Kiss családunk blogja

Bogikánk végre megkeresztelkedett:). Úgy szerveztük tesómékkal, hogy keresztbe keresztelünk és egyszerre:). Boginak ők lettek a keresztszülei, mi pedig Pollának:). Nagyon jól sikerült ez a nap, azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát. Mivel reggel volt a tempomban a szertartás egy mise keretében, ezért már előtte nap előkészültünk szinte mindennel. Apukám főzött marhapörköltet bográcsban, anyu tyúkhúslevest, én a levesben főtt húshoz főztem paradicsommártást, volt még sült csirke, meg a szokásos, mi szem szájnak ingere:) Mivel családunk egyre nagyobb, és nagyobb, szinte hihetetlen, de 11 gyerek szaladgált, kettő pedig pocakban élvezte a dőzsölést:).

A szertartás nagyon szép volt, a gyerekek ahhoz képest egész rendesen viselkedtek, Bogi táncolt kint sokat, meg játszotta a bogyeszát, édes volt. A mi 2 lányunk úgy énekelte a zsoltárokat, mintha ismerte volna őket, őrület, milyen dalos pacsirták, azonnal a fülükbe mászik minden dallam és dalszöveg.

Majd tesómékhoz autózott mindenki és itt folytattuk a bulit:). A ház gyerekparadicsom télen-nyáron, most végig bent voltak a gyerekek a házban, de az alsó szinten kialakítottak Erikáék egy játszószobát, ahol 3hinta is van többek között, puffok, társasjátékok, kirakók, könyvek… A gyerekeket nem gyakran láttuk fönt:)).

Esznek a kicsik:)

Mi és a keresztlány:

Bogi és a keresztszülei:

(Sógit csak erre az egy napra engedték ki Lipótról, -ahogy az a képről egyértelműen látszik- muszáj kabátkában tölti gondtalan mindennapjait:DDD )

Kaptunk egy tortát is:)

Ez pedig egy csoportkép:

Ez egy kisebb csoportkép. Mi lett belőlünk, őrület:). Ami azt illeti, eléggé megszaporodtunk. Először csak a szüleinknek lett 2 fia is. Majd mostanra 6unokájuk van, 1 még a pocakomban ugye:)

Még mindig betegen, amitől egyre jobban lemerülünk mindannyian:((. Tegnap sikerült jól megijednünk, Virág produkált 1órával kúp után 39,5-ös lázat, miközben folyamatosan ment a priznic, no, akkor belőlem kitört a zokogás… Nem tudom elmagyarázni azt a tehetetlen dühöt, amit éreztem, hogy nem tudunk neki segíteni, szorongatja a túró rudiját (amit napok óta kívánt, végre megkapott) és bele sem tudott harapni, csak Béla simogatását tűrte és nézett előre:(((. Azt hiszem érte kicsit mindig jobban fogunk aggódni, akármi lesz. Bogi is produkálta ezt a magas hőt, de érte nem aggódtunk, tudtuk, h erős szervezet, ez most egy ilyen vírus, le fogja gyűrni. De Virág szíve… Végül felhívtam a doktornőt, (aki tegnap még szabadságon lett volna, de bement a helyettesének segíteni, a rendelés 4ig tartott volna, velünk végzett a doktornénink !fél 7kor úgy, hogy ketten nyomták a rendelést… -elég sokan betegek most) mondta, h menjünk be 6ra, lányok tüdeje hálisten tiszta, de Virág nem úszta meg a lázcsillapító szurit:(. Azóta is fáj a kis lába, húzza a drágám. Doktornéni nem győzött tőle bocsánatot kérni, olyan aranyos volt, ahogy tartott tőle, hogy Virág most megharagudott rá. Amúgy szokás szerint mind a ketten példásan tűrték a vizsgálatot, ezek a csajok bírják ezt az átlag macerát nagyon:)))

Korán elaludtak, majd többször belázasodtak éjjel újra:(. Béla reggel örömmel mesélte az anyukájának, h az éjjel eseménytelenül zajlott:D. Persze, neki. Én mászkáltam át vagy 10szer hozzájuk, Béla meg se rezzent. Nyilván genetikalilag kódolva vagyunk, én minden gyereknyikkra felébredek, így most több napnyi éjszakázás után, eléggé kezdek lepukkanni:(

Ma pedig már egyedül vagyunk, nagy bánatunkra apuc már dolgozik. Reggel kérdzeték a lányok, hol van apa, mikor mondtam, hogy dolgozik, elkezdtek sírni mindketten:(. Édes kis prücskök. Ebédre készítettem nekik tejberizst (mint gyors, egyszerű és talán meg is eszik) , Vrág nem felejtette el megjegyezni, hogy “Ezt Apa szokta csinálni nekünk.. de most sok a munkája” :))). És végre ettek is! Tegnap anyukám küldött 2 adag paradicsomos káposztát, 1 töltött csirkecombot, 1 szelet rántott húst ebédre. Az egész 4fős családunk meg tudott enni 1 adag főzeléket, meg a fele rántott húst… Minket most nem nagy öröm etetni:).

A ma délelőtt a nyávogás jegyében telt, én magam szerintem fiús anyuka volnék alapvetően, ezért ezt igen nehezen viselem. Nem is értem, meg borzasztóan idegesít is a nyafogás. Amikor egybefüggően ezt hallom: folyik az orrom, folyik a Bijág olla, kérek bundáskenyeret, kérek túró rudit, megmelegíted a bundáskenyeret, kérem az ollómat, kiteszed az udvarra a bundáskenyeret, mert meleg, nem bíííírom kibontani a túró rudit az ollóval, NEEEEEM, NE SEGÍÍÍÍTS, ÉN TUDOM, ÉN EGYEDÜÜÜÜÜÜÜÜÜL, folyik az orrom, folyik a Bogi orra, nem folyik az ollom, NEM FOLYIK AZ OLLOM, behozod a bundáskenyeret???, NE TÖLÖLD AZ OLLLOOOOM, kélek dódcelt, nem azt, mászikat, nem jó a bundászkenyél, nem kélem. Közben kifutott 2szer a tök egyszerű, gyors ebédünk is… leehet ráégett tejet pucolni a tűzhelyről, éljen. Folyt: felvágod a huszimat, beleteszed a főzelékbe, NE TEDD BELEEEEEE, halapni akalom, ne vágd fel nekeeeeeeem, ÁOÁOÁO, folyik az ollom, folyik a BOgi orra, anyaaaaaaa.

És ami nem jutott most eszembe:))) Szóval ma nem voltam mintaanya, mikor ezt megelégeltem, elkezdtem ordítani, h innentől aki nyávogva beszél hozzám, az bemehet a szobájába, mert csak azzal állok szóba, aki beszél, én is fáradt és beteg és elegem van. Azt hittem, nem hatja meg őket, de fél perc csend után mindkettő rendesen beszélt:). Onnantól kezelhetőek voltak. Majd mondtam, h ne haragudjanak, nem akarok én üvöltözni, de viselkedjenek szépen. A tejberizsből is eszegettek, közben még bohóckodtak is, ettek, jobb kedvük lett:)

Sok jóról most nem tudok beszámolni, Bélával mindketten dögróváson vagyunk:((. Béla 3napja lázas, én csak ma kezdtem, szépen elvagyunk a nyavalyánkkal, kínlódunk… SZegény csajok nézhetnek mesét naphosszat, a nappaliban kihúzott ágyon nyomjuk többnyire mindannyian. Csajsziknak kutya_baja… Jó kis 7végének nézünk elébe:((

Aggasztó persze így állapotosan lázasnak lenni és a gyógyszer miatt sem vagyok nyugodt, Bélának pedig zörgött a tüdeje tegnap a dokinál, de azt mondta, ne tartsunk tüdőgyulladástól, remélem…

Majd jövök még egy sok fényképes keresztelő beszámolóval, de az nem most lesz:))

……..

Eltelt 1 nap, sajna Virág is lerobbant:(. Ilyen genyó vírussal még nem volt dolgunk:((. Szegény kicsilánynak magas láza van, alig-alig tudjuk 38,5 alá húzni. Virág szívproblémája miatt láznál mindig nagyon félünk, pedig stramm csaj, bízhatnánk benne jobban, de hát a kisördög bennünk… Csak nézzük és simogatjuk, ahogy sír a priznic alatt és ugyanazt látom Béla szemében visszatükröződni, amit én is érzek, hálát adunk, hogy velünk van és talán soha nem fogunk tudni ilyen helyzetekben elég lazák maradni, ha róla van szó. A mindennapokban nincs extra aggódás érte, de ilyenkor jobban féltjük, kár lenne ezt tagadni. Ha behergelem magam, akkor még olyan hülye gondolataim is vannak, h éjjel álmában majd légzésleállása lesz… Pedig ez nagyon nagy blődség.

Azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy most tolt be egy szelet lepkájos kenyeret (lekváros), használt a priznic úgy tűnik, ugyanis kisasszonynak 5perce be sem áll a szája, természetesen apával társalog, ő az igazi szórakoztató társaság:)). Valami azt súgja, hogy a mai szótlanságát behozza estig:))).

Mi jobban vagyunk, este óta láztalanul, még szerencse, h Virág csak mára robbant le, tegnap-tegnapelőtt fogalmam sincs, hogy láttuk volna el. És az is szerencse, h apa ma itthon van, egyedül nem bírnám:(

………..

Ma vasárnap van, Bogi is csatlakozott a bengák csapatához:(. Neki is magas láza van, reggel kezdődött, de neki mintha könnyebb lenne lehúzni… Virág jobban, ma ezt bizonyítván délután nem is aludt, ezzel kissé keresztbehúzva a mi fetrengős sorozatnézős programunkat:)). Viszont ügyesen játsza velem a Fekete Pétert. Bélának este még hőemelkedése van, most azon győzködöm, hogy legalább még holnap ne menjen dolgozni, de keményfejű. Én szerencsére teljesen láztalan vagyok, huhh.

A hír, hogy augusztusban jön hozzánk a gólya:)

Pici magzatunk döntött helyettünk, hogy ő márpedig jönni akar hozzánk, nem csoda, két ennyire jó fej tesó mellé kell még 1 rendbontó. Ödönke tehát augusztus 11-én érkezik elvileg:)

A hír eléggé megdöbbentett bennünket, hiszen épp berendezkedtünk a pelenkátlan, “nagy-gyerekes” életbe, ahol lehet kilengeni, néha lepasszolni a prücsköket, vígan nyaralni, röplabdázni, még síelni is készültünk:). De abszolút örülünk, talán sokkal nagyobb rutinnal és nyugalommal várjuk ezt a babát, mint a lányokat anno, ráadásul addigra 2 nagy ovisunk lesz, akik mellett azért már könnyebb.

Jelenleg a 12.hetet tapossuk Ödönkével, én rosszul vagyok, ahogy ilyenkor lenni szokott, de ez tulajdonképpen megnyugtató, hiszen ez a bizonyíték arra, hogy minden rendben van odabent:)

[Ödönke nem lesz Ödönke és nem tudjuk még a nemét sem, de apa egy gyenge pillanatában így nevezte el és rajtaragadt:))) ]