi bajom nem lett hálisten.

Szombaton hol esett, hol nem, így délelőtt itthon maradtunk. Síma orly csirkét sütöttünk petrezselymes újkrumplival. Du 4-re, amikor második felvonásban esett neki kis éhező családunk, mind elfogyott:D. Délután kimentünk a hídi vásárba, mert épp úgy tűnt, h feloszlottak a felhők. Nem akartunk költeni semmire, csak szétnézni. No de a gyerekeket a körhinta mellől elrángatni_nem lehet. 1 menet/2 gyerek 800 ft. Ugrálóvár 600ft. És megbeszéltük, h csak 1szer és választani kell. Naná, h  mentek volna még:(

Nagyon élvezték:)

Aztán vettünk jégkrémet, hogy kapjunk arcfestést:) (neveljük ki a jövő fogyasztói társadalmát!). BOginak ez volt az első alkalom, nagyon akarta, de végig kicsit bizonytalan volt a lánnyal, aki festette:). De az eredménynek nagyon örült, azóta is egyfolytában: ” a pillangómat akarooooom” . Virág pedig már “rutinosan” :))

Apa vajon meddig akarja még cipelni a lányait, ha azok ezt kérik tőle?? 🙂

Indulás előtt volt némi fennakadás, mert Virágnak ezt a barna gatyót készítettem ki. Egyszerűen nem akarta felvenni, mert hogy ez kérem, fiús nadrág. Sikerült meggyőznöm, h rózsaszín felsővel nagyon is csinos. Hűű, itt tartunk….

Vasárnap délelőtt egy ingyenes gyereknapi programra mentünk el a Squash club-Délmagyar szervezésében, nagyon jól sikerült. Szuper klassz udvara van a clubnak, gyerekparadicsom. Itt is volt arcfestés, némileg színvonalasabb, mint a szombati algidás:

Aztán türelmesen vártuk Grillus bácsit:). Nagyon jót zenélt nekünk ismét, mint mindig. Kívánságokat is teljesített, Virág kérte a Maszkabálból az orvost, el is énekelte Vilmos, jót mulattunk, csak nagyon-nagyon odatűzött a nap.

Koncert után tesóékhoz mentünk ebédelni, ahol is a Mama főzött nekünk sok finomságot:). Ebéd után gyorsan hazaindultunk, mert már elég késő volt így is az altatáshoz, Bogi így persze bealudt az autóban. Itthon frankón felébredt, innentől reménytelen volt, h pihenjünk kicsit… Kimentünk és kertészkedtünk egész délután. Vetettünk virágokat, apa nyírt füvet, én szegénynyírót játszottam egy ollóval:D (nincs szegélynyírónk, így a kerítés alatt és más kritikus helyeken egy ollóval vágtam le a felesleget), szép lett a kert:). SZépen nőnek a virágaim, olyan jó ezt látni…

Ha kinézünk a nappaliból, vagy kilépünk a teraszra, balra az erdőt látjuk, szembe pedig ezt a csodás pipacsmezőt látjuk. A madárcsiripelést, hangos békakuruttyolást, tücsökciripelést tessék hozzáképzelni. Imádunk itt lakni…

Úgy tűnik, ez már komoly, ezentúl már csak jó idő lesz:). El lehet pakolni a kesztyűket és meleg cuccokat. Imádom… Gyűlölöm a telet, grrr. Főleg, ha hó sem esik, mint most:(

A hétvégénk pénteken indult, ugyanis apa szabadnapot vett ki. A terv az volt, hogy a csajok oviban, mi pedig kettesben itthon, mert ilyen 4éve nem volt:). Na nem láblógatni, hanem megcsinálni az előszobát, ami kaotikus volt. Volt ott egy dülöngélő cipősszekrény, és egy másik instabil polcos. Egyik sem túl gyerekbiztos és nem is elég praktikus. Ha az ember kis lakásban lakik, muszáj a helyeket a lehető legjobban kihasználni. A bárányhimlő közbeszólt, Bogcsi ugye itthon “betegeskedik”. Ez a kislány egy hős, imádom:). Nyilván nagy mákunk is van vele is, anno Virágnak is nagyon enyhe lefolyású volt, ez most annál csak kicsit nehezebb, 2 napig volt csak láz, amit hagytunk dolgozni, amíg fel nem szökött nagyon. Kapott homeos szert, talán ez segített, hogy igazán nem szenvedjük meg klasszik módon ezt a kórságot:). Egyelőre nem is vakarja és a pöttyök többsége nem is pörsen, ahogy annak lennie kéne. Virágnak sem pörsentek ki, egyszerűen leszáradtak… Én még csak nem is ítélem szobafogságra, ellenkezőleg, sokat vagyunk kint, hiszen az idő csodás, őket pedig csalogatja a gyerekzsivaly. Szerencsére a szomszédok közül vagy voltak már a gyerekek, vagy időszerű, hogy legyenek, így senkinek nem volt ellenére, hogy kint játszon Bogi.

A péntek kalandosra sikerült, ui apa elzarándokolt bevásárolni a Praktikerbe. Közben telefonált, hogy hm-hm, ajtó nem lesz rajta, mert kicsit elszámoltuk magunkat, morva drágák már a polcok és konzolok is:(. No, a lényeget megvette, csak nincs, ami eltakarja. Én közben nem lettem jobban, napok óta keményedtem, a laboreredményeim sem tökéletesek, a védőnő épp beugrott és mivel látta rajtam, hogy “döcögök” elzavart orvoshoz. Felsőlégúti nyavalyám sem javult már 2hete, a laborom egyértelműen azt mutatta, h bacikkal küzdök, az orvosom antibiot írt fel. Nem örültem, de szedem és szépen javulok, már sokkal jobban vagyok. Igyekszem sokat pihenni is.

Apa magára maradt a “közös projektünkkel” , de őrület ez az ember, minimális részvételemmel totál kész volt estére:). Kipakolt, szerelt, bepakolt. Csak a rendszerezésnél segítettem kicsit, no meg a szortírozásnál. A hálóba is felszerelte a polcot, és a lámpát, amit rég megvettünk, most erre is sor került:)

Himlő miatt most a játszótér és más közösségi helyek nekünk kiesnek, így itthon maradtunk szombat délelőtt. Terveztünk 1-2 dolgot a lakásban, én sütni akartam máglyarakást, meg üvegfesteni Antika szülinapjára. No, ehhez képest 10körül kiengedtük a gyerekeket, leültünk a hintaágyba meginni a KVnkat apával, majd szépen ottragadtunk. Hamarosan csatlakoztak a szomszédok is, gyakorlatilag átbeszélgettük a délelőttöt a teraszon:))). Én közben megpucoltam a zöldségeket, kiteregettem, elpakoltam a ruhákat, de nem haladtunk a betervezett dolgokkal. De nem bántuk meg, kell ez a lazulás is:)). Apa kérésére főztem egy nagy adag babgulyást birkából. Hát, sosem fogom én ezt a birkát megkedvelni, pff. Bár mindenki szerint nagyon finom, berántani már nem kellett, így is megállt benne a fakanál, szó szoros értelemben, hehe. Hozzá még húsvétról maradt száraz kalácsból mákos guba készült, isteni lett.

Délután Virág és Bogi ovis pajtásáék jöttek át hozzánk. Zsófit mind a két lány nagyon csípi, igazi rosszcsont csaj, így könnyen megtalálja a hangot a banditáimmal:). Sokáig az udvaron voltak, majd bent játszottak. Leülni is sikerült pár percre, míg betolták a pizzájukat, de hamar szaladtak tovább:))). Mi pedig nagyon jót beszélgettünk a szülőkkel.  Pizzát sütöttünk, szuper jól sikerült mindenki szerint, jót ettünk:)

A vasárnap is eseménytelenül telt, főzni sem kellett, tényleg csak lazultunk és pakolásztunk. Mivel a nyomtatónk bekrepált, szabad kézzel rajzoltam Antikának sablont az üvegdíszhez, természetesen lánctalpas markolót festettem neki, Béla nem kis örömére. Halálra röhögte magát a rajzomon, oké, nem titok, valóban nem tudok rajzolni, de szerencsére a 3 évest lenyűgöztem:)))). Egész jó lett szerintem, bár kép nem készült róla.

Délután ünnepeltünk tesóéknál, Totink is 3 éves lett, hihetetlen nagyfiú:). Sógi grillezett, volt hozzá sokféle finom krumpli és saláta, Mama szuper tzatzikije lányaim nagy örömére. Úgy tolják a tzatzikit, hogy öröm nézni:). Még Bogi is, aki főleg fotoszintetizál, ui alig eszik, ám sokat iszik mostanában. Kezdünk aggódni a vonalaiért;). Himlős husijuci fogyóban:

A 2 kajagép:))

Polla a kis beste nőszemély nem eszi a pépeket, a darabos viszont bejön neki:). A grilezett husiért meg volt veszve, itt épp próbálom a főzeléket becsempészni a husi mellé, egy darabig beveszi a cselt:)

Nagyon nagyot játszottak az udvaron a skacok:

 Majd felköszöntöttük a kiskrapekot, az, hogy boldog volt nem is kifejezés, már nem is mosolygott, csak nagyon komoly arccal és tátott szájjal próbálta elhinni, hogy a gokart az övé és próbálta végigtapperolni a jármű összes váltóját, csavarját, kerekét, kormányát:

Lánctalpas torta lett volna, HA a cukrász nem telefonál szombat este, hogy megbetegedett:(. Így be kellett érnünk vonatmarcipános egyszerű epertortával, ami egész jó volt.

Hát a Tata nem megetette a legkisebbet:)))

Petus teli pocakkal bűvöli Zselét, a kutyát. Mindent bedobál neki a kiskoma, mindent:).

Mama titkos búcsúkindertojást csúsztat észrevétlen Toti kezébe:)))

A kosárcsapat:

Máglyarakás sütés hétfőre tolódott, életem első máglyája, amiből kimaradt a baracklekvár:))

Az oviban egész héten készültek a gyerekek:). Festettek tojást, ragasztottak nyuszit, tojástartót, mindenféléket… Számomra továbbra is elképesztő, hogyan kivitelezhető ez 26 alig 3 évessel, de nyilván ezért nem lettem én ovónő:). A csajok és én is picit leroggyantunk, semmi különös, csak erős orrfolyás és köhögés a jellemző, de láztalanok vagyok és jól érezzük magunkat. Majd kiürül a cucc és el is múlik… Épp ezért szerdán és pénteken nem mentek oviba, így az udvaron nyomultunk legfőképp, amikor épp nem festettünk/nyomdáztunk, vagy játszottak. Sikerült egészen leredukálnunk a mesenézést az utóbbi időben, mióta mindketten oviznak, ők sem kérik, mindig van vmi tennivaló, vagy program…

Festettünk tojást:

 Ma este sütöttünk meggyes-csokis sütit, megvárhatták a lányok, míg kisül, de hálátlan kismalacok, mert ennek ellenére (megbeszéltek ellenére) előadták az esti műsort (pisilni kell, inni kérek, takarj be, szedd ki  a cumimat az ágy mögül, “a Bogi idejött”, “a Virág odament”, stb…….). És ez bizony akkor-ott hulla fáradtan, 1óra után már nem vicces. De ritkulnak az esetek, mióta ovi van fáradtabbak.

Íme egy mai, 22 hetes pocakfotó:

És hát én is öregszem:)). Számomra egész eddigi életemben hihetetlen közömbös volt a virág, mint növény, semennyire nem érdekeltek. NEm szerettem virágot kapni, ha mégis kaptam, szegény hamar kipusztult a “gondozásom” alatt. Ám ebbe a lakásba mégis túlélt engem 1-2 cserepes virág, azt hiszem, ez hozta meg a kedvem ahhoz, hogy végre elkezdjem a kertbe is és ennek ne NULLA önbizalommal menjek neki… Korábban csak fűszereim voltak, még a régi lakásban balkonládában tartottam őket, de ha ki is pusztult, az nem volt annyira vészes, hiszen úgyis csak megettük:). Most is van fűszer,

 illetve dugdostam virághagymákat, amik szépen hajtanak ki, sosem gondoltam volna, hogy ennek így lehet örülni:).

A legbüszkébb erre a kis sziklakertre vagyok:

De úgy tűnik, ők is megszerettek nálunk:

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk mindenkinek! 🙂

Kiss család