Kiss családunk blogja

Ma minden anya legborzasztóbb rémálmát éltem át(((. Ovi után bevillamosoztunk a mamákhoz a városba, lányok édesen viselkedtek, nem volt velük semmi gond. Fogták a kezem szépen, ültek rendesen. Végig aranyosan viselkedtek, mama boltjában is. Mikor jött értünk Béla, elkezdtük őket öltöztetni, Virág már kész volt, mikor Bogi kabátjáért elléptem (Virágtól 2méterre). Majd valszeg valaki kijött, bejött, fogalmam sincs, de mire visszaértem, Virág sehol. Körberohantam a boltot, gyerek sehol, kirohantam, üvöltöttem végig a Passage-on a nevét, de sehol semmi:((. A hajléktalan mondta, h arra szaladt a kislány.. Rohantam abba az irányba, majd le a parkoló felé, csak a kanyar után láttam meg az akkor már visszafelé szaladó Virágot, de akár autó is elüthette volna… Magamon kívül vagyok azóta is, HOGY lehet az, h a majdnem 4 évesnek TÉNYLEG annyi esze van, hogy elrohan egy irányba céltalanul??????? Olyan villám gyorsan slisszant ki a boltból, ha először nem bent keresem, akkor ha kilépek a boltból még látom. Nagyon kiakadtam, azóta is elbőgöm magam, ha csak eszembe jut, lefestem a legszörnyűbb verziókat is. Egyszerűen nem tudom magunkat felelősnek érezni, mert végig álltam mellette. TÉnyleg csak elléptem mellőle, de úgy tűnik, várta az alkalmat és élt is vele. De erről már jó ideje leszokott, h elszökdössön, persze e téren sosem bízom bennük, most is figyeltem…

1 pillanat alatt megtörténik BÁRMI:((((. Azt gondolom, mindenben elővigyázatos vagyok, figyelem, féltem őket, sosem hagynám őket egyedül, úttesten csak kézenfogva,stb… és mégis van veszélyforrás. És 3 gyerekre végképp nem tudom, hogy fogok vigyázni…

Ma valami hihetetlen meleg boldogság töltötte el a szívemet, amikor ebéd előtt arra döbbentem rá, hogy a lányok egész délelőtt együtt játszottak, hancúroztak. Ha együtt vannak, legtöbbször együtt játszanak és azt hiszem, hogy nagyon nagy szerencsénk van, hogy ők ennyire jó testvérekké váltak. Nem tudom, létezik e nagyobb boldogság ennél, amikor egy anya azt látja, a gyerekei jó testvérek. A délelőtt folyamán elmentünk autókereskedésbe is (amitől ők szegények már rosszul vannak, de muszáj), de végül ott is, igaz, egy tollon összevesztek, de végül cseréltek, így szent volt a béke. Remélem ez mindig így marad és nem tudom, lehetek e telhetetlen, nagyon szeretném, ha miss Ödönke is csapattaggá válna:) Ma nagyon tudtam örülni annak, hogy Ödönke is kislány lesz, 3 lány, akik ennyie jó fejek és ilyen klassz csapat, az jó:) Picur mondta nekem nemrég (3 lány, majd 1 fiú anyukája), hogy ő mindig mesebelinek érezte azt, hogy 3 lánya van. A népmesék egy része is erre az alapesetre épül:). Most mindenki alszik, én is nézegettem fél óráig a plafont, majd feladtam a vasárnapi szieszta effajta formáját.

Tegnap délután Virág ovispajtija és családja jöttek el hozzánk vendégségbe, végre sikerült összehoznunk a találkát. Réka és Virág eddig nem voltak túl jóban, hát, most összehaverkodtak:). Persze, naná, hgy a hülyeség hozta össze őket, az oviban klasszul megtanultak csúfolódni, egymást csúfolták és hangosan kacagott az összes lány. Virág, Réka, Bogi és Nóri. Majd jól elfáradtak a nagy fogócskában, öülök, hogy végre összehangolódott a két lány, ha már én az anyájával olyan jól kijövök:))

Szombat délután sétáltunk egyet a városban, utunk a Kárász utcára vezetett. Épp egy nagyon klassz kézműves vásár kellős közepébe csöppentünk, ahol is egy népművészeti hintát lehetett kipróbálni. A lányoknak nagyon tetszett ez a faragott remekmű.

Ezután a sarki cukrászda vendégei voltunk, lányok betoltak fejenként egy sütit. Virág nekiesett, mert nem találta a villáját, de nem ért rá keresgélni 🙂

Jószívű kisbijág megeteti hugit, akinek nagyon megtetszett Virág sütije 🙂 Süti után a lányoknak még lecsúszott egy-egy gombóc fagyi is 🙂

A 7vége további része csendesen telt, behúzódva a lakásba az eső elől. Jó nézni bentről, jó tudni, hogy nem muszáj kimenni:)

Jövök egy farsangi beszámolóval hamarosan.

Bogcsival hétfőn vigyáztunk Pollára. Bogi édes kis gondoskodó, takargatta, tologatta, simogatta, etettük:)

Múlt hét szombaton együtt ebédeltünk a börger királyban tesóékkal. Odasétáltunk:

Majd felforgattuk az étterem nyugalmát, pedig mi csak ettünk 🙂

És persze a kicsik egyfolytában a játszóházban nyomultak.

Együtt csúszás:

A Mama felpróbálta ránk a jelmezünket. Vacilláltunk, hogy méhecske-katicabogár páros legyünk, vagy Piroskák, utóbbi mellett döntöttünk:

Mindkét lány nagyon ügyesen bánik az ollóval már régóta, napi többszöri program, hogy “vágóznak”, azaz újságokat, használaton kívüli kifestőket darabolnak apró miszlikekre:) Bogika ezt már nem találta elég szórakoztatónak, bemászott az asztal alá -minden csíny helyszínére-, majd szépen rövidre vágta a frufruját:)

A kis gyönyörűm úgy néz ki azzal a pár megmaradt tinccsel, mint akinek a hülye anyja trendire vágatta a 2 évese haját:)))))))))

Készült egy képsorozat Bogi drámai szerepléséről, borzalom a kiscsaj, amit képes művelni, egyszerűen kész vagyunk tőle:))) Szitu: a vacsora melegszendvics. Természetesen szeretik és várták, hogy kész legyen. Kész lett, de forró, ezért megbeszélés után (nem ám csak úgy belenyúlkálva!) felvágtam a kenyeret, hogy gyorsabban hüljön.

De Bogi úgy döntött, neki ez így mégsem jó, inkább ragasszam össze🙂 És ő ezt bizony teljesen komolyan is gondolta:). Természetesen másik kenyér nem volt már jó, mert ő azt szerette volna megenni, de eredeti állapotában.

Így nyugtázta tehetetlenségünket:

Ne fényképezz!

Kiakadás némi színészettel megspékelve:

Engem nem ért meg senki…. hüpp-hüpp

Katarzis:

Miután elküldtük az asztaltól, h folytassa a szobájában, fél perc múlva megjelent már kisimult arccal és megvacsorázott. Összevágott kenyeret evett, ez őrület:)

HÍR: Nagyon úgy tűnik, hogy kicsi magzatunk előbb fogant, mint ahogy mi azt gondoltuk és számoltuk és kalkuláltuk. Ma töltöttem be a 16.hetet, eredeti számítás szerint holnap tölteném a 14-et:). Kicsit vicces érzés ilyen gyorsan öregedni 2hetet:). Bár sokminden értelmet is nyer, pl hogy már kb 1 hete érzem Ödönkét mocorogni, csak ezt azzal odáztam el, hogy képtelenség:). Aztán így lehet, hogy mégsem a szentlélektől fogantam szeplőtelen, hanem-hanem… Aztán arra is magyarázatot ad, hogy miért olyan nagy a pocakom:)

Viszont nekem nincs még kiskönyvem sem, a körzeti védőnőmet nem is ismerem:)))). Ma gyorsan hirtelen a központi védőnő elintézte, hogy levegyék az AFP-hez a vért, mert azt ugye 16 hetesen kell. Hú, nemsokára félidős vagyok, pedig alig, hogy elmúlt a 12.hét. Jah, valaki a gyomromnak is megmondhatná, hogy már nem kellene hánykolódnom, még mindig rosszul vagyok:(.

Úgy tűnik, hogy Ödönke is kislány:)).