Ma érdekes dolog fogalmazódott meg bennem, ahogy a lányokegyütt játszottak. Ui bizonybizony egyre többször foglalják le magukat, táncolnak a zenére, mindketten rázzák a fejüket, megfogják egymás kezét, ezen hatalmasakat kacagnak. Ilyenkor el tudok olvadni. Nem tudom szavakkal kifejezni azt,, amit ilyenkor érzek, ehhez minden szó kevés. Talán életem legboldogabb pillanatai, remélem ezzel a bloggal ezek a pillanatok is megmaradnak.
Ma megfogalmazódott bennem, h Bogival nem csak még 1 babám, gyermekem, emberkém született, hanem a gyerekemnek testvére. Milyen szerencsések is Ők, h van testvérük, én is milyen szerencsés vagyok, h van testvérem, aki rengeteget jelent nekem a mai napig, nem bírunk ki egy napot sem beszélgetés nélkül.
Még 1 erős kötelék, amikből nincs sok. Az ember kötődik a szüleihez, a nagyszüleihez, a testvéréhez. Jó esetben ezekre az emberekre számíthatunk, tudhatjuk, h az életünknek van értelme, hiszen ők szeretnek minket, tartozunk nekik annyival, h rendesen élünk.
És végtelenül örülök, h VIrágnak van testvére, h Boginak van testvére, mert már most látszik, mennyi pluszt jelent… Pl Virág a kortársai többségével ellentétben nem irigy és nem féltékeny. Kérés nélkül, bármit kap, mindenből visz Bogisznak, ha kell eltöri a sajátját. Egy alig beszélő 2éves… Soha nem visított még azért, mert más gyerekét fogtam, vagy Bogit szoptattam. Vannak pillanatok, amikor azt szeretné, h csak vele foglalkozzam, de én tudom, mikor van ez, jelzi nekem, ilyenkor Bogit leteszem, és csak Őt ölelem, szeretgetem. Más gyerekekkel is toleránsak.
Bogit pedig hihetetlen módon húzza Virág, márszavakat mond pár hete, puszit küld, integet, kergetőzik, stb…
És elkeserít, h manapság mennyire nehéz idáig is eljutni. És mi sem fogunk több gyereket vállalni, ennek főként anyagi okai vannak:(
Kedden 2 barátnőm volt nálunk, 2 rettentően csinos, értelmes lány. Mit lány, nő. 25évesek, dolgoznak, tanulnak. És nem találnak férfit, akivel leélhetnék az életüket… Manapság a féfriak mást akarnak. Pedig nagyon szeretnének szülni mindketten:(
A sógorom vezető pozícióban dolgozik. Egy csapattal dolgozik együtt igen sikeresen. Ebben a hónapban 4 esküvőre hivatalosak, mind a csoportjában lévők házasodnak. Egyikük pár hete még a függetlenségről papolt teljes mellszélességgel. Esze ágában nem volt feleségül venni a barátnőjét. Nem volt előtte jó példa, ez manapság nem divat. Aztán beszélgettek… Aztán egy 7végén meglepte a barátnőjét, Pestre utaztak, ott pedig kimentek Ferihegyre. Majd a párizsi gépre szálltak, majd az Eifeltorony tetjén megkérte a lányt… A 4esküvőből 3 garantáltan Sógi jó hatása. A minta, a példa hiányzik. Pedig a legjobb dolog megállapodni és családod alapítani. Esküszöm kormányzatilag kellene erre ráfeküdi és társadalmi célú hirdetésben promotálni a házasság intézményét:)
Visszatérve a testvérségre, nem mondom, h ideális a kis korkülönbség, ez életforma, ezt be kell vállalni. Nagyon nehéz, mi is sokszor kiakadunk, de úgy érzem, ezek a pillanatok kárpótolnak…
Meg ugye mi ikrekre készültünk testben és lélekben, talán épp ezért nem értem mai napig azt a keserves próbálkozást, h miért is akartunk mi olyan hamar testvért Virágnak. Mai eszemmel féltem volna. És érdekes módon nem féltünk… De milyen jó, h így történt!!!
