Kiss családunk blogja

Szombat délután nagy családi banzáj volt, a nagynéném férjhez ment újra, ezt ünnepeltük:). Remek hangulat volt, kerti parti, gyerekeink elég nyűgösek voltak sajna:(, pedig sok gyerek szaladgált körülöttünk… Aztán szép lassan felóldódtak (mire este lett:D), Virág a végén a zenekar előtt ropta a táncot, úgy kellett hatalmas könnycseppek árán az autóba imádkozni, Bogi már nagyon fáradt volt, a szúnyogok is nagyon csíptek, nem volt mese, haza kellett jönni. De még ma is emlegette, h “Ijénkével futottunk, szaladtunk” 🙂 Vasárnap aztán indult a pechsorozat már délelőtt. Sütöttem-főztem, pakoltam, közben táncoltunk, ment a meseovi CD (nagy sláger nálunk), Virág elkezdte felhíngosítani, majd már üvöltött:(, BÉla gyors felpattant, belelépett egy játékfémsípba, aminek az oldallemeze beszakadt a súlya alatt és jól elvágta a talpát:(. Ömlött belőle a vér, nagyon megijedtünk… FInom volt az ebéd, ettek a gyerekek is, mentek a gyerekek menetrendszerűen aludni. Ahhan, csakhogy Virág nem és nem akart aludni. FÉl 3kor Bogit is felébresztette:(. Szal alvás nem volt… Este, miután kimostam 2adag ruhát, teregetni kezdtem (a szárítógép már 2hete tönkrement-nem lesz mostanában új brühühü) , már majdnem kész voltam, mikor a 2hete vásárolt fregoli megrogyott és összeomlott a ruhák alatt:((. Kiakadtunk jól apával… De Virág a változatosság kedvéért este sem akart elaludni. Játszott a szobába, BOgit macerálta, stb… Majd, mivel már több, mint 12órája fenn volt, egyszercsak így találtunk rá:

Elaludt az ajtó elött közvetlen, AUTÓZÁS közben:DDD.

Virág már szinte mindent mond. Sőőőt, kérdez. Eszmi? Eszmi? Eszmi? Rövid mondatokban beszél, hihetetlen, h pár hét alatt megtanult beszélni… Bogit folyton rendre utasítja:))), még akkor is, ha együtt csináltak valamit, sőőt, még akkor is, ha csak ő maga rendetlenkedett:D Boglárka mindent tol, a babakocsit, a székeket, gyönyörűen és boldogan lépked, abba se lehet hagyni, mert rögtön visítós ordibálásba kezd, amit emberi fül nem sokáig képes elviselni hehe:D. Meg kell hajolnunk őnagysága akarátank és tovább tologatunk:)) Nagyon szeretne egyedül enni, de még nem megy, asszem most jön az az idő, amikor erre rá kell szánnom 2 hetet, h a fal is kajás lesz, de utána legalább majd egyedül eszik. Ui neki is kell kanál a kezébe evéskor, különben az előbb leírt műsorszámot adja elő, kifeszít és visít, és kavargatja is vele a tányérban lévő kaját, csak épp még nem tudja a szájához emelni. És még csak 11hónapos, Virág ilyenkor még…

jövő ősszel sajnos közösségbe kell menniük, a 20ezer ft gyes nem lesz elég a családi kasszánkba:(. Nagyon szeretnék olyan megoldást találni, hogy akárhová, de EGYÜTT menjenek. Sokan nem értik az erőlködésemet ezzel kapcsolatban, mert Virág akkor oviskorú lesz (3és fél éves) Bogi pedig bölcsiskorú (2éves). NEm akarom őket elszakítani egymástól. Nagyon jó testvérek, remélem ez így is marad:) (bár hiszem, h nagyrészt rajtunk múlik) , szal nem szeretném, ha ebből a mostani hármas szimbiózisból 3felé mennénk… Elég lesz nekik tőlem elszakadni, az is trauma lesz mindenkinek… Elvileg ráérünk még ezen gondolkodni tavaszig, de annyira szeretném már a fejemben rendbe tenni ezt, mert félek tőle… Ha együtt kezdenének vhol, az máris megnyugtatna:)

SZOPI hehe, fél éve még naagy mellszéleséggel kiabáltam bele a világba, h ez nekem csak feladat, mert szoptatni kell, de aki azt mondja, h ez neki jó, az hülye és nemhiszemel:), és 1éves korában én bizony el fogom választani. Hihetetlen próbatételként éltem meg, ehhez tudni kell, h soha életemben nem tudott 100gramm tejnél több termelődni a 2 mellemben egyszerre. Mégis tudtam kizárólag szoptatni Bogit fél_éves koráig. Igen, ehhez az kellett, h másfél, 2óránként egyen, de túléltük:). És visszagondolva, megérte a sok küzdelem, nagyon is. Márcsak azért is, mert ma már nincs tervbe véve az elválasztás 1hónap múlvára:DDD. TÉnyleg más a viszonyom Bogihoz emiatt, van, valami szoros kötelék közöttünk a szopi miatt… Nem, mintha VIrággal nem lenne, hógyisne lenne, de az más:) Mostanában napi 3-4-5alkalommal szopizik még, éjjel is felébred 1-2szer, ez 2hónappal ezelőtt még masszívan 5alkalom volt éjjelente. De nem kellett beavatkoznunk sehogyansem, mert szoptatni nem olyan, mint cumisüvegezni, fel se kel kelni, csak a gyereket az ágyba vinni (bár nálunk gyakran ott is marad(t). Én símán bealszom az éjjeli szoptatás közben. És az a nagyon nagyon édes, ahogy ő ezt a hobbiját műveli:)). Bármilyen pózba gyakice, előttem ülve, !állva, oldalra fordulva, fekve, hason fekve, 4kézláb, bárhogy:)). HA közben meghallja Virág hangját, akkor odakapja a fejét, kiröhög egyet a tesónak, vagy apának, majd nagyon fontos tekintettel folytatja a szopit:))). Aztán ő valóban hobbista, naaagy elánnal tudja pl azt csinálni, hogy felváltva szívja a 2mellemet, de néhány szívás után vált is, ami úgy néz ki, h belepofozza a mellem a szájába, majd a másikat, majd újra:))) De akkor a legédesebb, amikor végez. Miután befejezte, rögtön siet a dolgára, de az arcán vmi átszellemült boldogság van ezután. Na, ezért érdemes ezt csinálni:). Mondjuk Bogi fél éves kora óta nekem ez semmi erőfeszítésbe nem kerül, nem tudom, mennyiket szopizik alkalmanként (gyanítom, h nagyon keveset), de megoldja magának a kereslet-kínálat törvénye szerint. Tessék fél évig kitartani, aztán már gyerekjáték:)

Ma érdekes dolog fogalmazódott meg bennem, ahogy a lányokegyütt játszottak. Ui bizonybizony egyre többször foglalják le magukat, táncolnak a zenére, mindketten rázzák a fejüket, megfogják egymás kezét, ezen hatalmasakat kacagnak. Ilyenkor el tudok olvadni. Nem tudom szavakkal kifejezni azt,, amit ilyenkor érzek, ehhez minden szó kevés. Talán életem legboldogabb pillanatai, remélem ezzel a bloggal ezek a pillanatok is megmaradnak. Ma megfogalmazódott bennem, h Bogival nem csak még 1 babám, gyermekem, emberkém született, hanem a gyerekemnek testvére. Milyen szerencsések is Ők, h van testvérük, én is milyen szerencsés vagyok, h van testvérem, aki rengeteget jelent nekem a mai napig, nem bírunk ki egy napot sem beszélgetés nélkül. Még 1 erős kötelék, amikből nincs sok. Az ember kötődik a szüleihez, a nagyszüleihez, a testvéréhez. Jó esetben ezekre az emberekre számíthatunk, tudhatjuk, h az életünknek van értelme, hiszen ők szeretnek minket, tartozunk nekik annyival, h rendesen élünk. És végtelenül örülök, h VIrágnak van testvére, h Boginak van testvére, mert már most látszik, mennyi pluszt jelent… Pl Virág a kortársai többségével ellentétben nem irigy és nem féltékeny. Kérés nélkül, bármit kap, mindenből visz Bogisznak, ha kell eltöri a sajátját. Egy alig beszélő 2éves… Soha nem visított még azért, mert más gyerekét fogtam, vagy Bogit szoptattam. Vannak pillanatok, amikor azt szeretné, h csak vele foglalkozzam, de én tudom, mikor van ez, jelzi nekem, ilyenkor Bogit leteszem, és csak Őt ölelem, szeretgetem. Más gyerekekkel is toleránsak. Bogit pedig hihetetlen módon húzza Virág, márszavakat mond pár hete, puszit küld, integet, kergetőzik, stb…

És elkeserít, h manapság mennyire nehéz idáig is eljutni. És mi sem fogunk több gyereket vállalni, ennek főként anyagi okai vannak:( Kedden 2 barátnőm volt nálunk, 2 rettentően csinos, értelmes lány. Mit lány, nő. 25évesek, dolgoznak, tanulnak. És nem találnak férfit, akivel leélhetnék az életüket… Manapság a féfriak mást akarnak. Pedig nagyon szeretnének szülni mindketten:( A sógorom vezető pozícióban dolgozik. Egy csapattal dolgozik együtt igen sikeresen. Ebben a hónapban 4 esküvőre hivatalosak, mind a csoportjában lévők házasodnak. Egyikük pár hete még a függetlenségről papolt teljes mellszélességgel. Esze ágában nem volt feleségül venni a barátnőjét. Nem volt előtte jó példa, ez manapság nem divat. Aztán beszélgettek… Aztán egy 7végén meglepte a barátnőjét, Pestre utaztak, ott pedig kimentek Ferihegyre. Majd a párizsi gépre szálltak, majd az Eifeltorony tetjén megkérte a lányt… A 4esküvőből 3 garantáltan Sógi jó hatása. A minta, a példa hiányzik. Pedig a legjobb dolog megállapodni és családod alapítani. Esküszöm kormányzatilag kellene erre ráfeküdi és társadalmi célú hirdetésben promotálni a házasság intézményét:)

Visszatérve a testvérségre, nem mondom, h ideális a kis korkülönbség, ez életforma, ezt be kell vállalni. Nagyon nehéz, mi is sokszor kiakadunk, de úgy érzem, ezek a pillanatok kárpótolnak… Meg ugye mi ikrekre készültünk testben és lélekben, talán épp ezért nem értem mai napig azt a keserves próbálkozást, h miért is akartunk mi olyan hamar testvért Virágnak. Mai eszemmel féltem volna. És érdekes módon nem féltünk… De milyen jó, h így történt!!!

Csoportkép:

Nagyon jó nyaralásunk volt:). Utoljára talán a nászutunk volt (6éve jajjj) ilyen hosszú kiruccanás, 1hét. Azóta maximum néhány napot sikerült megoldanunk. De be kell lássuk, az igazi kikapcsolódáshoz még az 1hét is kevés… Olyan helyet kerestünk, ami nincs nagyon messze, bababarát, komfortos, van mozgáslehetőség a gyerekeknek rossz időben is (nem egy szállodai szoba). Ezért támadt az az 5letünk, h menjünk Várgesztesre, aholis egy bababarát villát béreltünk ki 3család. 6felnőtt és 5gyerek, a legnagyobb gyerek 3éves:). Volt etetőszék, kiságy, konektorok bedugva, lépcsőrács, bili, wc szűkítő, fellépő, szal sokminden, amit vinni már nem kellett. Odautat sem terveztük egy szuszra, Budán megálltunk és megnéztük a Tropicáriumot, illetve megebédeltünk kényelmesen. A tropicárium hihetetlen mesés, mi most tudtuk csak megnézni. Legközelebb cápaetetéskor megyünk:) Persze az autóban Virág alig aludt, de már meg sem lepődtünk, viszont jól felszerelkeztünk mindenféle játékokkal, illetve sokféle rágicsával, innivalóval (olyanokkal is vész esetére, amiket amúgy nem szokott kapni). Így nekem mint egy beidomított beosztottnak mondta, h opit! (ropit), (k)ettőőőt (félbe kell törni:) ), majd kessszet (kexet), majd szíííjószálast (szívószálas dobozos üdítő) és ezeket felváltva…………. Persze nézegettünk kártyákat is, könyvet, báboztunk, stb… Aztán van, h közli, de persze jó hangosan, h a holtak is felébrednek “Bogiszka aaasziik”. Na, ezután már nem garantált ez a kijelentés:)) Délután birtokba vettük a szállásunkat, hihetetlen klassz házunk volt! Full ikeásan berendezve, komplett konyhával, nekem nagyon tetszett. Első nap lubickoltunk egyet a kültéri medencében, élvezték a lányok nagyon, hamar megbarátkoztak a vízzel. Már akkor elhatároztam, h én bizony este úszni fogok! Meg is beszéltük Gabival, h velem tart. És Béla is lelkesen közölte, h nanáhogy ő is jön úszni este, naná! Naná, h holt fáradt lett estére mindenki:))). “De ha én egyszer azt mondom, h megyek úszni, akkor megyek!” Bélát rábeszéltem (nem volt könnyű), h mégis jöjjön. Nagy kínkeservvel kiment a fürdőbe felvenni a fürdőgatyát. Ahhan csakhogy az vizes volt és ő fázott. Visszatáncolt… De azért elkísért, és én nagyon nagyon tudtam, h akármilyen hideg is van én bizony úszni fogok, mert ezt megbeszéltem magammal! Nem lehet ez már másképp! Levettem a törölközőt magamról, majd vacogó fogakkal a medence közvetlen közelébe érve megrúgtam a víz felszínét. BAKKER, EZ HIDEG!!! Nem baj, megyek! Térdig sikerült belemennem, majd lila számat, vacogó fogaimat látva Béla így szólt: ” Na, gyere ki, sétálunk kicsit, aztán mindenkinek azt mondjuk, h úsztá, jó? 😉 ” Dehogy akarok sétálni, be akarok menni a házba meleg teát inni!!! Aztán persze hazáig ezzel a mondattak szekált: “De ha én egyszer azt mondom, h megyek úszni, akkor megyek!”

Ennyit a hősködésemről első nap:D Másnap viszont belementünk, Gabi és Zoli is, isteni volt, bár naggyon hideg:).

Szombaton megnéztük az élményfürdőt, ami egy zárt komplexum, szaunával, sodrómedencével, pezsgőfürdővel, stb… Isteni hely, a gyerekek odáig voltak érte, gyakice minden nap a délutánt itt töltöttük, ha jól emlékszem. Aztán időnk egy részét kitette a főzés, pakolás, mosogatás. Nekem meg kellett szoknom pl, hogy leüljek! Hogy leüljek, ha eszem. Ehhez kb 3 nap kellett. Aztán arra is ráálltunk, h inkább előbb gyerekeket etettünk, majd mi is ettünk, hogy meg tudjuk adni a módját. Így sikerült nagyon eredményesen zárnom ezt a hetet, plusz 1 kilót mutat a mérleg:). Volt szalonnás hagymás tojás, csülkös bableves, stb… Esténként, miután letettük a prüntyőket általában scrabble-ztünk, vagy römiztünk, ui a jó öreg tick-tack bumm itthon maradt:(. 2nap még borozgattunk is, mennyire jól esett…

2szer voltunk túrázni, Bogi kenguruban apján, Virág sétált, vagy a nyakamban cipeltem. Kullancsunk a kullancsriasztó ellenére akadt sajnos, de szakszerű ellátásban volt részünk:). (aztán kinyírtuk a kis genyókat)

Gabi hátára kötött békésen alvó Bátort tessék figyelni:)

Szóval pihenni nem sok lehetőségünk volt (de gyerekekkel erre nem is számítottunk) , de kikapcsolódtunk. [Semmiképp nem tudnánk itthon hagyni a gyerekeket… Nem gondolom, h lelketlen aki megteszi, csak nekem nem menne. NEm érezném jól magam… Anyuék egyszer mentek el nélkülünk Spanyolországba, asszem a mai napig bánják. MErt sok élményből maradtunk ki. PEdig már tizenésevek voltunk, a mi döntésünk volt, h nem megyünk, jobb volt üres kéróban magunk lenni:)). Én sem szeretném őket semmilyen élményből kizárni.] Annyira jó volt négyesben ez a hét. Apával persze megint összenőttek, főleg Virág apás nálunk. Ma éjjel engem hívott álmában “Aja (h)óó van?” felkiáltással, néztünk is, h észrevette, h a világon vagyok?? 😀 Bogi annál anyássabb:))). Itt jegyzem meg, h egyre inkább biztos vagyok benne, h Bogi mond néhány szót!! Mammma, ez a cumi, vagy a kaja. Aja, ez én lennék, pápá, mondja és integet is a kezével. Eszméletlen… Most lesz 10hónapos. És persze áll, kapaszkodva lép néhányat, mászik, mint a villám:). A gyerekek nagyjából a 3.naptól szokták meg a helyet teljesen, onnantól úgy aludtak el, mint itthon. A bébiőrt feltettük az emeletre a szobákhoz, így akármelyik babó ébredt, szaladt anyja-apja megnyugtatni. Így felváltva is el tudtunk (volna) menni akárhová. Délután egyszer elmentünk élményfürdőzni csak anyukák, na, az nagyon tuti volt. Tudtunk szaunázni is. Aztán másik nap apukák mentek. [Mondjuk nekünk volt azért úszómesternél leadott mobiltelefon, ők otthon is hagyták. Asszonysors;). Vagy milyen nélkülözhetetlenek is vagyunk? 🙂 ] Gyorsan, nagyon gyorsan eltelt a hét. Sajnos az utolsó 2 napban kijött egy kis takonykór, ami miatt nem tudtunk Pesten maradni még 1 napot, mint ahogy az tervezve volt. Ezt nagyon sajnálom, de csak nyúztuk volna a gyerekeket… AZért az ikeába bementünk venni ezt-ezt;), olyan fontos, nélkülözhetetlen dolgokat, amik nélkül itthon nem lehetett volna tovább létezni. ISmeritek a problémámat gondolom;) Ott is ebédeltünk, majd fél 4kor indultunk haza, ömlőszakadó esőben. Meg kell mondjam, kisebb elkavarodás nélkül ki, be és átjutottunk a fővároson. Mikor hazafelé nagy nyugodtan már az MO-án nyomtuk, -és persze apa előz, ha táblát kéne nézni akkor is (GR) -, én rossz helyen mondtam, h kanyarodjon, lementünk Dabas irányába:(. Aztán itt annyira vitatkoztunk, h ki is a hibás, h elfelejtettünk visszamenni:), majd jól visszakanyarodtunk a Oásra Pest irányába:DDD. Még mindig vitatkoztunk, mire persze felébresztettük szegény alvó Virágot. Aztán még mindig vitáztunk, így még egy lejárót elvétettünk:D, majd Csepelnél tudtunk jó irányba visszakanyarodni. Király! Ébrenlévő fáradt Virág és fél óra plusz volt az eredménye ennek a húzásnak. Majd megtanulunk már végre együttműködni az autóban ülve, tájékozódás közben is :)) Fél 7re értünk haza, persze Mamáék azt hitték, csak másnap érkezünk, így nem lehetett kibírni, h ne lepjük meg őket. Elszaladtunk, és annyira örültek nekünk:). MEg mi is nekik persze. Az anyukám meg olyan édesdrága, h kimosott nekünk minden ruhát… Mától élesben vissza a hétköznapokba, főztem ebédet, voltunk lent játszani, de visszahúz a szívem:). Majd még szúrok be képeket!