Kiss családunk blogja

4 éve június 16-án hozhattuk haza Virágot a NICről, 3 és fél hónap korház után. Nagyon boldog nap volt, persze aggodalommal teli… Már akkor elhatároztuk, hogy ezt a napot is mindig ünnepelni fogjuk. Ajándékot nem kapott, csak összejöttünk a Mamákkal tatákkal és elfújtuk azt a 4gyertyát. Az idén már beszéltünk is róla, hogy ez nem igazi szülinap, de miért fújhat ő mégis gyertyát, megértette:). No de persze leginkább annak örült, h őt ünnepeljük:)

Hétköznapjaink jól telnek, itthon is könnyen elütjük az időt. A társaság szerencsére adott, sok az ennyi idős picilány a szomszédságban, így megy a buli egyfolytában, este bekönyörögni őket az udvarról, külön program egyikőnknek:)

Ma játszótereztünk egy nagyot az unokatesókkal, de csak ez az egy kép készült már hazafelé, Antikát akartuk lakapni a kis markolóval, mert ő oda volt meg vissza, de a lányok is melléültek sorban:))

Limonádé. Olyan szép volt, le kellett fényképeznem:)

Hú, de rég írtam. Beköszöntött a nyári szünet, így sokkal ritkábban jutok gép elé. Nagyon jól telnek napjaink annak ellenére, hogy már érzem, hogy ez a 3. trimeszter. Rosszul és keveset alszom, hamarabb fáradok, a lábfejem-talpam fáj a talpalástól, pedig eddig 7 kg plusz, ennyit is nehezen cipel a lábam ezek szerint. Viszont a lányok hát, nagyok:). Minden nap tudok ennek örülni többször is, hiszen annyival sokkal könnyebb, mint 1éve nyáron. Okosak, önállóak. Külön-külön még szófogadóak is, akkor van gond, amikor cinkoskodni támad kedvük (és ez elég gyakori hehe), mert akkor végem van, bármit csinálhatok, ordibálhatok, fejem tetejére állhatok, ők ketten szépen összeröhögnek és tojnak a fejemre. Ilyenkor hatályon kívül helyeznek:D. Ami ezekben a helyzetekben cseppet sem vicces, és nagyon nehéz kezelni. Hiszen egymást erősítik, csak épp rossz irányba.

Sokmindent csinálunk, sokat vagyunk kint, nagyon klassz, mert a házunk úgy áll, hogy mindig van árnyékos oldal. Van pancsolónk, abban melengeti a nap a vizet, illetve félróánként engedjük bele a slaggal, amit épp felmelegített a nap. Ezt is nagyon élvezik, külön játék.

Beszereztünk új zsírkrétákat, ceruzákat, festéket, a régiek el is használódtak és többségük elég vacak volt, ezeknek színe is van és a lányok egyre ügyesebben bánnak mindegyikkel. Gyakran kint a teraszon festenek. De az is remek, mindennapos program, hogy kiteszek az árnyékba egy plédet, választhatnak könyvet és vagy én olvasok nekik, vagy olvasgatnak magukban. Virág még mindig leginkább a “kedvenc könyvét olvassa”  , egy kép nélküli fehér borítós mesekönyv:). De nagyon ügyesek a “feladatozásban” is, vannak ilyen megoldófüzeteink, irányokat, formákat, stb… tanulunk velük, 10-20 percre mindkettőjüket leköti már. És sokszor ők a doktornéni:)

Igyekszem ritkán és akkor sokat főzni, valahogy kedvem sincs annyira ebben a melegben… A meleget viszont jól viseljük mind, ez a család mediterrán alkat, hehe:). Kialakult egy nagyon klassz és működő napirendünk, ebbe 10 óráig minden rendrakás, takarítás, öltözés, mosakodás, stb… belefér, így legkésőbb ilyenkortól tudunk magunkkal foglalkozni. Eddig lehet mesét is nézni, innentől már nincs mese:). Így rend is van hálisten, de még a vasalás is belefér, hihetetlen:). Azért nincsenek illúzióim, hogy mindez végig így marad, de most még abszolút működik. Sajna nem minden délután alszanak el, ma sem és tegnap sem, minek következtében_én baromi fáradt vagyok, ők kevésbé.

Leszüreteltük Mamáéknál a sok cseresznyét, sajna vége is van, pedig nagyon lelkesek voltak a csajok, nagy szatyorral szedték a lenti ágakról. Anyu eltett egy nagy csomót befőttnek. És nem lehet abbahagyni az evést:))

31-én volt  a névnapom, a legaranyosabb meglepetés, hogy Székácsék eljöttek felköszönteni meglepiből, és kaptam egy piros locsolókannát tőlük:). Ez annyira aranyos figyelmesség, főleg, hogy az 5. helyen kaptak pirosat. Mert ez fontos:)). Bélától gofrisütőt kaptam, azóta is folyamatosan üzemben van, már régóta szerettünk volna.

Betegek voltunk mindannyian, a lányok a szokott módon 2-3 nap alatt totál meggyógyultak és betegen is szuper jól voltak, végülis csak orrfolyás és köhögés volt. Én viszont 2 kerek hétig nem tudtam kikászálódni a hurutból, eléggé megviselt, bár mostanra kutya bajom, lázam nem volt, szóval nagyon nem aggódtunk, csak rendszerint alig volt hangom.

Béla füle, ami most nagyon, de nagyon aggaszt mindenkit, hogy ezt a hurut okozta e nála, nem tudjuk, de egyik napról a másikra a bal, műtött füle bedugult, és azóta, (1hete) alig hall rá. Hétfőn volt orvosnál, végigszedett egy bika antibiotikumot, teljesen meggyógyult, a füle azonban nem javult:((. Ma megy vissza a fül-orr gégészhez, lesz röntgen, de nagyon tartunk tőle, hogy az inplantátummal lesz gond, a dobhártyája ugyanis egy csúnya gyerekkori pofon miatt beszakadt, és egy tengeri sün hártyáját operálták be helyette 88-ban. Azóta is tökéletesen működött, a hallása szinte tökéletes. Volt. Mostanáig. Reméljük nem lesz semmi gond…

Tegnap voltunk strandolni, megkerestük, melyik strandon nem kerül !! 4ezer ft-ba kis 4 fős családunknak bemenni, így bementünk délutáni belépővel, ahol a csajokra még nem kell fizetni. Ettünk lángost, sétáltunk egy nagyot  a Partfürdőn (ami szégyen gyalázat, ahogy kinéz, mostohagyerek szegény…), a SZUE pedig zsúfolt, így legközelebb csak 7köznap megyünk. Akkor viszont megyünk, mert a lányok szuper jól érezték magukat. Mi nagyon elfáradtunk Bélával, lassan ott tartunk, hogy bármilyen programot szervezünk, mi jobban lepukkanunk, mint a 2 minibanya:))). Délután nem aludtak, nagyot strandoltunk, így este háromnegyed 9kor már aludtak is. Persze Bogi 7kor már kukorékolt:D

Mutatok egy 31.hetes pockot:

Imádjuk ezeket a hosszú 7végéket:). Eseménydúsan telt ez is, sokfelé jártunk, sok élményben volt részünk.

 Szombat délelőtt leporolta a család a bicikli utánfutót és elbringáztak a töltésen a Vadaspark irányába, nemrég hallottuk, hogy onnan bizony lehet látni a lámákat. És tényleg:). Beszélgettek egy sort a lámákkal, majd a játszótérhez tekert apa, a 2 lány pedig nagyon élvezte a kis fogatban ücsörgést. Én addig dolgoztam a boltban, Mamáék megérdemelt utázusokat töltötték, szerencsére sikerült kikapcsolódniuk, élményekkel feltöltődniük Olaszországban.

No de aztán vasárnap indult a buli. Szerencsére rengeteg (ingyenes hehe) program volt a városban, nem voltunk restek élni a lehetőséggel.

De a gyerekmunka még gyereknapon sem maradhat el, ilyen sanyarú sorsa van szegény 2 szép lányunknak, kora reggel, pizsamában is porszívózniuk kell;)

Aztán voltunk bábszínházban, majd koncerten… Szuper volt mindkettő. A bábszínház attól volt még kedvesebb számunkra, hogy 5-16 éves gyerekek voltak az előadók. Ehhez képest nagyon aranyos kis állatmeséket adtak elő. A koncerten pedig nagyon sokat nevettek a lányok:). Mivel a srácok énekeltek sok saját gyerekkoromból ismert dallamot, kismama lelkemnek nem kellett több a síráshoz, naná, h rendszeresen befelé nyeltem a könnyeimet. Húú, de bénának érzem magam ilyenkor:D. “Cim-cim-cimbora… “:DDD. Mondjuk ezen a napon nem ez volt az egyetlen eset, többször meghatódtam.

Majd nyomultak egy sort a felfújt csúszdán is, végigpörögtek, segítettek egymásnak, kézenfogva le-fel, nagyon édesek és ügyesek voltak.

Aztán szépen hazajöttünk ebédelni. Még szombat este megfőztem a vasárnapi ebédet, hogy erre ne kelljen az időt fecsérelni. Tarhonyaleves és palacsinta volt, háát, nem bánták a lányok;). Ezután alvás következett volna, ám Virág egyszerűen nem alszik itthon egyáltalán:(. Hozzáteszem, sztem az oviban sem, vagy ha mégis, hát nagy sokára alszik el, majd fél óra után már kelni kell, ui gyakran nyűgös délután. Tartok tőle, hogy le akar szokni a délutáni alvásról, de egyelőre még próbálkozunk.

Délutánra terveztük, hogy megnézzük Levente Pétert, akit Grillus bácsihoz hasonlóan nagyon szeretünk és tisztelünk, még  a saját gyerekkorunkból ismert arc. Most sem csalódtunk benne, igaz, hogy egy elég régi produkcióját adta elő, amit már láttunk tőle élőben, de arra a lányok már úgysem emlékeznek:). Sikerült hamarabb odaérnünk és elkaptuk még a Kis hableány című színi produkciót, húú, nagyon-nagyon odavoltak a lányok, kár, hogy nem mentünk oda már az elejére.

Levente Péter amúgy egy lenyűgöző személyiség. Árad belőle az őszinte szeretet a gyerekek felé és a közönsége felé. Már mi is rajta nőttünk fel, “Égből pottyant mesék” (no, itt megint kellett bőgnöm kicsit, ejj :D) , ezt szokta is hangoztatni. Előadás után mindenkivel kezet fogott és volt pár kedves szava, többek között Bogihoz is. Ez nagyon édes volt:)

Hétfőre eseménytelen punnyadást terveztünk, kertezéssel-játékkal, ám Sógi telefonált, hogy maradt jegyük a dínókiállításra, egyikünk elmehet a gyerekekkel. Bélának sem kellett több, azonnal bepakolta a csajokat és mentek dínókat nézni. Nagyon tetszett a lányoknak. Én addig megfőztem az ebédet békében, nyugodtan, majd a teraszon ettünk:)

Boga nem cicózott, kézzel gyűrte befelé a salátát:))).

Mutatok egy mai pocakot, 29+5 napos vagyok. Minden rendben, holnap vérvételre megyek, ez lesz az utolsó:). Rengeteget mocorog a kicsi, aki sztem Abigél, Béla szerint pedig Enikő. Majdcsak megegyezünk, bár jelenleg nem úgy áll a helyzet, hogy bárki kompromisszumot akarna kötni, én biztosan nem:))). Sikerült néhány napja alaposan megfáznom, valószínű éjjel nyitott ablaknál alváskor hűltem meg, most épp alig van hangom és tele vagyok szuttyal, inkább nem részletezem:((. Szóval a fejemet nem érdemes nézni azt hiszem.

Tegnap volt a 8. házassági évfordulónk. Sajnos financiális okok miatt az étterem és ajándék most elmaradt, ezt előre megbeszéltük, bár ezek nem is olyan fontosak. Egy nyugodt estét terveztünk csak kettesben, teraszon borozgatva…. Nos, miután szegény Béla hazarohant a strandröpiről bőrig ázva, a teraszról csak bepakolta gyorsan, amit kellett, majd fürdés, beájulás következett:)

Sebaj, mert mára szabadnapot vett ki, 2 hónapja erre a szent napra kapott időpontot a bőrgyógyászatra (minden rendben vele hálisten), így gondoltuk naívan, majd ezt a napot jól együtt töltjük:). Igaz, h bankba is kell menni és még 1-2 dolgot el kell intézni, de legalább kettesben leszünk, ez is valami… Naívak vagyunk:D. Boginak tegnapelőttre, Virágnak mára gyulladt be a szeme. Van vmi szembaci a csoportban, még az egyik óvonéni is elkapta. Bogi ma már mehetett, ez is 1 napos betegség nálunk. Virágot meg szépen vittük magunkkal.

Azért Mama jóvoltából sikerült kettesben ebédelnünk nosztalgikusan a Szote menzán, ahol anno, amikor Virág a NICen volt, nagyon sokat ettünk, hát most is sokat ettünk:))).

No de, arra jutottunk, hogy az év 364 napján is imádjuk egymást, nem is számít, hogyan telik az évfordulónk:)

De a legeslegfontosabb, hogy hétfőn éjjel megszületett Barbiék (Béla testvére) babája, Emma:). Ma meg is vizslattuk gyorsan őket, eszméletlen szép picilány, 3840gramm és 53cm, nagy fekete haja van. Szerencsére Barbi is jól van, jól is néz ki, boldog anyuka:).