Kiss családunk blogja

Bevallom, a blogírás ihlete a gyerekeim felnőttkora, azaz hogy majdan ők visszaolvassák, nekik mesélek. Hogy közben ti olvassátok, csak mégszebbé teszi az egészet. Köszönöm mindenkinek, aki megtisztel! Sokszor elképzelem és akként faragom a sorokat, hogy a felnőtt, vagy kamasz csajok nagyokat kacagva idézgetnek a kis családi naplóból és ekkor előre meghatódom:).

Rögtön néhány új és kedvenccé vált képem:

(haláli, ahogyan Virág az első képen átöleli a hugit…)

Az első hó:

A karácsony mesésen és gyorsan telt. 24-én hoztam a formám, Béla türelemmel viselte sorsát, naná, h idegbeteg asszonyság őt rótta egész nap. Node talán engem is meg lehet érteni, mikor megkérem, h pucoljon meg 3 hagymát, az a következőképp zajlik: Nagy nyögés kíséretében már a harmadik kérésemre feltápászkodik, majd elCSOSZOG a spájzig, ott keresi a hagymát (“Hoooool van??” -na hol lenne, a hagymáskosárban:) ), majd visszacsoszog vele, hoz egy vágódeszkát, egy kést, a legnagyobb tálat, majd LEÜL, és ugyan van valami baromi érdekes a TVben (pl pokermeccs, darts, box, K1, Hogyan készül? , természetfilm, stb….) ami percekig leköti a figyelmét és ilyenkor nem jár a keze, de végül csak megpucolódik általa az a hagyma, nem is tart tovább nézzük csak, fél óránál:). Közben elhasznált 1 deszkát, 1 kést, 2 bazinagy tálat, az aprításra már nem kérem meg, inkább:). {Anginál ugyanez, hagymáért elrohan, kivesz, kézben konyhába visz (oké, igaz, villany égve marad, ajtó nyitva:D), kuka fölött állva megpucol, összesen 3 perc, 1kés mosatlan }. No szóval ő ilyenkor nagyokat derül rajtam és szeretem is én, amikor ő jókedvű, és még hozzá is teszi trallalázva, h “Fogsz te még ma tőlem ezért bocsánatot kérni” és bakker, már megint igaza van, így lett:).

Szóval nem épp idilli módon, de annál viccesebben zajlik nálunk évről évre a 24-ei készülődés. Készült kacsacomb, csülök, almás sajtos-tejszínes csirkemell. 2 féle krumpli, párolt káposzta. A szüleimnek is készítettünk, mivel ők még szent napján is dolgoznak mindig és csak 26-án találkozunk, meg voltak hatva a sok kajcsi láttán:).

3kor Virág és Bogi apával elmentek megnézni a Betlehemet a Dómba, nagyon tetszett nekik, apa pedig meghatódva nézte, ahogy az általa nem ismert és eddig nem is hallott dalt mindkét lány hangosan énekelte:). Tesómék és Mamáék is ott voltak, sajnos mi Ebikével a nyugodt szentesténk érdekében itthon maradtunk készülni, de jövőre juszt is tartom magam a már rég megfogalmazott fogadalmamhoz, miszerint nem készítek ennyifélét… (Angi mindenhez úgy áll hozzá, h ááá, ez nem tart semeddig, ezt csak be kell tolni a sütőbe, akkor már legyen 2féle, nem több munka az sem…-noperszeháhogyne)

Mire a család hazaért, a Jézuska iderepítette nekünk a karácsonyfát és alá az ajándékokat. A lányoknak 2-2 könyvet hozott, aminek örültek a maguk módján, mert ugye korábban már említettem, h igazán nem érdekli őket semmilyen játék… De belevetettük magunkat a könyvekbe, jókat választottam (öhöm, mármint a jézuska). Én kaptam egy Philips senseot, aminek nagyon örültem, és azóta is imádom. Így nincs a KVnkban csersav, no meg mivel annyira hosszú KVt főz, fele adagokat iszunk Bélával a szokott módon (megadjuk a módját a KVzásnak, bizony) tejhab és fahéj, mint mindig. A senseoval sokkal gyorsabb. Béla kapott egy sportzakót, ami sajnos kicsi lett, bár ez nem is meglepő, tulajdonképpen rendesen elnéztem:(. Mivel ünnep előtt elég beteg voltam, nem jutottam el sehová, hogy alaposan körülnézzek és jót válasszak. Sebaj, kicseréljük.

Mikor hazaértek a templomból:

(Itt látható a hajam, valamint a “nagyember és a kisember”)

Karácsony napján, azaz 25-én Mamiékhoz mentünk, ahol isteni ebéd volt, majd kellemesen töltöttük el a délutánt.

Ettünk ilyen finomságot: (libamáj zsírjában sült hagymával, libatepertővel)

majd még libacombot….nyamm:)

Majd jött a Jézuska és hozott a csajsziknak szépséges kabátokat:

Apa kicsit elpilledt, Bibi azonban résen van:)

Mama mesélt könyvből a csajszikáknak:

Apa báboz a nagyoknak, a kicsi pedig Konsztantinnal ismerkedik: Konsztantin 1 nappal fiatalabb, mint Abigél:)

26-án, karácsony másnapján Mamáékhoz mentünk. Ebéd előtt jött már a Jézuska, hiszen senki nem tudta kivárni, hogy bontatlan várják meg sorukat a csomagok, míg mi ebédelünk:). Előtte persze énekeltünk közösen, a gyerekek mindannyian körben táncoltak:

Mama és a legkisebb; Milla, Bogi, Abigél; életképek az ajándékbontogatásból (leginkább hátak láthatók:D)

Az ebéd isteni volt ofkorz, majd Anyu játszott a fiúkkal és a nagylányokkal egy Catan partit, amire Mama már rég ácsingózott, no de épp annyi a kisgyerek, hogy nehezen jön ez össze:). Mi dumáltunk tesóval nagyokat, a gyerekek játszottak, szép délután volt.

Sajnos hamar vége lett, no de elkezdhettünk készülni a szilveszterre. Az idén már nem volt szívünk lenyomni a csajokat, mindenképp azt szerettük volna, ha közösen ünnepelünk és bulizunk egy olyan társaságban, ahol gyerekek és felnőttek is vannak, azaz midnenkinek jó:). Megbeszéltük a szomszédokkal, hogy főzünk valami jót (szakács a szomszédunk hehe, jókat diskurálok vele a főzésről) és együtt leszünk, a gyerekek ugye folyton együtt lennének, ha tehetnék:). Egy ilyen megbeszélés alkalmával történt úgy este 8tájban, hogy fociztak a csajok a szobában, amikor Virágnak sikerült olyan szerencsétlenül esnie, hogy felhasadt az álla, gyakice az állcsontja kiszúrta a bőrét……….. Mikor zokogva kirontott a szobából, Béla már ment felé (félelmetes, hogy érezzük őket.) és azt hiszem nagy dícséret jár nekünk, amilyen higgadtan megnéztük, majd ragasztottuk, majd vita és idegeskedés nélkül konstatáltuk, h akkor most ügyelet. Az is teljesen egyértelmű volt számunkra, h Virágot apa fogja vinni és az is egyértelmű lett volna, hogy Bogit pedig én. Ki tudja miért tudjuk mi ezt? Érdekes…

Szóval Gyermekklinika A részleg ügyelet este fél 9körül. Várakozás, majd mentős beteg előreenged, majd várakozás, és még 1 kis várakozás után az első ügyeleti napját töltő medika megvizsgálta Virág állát, megállapította, h ezt bizony varrni kell mindenképp. Lehívta volna az ügyeletvezetőt, ám ő nem ért rá, és őt is felkérte magához. Átirányították őket az Újklinika ügyeletére, ahol ugyan nem fogadnak gyerek betegeket, de némi “léccilécci” után végülis engedtek a medikának, megígérték, h összeöltik ott Virág állát.

Átsétáltak, majd ott már nem mondhatni, h tárt karokkal fogadták őket, első körben elküldték volna őket, h itt gyerekeket nem és a többi, de Béla ekkor kezdett morci lenni és a megbeszéltekre hivatkozott. Némi várakozás és még 1 kis várakozás után végül előrevették a szétnyílt állával este 10kor (ült apa ölében és nagyokat beszélgettek, ekkor már 17órája ébren volt a kicsim…). Ott viszont nagy meglepetésre kilépve a nagyüzemi szokások hatalmából, emberi alakot öltött a személyzet és végtelen kedvességgel, emberséggel álltak a mi kicsikénkhez. A doktorbácsi sokmindent megkérdezett Virágtól, ami fontos, például, h mi a jele és mi a tesó jele, majd mindent sorban elmesélt, h mi fog történni. Először “lefestette” Virág állát, ami még rendjén volt. Majd sajnos jött a lidokainszuri, amire Virág bepánikolt (a szuri sajnos nem barátja) , és 3 ember kevés volt lefogni:((((((((. Végül nem volt mit tenni, le kellett takarni, h ne lássa az eszközöket………… 3 öltéssel összevarrták, fél 11-re már végeztek is. Azóta hősiesen viseli a hegét, nem fáj neki, nem piszkálja, tulajdonképpen eszébe sem jut. Csütörtökön varrat szedés lesz. No, az még érdekes lesz….

Folyt. köv a szilveszteri beszámolóval.

A karolinában a Mikulás ünnepség zárt, nem lehet bemenni, és nincs karácsonyfás ünnepség sem, hanem minden decemberben egy “adventi készülődés” című rendezvény keretében ünnepel az ovi a családokkal együtt. Gondolnak szerencsére a több gyerekesekre, és a műsorokat negyed órás közönként kezdték, ám sajnos így sem tudtunk mindenhol ott lenni. A szívem erősen belesajdul ebbe most is, ugyanis Virág már szinte sírva vár minket a saját csoportjába, de mi akkor még Boginál voltunk. És ilyenkor mindig elképzelem, hogy szegény esetleg azt hitte, hogy az ő anyukája-apukája nem lesz ott… Aztán keresztmami odaért és mondta neki, h Bogi csoportjában vagyunk. (már tudom, h előtte Virágot ki kellett volna hozni a csoportjából és Bogit együtt végignézni, de nem akartam kavarni. Pedig néha kell kavarni:) )

Mikor odaértem és Bogacs meglátott, majdnem elsírta magát, majd mikor nekem a terembe kellett volna mennem, neki pedig a pajtikkal maradni, akkor el is sírta magát a kincsem. Annyira tudtam, h az én két lányom megilletődve fogja végigcsinálni ezt a délutánt, mert minden új helyzetet meg kell tanulni megélni, és ők még kicsik ehhez. No meg nagyon szűkösek a termek ennyi emberhez…

Először Bogi csoportjában voltunk, ez a műsor 4kor kezdődött, így oda úgy esett be Apa, én hamarabb odamentem. Kicsi minicsoportosok nagyon édik voltak, elmondtak körbe állva 3 dalocskát is, szép volt.

A kis gyönyörűnk végig megilletődve pislogott felénk, de édesen mondta a dalokat:). Annyira édes pillantásokat kaptunk ettől a legtöbbször nagyon magabiztosnak látszó kis hölgytől:))

(Az Ég a gyertya ég című klasszikusnak több versszaka is van ám, csak nem ismerjük, én legalábbis nem ismertem eddig, pedig mind aranyos. A további versszakok így hangzanak: Ég a gyertya ég, fusson a sötét, szívünkből a rosszaság is kiiramodjék. Ég a gyertya ég, el ne aludjék, a szívünkből a szeretet ki ne aludjék. )

Majd kapott mindenki egy karton karácsonyfát, amire ragaszgattunk csillagokat, csillámokat és a végén egy szalvétatartó lett belőle. Anyukák és gyerekek együtt készítették.

Azt gondolom, hogy Boginak kicsit “sok” az ovi. Sok időt tölt bent, így majd ezen valahogy fogunk változtatni. Újabban mondja, h nem akar menni, aztán megy és tele élménnyel jön haza, de valami érzem, hogy nem kerek. Van rá tippem, hogy mi a gond. Van egy kis barátnője év eleje óta és eléggé össze vannak nőve. De nincs a kislány jó hatással Bogacsra, nagyon erős egyéniség lehet a kislány, mintha Bogi tűzönvízen át követné, miközben rendszeresen megharapja, megüti a kislány Bogit. És azt hiszem, hogy nem “engedi” mással barátkozni Bogit, de ez egyelőre csak anyai megérzés, fogok erről kérdezni az óvónéniktől.

Aztán átmentünk Virágék csoportjába, ahol Virág megszeppenve várt már minket a tömeg közepén. Menekült volna szíve szerint, azt láttam. Nem nagyon bírja a sok embert…

Aztán szépen tette a dolgát, beállt a többiek közé, a kicsik széken ültek, a nagyok mögéjük álltak (Ő vegyes csoportba jár, 3-6 évesek vannak náluk, nagycsoportosok nincsenek) .

A Toti meglepően viselkedett, mert hangosan harsogott minden dalt, ő, aki ugye otthon soha:))). Azt hittük, h ő nem is tudja ezeket, dehogynem, nagyon is tudja, csak nem ér rá:)). Szóval szőke hercegünk magabiztosan feszített a kicsik között (ahonnan eléggé kilógott a férfi a nagyságával:D) , és magabiztosan viselkedett, eléggé otthon érezte magát:D.

Majd Virág kiállt szerepelni középre. A “főszereplő” kislány kultusz-személy nálunk, Ő Gyöngyvér. Gy. után megy Virág, ő is egy erős személyiség, egy cserfes aranyos kislány, Virág pedig imádja:)). Általában róla mesél, no meg a felső képen mellette álló nagyfiúkról, akikkel néha focizni szokott:))

A műsor nagyon megindító volt. Én úgy igazán meghatódtam, mert valóban szívhez szóló volt. Az első részben karácsonyi dalokat énekeltek, és egy kis műsor is volt, a kicsik csengőt rázhattak éneklés közben, a nagyok pedig néhányan hangszert kaptak. Virág üthette a ritmust:

Zsoltibácsi, aki Ákoska apukája és régi szomszédunk, no meg az iskolában tanító, egyszemélyes zenekart alakítva gitározott és szintetizátorozott kíséretnek. Zsoltibácsi szerint Virágnak nagyon jó a ritmusérzéke, tény, h nagyon muzikális.

Mi pedig néztük meghatódva őket, a kicsik csengettyűztek, nagyon kézi hangszerekkel ütötték a ritmust, Zsoltibácsi adta az alapot, majd lekapcsolták a villanyt és 3 dal úgy hangzott el, hogy csak gyertyafény volt a teremben. És gyermekénekhang. Csodás volt. Szem nem maradt szárazon:)

Én pedig úgy alaposan meghatódtam itten, mert egyrészt annyira hangulatos volt, másrészt ilyenkor óhatatlanul eszembe jut a kezdésünk, lepereg az utóbbi 5 év a szemem előtt, a kislány, akiről álmaink voltak, hogy majd oviba fog járni és egészséges lesz. És a beteljesült álmunk válik valóra, amikor ő ütheti a ritmust, mert ügyes, de csak ha a közösség tagjaként teszi a dolgát, beilleszkedett és szeretik és ő is szereti a társait, az már bőven elég a boldogságunkhoz. És én ezért sírtam ott, mérhetetlen boldogságot éreztem 2 kisebb lányom az ölemben, Virág pedig a csoportjával…Szép volt:). Az ilyen pillanatokért érdemes élni és gyerekeket szülni.

Ám tegnap vastagon éreztem a nagycsalád hátrányait, hogy nem tudtam egyik lányra sem igazán koncentrálni, hogy Bogi csoportját hamar ott kellett hagynunk, Virág mégis bántott volt, mert méghamarabbra várt, szóval bármennyire is jót szerettem volna kettőjüknek, sehogy sem tudott ez jól alakulni:(. És ilyen sokszor előfordul, például egyik lány sem tud elmélyülten játszani a játékokkal, mert nem tudnak belemélyülni egyetlen játékba sem, hiszen mindent együtt csinálnak. No amennyire ez hátrány, annál jobban előny persze:)), csak néha nehéz lavírozni. Szeretném mindhármuknak megadni, ami jár nekik, magamból leginkább, a többi nem is érdekes.

Idén is maradtunk hagyományainknál, Sógi volt a Mikulás természetesen. Már sok-sok éve így van ez. A nagyok már beavatottak, nekik az a buli benne, hogy ők öltöztetik az apjukat. A kicsik pedig áhitattal figyelik és teszik, amit kér. Szeretik az öreget és ez olyan aranyos:). Nem félnek tőle egyáltalán.

Mint általában, a Mikulás idén sem az ajtón jött be:))

Majd bekísérték a gyerekek az öreget:

Ezután leültették és eléültek sorban a kiscsirkék. Milla és Hanna is szívesen eljátszák még, ők is énekelnek neki. Milla furulyázott is, lekottázta délután a Kiskarácsonyt és ugyan nem hibátlanul, de a szoprán furulyáján eljátszotta. Majd egymást licitálva jelentkeztek, h előadják prudukciójukat. Mindenki szépen énekelt, kivéve a fiunkat, aki ugye nem tanul meg ilyeneket (no tudja ám mindet, ez időnként kiderül, csak épp nem vesztegeti drága idejét, h előadja otthon). No de, nagy meglepetés volt a Mikulásnak, h Toti megtanult egy hosszúúú vonatos verset egy leporelló könyvből. Naná, csak meg kell találni a megfelelő érdeklődési kört és máris megy a verselés:)).

Mindenki az ölébe ült, ahol az öreg tartott egy kis eligazítást… Hogy pl Bogi nem hisztizzen, hogy a Virág aludjon az oviban, hogy a Hanna ne legyen büszke rá, ha rossz eredménye lesz a suliban. (mert a kis szaros tök jól tanul, de ha olyanja van, akkor hanyag, így lett, hogy az írás felmérője hemzsegett a hibától, amit apjának hazafelé röhögve, hencegve mesélt el, majd hozzátette: “Anya ki fog nyírni” :DDD. Szóval van önbizalom…….. )

Totó megkapta a Mikulástól a hőn áhított 2arcó Thomast barátját, majd amint kibontotta, a benne lévő miniprosin rögtön hevesen mutogatta a Mikulásnak, hogy milyet hozzon még neki:))). Haláli volt. Bírom, amikor a gyerekek és úgy veszem észre, h főleg a fiúk, így bele tudnak mélyülni a játékba. Nálunk a lányokra sajna ez egyáltalán nem jellemző. No lehet, h ez azért van, mert ketten vannak és igazán elmélyülni esélyük sem volt soha…

Elmélyülten játszott mindenki a földön, Virág és Bogi sapkát, könyvet kaptak, Hanna sminkkészletet (wow:D) , Toti Thomas könyvet a vonaton kívül, Polla mágneses rajzolót, amit alig lehetett elszedni a többiektől, Millára rá kellett szólni, h adja vissza a hugának:DDD. És mindenki csak 1 csokimikulást kapott, amit meg is ehettek, így nem a csokitöméssel voltak elfoglalva. Bélát Milla tanította furulyázni, egy kis duettet sikerült is összehozniuk:). Tata pedig elénekelte nekünk az Unokák című dalt, amit megtanult még nyáron és többször elénekelte már nekünk, nagyon szép, majd egyszer levideózom:)

Nagyon jó kis este volt:).Tesó készített melegszendót, én kuglófot sütöttem. Már nem szokott kaja maradni, bármit és bármennyit készítünk, szegény Mamáék mire odaértek, már majdnem minden elfogyott:DDD. Vagyunk egy páran, he:)

Másnap eljött Mami, hozta, amit hozzá vitt a Mikulás. Eljött vele Laura is, nagyon hancúroztak a csajok. Apa vetített nekik.

Ma Bélatatáék jöttek el, így mostmár annyira sok a csoki és édesség itthon, h elrakom nagyrészét. Bár ezalatt a 2 nap alatt nem csináltunk ügyet belőle, ehettek sokat.

Holnap ismét útra kelek a 2 nagylányommal délelőtt, megcélozzuk a pijjacot, vasárnap lesznek vendégeink, veszünk eztazt, azután megint könyvesboltozunk egyet. Jó lesz:)

Nem tudom utolérni magam, és az egész olyan, mintha határidős melóm lenne:), pedig ez csak háztartás. De tudom, hogy senki nem csinálja meg helyettem, meg fog várni, sőt, csak gyűlik-gyülik. Illetve mivel mindig megcsinálom, ezért fáradt vagyok, nulla időm marad kikapcsolódni,pihenni.

A gyerekek: mindenki fontos, próbálom úgy terelni a nagyok kis életét, hogy ne szenvedjenek hátrányt a kicsi miatt. A héten először ment Béla értük, negyed 5kor. Ezért nem mentem el fél 6kor röpizni, mert teljesen lelkiismertfurdalásom volt, akkor alig lettem volna velük egész nap. Viszont az első napom volt már réges régóta, h nem kellett egész nap elmennem itthonról, sem reggel, sem délután. Na, ennek örömére fél nap vasaltam:). Asszem túlzás, ahogy próbálom irányítani az életüket, ahogy minden percét uralni akarom, hogy minden idő tartalmasan, értelmesen teljen el, hogy eleget legyenek levegőn, ez mind-mind számon tartva a fejemben. Ugyanis gyakran feszült vagyok ezek miatt, és a vége az, hogy akiknek a legjobbat akarom a legrosszabbat kapják, egy ordibáló anyát:(((. No, emiatt jöhet a jó öreg lelkiismertfurdalás, és már frankón szar is az élet, mert én rossz vagyok, nem is vagyok anyának való, blabla…

De közben úgy érzem, ez a dolgom, ezt diktálja a szívem is, hogy minden figyelmemet, ami  belefér megkapják. Egyszerűen nem tudok lazítani. Próbálok figyelni másokat, sok helyen nőnek a gyerekek, mint a dudva anélkül, h leülnének velük festeni, és velük talán nem ordibál sosem az anyjuk:(.

Totál káosz van most a fejemben, úgy szeretnék mindenhol, minden téren megfelelni, jó lenni azoknak, akiket a legjobban szeretek, de most azt érzem, ha megfeszülök sem megy,  és ez abszolút kudarc:(. Ráadásul igaz, most szültem, de akkor is marhára idegesít a túlsúlyom, semmi nem jön rám, és nincs lelki erőm elmenni venni egy nadrágnak nevezett sátrat, pedig az lesz, mert a fogyás olyannyira várat magára, h most még híztam is:(. Pedig annyira próbálok figyelni, én vagyok a természet vicce, komolyan, szoptatás alatt hízok. Állandóan éhes vagyok, fél vödör salátát eszem meg vacsira:D. Mozgásra lehetőségem a röplabda lenne, no de kire bízzuk addig gyerekeket?  Bélát pedig hívták versenyre, minden babér a pasiknak terem, nekünk pedig senki sem köszöni meg, h tiszta a padló, vagy rend van, a kaját igen, az azért hálás munka:).

Itt is van 2 megjelent receptem, ebben legalább van köszönet:)

http://mindmegette.hu/index.php?apps=recept&recept=12666

http://mindmegette.hu/index.php?apps=recept&recept=12667

Szóval keresnem kell a lehetőséget a kikapcsolódásra, mert az nem állja mostmár, hogy este elpakolás, gyerekek, utolsó maratoni szoptatás (ezt imádom) után bedőlök az ágyba és végem van:). Még jó, hogy Bebus alszik reggelig, annyira édes, 6-fél 7 körül ébred először.

No, ilyen panaszos levélnek is helye van itt, én mondom, mert én írom:), az ember tartja magát és mindig arra gondol, hogy mennyi nehéz sorsú ember él körülöttünk, és örüljek mindannak a csodának, ami körülöttem van, de ez is én vagyok, aki néha besokall.