Kiss családunk blogja

A hétvége fantasztikusan sikerült. Anyuék ismét kitettek magukért, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. Péntek délután 4kor vittük a csajokat, majd vasárnap este 6után mentünk értünk:). 2 éjszakát voltak nélkülünk. Haladunk:). Hibátlanul viselkedtek, anyuék nagyon dícsérték őket, mondjuk nem aggódtunk egy percig sem, hogy gond lenne. Nem is volt.Szombat délután kijöttek meglátogatni minket, úsztak egyet Apával, Tatával a tóban, játszottak kicsit, majd haza is mentek. Jó volt látni őket…

Pénteken, mikor kiértünk, játszani kezdtünk, röpiztünk sötétedésig. Kezdtem fázni (ez már nem a július, ugye), éreztem, meleg zuhanyra vágyom és meleg ruhára. Mesi kérdezi, elmegyek vele a dupla kajakkal evezni egyet? ááámondomolyannyűgösfázós vagyok, de ha nem borulunk fel, akkor elmegyek… aszondja, majd igyekszünk nem felborulni:). OK. BEleültem, még mielőtt elindultunk volna, felborultunk :DDD. Jellemző:))). De jó meleg volt a tó vize, csak kiszállni volt fázós:)). Gyors zuhany.

Hajnal 2ig mulattunk:). Béla radler-ezett, én ugye nem iszom novemberig:). Jó kis buli volt, beszélgettünk, röhögcséltünk, meséltünk…

A sátrunk ugyan állt, mégis hazajöttünk aludni, győzött a kényelem ugye:)). Béla nem vitt elég meleg ruhát magának, hiába a hálózsák, ez így még fázós… Mikor indultunk, visszaszóltam a többieknek, 9kor legkésőbb 10kor itt vagyunk:). Mindenki nevetett:D.Másnap fél 12kor értünk talán ki… Nem túl bölcs módon játszani kezdtünk a déli napban, nem ment túl jól:). Senkinek. A délután további részében ismét sütögettek húst a fiúk, készült saláta hozzá, vacsiztunk, pihegtünk, dumáltunk, ekkor jöttek a gyerekek is.

Apa külön száma:)

Sötétedésig játszottunk (az a jó, h ebben a csapatban mindenki fanatik, ami a játékot illeti:) )

ismét, majd mindenki letusolt, leültünk a teraszon, Béla szólott: “No kezdjünk el masszívan alkoholizálni” ÖÖ:). Idegen volt tőle ez a mondat, mondtam, hajrá:). Csocsózott egész este, láttam, h jól mulatnak, röhögtek egyfolytában… Megérkezett E. apukája, E.bácsi, diópálinkástul… Béla némi barackpálinka után dióra váltott, és E.bácsival megbeszélték az élet nagy dolgait, ahogy azt a részeg pasik szokták:) (élvezettel tudom ezeket a mélyen szántó beszélgetéseket hallgatni, most sajna lecsúsztam erről (is)). A kaput úgy tudom, Á. által szállított rosé tette be, amit már nem kellett volna talán :D. Egyszer látom, emberem leül egy padra, egyik kezében rosé, másikkal kapaszkodik az oszlopba, arcán bárgyú mosoly-jal próbálja leplezni, mennyire nem ura a testének:))). Odalépek, mondok, no, mi a helyzet, buli van? Csak a hüvelykujját mutatta nekem, közben mosolygott, de a szemei eléggé lent úsztak már, ismerem ez a tekintetet (=részeg). 😀

No, mondom, letesszük ezt a rosé-t, ugye. Hevesen egyet értett, persze nem igen beszélt, roppant megterhelő ilyenkor beszélni:))). Kérdem, mi legyen? Menjünk a sátorba aludni? Bólintott. Majd mikor indultunk volna, váltott, mégsem. Eközben minden bizonnyal még felemelte Zs-t Á-val, erről mindössze egy fotó tanuskodik, meramúgy erre egyikőnk sem emlékszik:)). Itt ugyanis már alig állt a lábán:D.

No, nem részletezem én itten, a lényeg, 1 óra múlva már valóban a sátorban pihegett, ha lehet pihegésnek nevezni azt a végtelen horkolást, amit az apró sátorban csapott:D. Remegett a sátor összes fala:))) Bedőlt, mi pedig, khm, hát igen, aljas módon lefotóztuk:).

A buli akkor indult, így Apa bánhatja, h kidőlt:))). TÁncolni kezdtünk, volt ott minden, a cigányzenétől kezdve zorbán át a Depeche Mode-ig, mindenki kívánsága teljesült kicsit.

NAgyon sokat nevettünk:). A. emelgette a népeket, a lányokat pörgette- forgatta, kész voltunk:). Én megmutattam neki, h le tudnám rugni a fejét (magas gyerek) , kitartva is, erre elkapta a lábam, fél lábon szökdeltem a tóig:D.

hajnal 4ig dorbézoltunk:). Majd lefeküdtem Béla mellé, aki már nem horkolt, hanem megébredt, és borzasztóan szenvedett… Kényelmetlen volt, meg rosszul is volt, 5ig símán elszórakoztatott a fészkelődésével. Majd akkr megkértem, vagy feküdjön le, vagy menjen át az autóba. Az autóban köttt ki:). Már világos volt, majd az eső is esni kezdett, sztem 6körül elaludtam, talán 1 órát összesen… Majd 9ig néztem az eget:). Ekkor jött egy ember, h nem kéne a tó másik felén kajakozni. MIVAN? Jó, nem fogunk. 🙂

Majd a pecásaink zörögni kezdtek, autóból bömbölt a zene, úgy tűnik, ők már nem álmosak:)). Ok, mi is felkeltünk. Béla mondja, ő ma semmireselennejó, ő hazamegy. Hámondom, ma mindenki rád akart szerválni és ütni, aszondja, neki ma nemhogy röplabda nem jön szóba, de ki se kel az ágyból:))). Hazajött, lefeküdt. 2kor szóltam neki, héjhahó, Forma 1, rajt, köszönte nagyon, végignézte, majd aludt még kicsit, fél 6kor jött értem:)

Mi M-vel elmosogattunk, összepakoltuk az este romjait, majd kifeküdtem a tó parjára a billenő nyugágyamba, hálózsák alattam, takaró fölöttem és akkor, akkor kezdtem kapisgálni. Amit kerestem. Egyedül voltam. Jó volt. Nem hiányzott senki. Többször leírtam én itten, h megkeresném már Angélát, aki időközben elhagytam, végre magammal voltam.

Majd Á.mellémköltözött, beszélgettünk, kellemes volt nagyon… majd szállíngóztak vissza a többiek, hűvös volt, rimánkodtunk, h süssön ki a nap, megkönyörült rajtunk az idő:). Kisütött a nap, csodás idő lett… Fél6ig még játszottunk. A hétvége 2 legjobb szettje a végére maradt, 2-2 ellen játszottunk, amit én a legjobban szeretek. Jó játék volt:)

Majd elmentünk kicsiny családunkért, az aprónépért, akiket nagyon jó volt végre megölelgetni:). A legjobb volt, hogy anyuék és a csajok jókedvűen fogadtak minket:). ISteni volt. Már pizsiben voltak, anyuék megfürdették őket, h itthon már ne kelljen:). A ruhákat kimosva-kivasalva kaptuk vissza. A Mamának nincs párja:)

Itthon még vetítettünk egyet, majd mindenki aludt, reggel 6ig:D

Az egész hétvégénk lazításból állt, és a következő is abból fog. Nem lehet ráunni:)

Szombaton Röszkén voltunk a tanyán, végre sikerült összetrombitálni a bandát, bár nem sikerült mindenkinek eljönnie. Sütöttünk húst, ettünk ittunk jól mulattunk. Úsztunk, pancsoltunk a medencében, majd ütögettünk kicsit, ha már kivittük a labdát… ADDIG. Addig az én 2 nagy és okos lányom, elől, a kerti tónál ügyködött. amihez ugye tilos hozzányúlni.

A tó körbe van véve sziklákkal, ez a tó jó nagy, úgy 3 nm lehet a felülete, vagy 100nagy szikla szegélyezi. Az én 2 nagy okos lányom nemtudommenyiidő alatt, de a sziklák jeletős részét belegörgette a tóba. Szóhoz sem jutottunk… Rendkívül rosszul éreztük magunkat, hogy ilyet? És miért? És egyáltalán? 🙂

Főleg azon volt mindenki lehidalva, hogy 2 törékeny kislány, HOGYATÚRÓBABÍRTAELAZOKATANEHÉZKÖVEKET???

Béla 1 órán keresztül pakolta vissza őket… Majd elvittem Mamáékhoz a csajokat, ott is aludtak. Ugyan nem ez volt a terv, de anyuék telefonáltak, h vigyük már este őket, ne csak reggel:). Majd még visszamentem Röszkére, Béla iszogatott Gergővel és ahogy ilyenkor szokták, ketten megváltották a világot. Komoly:)

Majd hazajöttünk, aludtunk egyet, és reggel irány az Ativizig, ahol megrendeztük idén is a 4 labda kupát. Szeretnénk, ha ebből hagyomány lenne. 4 csapat indultunk, minden csapatban 4 fő, 4 számban versengtünk. TOllas, kosárradobás, röpi, pinpong. Az egyik röpistársammal és feleségével voltunk egy csapatban, jók voltunk és remekül szórakoztunk:). Meg is nyertük a kupát:)

Még a Tiszában is úsztunk egyet, ugráltunk csoportosan, jó volt. anyuék kihozták a csajokat, meglátogattak minket, végre látták, mit is csinálunk, el voltak ragadtatva. Tetszett nekik a játékunk. Délelőtt pedig kimentek velük Algyőre a lovas napokra, lovagoltak a gyerekek:). Élménydús napjuk volt.

A hosszú hétvégén is röplabdázunk, ismét a SZikinél, 3 napos röpi buli lesz, anyuék vigyáznak a lányokra, hála nekik érte:). És itt is meglátogatnak majd minket, úszunk egyet a tóban a gyerekekkel is:).

Jó társaság, sütögetés, röplabda, mikellmég?

A tökéletes nap. Ilyen volt a mai. Sok-sok ilyen napot kívánok magunknak. Mondjam úgy, ameddig a karomat fel tudom emelni és ütni tudom a labdát, röplabdázni fogok:)

Elindultunk egy amatőr strandröplabda kupán, Bélával párban, nyűgösen indult, nyűgösen szerveződött, de nagyon tudtam, h ott a helyünk, mert tétje nincs számunkra, nem vagyunk dobogóesélyesek (szinte sosem játszunk együtt), de játszunk pár meccset, bíróval (dekomoly), és az jó buli lesz.

{ Amit nem csak én vettem észre, sokkal jobban játszom bárki mással 1 csapatban, mint Bélával. Béla jelenléte frusztrál vhogy, lenyom, nem is értem, ő az ügyes (mert ő tényleg nagyon nagyon ügyes), maximum a keze alá dolgozhatok, de nem érzem, h bármi esélyem lenne mellette, hülyedologez. )  }

Anyuék ma dolgoztak délelőtt, így nem tudta vállalni a csajokat, itt jött a képbe a jó öreg Mesi,aki azonnal vállalta őket. Mondta, ha gond lesz, szól anyának a szomszédban, és jön anya segíteni. Tudtam én, h Mesi megoldja, ügyes csaj, a gyerekeinek arany élete lesz, határozott, kedves, aranyos, ügyes, soha jobb bébiszittert!! Persze előkészültem mindennel, megfőztem, rendet tettem, stb…, símán szót fogadnak neki, hallgatnak rá, mindeközben pedig imádják a lányok. Mesi megoldotta a napot, ahogy azt előre megbeszéltük, adott ebédet, délután uzsonnát, Abigél elaludt, játszottak, meséztek, minden volt, anyuék pedig 4kor jöttek a csapatért, és tesómékkal együtt bementek a városba bulizni, volt ott ugye pöttyös rudis hajó, hajósinasképzéssel, túró rudi osztogatással, 2szer ettek fagyit, majd az estére a koronát a börger king vacsora tette be, lennék a szüleim unokája, azt hiszem:)). Fél 8kor futottak be, utánunk alig néhány perccel, feldobva, boldogan, meséltek-meséltek, dőlt belőlük a szöveg, vkitől “megtanultak” hipnotizálni, így most azt játszák, h Virág beszél (kövesd az ujjam, és aludj el, aluuuudj, piheeeeeeenj, mintha álmodnáááááál” stb, közben Bogi a szemével átélten követi Virág apró kis mutatóujját, beszartunk a röhögéstől:))).

Volt kalandos része is a városi túrának, mivel Virág előreszaladt a séta alkalmával és egyszercsak eltűnt. Leizzadt a csapat arra a 3 percre, míg nem volt meg, de okos kiscsibe felállt a nagyáruház előtti lépcsőre, átkarolta a korlátot és onnan nézte (fentről-okos), h merre vannak Mamáék. Meglett, volt fejmosás, itthon is volt fejmosás, “Nem minden ember jó ember, nem dönthetjük el, ki a jó és ki a rossz, mindig egymás mellett, kézenfogva, nem rohangál, sétál, stb.”) .

A kis csipogóknak annyira tudtam örülni, ahogy már régen, mondom én, h arra lenne szükség, h hiányozzanak, de ha folyton velem vannak, úgy nehéz, sőt. De most igazán nagyon élveztem a velük létet, az egész estét, ahogy meséltek, csacsogtak, percekig olyan érzésem volt, h el sem  hiszem, h ezt a 3 csodát én hoztam a világra, aznemlehet…

De kezdjem az elején: reggel 8-ra mentem fodrászhoz, új helyre, mert újat akartam, mást, de nem jött össze ANNYIRA, folyton lebeszélnek a fodrászok a nagyon rövidről, nem is értem, miért hagyom magam, olyan meggyőzőek, no mind1, a hajam szinte ugyanolyan, de jóez, viszont olyan helyre mentem, h ihajjcsuhajj, élni tudni kell, recepció (!), majd kanapén foglaljhelyetkérlek, majd a mosóban fejmasszázs, lábfelemelős szék, h addig is lazulj, majd egy tanonc hű fegyverhordozó eligazgatja rajtad a leplet, h tökéletesen álljon, és a májsztrónak adogatja az eszközöket végig, közben megkérdezi, kérek e KV-t, vizet, bubisat, vagy mentest, öö. Bírnám én ezt:)).

ROhantam haza, mert persze már kicsúsztam az időből, és még szendvicset akartam gyártani, á, még zsömlét is elfelejtettem venni, bepakoltuk a sok vizet és üdítőt, amit behűtöttem, betettük a 2 nyugágyat, merazfontos, jó, na, röplabdát elfelejtettünk vinni, midnen nem juthat az ember eszébe, nyugágy fontos, röpiversenyre, labda úgy is van ott sok;), hiszen visz mindenki:D

A piákat símán kinthagytuk a kocsiban, szinte forráspontig melegedtek estig, sebaj, vettünk aranyárban a büfében, hiszen lusták voltunk kimenni az autóba a felmelegedett vízért (sportemberek ugye). Kajaszintű elkurvulás abszolválva, volt hotdog és sült krumpli, és holnap sem lesz böjt, ilyen is kell. Végülis átmozogtam az egész napot, talán ennyi belefér.

{Viszont absztinenciát fogadtam, legközelebb november 27-én iszom alkoholt, 30.szülinap, annál hamarabb nem. Sikerült 2 hete egy pénteki napon túlzásba esni:) }

No, ott tartottam, h nagynehezen kiértünk, becsekkoltunk, sorsolás következett, 18 csapat, 4 csoport,  a csoportok körmérkőztek, majd délután következett a döntő, ahol már egyenes ági kieséses ment. Viccesen a saját csoportunkba épp azokkal kerültünk össze, akikkel én heti 2szer játszom, házibajnokság, gondoltuk, meg volt még 1 fiúpár, de nem voltak túl  ügyesek, így azzal nem volt gond. A D. testvérpár mindenkit levert (nagyon ügyesek, vegyes páros), sajnos még minket is, rajtuk kívül viszont hoztuk a meccseket. Mivel a csoportmásodikak is továbbjátszottak, döntősök lettünk, ahol is sikerült azzal a csapattal összekerülni, akik az egész tornát nyerték, magasan, nem volt csapat, aki kijött volna a 8ból ellenük (15-ig játszottuk a szetteket).

Megfogalmazódott hát a cél, ki kell jönni az 5ből. Azaz, míg ők csinálnak ellenünk 15pontot, mi csinálunk 5-öt. Tudni kell, hogy a 2 srác igazolt válogatott játékos teremben, sajnos ezt a szervezők nem kifogásolták, így magasan megnyerték a tornát. Félelmetesen szépen és pontosan játszottak, öröm volt még nézni is.

Felálltunk hát, első szerva az enyém volt, átütöttem, és bakker, nem tudták fogadni. Jó-jó, persze, fel sem szívták magukat ellenünk, hát látták, h zsebben a meccs, de ez igazi sikerélmény volt akkor is. 6 pontot csináltunk, irtó büszkék voltunk magunkra:))

5óra után megszülettek a dobogós helyek is, gyönyörű játékokat láttunk, és amit bármikor szívesen nézek, mikor egy lány igazán szépen és erősen üt, arra igazán tudok lelkesedni, mert ok, hát a fiúk ütnek, mert erősek és magasak, de a lányok ugye nem, és látom, hová kell és lehet fejlődni, húz magával a dolog.

Majd játszottunk 7óráig még, baráti meccset a szokásos csapattal, rengeteget nevettünk, igazán felszabadító volt az egész, komplett feszültségoldó lelki welness (eztdeszépenmondtam) , nagyon ránk fért:). Símán tudnám ezt főállásban csinálni, az az igazság:))

Hogy mit nem csináltam egész nap? Nem ültem a nyugágyban:)). De fontos volt kivinni,  merugye a lehetőség, h beleülhetnék , ha akarnék:)). Viszont nagyon vicces még az is, hogy símán nem kentem be magam naptejjel (hogylehetekekkoraidiótaamúgy??), viszont a bírósráchoz meg símán odamentem (szegény, fent ült egész nap a napon ugye) , hogy már le van égve, és ugye keni magát óránként vastagon magas faktorossal, és ne haragudjon, de kibújik belőlem az anya. Rá fél órára, “Angi, te nagyon le vagy égve” ehh. 😀 (volt már ilyen máskor is amúgy)

Szenzációs volt. Az egész nap. Jövő hét vasárnap 4 labda kupa. Azseleszrossz:). Ott 4 fős csapatokkal indulunk 4 számban, röplabda, pinpong, tollaslabda, kosárradobás. Tavaly jók voltunk,  idén mégjobbak leszünk:)

http://www.youtube.com/watch?v=89Zu2-NIsqc

előzmény: http://www.kissvirag.hu/blog/2009/04/14/nyilt-vagy-titkos/

Korábban írtam Orsibarátnőmről, aki hosszú éveket várt kisbabára, konkrétan 10+ évet szántak rá, hogy szülessen közös gyermekük, majd úgy döntöttek, ha már életet nem adhatnak, adnak boldog életet annak, aki már megszületett. Magyarul, örökbefogadtak.. Miután minden hivatalos procedúrán túlestek, felkerültek a várólistára 200+ -ikként, eltelt 2 év is, mire Ábris vártával jelentkezett náluk a Gólyahír Egyesület. A terhesség végét végigkísérhették, majd a szülésnél is jelen lehetett Orsi, ami katartikus élmény volt a számára.Gondolom élete legboldogabb napja:)

Következett egy erőteljes varga kanyar, Ábris sokáig húzta a NICen, ám végül szerencsésen hazatérhetett a kicsifiú, akit nem győznek szeretni:).

Itt kell megjegyezni, hogy méltánytalan dolognak tartom, ahogy ez ma Magyarországon zajlik, mintha legkevésbé az volnamindenkiérdeke, hogy a megszületett kisbaba mihamarabb otthon lehessen.No persze, a gyiviben rengeteg ember dolgozik, akiknek nem volna munkája, ha nem lennének tele a gyermekotthonok. Van hová fejlődni.

Az egészségügyi személyzet hozzáállása szüléskor, azt megelőzően és azt követően sértő, lenéző volt, a segítőkészség abszolút hiánya volt jellemző. Ne felejtsük el, hogy aki életet ad, majd örökbe ad, élete legnehezebb döntését hozza meg. Tehetné, h bokorban szül, senki_nem tudná meg, ám képes a gyermeke érdekében méltósággal elköszönni tőle úgy, h közben a baba a legjobbat kapja. Ellátást, majd meleg otthont. Könnyű persze köveket dobálni, én inkább megemelem a kalapom. Van hová fejlődni.

Mikor a hazaérkezés előtt kiérkezett az utolsó (de sokadik) környezettanulmányos hölgyike, megjegyezte, hogy hangosan ugat a kutya az udvaron. Van hová fejlődni.

No, de ez nem szomorú poszt, ez vidám poszt, mert ugyan nagy sokára, hosszú, kiborító, embert próbáló út után, de hazatért a kicsifiú, immáron hivatalosan is (újabb 2hónapos agymenés –  van hová fejlődni) szülei gyermeke, édes gyermeke:). Nagy gratula, Ábris, nőjj nagyra, Orsi, legyetek nagyon-nagyon boldogok, itt volt az ideje, hogy mind hazatérjetek.