Kiss családunk blogja

Bevallom, a blogírás ihlete a gyerekeim felnőttkora, azaz hogy majdan ők visszaolvassák, nekik mesélek. Hogy közben ti olvassátok, csak mégszebbé teszi az egészet. Köszönöm mindenkinek, aki megtisztel! Sokszor elképzelem és akként faragom a sorokat, hogy a felnőtt, vagy kamasz csajok nagyokat kacagva idézgetnek a kis családi naplóból és ekkor előre meghatódom:).

Rögtön néhány új és kedvenccé vált képem:

(haláli, ahogyan Virág az első képen átöleli a hugit…)

Az első hó:

A karácsony mesésen és gyorsan telt. 24-én hoztam a formám, Béla türelemmel viselte sorsát, naná, h idegbeteg asszonyság őt rótta egész nap. Node talán engem is meg lehet érteni, mikor megkérem, h pucoljon meg 3 hagymát, az a következőképp zajlik: Nagy nyögés kíséretében már a harmadik kérésemre feltápászkodik, majd elCSOSZOG a spájzig, ott keresi a hagymát (“Hoooool van??” -na hol lenne, a hagymáskosárban:) ), majd visszacsoszog vele, hoz egy vágódeszkát, egy kést, a legnagyobb tálat, majd LEÜL, és ugyan van valami baromi érdekes a TVben (pl pokermeccs, darts, box, K1, Hogyan készül? , természetfilm, stb….) ami percekig leköti a figyelmét és ilyenkor nem jár a keze, de végül csak megpucolódik általa az a hagyma, nem is tart tovább nézzük csak, fél óránál:). Közben elhasznált 1 deszkát, 1 kést, 2 bazinagy tálat, az aprításra már nem kérem meg, inkább:). {Anginál ugyanez, hagymáért elrohan, kivesz, kézben konyhába visz (oké, igaz, villany égve marad, ajtó nyitva:D), kuka fölött állva megpucol, összesen 3 perc, 1kés mosatlan }. No szóval ő ilyenkor nagyokat derül rajtam és szeretem is én, amikor ő jókedvű, és még hozzá is teszi trallalázva, h “Fogsz te még ma tőlem ezért bocsánatot kérni” és bakker, már megint igaza van, így lett:).

Szóval nem épp idilli módon, de annál viccesebben zajlik nálunk évről évre a 24-ei készülődés. Készült kacsacomb, csülök, almás sajtos-tejszínes csirkemell. 2 féle krumpli, párolt káposzta. A szüleimnek is készítettünk, mivel ők még szent napján is dolgoznak mindig és csak 26-án találkozunk, meg voltak hatva a sok kajcsi láttán:).

3kor Virág és Bogi apával elmentek megnézni a Betlehemet a Dómba, nagyon tetszett nekik, apa pedig meghatódva nézte, ahogy az általa nem ismert és eddig nem is hallott dalt mindkét lány hangosan énekelte:). Tesómék és Mamáék is ott voltak, sajnos mi Ebikével a nyugodt szentesténk érdekében itthon maradtunk készülni, de jövőre juszt is tartom magam a már rég megfogalmazott fogadalmamhoz, miszerint nem készítek ennyifélét… (Angi mindenhez úgy áll hozzá, h ááá, ez nem tart semeddig, ezt csak be kell tolni a sütőbe, akkor már legyen 2féle, nem több munka az sem…-noperszeháhogyne)

Mire a család hazaért, a Jézuska iderepítette nekünk a karácsonyfát és alá az ajándékokat. A lányoknak 2-2 könyvet hozott, aminek örültek a maguk módján, mert ugye korábban már említettem, h igazán nem érdekli őket semmilyen játék… De belevetettük magunkat a könyvekbe, jókat választottam (öhöm, mármint a jézuska). Én kaptam egy Philips senseot, aminek nagyon örültem, és azóta is imádom. Így nincs a KVnkban csersav, no meg mivel annyira hosszú KVt főz, fele adagokat iszunk Bélával a szokott módon (megadjuk a módját a KVzásnak, bizony) tejhab és fahéj, mint mindig. A senseoval sokkal gyorsabb. Béla kapott egy sportzakót, ami sajnos kicsi lett, bár ez nem is meglepő, tulajdonképpen rendesen elnéztem:(. Mivel ünnep előtt elég beteg voltam, nem jutottam el sehová, hogy alaposan körülnézzek és jót válasszak. Sebaj, kicseréljük.

Mikor hazaértek a templomból:

(Itt látható a hajam, valamint a “nagyember és a kisember”)

Karácsony napján, azaz 25-én Mamiékhoz mentünk, ahol isteni ebéd volt, majd kellemesen töltöttük el a délutánt.

Ettünk ilyen finomságot: (libamáj zsírjában sült hagymával, libatepertővel)

majd még libacombot….nyamm:)

Majd jött a Jézuska és hozott a csajsziknak szépséges kabátokat:

Apa kicsit elpilledt, Bibi azonban résen van:)

Mama mesélt könyvből a csajszikáknak:

Apa báboz a nagyoknak, a kicsi pedig Konsztantinnal ismerkedik: Konsztantin 1 nappal fiatalabb, mint Abigél:)

26-án, karácsony másnapján Mamáékhoz mentünk. Ebéd előtt jött már a Jézuska, hiszen senki nem tudta kivárni, hogy bontatlan várják meg sorukat a csomagok, míg mi ebédelünk:). Előtte persze énekeltünk közösen, a gyerekek mindannyian körben táncoltak:

Mama és a legkisebb; Milla, Bogi, Abigél; életképek az ajándékbontogatásból (leginkább hátak láthatók:D)

Az ebéd isteni volt ofkorz, majd Anyu játszott a fiúkkal és a nagylányokkal egy Catan partit, amire Mama már rég ácsingózott, no de épp annyi a kisgyerek, hogy nehezen jön ez össze:). Mi dumáltunk tesóval nagyokat, a gyerekek játszottak, szép délután volt.

Sajnos hamar vége lett, no de elkezdhettünk készülni a szilveszterre. Az idén már nem volt szívünk lenyomni a csajokat, mindenképp azt szerettük volna, ha közösen ünnepelünk és bulizunk egy olyan társaságban, ahol gyerekek és felnőttek is vannak, azaz midnenkinek jó:). Megbeszéltük a szomszédokkal, hogy főzünk valami jót (szakács a szomszédunk hehe, jókat diskurálok vele a főzésről) és együtt leszünk, a gyerekek ugye folyton együtt lennének, ha tehetnék:). Egy ilyen megbeszélés alkalmával történt úgy este 8tájban, hogy fociztak a csajok a szobában, amikor Virágnak sikerült olyan szerencsétlenül esnie, hogy felhasadt az álla, gyakice az állcsontja kiszúrta a bőrét……….. Mikor zokogva kirontott a szobából, Béla már ment felé (félelmetes, hogy érezzük őket.) és azt hiszem nagy dícséret jár nekünk, amilyen higgadtan megnéztük, majd ragasztottuk, majd vita és idegeskedés nélkül konstatáltuk, h akkor most ügyelet. Az is teljesen egyértelmű volt számunkra, h Virágot apa fogja vinni és az is egyértelmű lett volna, hogy Bogit pedig én. Ki tudja miért tudjuk mi ezt? Érdekes…

Szóval Gyermekklinika A részleg ügyelet este fél 9körül. Várakozás, majd mentős beteg előreenged, majd várakozás, és még 1 kis várakozás után az első ügyeleti napját töltő medika megvizsgálta Virág állát, megállapította, h ezt bizony varrni kell mindenképp. Lehívta volna az ügyeletvezetőt, ám ő nem ért rá, és őt is felkérte magához. Átirányították őket az Újklinika ügyeletére, ahol ugyan nem fogadnak gyerek betegeket, de némi “léccilécci” után végülis engedtek a medikának, megígérték, h összeöltik ott Virág állát.

Átsétáltak, majd ott már nem mondhatni, h tárt karokkal fogadták őket, első körben elküldték volna őket, h itt gyerekeket nem és a többi, de Béla ekkor kezdett morci lenni és a megbeszéltekre hivatkozott. Némi várakozás és még 1 kis várakozás után végül előrevették a szétnyílt állával este 10kor (ült apa ölében és nagyokat beszélgettek, ekkor már 17órája ébren volt a kicsim…). Ott viszont nagy meglepetésre kilépve a nagyüzemi szokások hatalmából, emberi alakot öltött a személyzet és végtelen kedvességgel, emberséggel álltak a mi kicsikénkhez. A doktorbácsi sokmindent megkérdezett Virágtól, ami fontos, például, h mi a jele és mi a tesó jele, majd mindent sorban elmesélt, h mi fog történni. Először “lefestette” Virág állát, ami még rendjén volt. Majd sajnos jött a lidokainszuri, amire Virág bepánikolt (a szuri sajnos nem barátja) , és 3 ember kevés volt lefogni:((((((((. Végül nem volt mit tenni, le kellett takarni, h ne lássa az eszközöket………… 3 öltéssel összevarrták, fél 11-re már végeztek is. Azóta hősiesen viseli a hegét, nem fáj neki, nem piszkálja, tulajdonképpen eszébe sem jut. Csütörtökön varrat szedés lesz. No, az még érdekes lesz….

Folyt. köv a szilveszteri beszámolóval.

A karolinában a Mikulás ünnepség zárt, nem lehet bemenni, és nincs karácsonyfás ünnepség sem, hanem minden decemberben egy “adventi készülődés” című rendezvény keretében ünnepel az ovi a családokkal együtt. Gondolnak szerencsére a több gyerekesekre, és a műsorokat negyed órás közönként kezdték, ám sajnos így sem tudtunk mindenhol ott lenni. A szívem erősen belesajdul ebbe most is, ugyanis Virág már szinte sírva vár minket a saját csoportjába, de mi akkor még Boginál voltunk. És ilyenkor mindig elképzelem, hogy szegény esetleg azt hitte, hogy az ő anyukája-apukája nem lesz ott… Aztán keresztmami odaért és mondta neki, h Bogi csoportjában vagyunk. (már tudom, h előtte Virágot ki kellett volna hozni a csoportjából és Bogit együtt végignézni, de nem akartam kavarni. Pedig néha kell kavarni:) )

Mikor odaértem és Bogacs meglátott, majdnem elsírta magát, majd mikor nekem a terembe kellett volna mennem, neki pedig a pajtikkal maradni, akkor el is sírta magát a kincsem. Annyira tudtam, h az én két lányom megilletődve fogja végigcsinálni ezt a délutánt, mert minden új helyzetet meg kell tanulni megélni, és ők még kicsik ehhez. No meg nagyon szűkösek a termek ennyi emberhez…

Először Bogi csoportjában voltunk, ez a műsor 4kor kezdődött, így oda úgy esett be Apa, én hamarabb odamentem. Kicsi minicsoportosok nagyon édik voltak, elmondtak körbe állva 3 dalocskát is, szép volt.

A kis gyönyörűnk végig megilletődve pislogott felénk, de édesen mondta a dalokat:). Annyira édes pillantásokat kaptunk ettől a legtöbbször nagyon magabiztosnak látszó kis hölgytől:))

(Az Ég a gyertya ég című klasszikusnak több versszaka is van ám, csak nem ismerjük, én legalábbis nem ismertem eddig, pedig mind aranyos. A további versszakok így hangzanak: Ég a gyertya ég, fusson a sötét, szívünkből a rosszaság is kiiramodjék. Ég a gyertya ég, el ne aludjék, a szívünkből a szeretet ki ne aludjék. )

Majd kapott mindenki egy karton karácsonyfát, amire ragaszgattunk csillagokat, csillámokat és a végén egy szalvétatartó lett belőle. Anyukák és gyerekek együtt készítették.

Azt gondolom, hogy Boginak kicsit “sok” az ovi. Sok időt tölt bent, így majd ezen valahogy fogunk változtatni. Újabban mondja, h nem akar menni, aztán megy és tele élménnyel jön haza, de valami érzem, hogy nem kerek. Van rá tippem, hogy mi a gond. Van egy kis barátnője év eleje óta és eléggé össze vannak nőve. De nincs a kislány jó hatással Bogacsra, nagyon erős egyéniség lehet a kislány, mintha Bogi tűzönvízen át követné, miközben rendszeresen megharapja, megüti a kislány Bogit. És azt hiszem, hogy nem “engedi” mással barátkozni Bogit, de ez egyelőre csak anyai megérzés, fogok erről kérdezni az óvónéniktől.

Aztán átmentünk Virágék csoportjába, ahol Virág megszeppenve várt már minket a tömeg közepén. Menekült volna szíve szerint, azt láttam. Nem nagyon bírja a sok embert…

Aztán szépen tette a dolgát, beállt a többiek közé, a kicsik széken ültek, a nagyok mögéjük álltak (Ő vegyes csoportba jár, 3-6 évesek vannak náluk, nagycsoportosok nincsenek) .

A Toti meglepően viselkedett, mert hangosan harsogott minden dalt, ő, aki ugye otthon soha:))). Azt hittük, h ő nem is tudja ezeket, dehogynem, nagyon is tudja, csak nem ér rá:)). Szóval szőke hercegünk magabiztosan feszített a kicsik között (ahonnan eléggé kilógott a férfi a nagyságával:D) , és magabiztosan viselkedett, eléggé otthon érezte magát:D.

Majd Virág kiállt szerepelni középre. A “főszereplő” kislány kultusz-személy nálunk, Ő Gyöngyvér. Gy. után megy Virág, ő is egy erős személyiség, egy cserfes aranyos kislány, Virág pedig imádja:)). Általában róla mesél, no meg a felső képen mellette álló nagyfiúkról, akikkel néha focizni szokott:))

A műsor nagyon megindító volt. Én úgy igazán meghatódtam, mert valóban szívhez szóló volt. Az első részben karácsonyi dalokat énekeltek, és egy kis műsor is volt, a kicsik csengőt rázhattak éneklés közben, a nagyok pedig néhányan hangszert kaptak. Virág üthette a ritmust:

Zsoltibácsi, aki Ákoska apukája és régi szomszédunk, no meg az iskolában tanító, egyszemélyes zenekart alakítva gitározott és szintetizátorozott kíséretnek. Zsoltibácsi szerint Virágnak nagyon jó a ritmusérzéke, tény, h nagyon muzikális.

Mi pedig néztük meghatódva őket, a kicsik csengettyűztek, nagyon kézi hangszerekkel ütötték a ritmust, Zsoltibácsi adta az alapot, majd lekapcsolták a villanyt és 3 dal úgy hangzott el, hogy csak gyertyafény volt a teremben. És gyermekénekhang. Csodás volt. Szem nem maradt szárazon:)

Én pedig úgy alaposan meghatódtam itten, mert egyrészt annyira hangulatos volt, másrészt ilyenkor óhatatlanul eszembe jut a kezdésünk, lepereg az utóbbi 5 év a szemem előtt, a kislány, akiről álmaink voltak, hogy majd oviba fog járni és egészséges lesz. És a beteljesült álmunk válik valóra, amikor ő ütheti a ritmust, mert ügyes, de csak ha a közösség tagjaként teszi a dolgát, beilleszkedett és szeretik és ő is szereti a társait, az már bőven elég a boldogságunkhoz. És én ezért sírtam ott, mérhetetlen boldogságot éreztem 2 kisebb lányom az ölemben, Virág pedig a csoportjával…Szép volt:). Az ilyen pillanatokért érdemes élni és gyerekeket szülni.

Ám tegnap vastagon éreztem a nagycsalád hátrányait, hogy nem tudtam egyik lányra sem igazán koncentrálni, hogy Bogi csoportját hamar ott kellett hagynunk, Virág mégis bántott volt, mert méghamarabbra várt, szóval bármennyire is jót szerettem volna kettőjüknek, sehogy sem tudott ez jól alakulni:(. És ilyen sokszor előfordul, például egyik lány sem tud elmélyülten játszani a játékokkal, mert nem tudnak belemélyülni egyetlen játékba sem, hiszen mindent együtt csinálnak. No amennyire ez hátrány, annál jobban előny persze:)), csak néha nehéz lavírozni. Szeretném mindhármuknak megadni, ami jár nekik, magamból leginkább, a többi nem is érdekes.

Ma délelőtt végül csak Bogaccsal mentem el vásárolni, ugyanis mindenkit megillet egy kis kiemelt figyelem. Így kerek 3 órán keresztül mentünk boltról-boltra, voltunk a Pick boltban húsért, Mamánál, a Rénóban vettünk neki cipőt *, majd hazafelé Lidl-ben bevásárlás. Imádom a nőszemélyt, mert kiköpött másom:). Bogival nagyon sokat foglalkozunk, illetve ugye igyekszünk a nagyokkal sokat foglalkozni, amennyit időnk enged, és Boginak úgy érzem, h semmi sem elég. És eddig ezt csak önváddal tudtam párosítani, majd mélyen magamba szálltam és rájöttem, h hát persze, én is csak akkor vagyok jól, ha foglalkoznak velem, velem, és ha mindig van nyüzsi, társaság, de leginkább azért valaki mégiscsak foglalkozzonvelem. 🙂

És nagyon az agyamra tud menni azzal, hogy a végsőkig képes elmenni, akár úgy is kivívja a figyelmem, h a mérgemet kapja, a kiabálást, mert már kihúzza a gyufát, de neki mintha megérné, és hát persze, én épp ilyen vagyok:). Szóval érdekes, amikor az embert a 3 éves gyereke megismerteti magával… és a csúnya gonosz mások, akik engem bántottak, azoknak lehet, h símán csak az agyára mentem? 🙂

És ettől csak mégjobban imádom a kis méreggombócot, mert végre megértettem Őt. Mondjuk ettől még nem könnyebb elviselni, no de az tuti, ha ő lett volna az első gyerekünk, borzasztó egyke lenne és talán sosem tervezünk neki testvért:D. Mert annyira nonsztop igénybe vesz minket, felnőtteket, a családot. És mindig a központban van.  És a Virág úgy táncol, ahogy a kicsi fütyül:))).

No és mindeközben telistele, csordultig van szeretettel, felénk, a tesói felé, a család felé, már most érzem, h sokat fog adni a környezetének mindig és missziójának fogja tekinteni, h megvédje, akit bántanak, vagy akinek nehéz, és központi figura lesz a suliban, itthon már most is az:D.. Magabiztos, mégis érzékeny, nagyon érzékeny. És a Hanna is ilyen, ők ketten nagyon hasonlóak, rém impulzívak, nehéz őket sokszor elviselni, de nagyon lehet őket szeretni. Nagyon.

Virág szöges ellentéte a kicsinek, és mégis remekül kijönnek. Ha konfliktus van, Virág nem sokáig ágáll ellene, inkább ráhagyja, így legtöbbször Bogi akarata érvényesül:)). De ritkán van köztük konfliktus, jó fejek egymással. Gyakran mondják már egymásnak, amit mi szoktunk nekik, ha valamit el kell osztani, h ” De Bogiiii, mi testvérek vagyunk, meg kell egyeznüüüüüüünk. Na jó…. ” 🙂 Tudom, h nagyon nagy mákunk van, h ilyen jól kijönnek, mi nem tudjuk egyáltalán, h mi az a testvérféltékenység. Ebikére sem féltékenyek, egy kicsit sem.

És miben van még mákunk?? Abigél még mindig angyali kisbaba. Eszik-alszik, forog a játszószőnyegén, mosolyog, kacag, néha nyöszörög, ha nem tetszik valami:). Írtam korábban, h ezúttal nem fogom “elrontani” és nem fogunk rászokni az éjjeli szopira. Eddig koppkopp bejött az elmélet. Elkezdett a kisasszony kelegetni, azt határoztam el, h hajnal 4 előtt nincs szopi. 1szer adtam kis forralt vizet, többször “elpopsiztam” , többször beadtam a cumiját és 4 ig minden alkalommal ki kellett bírnia. Végül egyszer sem adtam neki este pohárból tejet, és most 2 napja ismét 6-fél 7ig alszik:). Mivel a 2 nagy hajnalban már köztünk van, satuban szoptatok közöttük, valaki mindig kel éjjel ezzel-azzal, nem tehetem meg, h rákapjunk az éjszakázásra a kicsivel is. Remélem a kis próbálkozása abbamaradt és nem lesz már ilyen, ha igen, akkor el fogom kezdeni a hozzátáplálást szép lassan. Ma nyalattam vele sütőtököt, de nem volt tőle elragadtatva, így ráhagyom.

• nagyon klassz Bama vízhatlan cipőt kaptunk a csajnak, piros és kicsit lózaszín is, nagyon tetszik  a csajnak, ééés 2900 ft volt. Nagyon örülök!!

7főn volt Virág névnapja:)). Vittünk sütit az ovikába, sütöttem egy egyszerű mogyoróvajas sütit, mindmegettén találtam, mert nem volt itthon semmim:D. Nagyon büszke volt a csaj, Mamáék eljöttek este, hoztak 1 szárnyas pónit, na meg a szemüveget tőlük kapta a csaj, szép, nagylányos keret. Szárnyas póni azóta sem lettkibontva, erről ennyit. Teljesen felesleges játékot kapniuk, valszeg visszaviszem majd a boltba és veszünk helyette könyvet, kifestőt, foglalkoztatót, kirakót, ezekkel játszunk ui. Este ragulevest főztem és csúsztatott palacsintát:

Másnap volt az én szülinapom, 28 éves lettem. Jajj:). Nemsokára 30. Tulajdonképpen annyira nem izgi, mivel az átlag 30 éven felüliek életét élem, mint 3 gyerekes. A barátnőim is mind idősebbek nálam 2-3-néhány évvel. Azért remélem nem öregszem majd hozzá az életvitelünkhöz, vagy mi:). Csak ezért nem szeretnék majd még 1et szülni, h fiatalok maradjunk:))). Röpire nem jutottam el a héten, mert apának kellett menni a verseny miatt. Mamiék leptek meg a szülinapomon egy ISTENI csokitortával, jót játszottak a lányokkal, sokat beszélgettünk, szép este volt… Apától 2 felsőt kaptam, jó fej, mert honnan a túróból tudta, h ingszerű blúzokra vágyom, ui a meglévők nem jönnek rám (mondhatnám, h csak mellben nem jók, de sajna hasban is passzentos:/ ), túrt nekem 2 ilyet:). És tök mind1, h turka, vagy nem turka, a 2 naggyal ment el ovi után és ez olyan hősies dolog, a nagyokkal vásárolni menni, pedig neki jobban is megy, mint nekem:))). Mikor ezt vették, hazafelé végig azt mondta a csajoknak a kocsiban, h ez titok és meglepetés, és nem áruljuk el anyának. Drága Bogim, még az ajtót sem nyitottuk ki az üvegen keresztül kiabálta nagy boldogan, h ” Anyaaaa, vettünk neked virágos ruhááááát!!!” És apa szólt, h “Bogiiii, egész úton arról beszéltem, h mi az a titok” és a Bogi úgy elszontyolodott, h a szívem szakadt meg érte, majdnem sírt is. Sokszor meg kellett beszélnünk, h Béla nem haragszik és tudjuk, h szeretetből árulta el, mert örömet akart nekem okozni. Olyan édes, h megérti az ilyen összefüggéseket is. MOndanom sem kell, h jó a blúzok mérete………..

Még szeptemberben megbeszéltük, h Mama szülinapját megüljük a John bullban csak mi lányok, ahogy az anyák napját szoktuk. Mamával kicsit nehezebb időpontot egyeztetni, mint a Miniszterelnökkel (bár nem örülne, h hozzá hasonlítom:D ), így most november legvégén sikerült abszolválnunk a dolgot:DDD

A tesómtól kaptam egy klassz pizzasütőlapot, és egy gyönyörű padlizsánlegyezőt, ami nekem nagy kedvenc kajcsim, csak a család itten nem eszi. Mamiéknak is nagyon ízlett, Béla meg sem kóstolja://

7vége: Lazulok, magamra kell erőltetnem a dolgot, de nem lehet rám panasz, igyekszem:). Szombat délelőtt hagytuk apát dolgozni, a 2 naggyal elmentünk bevásárolni a Lidl-be, azután Mamához a boltba, majd a Libri-be. Innentől állandó program lesz a könyvesboltozás, mert nagyon élvezik a lányok. Virág különösen szívesen lapozgat, és baromira érdeklik a betűk, nézegeti őket, és kiolvassa belőle, amit odagondol:). Így szokott mesélni este Boginak. Bibi aludt egy nagyot, így apa nyugton tudott haladni.

Azt mondjuk nem értem, hogy minek pónis, verdás, okádék rózsaszín hercegnős zenélős, kirakós, stb.. könyveket csinálni, ezeket megnézik DVD-n úgy is… No nyilván komoly kereslet van rá, a csajok feje is bírná ezeket, de olyan drágák a könyvek, könyvből olyat fog hozni a Mikulás és a Jézuska, ami nekem is tetszik:)). A meseDVD-ket nem vagyok kénytelen velük nézni, de a könyvet muszáj, h én (mi) is élvezzük, különben ritkán nyitnánk ki, magunkat ismerve. A diázás is ezért ennyire népszerű nálunk, mert mi felnőttek is csípjük. Viszont örömmel konstatálhatom, h hét közben a lányok egyáltalán nem néznek mesét, most hétvégén ajánlgattam, h mesézhetnek, de nem vitték túlzásba, egész leszoktak róla:). Ez is Virágot érintette jobban, ő volt rákattanva a mesékre nagyon.

Miután hazaértünk, apával megfőztük az ebédet, amit a csajok rendeltek reggel, “szószos levest, amiben van meggy”, ez a meggyszósz:))). Apa isteni krumplipürét gyártott hozzá, én még előtte 2 nappal legyúrtam csomó fasírtot, amit mindig csak frissen sütöttünk ki, most pedig még reggel bedobtam a sütőbe, egyben sült meg. Ebéd után lazítás, kirakóztunk, udvaron labdáztunk, meséztünk, diáztunk, együtt voltunk. Még a nap is kisütött. Később felszereltem kintre a kültéri izzókat, vhol mondjuk kellett Béla segítsége, mert kicsi vagyok:D, többnyire azért elboldogultam. Szépen világít a házunk:). Sokat üvegfestettem is, nagyon sok az ablakunk, így úgy döntöttem,festek egy csomót és jövőre is ezeket tesszük majd ki, meg ameddig bírják elteszem majd őket. Nagyon kikapcsol, pedig nem vagyok sajna ilyen pepecselős fajta. Bár itt ugye hamar van sikerélmény és nem kell precíznek lenni. Most leveszem a tavaszit, de még előtte lefényképezem, mert nagyon szép volt… megpróbálom ezeket is eltenni.

Vasárnap apa reggel elhúzott Békéscsabára, röpiverseny volt. Ugye az ő csapatuk abszolút amatőr, összeverbuválódott bagázs, de viszi őket a szívük:D. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert 8 induló csapatból az ötödikek lettek, ami nagyon nagy dolog! Majd tesz fel képet a zember. Délelőtt ismét csak nyugiztunk a csajokkal négyesben, majd apu délben eljött értünk és náluk ebédeltünk, anyus főzött ebédet. Aztán csajok játszottak a Mamával, előszedtünk régi könyveinket, apu Kenya könyvét, az én régi Gerald Durell könyvem, Virág nagyon sokáig forgatta és tele volt kérdéssel.

Aztán 4re elmentünk a Dómba a koszorú szentelő misére, Bibi végig ébren hallgatta, apuval felváltva fogtuk a csajt. A nagyok pedig itt is szépen viselkedtek, olyan nagyok már… Milla az iskolai énekkarban énekelt, láttuk őt is:).Virág óvónénijeivel és a dajkanénikkel is összefutottunk. A Dóm téri vásár meghatóan csodás… Volt szalmalabirintus, pónilovak, ember nagyságú betlehem és csomó minden, amit nem néztünk meg, de pótolni fogjuk.

Utánunk fél órával apa is itthon volt, nem kellett egyedül lezavarnom az esti rutint. Cserébe sütöttem neki pizzát, hehe.

Múlt hétvégén csajokkal kakaóscsigét gyártottunk:))

Apa és a szélsők:D