Kiss családunk blogja

Imádjuk ezeket a hosszú 7végéket:). Eseménydúsan telt ez is, sokfelé jártunk, sok élményben volt részünk.

 Szombat délelőtt leporolta a család a bicikli utánfutót és elbringáztak a töltésen a Vadaspark irányába, nemrég hallottuk, hogy onnan bizony lehet látni a lámákat. És tényleg:). Beszélgettek egy sort a lámákkal, majd a játszótérhez tekert apa, a 2 lány pedig nagyon élvezte a kis fogatban ücsörgést. Én addig dolgoztam a boltban, Mamáék megérdemelt utázusokat töltötték, szerencsére sikerült kikapcsolódniuk, élményekkel feltöltődniük Olaszországban.

No de aztán vasárnap indult a buli. Szerencsére rengeteg (ingyenes hehe) program volt a városban, nem voltunk restek élni a lehetőséggel.

De a gyerekmunka még gyereknapon sem maradhat el, ilyen sanyarú sorsa van szegény 2 szép lányunknak, kora reggel, pizsamában is porszívózniuk kell;)

Aztán voltunk bábszínházban, majd koncerten… Szuper volt mindkettő. A bábszínház attól volt még kedvesebb számunkra, hogy 5-16 éves gyerekek voltak az előadók. Ehhez képest nagyon aranyos kis állatmeséket adtak elő. A koncerten pedig nagyon sokat nevettek a lányok:). Mivel a srácok énekeltek sok saját gyerekkoromból ismert dallamot, kismama lelkemnek nem kellett több a síráshoz, naná, h rendszeresen befelé nyeltem a könnyeimet. Húú, de bénának érzem magam ilyenkor:D. “Cim-cim-cimbora… “:DDD. Mondjuk ezen a napon nem ez volt az egyetlen eset, többször meghatódtam.

Majd nyomultak egy sort a felfújt csúszdán is, végigpörögtek, segítettek egymásnak, kézenfogva le-fel, nagyon édesek és ügyesek voltak.

Aztán szépen hazajöttünk ebédelni. Még szombat este megfőztem a vasárnapi ebédet, hogy erre ne kelljen az időt fecsérelni. Tarhonyaleves és palacsinta volt, háát, nem bánták a lányok;). Ezután alvás következett volna, ám Virág egyszerűen nem alszik itthon egyáltalán:(. Hozzáteszem, sztem az oviban sem, vagy ha mégis, hát nagy sokára alszik el, majd fél óra után már kelni kell, ui gyakran nyűgös délután. Tartok tőle, hogy le akar szokni a délutáni alvásról, de egyelőre még próbálkozunk.

Délutánra terveztük, hogy megnézzük Levente Pétert, akit Grillus bácsihoz hasonlóan nagyon szeretünk és tisztelünk, még  a saját gyerekkorunkból ismert arc. Most sem csalódtunk benne, igaz, hogy egy elég régi produkcióját adta elő, amit már láttunk tőle élőben, de arra a lányok már úgysem emlékeznek:). Sikerült hamarabb odaérnünk és elkaptuk még a Kis hableány című színi produkciót, húú, nagyon-nagyon odavoltak a lányok, kár, hogy nem mentünk oda már az elejére.

Levente Péter amúgy egy lenyűgöző személyiség. Árad belőle az őszinte szeretet a gyerekek felé és a közönsége felé. Már mi is rajta nőttünk fel, “Égből pottyant mesék” (no, itt megint kellett bőgnöm kicsit, ejj :D) , ezt szokta is hangoztatni. Előadás után mindenkivel kezet fogott és volt pár kedves szava, többek között Bogihoz is. Ez nagyon édes volt:)

Hétfőre eseménytelen punnyadást terveztünk, kertezéssel-játékkal, ám Sógi telefonált, hogy maradt jegyük a dínókiállításra, egyikünk elmehet a gyerekekkel. Bélának sem kellett több, azonnal bepakolta a csajokat és mentek dínókat nézni. Nagyon tetszett a lányoknak. Én addig megfőztem az ebédet békében, nyugodtan, majd a teraszon ettünk:)

Boga nem cicózott, kézzel gyűrte befelé a salátát:))).

Mutatok egy mai pocakot, 29+5 napos vagyok. Minden rendben, holnap vérvételre megyek, ez lesz az utolsó:). Rengeteget mocorog a kicsi, aki sztem Abigél, Béla szerint pedig Enikő. Majdcsak megegyezünk, bár jelenleg nem úgy áll a helyzet, hogy bárki kompromisszumot akarna kötni, én biztosan nem:))). Sikerült néhány napja alaposan megfáznom, valószínű éjjel nyitott ablaknál alváskor hűltem meg, most épp alig van hangom és tele vagyok szuttyal, inkább nem részletezem:((. Szóval a fejemet nem érdemes nézni azt hiszem.

A 7végén Szeged napok rendezvény volt a városban, nem tudom, miért ezt a poszt címet adtam, mert ugyan kisétáltunk a hídi vásárba, de ennél jobban nem izgatott fel minket ez a program.

Ami ennél sokkal fontosabb, pénteken sikerült hosszan beszélnem a lányok ovónénijével, Zsuzsival és sok kérdésemre választ kaptam, aminek nagyon örülünk. A legfontosabb talán, hogy mindkét csajnak sikerült teljesen beilleszkednie, mindketten játszanak a többiekkel, keresik mások társaságát, ennek nagyon örülök, bár ezt magam is láttam. Bogi a legkisebb, ami nem feltétlen előny számára, bár ő csípi ezt a szerepkört. Ő ugyanis a baba:). Vele a lányok inkább babáznak, Zsuzsi szerint ő egy erős személyiség, határozott, ebben a csoportban nem tudna igazán érvényesülni, jobb lesz neki a korosztályában. Messzemenőkig 1et értek vele, sok szempontból jobb lesz újra járni a minit. Virág szempontjából azért, mert Virág meg pátyolgatja a hugit, gyakran öltözteti pl:), Zsuzsi szerint Virágnak elég csak magával foglalkozni, kár lenne, ha folyton Bogi pátyolgatására koncentrálna. Ez is igaz. Abban is egyet értettünk, hogy nyilván lesznek a váltásnak nehéz pillanatai, Boginak kvázi újra be kell szoknia szeptembertől:((, de most ez van. Beszéltünk VIrágról, a manuális képességei megfelelnek a korának, korához mérten rajzol fej-láb embert, azaz test nélküli embereket, de majd ráfekszünk nyárunk a rajzolásra is. Ami nagyon meglepő volt számunkra, hogy Zsuzsi kiemelte, hogy a tornában a lány bizony ügyetlen. Nagyon teli talpon jár, elég szélesen, és a tornán vhogy nem tud követni, vagy nem jól követ. Megbeszéltük, h majd itthon fogunk gyakorolni, törpejárás, oriásjárás, sarkon, lábujjhegyen járás, ilyesmi. No, hát ezek kivétel nélkül mentek Virágnak első szóra. Most megint elbizonytalanodtam, h vajon elég objektív vagyok e vele kapcsolatban?? Vagy egyszerűen ott vmiért nem megy neki, de csak mert sokan vannak és nem figyel eléggé. ??? Mindenesetre nyárra keresünk vmi foglalkozást, jó lenne pl úszni.

Az én péntekem ügyintézéssel telt, magyar bürökrácia, magyar egészségügy útvesztőiben jártam, ezúttal sem szerettem meg a dolgot. Jó hír, hogy a belgyógyászaton is minden rendben volt velem. A MÁKnál nem jártam sikerrel, hiába készültünk itthon és töltöttünk le (szerintünk) minden szükséges nyomtatványt, tulajdonképpen összesen 3 nekifutásra sikerült elintézni 2nap alatt, amit szerettem volna. Jóindulat, segítőkészség továbbra is nulla. Kezdem megszokni? A nap vicce volt, ahogyan kizuhantam a belváros közepén álló SZTK épületből. Konkrétan kigurult a kismama, a 2 miniatúr lépcsőfokról sikerült leesnem, mert beakadt a felsőbe a cipőm sarka:D. Úgy terültem ki lendületből, mint a nagyalföld. A 2 térdemre estem, majd a tenyerem csattant, aztán a fejemen átbucskázott a táskám, landolt a szemüvegem. Tottttál röhejes jelenet, ami max attól nem volt vicces, h terhes vagyok. De mivel a hasamnak semmi baja nem volt, én bizony kínomban röhögtem, mint a fakutya. A járókelők zavartan elkapták a fejüket, hála nekik, nem lett volna jó cikis összenézésekkel tetézni a kínomat:D. Anyu boltja 1perc onnan, beszaladtam vihogva, de anyu majdnem elsírta magát, ahogy elmeséltem. Pedig tényleg semmi bajom nem lett hálisten.

Szombaton hol esett, hol nem, így délelőtt itthon maradtunk. Síma orly csirkét sütöttünk petrezselymes újkrumplival. Du 4-re, amikor második felvonásban esett neki kis éhező családunk, mind elfogyott:D. Délután kimentünk a hídi vásárba, mert épp úgy tűnt, h feloszlottak a felhők. Nem akartunk költeni semmire, csak szétnézni. No de a gyerekeket a körhinta mellől elrángatni_nem lehet. 1 menet/2 gyerek 800 ft. Ugrálóvár 600ft. És megbeszéltük, h csak 1szer és választani kell. Naná, h  mentek volna még:(

Nagyon élvezték:)

Aztán vettünk jégkrémet, hogy kapjunk arcfestést:) (neveljük ki a jövő fogyasztói társadalmát!). BOginak ez volt az első alkalom, nagyon akarta, de végig kicsit bizonytalan volt a lánnyal, aki festette:). De az eredménynek nagyon örült, azóta is egyfolytában: ” a pillangómat akarooooom” . Virág pedig már “rutinosan” :))

Apa vajon meddig akarja még cipelni a lányait, ha azok ezt kérik tőle?? 🙂

Indulás előtt volt némi fennakadás, mert Virágnak ezt a barna gatyót készítettem ki. Egyszerűen nem akarta felvenni, mert hogy ez kérem, fiús nadrág. Sikerült meggyőznöm, h rózsaszín felsővel nagyon is csinos. Hűű, itt tartunk….

Vasárnap délelőtt egy ingyenes gyereknapi programra mentünk el a Squash club-Délmagyar szervezésében, nagyon jól sikerült. Szuper klassz udvara van a clubnak, gyerekparadicsom. Itt is volt arcfestés, némileg színvonalasabb, mint a szombati algidás:

Aztán türelmesen vártuk Grillus bácsit:). Nagyon jót zenélt nekünk ismét, mint mindig. Kívánságokat is teljesített, Virág kérte a Maszkabálból az orvost, el is énekelte Vilmos, jót mulattunk, csak nagyon-nagyon odatűzött a nap.

Koncert után tesóékhoz mentünk ebédelni, ahol is a Mama főzött nekünk sok finomságot:). Ebéd után gyorsan hazaindultunk, mert már elég késő volt így is az altatáshoz, Bogi így persze bealudt az autóban. Itthon frankón felébredt, innentől reménytelen volt, h pihenjünk kicsit… Kimentünk és kertészkedtünk egész délután. Vetettünk virágokat, apa nyírt füvet, én szegénynyírót játszottam egy ollóval:D (nincs szegélynyírónk, így a kerítés alatt és más kritikus helyeken egy ollóval vágtam le a felesleget), szép lett a kert:). SZépen nőnek a virágaim, olyan jó ezt látni…

Ha kinézünk a nappaliból, vagy kilépünk a teraszra, balra az erdőt látjuk, szembe pedig ezt a csodás pipacsmezőt látjuk. A madárcsiripelést, hangos békakuruttyolást, tücsökciripelést tessék hozzáképzelni. Imádunk itt lakni…

Virág sajna bepöttyösödött, ami azért érdekes, mert szentül meg voltunk róla győződve, hogy 21 hónaposan volt egy enyhe lefolyású bárányhimlőnk. Nos, az nem az volt:). Doktornéni szerint előfordul, hogy egyes vírusok kísérőtünetei bárányhimlő-szerű pöttyök, valószínűleg egy ilyenünk lehetett… De most sem volt vészes, kb 40-50 pötty, 2 napig hőemelkedés, semmi vakarászás, semmi kínlódás:). Ismét mákunk volt.

Ám az anyák napi ünnepségről így sajnos csirgi lemaradt:(. Már épp a leszáradó fázisban volt, de a doktornénitől még nem kaptunk zöldet, hiszen a pöttyök első megjelenésétől épp 1 hét telt el, az meg nem elég… De Bogi nagyon jól szerepelt, elég volt ő is ahhoz, h jól meghatódjon mindkét mama:)). A kicsi nagyon megszeppenve lépdelt be a terembe a sor végén, mint a legkisebb:)))).

 Zsuzsinéni még a buli előtt mondta, ha gond lesz és sír, vagy az ölemben akar csak ülni, hagyjam és ne erőltessek semmit, még kicsi, Virág sincs ott, ne várjunk tőle sokat. Ezt tudomásul véve amikor megláttam a pofiját, azt hittem odaszalad és vége is a szereplésének:). De nem, végigcsinálta a begyakorolt játékokat, mondta a mondókákat, énekelte a dalokat:). Anyukakímélő anyáknapja volt, szerencsére nem volt olyan “sírós” a műsor, na persze egy anyának az is elég, ha látja, hogy a gyereke jó helyen van, beilleszkedett és jól érzi magát. Én ettől a gondolattól is bármikor elbőgöm magam:D. Szóval a kicsikém végig követte az utasításokat, tette a dolgát:)

Aztán minden gyerkőc beleült az anyukája ölébe és mondtak nekünk igazi anyák napi mondókát. Illetve kaptunk ajándékot, rózsát:)

Béla nem is tudja, de az én anyák napi ajándékom tőle egy nagyon szép gesztus volt. Nem is szokatlan tőle az efféle figyelmesség, de most kitett magáért, persze nem az anyák napja miatt. Szombaton anyunak segítettem a boltban, mondjuk én voltam az ülő biztonsági ember:D. No meg persze szórakoztattam, ha épp nem volt vevő:D. Felhívtam BÉlát, h vigyek e ebédet, vagy megcsináljuk, amit megbeszéltünk, sült krumplit és rántott karfiolt készültünk készíteni, lányoknak még volt a nagy kedvencből (apa elől elzárva:D) karalábéfőzelék (egész család nagy kedvence ez most). Azt mondta, ne vegyek semmit, elkészítjük. Nos, mire hazaértem, letette a lányokat aludni, az ebéd teljesen_kész volt, megterített a teraszon és ott ebédeltünk:). A drága a fele karfiolt kicsit rendhagyóan készítette, ui először tojásba, majd lisztbe mártotta, gondolta így “párizsiasan” izgibb lesz, no de az fordítva van ugye:). Kért egy kis telefonos segítséget, a többi már perfekt volt:). Annyira jól esett…  

Délután vettünk 2 balkon ládát az ablakokba, illetve Mamáknak virágot másnapra. Még 1 fagyi is belefért, nem eredt el az eső, ahogy azt mindenki jósolta.

Az igazi vasárnapi anyák-napozásból már Csirgi sem maradt ki, hiszen felköszöntöttük a mamákat. Kissé átköltöttem egy klasszikus Mamáknak címzett anyák napi verset a következő módon: Édes kedves Nagymamám, anyák napja van ma, örülök, h anyukámnak/apukámnak is van édesanyja. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, s hogy az én anyámat/apámat felnevelted nékem.

No, ezt mondtuk kórusban mind a négyen, Mamák persze meg voltak hatva:))). Anyu asszem igazán attól hatódott meg, mikor elmeséltem neki, hogy szombaton Virág konkrétan elsírta magát, miszerint: ” Mamához akarok menni, de nekem naaahhagyon hiányzik az Ééééén Mamáááhááám” 🙂

A héten kerek 2 napot mentek is oviba mindketten:). Ma reggel Virág öklendezett kicsit, anyai ösztönöm nem súgott semmi jót, már fel volt öltözve, cipő a lábán, de lefújtam a mai ovit. Jól tettem, 1órán belül háromszor hányt szegénykém:(((. Keveset ivott és evett délelőtt, de utána már kutya baja nem volt… Se láz, se fájó pocak, se rosszullét, semmi…

Mivel mára kaptunk Cirkuszbelépőt, nem akartuk kihagyni, tavaly is nagy élmény volt mindenkinek! (Nemzeti Nagy Cirkusz, csodálatos!) Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, Virág előtte evett is már rendesen, azt gondoltuk, hogy a reggeli hányás csak az esti epertől volt, elrontotta a gyomrát… No, épp, hogy leparkoltunk a cirkusz előtt, kidobta a vacsit:(. Amint befejezte a hányást, közölte, hogy “Jól vagyok, mehetünk a Cirkuszba, nem fáj a hasam” megelőzve a kérdéseinket.. Bementünk, félidőig maradtunk, nagyon-nagyon jó előadás volt most is, de Virágnak elkezdett felszökni a hője, így hazajöttünk. Itthon már 38,4 volt. Szóval valszeg bekaptuk a hányós vírust, éljen! :(. Bár nem vészes annyira, ha épp nem lázas, akkor jól van…

Tegnap sikerült összefutnom egy rég látott barátnőmmel, akivel együtt sírtunk és nevettünk anno nagyon-nagyon sokat. Az ő kislánya is a NIC vendége volt 3 hónapig. Lilla nem koraszülött volt, hanem egy komoly szívrendellenességgel született, műtötték, majd igyekeztek életben tartani. Érte nagyon sokat izgultunk… Lilla 4 éves ovis:). Dumál, beszél, cipzárként emlegeti a mellkasán lévő heget, amely csak a szüleit emlékezteti a 4évvel ezelőtt átélt borzalmakra. Jó volt most találkozni. Tőle is megkérdeztem, amit BÉlától a napokban, hogy vajon mikor jön el az idő, amikor nem jut eszembe_minden nap, mikor Virágra nézek, hogy hol kezdtük. Hogy ne adjak hálát minden nap, hogy ő itt van velünk és ilyen jól van. Azt mondták, ez soha nem fog elmúlni. Pedig az esküvőjén biztos nem venné jó néven, ha a szülei belefonnák a beszédjükbe, hogy ő hogyan is született:)). Azt hiszem, ez megmarad csak nekünk, őt felesleges ezzel terhelni.

Holnap anyu vigyáz Virágra, megyek tanácsadásra és UH-ra végre, kérek sok drukkot, hogy lássuk végre, mi van a 2 folyton rugdalózó lábacska között:))

Ritkán van időm jelentkezni, pedig volna mit írnom, zajlik az élet:). A múlt hétvégénk szokás szerint zajosan telt, főleg a családdal töltöttük, volt városban fagyizás, névnapozás Mamáéknál Tata finom marhapörköltjével, anyu legfinomabb húslevesével… Vendégeink voltak Siófokról, szüleim régesrégi barátainak a gyerekei, akiknek azóta van 3 már saját gyerekük:)). Így volt gyerektársaság bőven, nagyokat játszottak, rohangáltak a srácok-lányok.

Tesóm csinált rólam egy képet, ami véletlenül asszem jól sikerült:

25.hét:

Volt 2 szabadnapom, hétfőn-kedden, alaposan kitakarítottam, átültettem virágokat és még csomó dolgot csinálgattam a lakásban. Jó volt:). Aztán kedd este anyai megérzésem nem búgott szépeket Virággal kapcsolatban, láttam vmi nyákfélét a székletében, úgyhogy már este gondoltam, h másnap inkább ne menjen oviba, kivárom, lesz e ebből betegség. Szerda reggel ismét szaladósra fogta a kakálást, nem volt híg, de gyanús továbbra is. FÉltem, h camphillo, szalmonella, vagy vírus, elmentünk hát a doktornénihez. Bogika pedig vígan és gond nélkül elment az oviba:)). Julikanéni azt mondta, h mélabús a lányka egész nap, de elalszik, eszik, itthonról pedig nagy kedvvel megy, szóval nem aggódom, meg kell, h tanulják, h a másik nélkül sem áll meg az élet:). Betegen pedig főleg kijár nekik egy kicsi csak anyából, Bogival is jó volt kettesben a himlő alatt, most pedig szintén remek volt ez a 2 nap Csirgivel.. Csupa nagylányos dolgot csinálunk, üvegfestünk, festünk, labdázunk, mesét olvasunk, sokat diázunk (Virág több mesét teljesen egyedül elmesél már, ha könyvben, vagy dián nézi a képeket). Elkértem tesómtól a gyerekkori Grimm mesekönyveinket, Babszem Jankó, Piroska, Hamupipőke, stb…, hatalmas szép képekkel. Virág le sem tudja tenni:)))

Doktornéninél Virág nagyon ügyes volt, kiderült, h a tüdeje csörög-sípol, asszem elhanyagoltuk legutóbb a hurutot mindkét lánynál:(. Néhány napot itthon voltak, mert folyt az orruk és köhécseltek, de semmi komoly nem volt. Hát most ebből tanultunk:(. Doktornéni már pedzette, hogy szte csak felszakadt egy nagyobb mennyiségű váladék és az köszön vissza a székletbe és az hajtja meg. Hát nem tudom. Remélem tényleg csak ennyi a gond… Viszont a tüdejére antibiotikumot kap, ez jó az esetleges bélfertőzésre is.  

Háziorvos után elvittük a székletet a mikrobiológiára tenyésztésre, majd beugrottunk a gyerekklinikára az igazolásért, miszerint jogosultak vagyunk emelt összegű családi pótlékra. (vicces ez a MÁK, a jogosult időszak vége előtt 1 héttel küld papírt, majd befenyeget, ha nem viszed 1 héten belül az igazolást, akkor nem kapod tovább az e.ö.cs.p-ot. MEgkérnék ott egy ügyintézőt, h kérjen időpontot szakorvostól 1 héten belülre:)). Lehetetlen…) De nagyon rendes volt Katona professzor asszony, nem csak a papírt töltötte ki, hanem kis várakozás után meg is vizsgálta csibét. Nagyon büszke voltam rá… válaszolgatott szépen a kérdésekre, ügyes volt és türelmes. A szűkület nem változott, professzor asszony szerint mindenképp be kell valamikor avatkozni:(((. Eléggé elkenődtünk, reménykedtünk mindig, hogy ezt megússzuk, de sajnos csak odázni lehet a dolgot. Pedig ugye nincs tünete, nem mondanám fáradékonynak a csajt:DDD. A beavatkozás elég rutin, ballonos tágításra lenne csak szükség, de anyai szívem akkor sem nyugodt, ha a lány szíve körül matatnak…

A NIC (újszülött intenzív) előtt kellett várakoznunk, sorba voltak állítva a szerelésre váró inkubátorok. Hallottuk bentről a sípolást és az a felejthetetlen, orrfacsaró szag is megcsapta az orrom. Virágnak megmutattam, hogy ilyen dobozkában növekedett születése után sokáig:). Volt sok-sok okos édes kérdése:)))

Majd a váróban észrevettük, hogy Ákos pajtás is vár egy vizitre, micsoda véletlen:). Elkezdett beszélni, már vagy 15 szót mond és használ, lassan, de biztosan halad a koma. Nagyon büszkék vagyunk rá mind… Ez ilyen találkozós nap volt, mert bent a boltban anyunál pedig Istvánkával futottunk össze, anno ő is velünk együtt született, 4 éve, shunt-öt kapott, most ő is beszél, szalad és bringázik, csak a szemüvege emlékezteti az embert és a kis feje formája arra a picifiúra ott a NICen…

Ez ilyen emlékezős nap volt, igyekeztem nyelni a könnyeimet folyamatosan.

Ma próbaként betelefonáltam a mikrobiba, hátha mond vki leoltás után 24 órával a székletmintáról valamit, nincs benne baci egyelőre, reménykedek, h ez azt jelenti, h már nem is lesz:)).

Holnap vár minket a MÁK, imáááádok ügyeket intézni, BRRRRRR. Minden hivatalban büdös van, az ember nyakába lihegnek és kínlódni kell a gyerekkel sorban állás közben és azt kérni tőle, ami lehetetlen, hogy legyen türelmes:)

Ez itt ugyan nem a reklám helye, mégis, ha valakit érdekelne esetleg egy strapabíró terepkocsi, 3 kerekű, esővédővel, bevásárlókosárral, fékkel ellátva, szóljon! Tudok róla még több képet küldeni mélben!

Mindkét irányból tolható, de az irány egész egyszerűen változtatható, mindkét oldalon van ülés kialakítva, a háttámlát kell csak átbillenteni. Így mi sokáig úgy használtuk, h elől ült Bogi, Virág pedig hátra becsüccsent:).