Megjelent egy általam írt cikk egy nagyon helyes női netes magazinban, nagyon boldog vagyok, ha minden igaz, további 3 cikkem fog itt megjelenni.
http://www.minokmagazin.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=94&Itemid=1
Nagyon jól telt az ünnep, tele vagyunk élménnyel, bár nagyon el is fáradtunk, szegény csajszik is, már le is tettük őket aludni:). Azt vettük észre, h Virágot megviseli, ha nem alszik du, mert ilyenkor éjjel rémálmai is vannak, de sokszor kell bemenni megnyugtatni:(. Ilyenkor nagyon ölel és oda is kell feküdni mellé, ezek tőle szokatlan gesztusok, szal én ennek a részének örülök, annak nem, h fél:(. De ezzel vége, innnetől jönnek a békés hétköznapok pörgés nélkül:)
A szentesténk épp úgy sikerült, ahogy terveztük, tényleg csak a kacsacombot sütöttem meg ebédre krumplival, párolt vöröskáposztával, ISTENI lett! Virág 3 db kacsacombot evett meg:DDD. Majd mikor jóllakott, megszólalt: “Apa, sokszor megfulladtam” :))). Bogi merő undorral tekintett habzsoló nővérére, ő pedig eszegette a krumplit és a káposztát.
A terv az volt, h míg ők alszanak, addig mi díszítünk, ilyesmi, de apa bealudt velem a kanapén, nem volt szívem felébreszteni. Én is olvastam egy nagyot (vki megtaníthatna végre, h kell napközben aludni…) , majd felkelt mindenki és elmentek mamáékhoz a halászléért. Én addig feldíszítettem a fát és alápakoltam mindent.
Hazaértek, énekeltünk, majd bontogattunk. Énekléskor kérdeztem Virágot, mi legyen a következő dal, a Kis karácsony? “NEEEEEM, a nagy kalácsony.” -bocsánat:D. A duplo vonat szenzációs!!!!, imádjuk, Béla is irtó jókat játszik vele, én is, csajok is, szóval főnyeremény! Kaptak még más játékokat is, mind szuper, azóta is folyamatosan forgalomban vannak, már mikor épp itthon vagyunk:)
25-én ebédre Bélatatáékhoz mentünk, ami merőben új dolog volt, hiszen ott voltak Piroska gyerekei+unokái is, meg kell mondjam, remekül éreztük magunkat, nagyon finomakat ettünk, a csapat minden tagja nagyon szimpatikus volt, jó volt a hangulat, gyerekzsivaly, szaladgálás. Jó volt látni, hogy Bélatata boldog, ahogy együtt látja a családját végre, persze mi vele örültünk:)
Délután Mamiékhoz (Béla anyukája) mentünk, hagytunk helyet a gyomrunkban, mert sejtettük, mi vár itt ránk, mi szem szájnak ingere, rengeteg finomság:) A lányok 1-1 babakocsit kaptak ajándékba, amivel nem tudtak betelni, főleg Bogi nagy babázós, folyton cipeli a babákat, öltözteti, vetkőzteti, altatja, takargatja, no, mostmár tologathatja is:)
Ma, 26-án a szüleimnél voltunk, Erikáékkal egyszerre érkeztünk, máris “jött a jézuska”, volt néhány nagy meglepetés, nagyon jó ezekre a dolgokra visszaemlékezni. Gyerekkoromból több nagy karácsonyi meglepetésre emlékezhetek vissza, mindig belebizsergek a gondolatba, ahogy nagy álmaim teljesültek a fa mellett… Most is elénekeltük a repertoárt, Mennyből az angyal, Kis karácsony nagy karácsony.
Képek:
csini ruhát is hozott Jézuska:
Ma Bogi és Antalka nagyon egymásra találtak, kialakult vmi szerelmes függőség.
meghitt beszélgetés a fa mellett:
szaloncukorkeresgélés:
Virág eléggé zokon vette, h Bogi átmenetileg dobta, nem kérte a társaságát, többször odament és elhúzta Totikától Bogit, annyira édes volt, kis féltékeny:). Majd úgy döntött, nem foglalkozik a pisisekkel, Hanna búvóhelyén tikolóztak, rám is ripakodott a lesifotónál, h csukjam be az ajtót:
Csodagyönyörűm Milla discmanjétől elbűvölve:
A múlt héten még rosszul voltam az ünneptől, a boltoktól, 5lettelen voltam, nem volt kedvem a készülődéshez, pedig az eddigi évek miatt magasan a léc, de elhatároztam, hogy narancslekvár, új koszorú, díszek, sok kaja nélkül is lesz karácsony, lelazultam. Aztán persze megjött az ihlet ugyanúgy, csajszikkal sütöttünk 2 adag mézeskalácsot, ovónéniknek kalácsot, kenyeret, szárítottunk narancsot, holnap sütjük a bejglit, feldíszítettük az ablakokat is. Ám ma jött igazán az érzés, délelőtt az oviban karácsonyoztunk, nagyon megható volt az ünnepség, Virág végig ügyesen szerepelt, énekelt, szavalt, Bogi is beállt közéjük és énekelte, amit ismert, annyira szépek voltak:) Délután pedig, mikor apa hazaért a munkából, szólt a kiskarácsony (egyfolytában ezt kell hallgatni, ÁÁ), égtek a mécsesek, csajok ugráltak apán, Béla dobálta őket, napi hazaérkező rutin ez, de most jó volt nézni a konyhából, meg is hatódtam kicsit:).
Az Ákos rajongásom egészen a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, mikor a Depeche Mode korszakom már lecsendesedett és átvette helyét a Bonanza Banzai őrület. Kalandos volt a szakközepes osztálytársammal a BS-ben tombolni, százakkal együtt ordítani a dalokat, melyet a copfos Ákos dúdolt a mikrofonba. Majd a Banzai búcsúkoncertet követően újra ott csápoltunk és újra Ákos ajkain csüngtünk mindahányan, csak ekkor már más felállásban, de a tőle megszokott stílusban énekelt nekünk “Ede”. 🙂
Akkori barátnőmmel, mostani feleségemmel és gyermekeim anyjával, már ez időben dúdoltuk halkan az édes szavakat s húzódtunk még közelebb a szerelmes estéken. Nemcsak a dallamok, de az énekes költő sorai is belopták magukat a szívünkbe. Így hát 30 éves fejjel is olyan gyermeki örömmel vártam a délutánt, mint anno fekete pólóban, izzadtan, ragyogó szemmel a hajdani arénában.
Tudtam, hogy lemezbemutató koncert lesz, ezért aznap a melóban egész délután az új album szólt munkaeszközömből, a számítógépből. Kollégáim kezdtek komolyan neheztelni rám, talán túl tömény dózis volt ez nekik, de hiába, ez a gépszabadság. 😉 Majd elérkezett a pillanat, mikor gyermekeinket Maminak lepasszolva rohantunk és lázasan kerestünk parkolóhelyet, ami igazán nem volt egyszerű aznap este. Már a bejárathoz közeledve dübörgött a basszus, reménykedtem benne, hogy még elérjük a pillanatot, mikor lehull a függöny… akarom mondani felhúzzák.
A lépcsőn felsietve elkapott a ritmus, jól megcibált és a testembe költözött. Be is nyomultam az őrjöngő tömegbe kedvesem kezét magam után húzva, majd arra eszméltem, hogy ez mégsem az a hely, ahol felhőtlenül tudunk majd szórakozni így visszavonulót fújtam és a karzatra menekültünk. Szerencsénkre az egyik lelátóról pont jól ráláthattunk a színpadra így hát ott le is cövekeltünk.
Éreztem, minden most kezdődik el! Átadtuk magunkat a zenének, a szívhez szóló szövegnek és Ákos megfoghatatlan, rabul ejtő aurájának. Azt hiszem akkor robbant fel bennem az adrenalin bomba, mikor a 101-es szobához értünk. A karzaton többedmagammal együtt tomboltunk, imbolyogtak a párok, egymást ölelgetve ringatóztak, ugráltak, csápoltak, akár a színpad előtti tinik. Fergeteges volt, kibújtunk a bőrünkből és kértük Ákost: Adj hitet!
A villódzó kivetítő vizuálisan is aláfestette az élményt, fantasztikus képsorok gördültek rajta. A vonósok és a férfi kórus hátára színes árnyakat festettek a megsárgult, hulló falevelek, a lángoló ajtó vagy éppen a népet gumibotozó rendőrök képsorai. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, sírni lett volna kedvem, mikor az 56-os képeket itta be szemem, aztán meg hangosan felröhögtem, mikor Sanyi izzadt tenyeréből kicsúszott a dobverő és a hegedülő lányok közt landolt. Csak ekkor vált világossá, hogy miért van mögötte plexi paraván és miért kért elnézést a szám végén a vihorászó violinlányoktól.
Elveszett az idő csak a tér maradt, majd kértük Istent adjon jó éjszakát és lehullott a függöny. Régi ismerős volt már ez a jelenet, dejavu szédített meg, majd kedvesembe kapaszkodva ballagtunk a V.I.P. szoba felé, ahol várt a behűtött pezsgő és a nagy találkozás.
Korábban szüleim jóvoltából már egyszer találkoztam Ákossal egy Midi konferencián, de ott csak futólag csíptem el, a belépőjegyem dedikálására. Emlékszem siheder koromban megkülönböztetett helyen tartottam a dedikált belépőt s büszkén mutogattam a haveroknak. Szégyellem de ma már fogalmam sincs hol lehet. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, mikor a külön terem elegáns vendégei közt meghúzódtunk a sarokban. Közben ismerősökkel is összefutottunk, akik hozzánk csapódtak. A hostes kisasszonynak segítettem pezsgőt bontani, volt aki már a második pohárral szürcsölte a buborékokat, mire megérkezett az est fénypontja.
* Balról jobbra: A tapsikoló mosolygós, szemüveges úr Szetey András, a Délmagyarország főszerkesztője, a bal válla felett kivillanó mosolygós, jóllakott óvodás fejhez tartozó farmer és csíkos sportcipő az enyém, mellettem a szőke szemüveges feleségem, akit zavaromban át sem öleltem, ő mellett pedig piros felsőben Gabi (A virág szakértő) és végül de nem utolsó sorban Ákos.
*No itt mégkevesebb látszik belőlem, én vagyok az a fej ott a bal felső sarokban. Viszont Ákosnak igazán meggyőző a mosolya és a virágcsokor is prímán látszik.
Ahogy belépett Ákos elcsitult a tömeg és néztük, amint Szetey András a közönség nevében is megköszönte a koncertet, egy hatalmas csokorral. Mivel egy karnyújtásra álltunk Ákostól jól láthattunk és érthettünk mindent, ráadásul a csokor átvétele után odafordult hozzánk és megkérdezte: “Milyen virág lehet ez?” Én szimplán azt feleltem neki: “Valami gaz, nem értek hozzá!” Feleségem mellett álló ismerősünk Gabi viszont ismerte a virágot és rögtön rávágta a nevét. Persze ma sem tudom mi volt, ennyit rólam meg a virágokról.
*Megmutatkoztam vala! azt hiszem ennél több nem is kell. Csini divatpólómban, pezsgőt markolászva bámulom Ákos tarkóját. Sokan irígykedhetnek most! 😀
*Még egy kicsit megforgatom a tőrt a rajongók szívében: Ezen a képen ott állok az ajtóban, teljes valómban. A helységben egyébként pezsgőt bontani voltam s talán pont azt a pezsit szürcsöli barátunk, aminek dugóját kezemmel fékeztem meg röviddel az öntés előtt. 😀
Ezt a kis színjátékot követve Ákos egy hűs pohár, pezsgő nedűre cserélte a csokrot és szerencsénkre hozzánk fordult először. Talán második lehettem, aki koccintott az énekessel, majd a feleségem következett és utána Gabi a “virág szakértő” aki ismét egy kis közjáték főszereplője lett, ugyanis kiürült poharát nyújtotta Ákosnak, aki természetesen azonnal töltetett mondván: “Üres pohárral mégsem koccinthatok egy ilyen szép hölggyel!”
Jót elnevetgéltünk, aztán továbbállt művészkénk és a nagykutyák táborában el is merült a sztorizgatásban. Sokan kimaradtak a koccintásból és innentől mi is csak a sztár hátát nézhettük. Szetey Úr előre figyelmeztetett mindenkit, hogy Ákos nem csípi az ilyen kötelező mosoly party-kat, így hát mi sem akartuk jelenlétünkkel tovább rabolni drága idejét, angolosan távoztunk. Az előcsarnokban még láttuk, ahogy a férfi kórus tagjai bohóckodnak, aztán elsuhantunk piros csodabogarunkkal…
Otthon összegeztük, hogy mennyire szép volt és jó volt. Megvitattuk a sztárallűröket és az új album líráit majd ágyba bújtunk. Igazán szép nap volt.