Na harmadik részletben sikerült megnéznem ezt a Pixar animációcsodát. Fergeteges volt. Persze a maga nemében. Tele a trendi műfajtól megszokott, felnőtteknek szóló pojén halmazzal.
Story: 10/9 Látvány: 10/10 Hang: 10/5 (de csak azért mert recsegtek a hangfalaim, mint atom!)
Szerencsére jobban van… NAgyon ijesztő volt ez az egész. Hál’Isten ma már remek gyógyszerek vannak, amellyel egy ilyen helyzetben is otthon lehet maradni, és kezelni lehet. Sajnos csak tünetileg. Reméljük, hogy ez egy egyszeri alkalom volt, furcsa, hogy 2éves koráig váratott magára ez a dolog, mivel már erős a csajszi. Sajnos a családban van asztmás, a TEstvérem 6éves korában nőtte ki, Hanna a keresztlányom pedig még mindig az. Ő most 5éves. Hálásak lehetünk, hogy most élünk, mert 30éve a szüleim ezt egész másképp élték meg. Akkoriban nem voltak ilyen gyógyszerek, mindenképp korházba kellett menni. De a korházban ritkán volt látogatás, és akkor is gyakran maszk mögé bújtatták a szülőket, hogy a gyerekek ne sírjanak a látogatás után a szülőkért. Embertelen… Belesajdul a szívem, ha ebbe belegondolok, inkább nem is teszem.
Most pedig már tényleg jól van:). Egyedül az orrszívás, és gyógyszerek beadása a problémás, de majdcsak túlleszünk ezen is.
Pom-pom után szabadon: kerek, lukas, hasáb, kocka, sütőben, olajban, bárhogy szeretjük. Sajnos:(. Egészségtelen és hízlal, de finom. És a legjobb érvem mellette, hogy nem kell csinálnom semmit:). Béla készíti, előtte megbeszéljük, hogyan és milyet, és a maga rutinjával megkezdi a műveletet. Nem úgy kutyafuttában, neeeem, a jó munkához idő kell címszóval LEÜL. Én nem tudok főzés közben leülni, mert irtó sok dolgom van mindig. Ő megszervezi. Kezdi a szokásos felkiáltással: “Hol a pucolóm?” Van egy kb 10éves krumplihánozója. Aminek sztem már semmi éle… De ragaszkodik hozzá, már vettünk 100másikat, de azok nem jók. “tudod, hogy a pucolóm nélkül nem lesz s.k” Tudom, és persze, hogy ott van, ahová tette. SOk variáció nincs, vagy a mosogatógépben van, vagy a fiókban a helyén. Férfi…:) Na ennyit erről:)
Imádom az olasz konyhát. De nagyon:). A paradicsomos ételekért odavagyok teljesen, a sok-sok zöldfűszert imádom.
Az egyik joker kajám a gíros. Viszonylag gyorsan kész van, és nem kell tervezni, mert általában minden van hozzá itthon.
Sosem friss húst sütök, sőt, tulképp az Én gyrosom lényege, hogy maradékot használok fel. Ki szereti a sültet megenni hűtés után? Mi nem annyira.
Így a maradék sült húst (bármilyen húsból jó, ma anyukám féle disznósültből készült) csak kézzel széthúzgálom csíkokra, és befűszerezem olasz fűszerkeverékkel. Oliván jóól megpirítom, ezzel a hús része kész is van.
Salátát (ami van) összedarabolom, keverem, öntök hozzá kevés olivát persze. Készítek vagy tzatzikit, vagy símán fokhagymás tejfölt, aminek az a titka, h kevés vízzel fel kell hígítani, és kell bele színes bors, illetve oregano, kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, só)
No, ehhez már más nem is kell normáliséknál, de mi nem vagyunk azok:). Bélának muszáj ehhez vmi köretet adni, de símán megelékszik, sőt imádja a pirított zsemlekockát pl. Vagy pirítós kenyeret, amit a következő trutyival kenek meg: margarinba keverek granulált fokhagymát, sőt, és a korábban említett zöldfűszereket. Ezt formakenyérrel jó csinálni, mert akkor félbe lehet vágni a kenyeret, és az úgy szép:).
Ma sült krumpli volt a gyros mellé, merazköll:).
ÍMe:
