Kiss családunk blogja

Csacsognak, egyfolytában csacsognak:) Bogi elszámol tízig, több rövid mondókát és dalocskát tud, nem győzünk csodálkozni… És nyelvújító a gyerek, ui imád őnévi igeneveket alkotni. Mint pl: foganni= fogat mosni. Mivel imád fogat mosni (enni a fogkrémet) , folyton rohangál a fogkeféjével és kiabál, h foganni, foganni, erre ma apja odaszólt neki flegmán: “Mit akarsz kislányom, már egyszer megfogantál” kulcsolni=kulcsot zárba gyömöszölni, kulcsot mindenféle lukakba dugdosni. De nem mind1, milyen kulcs, amit mi nem használunk, az neki sem kell, kizárólag a napi forgalomban lévő kocsikulcs, lakáskulcsok felelnek meg:))). motorni: motorozni:)

Virággal rendesen beszélgetnek, nagyon nagyokat nevetünk, főleg, amikor vitatkoznak:)

Virágnak is vannak aranyköpései, mindig elfelejtjük felírni:(. Már elég jól ragoz, de rendszeres ez a hiba: Bogi lábája, fülejem, kezejem, stb… És a kérdés: Mit csinál a repül a madár? Mit csinált a vonat dudált? És amikor így kezdi a mondandóját: Amikor, amikor, amiiiiikor, aaaa, amikor, öööö, amikor Bijág picibaba vótam, anyának ebből a cicijéből szopiztam (rámutat). Bogi meg ebből:)

Voltunk délelőtt a Vadasparkban (Babaspajk) és annyira nagyon jó volt, gyönyörűek voltak a csajok és végigmotorozták azt a 2órát, vittünk 2motort, 1nagybabakocsit (ha Bogi elfáradna-1percet ült benne, mondjuk málhásnak jó volt), vittünk egy kisbabakocsit babával, na, ezeket tolták felváltva:))). Bogi, ha egy gyerek csak messziről ránézett motorozás közben, elsikkantotta magát, h “ENYÉM MOTOJ” =nem adja oda :DDD. Virág végig példásan viselkedett, komolyan, na, a végén kirohant a Vadasparkból az autóút irányába, de ez volt az egyetlen rosszaság.

Próbálkozunk a szobatisztasággal, bármilyen okosságot, tanácsot szívesen fogadok:). Úgy tűnik, h fizikailag teljesen megérett rá, vissza tudja tartani, szól, minden pelenkába pisilés előtt, de vmiért nem akar bilibe, WCbe… Ezt a gátat kellene áthárítani vhogy. Tegnap este és ma reggel is sikerült bilibe pisilni, ezután ő húzhatja le a WCt, aminek nagyon örül. De most délben szólt, h pisil, gyorsan bilire ültettem, de sírt pelenkáért, hát adtunk rá. Nem hajt a tatár, ráérünk, de mivel látom, h menne ez már, csak vmi bibi van, próbálkozunk… Aztán legfeljebb marad még pelusos.

Voltunk a bürger játszóban, ahová nagyon szeretünk menni:)

Apával huncutkodás:

Virág igazi nagylány:)

Együtt:

[ Ma 3éve, h Regina körül elcsendesültek a gépek, azt hiszem, remélem, h békében távozott tőlünk, mi ott voltunk vele, remélem átsegítettük őt… Nagyon nagyon fontosnak tartanám, ha minden baba ilyen módon távozhatna, ha a szülei méltóképp búcsúzhatnának el tőle, sajnos sok helyen ezt nem tartják fontosnak. Fel kell mérni, hogy egy nagyon fájdalmas búcsú sokszor egyszerűen KELL, kell ahhoz, hogy a szülők és hozzátartozók fel tudják dolgozni és tovább tudjanak lépni, hogy a szívükben helyén legyen a gyász. Hogy tudjanak beszélni róla. Ma Magyarországon nincs gyászkultúra, csak fekete ruha és virág. nem ez a fontos. Sokkal lényegesebb, hogy merjünk beszélni róla, hiszen életünk része, akit szerettünk, de elveszítettünk, néha kell, h vele legyünk, hogy gondoljunk rá és fontos, h erről nyíltan beszélhessünk. Akár nevetve, jókedvűen, ha épp úgy esik, a gyász nem = a sírással. Minden érzés legitim, mindenki másképp gyászol, más módon tudja feldolgozni elhunyt hozzátartozóját és ez így lenne rendjén, de sajnos lassú a változás az emberi fejekben. Nekem pl fontos ez a napló, ide sokszor írok Regináról pár sort, gyakran van mély pont, amikor szinte csak az ő gyászolásával tudok foglalkozni gondolatban, ezeknek mindig nagy sírás és megkönnyebbülés a vége. Másnaptól megint tudok előre nézni. Én nem is tudom, ha ezt a sok feszültséget bezárnám, hogyan vetülne ki a 7köznapjainkra. BOrzasztó lehet folyamatos belső (folyamatosan gyarapodó) belső feszültséggel együtt élni. És a mi kultúránk sajnos erre “bíztatja” a gyászolókat. A temetés utántól nemigen beszélnek a halottról, vagy csak szomorú felhanggal, ami mindenki számára nyomasztó, inkább nem is beszélnek róla. Fontos a megfelelő búcsú és a gyász, csendben, vagy kimondva, feketében, vagy fehérben. Tegnap kint voltunk a temetőben, mikor jöttünk el, mondtam Virágnak, hogy itt van Regina. És ő is a kistestvére. Készítettem Reginának egy képet a sírhoz, 2angyalnak öltözött baba van rajta, megmutattam a dundibbat, h ő Regina a képen. Nyugtázta:). Remélem, h a rendszeres látogatások és a lassan, mondatonként elejtett információkat fokozatosan tudják feldolgozni és persze biztos sok kérdésük lesz majd nagyobb korukban, de remélem sosem lesz sokkoló, hiszen mindig is hallanak róla, épp annyit, amennyivel meg tudnak bírkózni. ]

Ma beírattam Virágot oviba, majdnem elsírtam magam, amikor láttam ott játszani és szaladgálni, hihetetlen, hogy ilyen nagylányom van:). Szeptembertől ovis lesz, bizony.

[…]Ha ezt a jelet látjátok a postomban, az azt jelenti, h szomorú rész következik, általában Regináról szól. NE olvassátok el, ha úgy érzitek jobbnak. Nekünk életünk része ez is, ez a napló arra van szánva, h emléke maradjon a csajoknak, ehhez ez is hozzátartozik.

más: Ma voltunk Virággal pulmonológián. Mivel már 2 erős befulladása is volt az utóbbi 2hónapban, indokolt volt, hogy állandó puffra legyen állítva. Kár-kár, de reméljük ezzel teljesen meg tudjuk előzni a rohamokat. Virág nagyon szépen viselkedett, kettesben voltunk és annyira jólesett vele beszélgetni, a váróban meséltem neki, szal nem kellett kettészakadnom:). Béla pedig elment addig Bogival az okmányirodába, hogy átjelentsék a lakcímünket. És ők is remekük érezték magukat, Bogi a várakozást végig ülve abszolválta, ami meglepő, de így világos, h Virág miatt zizi a kicsi is, ő alapban nyugodt gyerek lenne:). Fogunk majd ilyen párosban programokat csinálni, úgy látszik, mindenkinek jólesik:)

[A pulmonológus doktornéninknek mondom ma, amire már régóta készültem, csak össze kellett szednem hozzá az erőmet… Megkérdeztem, emlékszik e még arra, amikor a lányaim születtek 3éve. Azt mondja, persze, emlékszik, és arra is, hogy az ő ügyelete alatt veszítettük el Reginát. Mondom épp erről szerettem volna önnel beszélni, szeretném megköszönni a lehetőséget, h méltó módon tudtunk tőle elbúcsúzni. Azt mondja, ez csak természetes. ÁÁ, mondom, nem az, akkor bennünket az osztályvezető úgy tájékoztatott (nem a NICről, hanem az ITO-ról van szó, Regina ott halt meg), h nem értesítenek bennünket, ha bármi történik a gyermekünkkel. “Szerencsére” ügyeleti időben, vasárnap reggel történt, és a doktornő felhívott minket (előtte este könyörögtem a nővérnek, h hívjanak fel!) , majd lehetővé tette, h megvárjuk, míg lekapcsolják körülötte a gépeket, elhalkuljon minden, majd kezünkbe foghattuk, a szüleim és a testvéremék is velünk lehettek akkor… Hihetetlen nagy dolog ez, enélkül nem hiszem, h egészségesen tovább tudtunk volna nézni/lépni… Ilyenkor olyan sokat gondolunk rá, és én most olyan fáradtnak és kimerültnek érzem magam, biztos ezért is ]