Kiss családunk blogja

Gazdag ember vagyok, mert nagyon sok barátom van. A sok barátom közül is van jó néhány, aki nagyon jó barát, és nagyon értékes ember. Nagyon sajnálom, hogy sok-sok barátságot egyszerűen képtelen vagyok ápolni, nincs rá kapacitásom, és koncentrálódom az igazán fontos emberekre. Akik számíthatnak rám és számíthatok rájuk.

Egy ilyen nekem a Kati, aki vmi hihetetlen mák folytán a szomszédom is. Mikor megismertem, nem is kedveltem igazán, aztán ugyan megkedveltem, de semmi különös. És szépen az évek során igazi barátsággá formálódott a kapcsolatunk. Minden defektünk, erényünk ismerős a másik számára, ő az, aki pl rámpirít, ha vmiben nem vagyok elég körültekintő, vagy precíz. Ami nálam előfordul:))

Igazán fog hiányozni, ha megszűnik a napi kapcsolatunk, ha egyszer innen elköltözünk (teljesen leálltunk a projekttel, pénzügyi válság van, kivárjuk a végét) . Szinte bármikor hajlandó velem beszélgetni, gyakran éjszakákba nyúlóan ülünk a teraszon és vitázunk, vagy ápoljuk egymás lelkét, vagy röhögünk. Iszunk egy pohár bort, ha olyanunk van, vagy pókerezünk egyet, vagy csak nézzük az összecsukott pókerszettet, mert jár a szánk és el sem kezdjük a játékot:)

Kati hihetetlen okos, sajnos egyelőre nincs kamatoztatva a csaj esze, de látom, hogy meg fogja találni a helyét, és sokra viszi egyszer. Egészségügyben dolgozik, imádom hallgatni a sztorijait a műtétekről, nagyon vizuálisan tudja elmagyarázni biz betegségek, szervek működését. Ez engem marhára érdekel.

Ám barátságunk alapja sokkal inkább az, amit ma tett velem, amire bármikor számíthatok tőle és viszont. Nem volt jó napom (megbüntettek parkolásért… másik sztori lesz) és ő látta, hát persze, és elmondhattam neki, hogy mi a gondom, a fásultságomat a mindennapokkal, a notórius háziasszonyi feladataim utálatát, az egészségügyi gondjaimat, a súlyfeleslegem. És nem azt mondja ám ő, hogy fel a fejjel és nézzek a 3 gyerekre, mert akkor kisüt a nap, hanem azt mondja, hogy márpedig jó lenne, ha rendbehoznám magam (ehhez ezt és ezt kellene tennem), mert csak akkor leszek jó anyjuk a gyerekeknek, ha békében vagyok magammal, szóval mindenki érdeke, hogy a helyemen érezzem magam.

Ja, Kati nem olvassa a blogomat, de a mindennapjaim része ő, és még csak említés szintjén írtam róla eddig, szeretném, ha lenne nyoma neki itten, mint számomra kulcsfontosságú barát. Majd sorban teszek említést minden igazi barátomról:)

És le kell írnom még azt is, hogy Béla mennyire drága volt, látta rajtam, hogy nincs jó kedvem, feszült vagyok, elment du röpizni, egész héten nem volt itthon délután jóformán, még dolgozva sem, megbeszélései voltak, vagy túlórázott, alig beszélgettünk a héten… Erre most megkérdezte, hogy mi a gondom, és mikor elmondtam neki, hogy besokalltam, és tele vagyok önváddal az érzéseim miatt, (Ki vagyok? Angéla, aki 3 kislány anyukája. Ki Ő? Béla a sikeres webszakember, aki nős, 3 kislány édesapja) és én kimaradok 5 éve az élet másfajta folyásából, és csak a kakás pelenka, a mindennapi rutin, hogy én hogy unom már ezeket, és erre azt mondta nekem ez a drága ember, hogy teljesen megért, képtelen volna ezt csinálni… Pedig én hálátlan kutyának érzem magam, mert ami nekünk van, annál nem lehet többet kívánni sem, 3 csodás gyerek, a kapcsolatunk, rendben lévő család és munka, mit kívánhat még ember? És ő erre azt mondta nekem, hogy csodálatos élet, de nehéz, és ezt nem szégyen bevallani. Hát akkor én most bevallom:)

Béla egyik bizalmasa, I., aki pénzügyi spekuláns, és mindig a legjobbat akarja Bélának, óva intett bennünket a jelenlegi helyzetben bármit is tenni. Határozottan lebeszélt bennünket egy adásvételtől, foglalástól, jelenleg bármibe beleugrani felelőtlenség lenne. Hallgatunk rá, leállunk és átvészeljük, megpróbáljuk átvészelni a válságot. Remélem, nagyon remélem hogy már tavasszal lehet újra keresgélni és addigra visszaáll a piac.

Joshi Bharat, fogalmam sincs, mikor és miért néztem bele egy műsorba, valszeg a Terry Black és Anettka részt, vagy az Albert Györgyis rész volt az első, nem tudom, de bulváros volt, az biztos, no mind1 is, az csak a lényeg, hogy azóta megnéztem a letölthető verzióban az összes eddigi részt és le a kalappal a produkció előtt. Ez a műsor, vagyis J.B. tényleg, valójában segít ezeken a szerencsétleneken… Valóban. És nem csak tanácsot ad, adott esetben tárgyi, humán, anyagi segítségeket is nyújtanak a bajba kerülteknek.

J.B. nagyon jól irányítja a problémafeltáró beszélgetéseket, jól kérdez, lényegretörő. Hozzám nagyon közel áll az ilyesfajta megoldási mód. Nem beszélve arról, hogy az oda érkező emberek többsége erősen lecsúszott, nem túl inteligens ember, akik a saját problémájukat csak verekedéssel, késsel, ivással, stb.. tudják megoldani. Így egy ilyen irányított, ellenőrzött közegben tudnak a lényegre koncentrálni,J.B. tükröt tart eléjük, elmondja, hogyan lehet megoldani, és vagy élnek vele, vagy nem. Nem mindenkin lehet segíteni, ekkor az ottmaradt családtagot támogatja meg, hogy együtt tudjon élni a reménytelen családtaggal, vagyis segít talpra állni egyedül.

Életem párja ma 32 éves lett, felháborítóan sármos kezd lenni, őszül a halántéka, szívdöglesztő :).

Ennek örömére egész nap dolgozik, na jó, de tegnap nem dolgozott, haladtunk vmire, vagy legalábbis úgy főzhettem, vásárolhattam, h közben nem volt minden gyerek minden pillanatban a lábam alatt… Mint ma. Nagy móka volt a mai vasárnapi ebéd elkészítése. Kint se voltunk, mondjuk siker, hogy sikerült a meséről is lebeszélnem Virágot, szóval játszottak végre, matricáztunk, fogócskáztak Bibivel (hogy ezt mennyire bírja a kicsi…) , szerepjátszottak ( mindenki tanárnéni, óvónéni, vagy anya-apa, stb…-jó hallgatni)

Persze Abigél atomjaira szedte a lakást, amit elér, vagy ahováfeltud mászni, mert bizony felmászik a kicsi már sok helyre, ott kő kövön nem marad:)). Napjában átlag 5-10szer pakolok össze a lakásban, de minek? 2 perc nem telik bele és már újra térdig járunk a mindenfélékben..

No de elkészült csak-csak az ebéd, ma és tegnap is sikerült fincsit gyártanom:). A tanulság számomra, h ismét emelnem kell az adagokon, mert egyszerűen alig marad másnapra Bélának ebédre:))) tegnap: trikolor durum fusilli, tejszínes zöldséges csirkeraguval, ennek nagy sikere volt:). Ma csirkemell len- és szezámmagos bundában, tepsis hagymás krumplival, céklával (Nóri kertjéből, innen is cupp érte).

Persze időnként egyszerűen az agyamra mennek a lányok, hogy ilyen sokan vannak, és ilyen kis helyen, nagy nálunk a népsűrűség na, és emiatt esz a lelkiismeret, de talán nem véltetlen, h nem terveztünk mi csak 2 gyereket, mert nem vagyunk ennyire áldozatkészek, mint a körülöttem lévő, számomra tiszteltre méltó más nagycsaládosok, főleg anyák… És mégis, mekkora mákunk van, hogy ennyire jó testvérek, komolyan, tudom, hogy vérlázító, de ők nem szoktak veszekedni és direkt sosem bántják egymást. És fogalmam sincs, h mitől lettek ennyire jó fejek, mert nem miattunk, az biztos, sokkal inkább annak ellenére, mint épp azért, hogy mi vagyunk a szüleik:))))

Megnyílt mellettünk a nagy multikomplexum, Napfény park, wow, hű, meg tyű, meg minden, végre van hol elkölteni a pénzt :PPP. Van benne tesco, ami rendes hiper, de kisebb, mint a szegedi nagy tesco. Van benne 3 nagy cipős bolt, Reno, Deichmann, meg még 1, ami nem jut eszembe:D, DM. Kínai-magyar étterem, sok ruhás, tacco, van játékbolt, aminek a választéka sztem csak vicc, és eztán fognak bepakolni:). És sok más üzlet még… Nemsokára nyílik az Obi is, és épül az Aldi, mindezek ugye a Lidl mellett… Hát, vkik itt csúnyán tönkre fognak menni. Ha meg nem, akkor egyszerűen nem igaz, h nincs az embereknek pénzük. Márpedig ez eléggé igaz, ahogy látjuk-érezzük. A nyitóbuli jó volt, fél 9kor sétáltunk haza, mert ugye sétatávolságra vagyunk, még a parkolóban táncoltak a csajok egy nagyot:)))

Volt még a múlt héten egy előadás, az új IH-ban (szép lett), hm. Félig tudtam elolvasni a könyvét a doktornak, mert írni, azt nem tud. Nem tudom elvitatni a szakértelmét, vagy a módszerét, mert kétség kívül hatékony, de az írást hagyja hátra…

Nem mintha a beszéd jobban menne, értem én, hogy laza, meg lezser, de azért artikulálni illik, ha kiáll az ember a színpadra.

No, nem ez a lényeg, az előadás vegyes érzéseket keltett bennem. Gyengén indult, majd mégiscsak jó volt:). Én személy szerint mindig félek, félnék mélyre túrni magamban, eszem ágában sincs pl bármilyen terápiára, vagy kineziológushoz menni, mert egyszerűen ami volt, azt elnyomtam, néha tartok tőle, h nincs a helyén, de most az előadás után úgy érzem, mégiscsak rájöttem, h jó helyen van minden bennem, ahol van:).

Azt mondta ui a Csernus, hogy lesznek, akik nem fogják jól érezni magukat az előadás után és lesznek, akik mosolyogva fognak távozni és ők lesznek kevesebben. Nos, én mosolyogva távoztam, aminek nem kicsit örültem, hiszen azt bizonyítja, h rendben az én életem, a legmesszebbmenőkig. És ez nagyon megnyugtató:)

A mondanivalója lényege semmi új, csak az alap, hogy minden rajtad múlik az életedben, ha elmúltál 18, dolgozd fel a szüleid által elszenvedett sérelmeket, bármilyen traumát és dolgozz magadon, felelősséged van magaddal és másokkal szemben és nem ér azt mondani, hogy engem bántanak, mert akkor azt te hagyod, és szte nincs az a helyzet, amiből nem lehet kijönni megfelelő pillanatban, mindenki úgy éli az életét, ahogy alakítja, ahogy akarja, amennyi bátorsága van szembenézni a gondjaival és tenni ellenük.

Kiment egy fiatal lány a színpadra hozzá, Cs. ajánlotta, h bárki, akinek kapcsolati válsága van, boldogtalan párkapcsolatban él, kimehet és beszélhet róla, ha van elég bátorsága. Nos, meglepőbb volt a történet, mint gondoltuk. A lány nagyon mosolygós, sőt, inkább vihogós volt, 21 éves, marha csinos, mai szépség, és előadta, h a kapcsolata úgy fél éve romlott meg, de nem tudja datálni, mikor is kezdődött, mert “nem olyan egyszerű a mi kapcsolatunk”. Cs azonnal levágta, h klasszikus szeretőstátusz, fiatal lány, érett, megkeseredett, családos, megfáradt, kalandvágyó férfi mellett…

A vicc, hogy kiáll ez a lány, azzal, hogy rossz a “kapcsolata”, már ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni, rengeteg érett, többségében férjezett nő elé:). Bátor:D. Nos, Cs. leszedte a 10 körméről a csajt, nem volt gyenge… De hát megérdemelte… Megkérdezte pl tőle, 10cm-re volt az orruk egymástól, hogy “Kisasszony, mondja, milyen érzés szolgának lenni? ” “Kisasszony, maga olcsó, vagy luxuskurva? ” Kap ajándékot, vagy ingyen csinálja, esetleg pénzt? Mikor a csaj kikérte magának és elhápogta, h ő ezért sosem kap semmit, akkor CS. nevetni kezdett, h “Akkor maga a legolcsóbb kurva és balek, akit valaha láttam”. “Tudja, Kisasszony, miért szolgál a szerető? Hogy miután jól megb…ák, megsimogassák a fejét”. Mert szeretetre vágyik, és azt hiszi, hogy ez az. Ez nem szeretet, ez szolgáltatás, ki-ki a maga oldalán szolgálódik ki, de ki jár ettől jól?

Kiderült, h a férfi házasságában van 2 gyerek, és tetszett, h nem csak a lányt okolta, hanem minden szereplőt, azaz a férfit és a feleséget is, elmondta, h mennyire szomorú, h a 2 gyerek úgy nő fel, h az anyjuk hagyja, hogy megcsalják, becsapják. Mert hagyja.

Majd további jó vegetálást kívánva a lánynak, aki persze irtó határozatlan, sértődött óvódás hangon azt mondta, h “én mostmár tudom, h otthagyom, úgyis” és a Cs. kinevette, majd megint óvódás dacos hangon “Honnan tudja maga, hogy nem? ” és akkor azt mondta a Cs., h ok, ma otthagyja, szakít, aztán majd jön a Semike a férfitől, és szépen szalad hozzá máris, h 2 perc alatt ágynak döntse, majd 5 perc beszélgetés után indulnia kell… Mint eddig bármikor.

MEgkérdezte még, hogy hogy van beírva a férfi telefonjába, “Valaki”. Hm, azt mondja Cs., no igen, tudja, Kisasszony, mi a jó ebben? Hogy bármikor ki lehet cserélni a számot…

És hát, talán, de nagyon talán ez vmit elmondott a lánynak. Felrázta, kirázta, bármi. Ez a sokkterápia, lekurvázták, leszolgázták, és ezzel a közönség bizony mind egyet is értett. Innentől megint az ő feladata, hogy változtat az életén, vagy nem. A történetben szereplő gyerekekért pedig a hülye szüleik a felelősek.

Beszélt még az önbizalomról, no, itt egy ponton érintve ériztem magam… Mint megannyi nő, én is, bár főleg fiatalabb koromban mindenféle önértékelési problémával küzdöttem, 53 kg-san folyton behúzott hassal tehénnek éreztem magam ésatöbbi… És soha olyan borzasztó képek nem készültek az arcomról, mint akkor, aszott, keserű, grrr… És azóta is folyton, bár ahogy az idő telik, úgy barátkozom meg egyre jobban magammal, és ez jó. Mondott egy példát, amiben magamra ismertem, hogy egy nő, aki ránézésre nem büszke magára, a melleire, görnyed, előreesnek a vállai, lógatja az orrát, besétált hozzá a rendelőbe és egyszerűen megkérdezte tőle, hogy miért nem büszke magára. Erre a nő hebegett habogott, mígnem belátta, így van, komplexusai vannak a mellével és a testével kapcsolatban. És akkor azt mondta Cs neki, h jobb lenne, ha kihúzná magát, mert így sosem fogja megkívánni egy férfi sem, csak képzelje el magát, messziről nézve meztelen, milyen látvágy. És akkor a nő felháborodva “Ha nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok, mehet a fenébe”. Ahhan, szóval az rendjén van, hogy Őnemfogadja_el magát, de őt fogadják el?? Hát mekkora hazugság ez? Nos, ebben van igazság, nem is kicsi! Miért kívülről várjuk a megerősítést arról, hogy mi szépek/csinosak/jók vagyunk e? ha én úgy érzem, csinos vagyok, az meglátszik mindenen, tartáson, az arckifejezésen, a kiálláson. A test beszél, nem a ruhák, vagy a smink.

Azzal fejezte be, hogy előrevetítette az estéjét, és minden boldog ember estéjét, aki most hazamegy, megcsókolja a párját, ha vannak, akkor a gyerekeit, egyet még játszanak, megeszik a vacsorát, lefektetik a gyerekeket, majd fogmosás közben belenézek a tükörbe, a saját szemembe és bele tudok nézni mosolyogva, mert elégedett vagyok az életemmel és magammal. Majd ágyba bújunk a párunkkal, és elbúcsúzunk reggelig. Mert ez maga az élet. Ezért dolgozunk, ezért élünk. (nem pedig az anyagi javakért)