Kiss családunk blogja

Szombat délután sétáltunk egyet a városban, utunk a Kárász utcára vezetett. Épp egy nagyon klassz kézműves vásár kellős közepébe csöppentünk, ahol is egy népművészeti hintát lehetett kipróbálni. A lányoknak nagyon tetszett ez a faragott remekmű.

Ezután a sarki cukrászda vendégei voltunk, lányok betoltak fejenként egy sütit. Virág nekiesett, mert nem találta a villáját, de nem ért rá keresgélni 🙂

Jószívű kisbijág megeteti hugit, akinek nagyon megtetszett Virág sütije 🙂 Süti után a lányoknak még lecsúszott egy-egy gombóc fagyi is 🙂

A 7vége további része csendesen telt, behúzódva a lakásba az eső elől. Jó nézni bentről, jó tudni, hogy nem muszáj kimenni:)

Jövök egy farsangi beszámolóval hamarosan.

Bogcsival hétfőn vigyáztunk Pollára. Bogi édes kis gondoskodó, takargatta, tologatta, simogatta, etettük:)

Múlt hét szombaton együtt ebédeltünk a börger királyban tesóékkal. Odasétáltunk:

Majd felforgattuk az étterem nyugalmát, pedig mi csak ettünk 🙂

És persze a kicsik egyfolytában a játszóházban nyomultak.

Együtt csúszás:

A Mama felpróbálta ránk a jelmezünket. Vacilláltunk, hogy méhecske-katicabogár páros legyünk, vagy Piroskák, utóbbi mellett döntöttünk:

Mindkét lány nagyon ügyesen bánik az ollóval már régóta, napi többszöri program, hogy “vágóznak”, azaz újságokat, használaton kívüli kifestőket darabolnak apró miszlikekre:) Bogika ezt már nem találta elég szórakoztatónak, bemászott az asztal alá -minden csíny helyszínére-, majd szépen rövidre vágta a frufruját:)

A kis gyönyörűm úgy néz ki azzal a pár megmaradt tinccsel, mint akinek a hülye anyja trendire vágatta a 2 évese haját:)))))))))

Készült egy képsorozat Bogi drámai szerepléséről, borzalom a kiscsaj, amit képes művelni, egyszerűen kész vagyunk tőle:))) Szitu: a vacsora melegszendvics. Természetesen szeretik és várták, hogy kész legyen. Kész lett, de forró, ezért megbeszélés után (nem ám csak úgy belenyúlkálva!) felvágtam a kenyeret, hogy gyorsabban hüljön.

De Bogi úgy döntött, neki ez így mégsem jó, inkább ragasszam össze🙂 És ő ezt bizony teljesen komolyan is gondolta:). Természetesen másik kenyér nem volt már jó, mert ő azt szerette volna megenni, de eredeti állapotában.

Így nyugtázta tehetetlenségünket:

Ne fényképezz!

Kiakadás némi színészettel megspékelve:

Engem nem ért meg senki…. hüpp-hüpp

Katarzis:

Miután elküldtük az asztaltól, h folytassa a szobájában, fél perc múlva megjelent már kisimult arccal és megvacsorázott. Összevágott kenyeret evett, ez őrület:)

HÍR: Nagyon úgy tűnik, hogy kicsi magzatunk előbb fogant, mint ahogy mi azt gondoltuk és számoltuk és kalkuláltuk. Ma töltöttem be a 16.hetet, eredeti számítás szerint holnap tölteném a 14-et:). Kicsit vicces érzés ilyen gyorsan öregedni 2hetet:). Bár sokminden értelmet is nyer, pl hogy már kb 1 hete érzem Ödönkét mocorogni, csak ezt azzal odáztam el, hogy képtelenség:). Aztán így lehet, hogy mégsem a szentlélektől fogantam szeplőtelen, hanem-hanem… Aztán arra is magyarázatot ad, hogy miért olyan nagy a pocakom:)

Viszont nekem nincs még kiskönyvem sem, a körzeti védőnőmet nem is ismerem:)))). Ma gyorsan hirtelen a központi védőnő elintézte, hogy levegyék az AFP-hez a vért, mert azt ugye 16 hetesen kell. Hú, nemsokára félidős vagyok, pedig alig, hogy elmúlt a 12.hét. Jah, valaki a gyomromnak is megmondhatná, hogy már nem kellene hánykolódnom, még mindig rosszul vagyok:(.

Úgy tűnik, hogy Ödönke is kislány:)).

Bogikánk végre megkeresztelkedett:). Úgy szerveztük tesómékkal, hogy keresztbe keresztelünk és egyszerre:). Boginak ők lettek a keresztszülei, mi pedig Pollának:). Nagyon jól sikerült ez a nap, azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát. Mivel reggel volt a tempomban a szertartás egy mise keretében, ezért már előtte nap előkészültünk szinte mindennel. Apukám főzött marhapörköltet bográcsban, anyu tyúkhúslevest, én a levesben főtt húshoz főztem paradicsommártást, volt még sült csirke, meg a szokásos, mi szem szájnak ingere:) Mivel családunk egyre nagyobb, és nagyobb, szinte hihetetlen, de 11 gyerek szaladgált, kettő pedig pocakban élvezte a dőzsölést:).

A szertartás nagyon szép volt, a gyerekek ahhoz képest egész rendesen viselkedtek, Bogi táncolt kint sokat, meg játszotta a bogyeszát, édes volt. A mi 2 lányunk úgy énekelte a zsoltárokat, mintha ismerte volna őket, őrület, milyen dalos pacsirták, azonnal a fülükbe mászik minden dallam és dalszöveg.

Majd tesómékhoz autózott mindenki és itt folytattuk a bulit:). A ház gyerekparadicsom télen-nyáron, most végig bent voltak a gyerekek a házban, de az alsó szinten kialakítottak Erikáék egy játszószobát, ahol 3hinta is van többek között, puffok, társasjátékok, kirakók, könyvek… A gyerekeket nem gyakran láttuk fönt:)).

Esznek a kicsik:)

Mi és a keresztlány:

Bogi és a keresztszülei:

(Sógit csak erre az egy napra engedték ki Lipótról, -ahogy az a képről egyértelműen látszik- muszáj kabátkában tölti gondtalan mindennapjait:DDD )

Kaptunk egy tortát is:)

Ez pedig egy csoportkép:

Ez egy kisebb csoportkép. Mi lett belőlünk, őrület:). Ami azt illeti, eléggé megszaporodtunk. Először csak a szüleinknek lett 2 fia is. Majd mostanra 6unokájuk van, 1 még a pocakomban ugye:)

Még mindig betegen, amitől egyre jobban lemerülünk mindannyian:((. Tegnap sikerült jól megijednünk, Virág produkált 1órával kúp után 39,5-ös lázat, miközben folyamatosan ment a priznic, no, akkor belőlem kitört a zokogás… Nem tudom elmagyarázni azt a tehetetlen dühöt, amit éreztem, hogy nem tudunk neki segíteni, szorongatja a túró rudiját (amit napok óta kívánt, végre megkapott) és bele sem tudott harapni, csak Béla simogatását tűrte és nézett előre:(((. Azt hiszem érte kicsit mindig jobban fogunk aggódni, akármi lesz. Bogi is produkálta ezt a magas hőt, de érte nem aggódtunk, tudtuk, h erős szervezet, ez most egy ilyen vírus, le fogja gyűrni. De Virág szíve… Végül felhívtam a doktornőt, (aki tegnap még szabadságon lett volna, de bement a helyettesének segíteni, a rendelés 4ig tartott volna, velünk végzett a doktornénink !fél 7kor úgy, hogy ketten nyomták a rendelést… -elég sokan betegek most) mondta, h menjünk be 6ra, lányok tüdeje hálisten tiszta, de Virág nem úszta meg a lázcsillapító szurit:(. Azóta is fáj a kis lába, húzza a drágám. Doktornéni nem győzött tőle bocsánatot kérni, olyan aranyos volt, ahogy tartott tőle, hogy Virág most megharagudott rá. Amúgy szokás szerint mind a ketten példásan tűrték a vizsgálatot, ezek a csajok bírják ezt az átlag macerát nagyon:)))

Korán elaludtak, majd többször belázasodtak éjjel újra:(. Béla reggel örömmel mesélte az anyukájának, h az éjjel eseménytelenül zajlott:D. Persze, neki. Én mászkáltam át vagy 10szer hozzájuk, Béla meg se rezzent. Nyilván genetikalilag kódolva vagyunk, én minden gyereknyikkra felébredek, így most több napnyi éjszakázás után, eléggé kezdek lepukkanni:(

Ma pedig már egyedül vagyunk, nagy bánatunkra apuc már dolgozik. Reggel kérdzeték a lányok, hol van apa, mikor mondtam, hogy dolgozik, elkezdtek sírni mindketten:(. Édes kis prücskök. Ebédre készítettem nekik tejberizst (mint gyors, egyszerű és talán meg is eszik) , Vrág nem felejtette el megjegyezni, hogy “Ezt Apa szokta csinálni nekünk.. de most sok a munkája” :))). És végre ettek is! Tegnap anyukám küldött 2 adag paradicsomos káposztát, 1 töltött csirkecombot, 1 szelet rántott húst ebédre. Az egész 4fős családunk meg tudott enni 1 adag főzeléket, meg a fele rántott húst… Minket most nem nagy öröm etetni:).

A ma délelőtt a nyávogás jegyében telt, én magam szerintem fiús anyuka volnék alapvetően, ezért ezt igen nehezen viselem. Nem is értem, meg borzasztóan idegesít is a nyafogás. Amikor egybefüggően ezt hallom: folyik az orrom, folyik a Bijág olla, kérek bundáskenyeret, kérek túró rudit, megmelegíted a bundáskenyeret, kérem az ollómat, kiteszed az udvarra a bundáskenyeret, mert meleg, nem bíííírom kibontani a túró rudit az ollóval, NEEEEEM, NE SEGÍÍÍÍTS, ÉN TUDOM, ÉN EGYEDÜÜÜÜÜÜÜÜÜL, folyik az orrom, folyik a Bogi orra, nem folyik az ollom, NEM FOLYIK AZ OLLOM, behozod a bundáskenyeret???, NE TÖLÖLD AZ OLLLOOOOM, kélek dódcelt, nem azt, mászikat, nem jó a bundászkenyél, nem kélem. Közben kifutott 2szer a tök egyszerű, gyors ebédünk is… leehet ráégett tejet pucolni a tűzhelyről, éljen. Folyt: felvágod a huszimat, beleteszed a főzelékbe, NE TEDD BELEEEEEE, halapni akalom, ne vágd fel nekeeeeeeem, ÁOÁOÁO, folyik az ollom, folyik a BOgi orra, anyaaaaaaa.

És ami nem jutott most eszembe:))) Szóval ma nem voltam mintaanya, mikor ezt megelégeltem, elkezdtem ordítani, h innentől aki nyávogva beszél hozzám, az bemehet a szobájába, mert csak azzal állok szóba, aki beszél, én is fáradt és beteg és elegem van. Azt hittem, nem hatja meg őket, de fél perc csend után mindkettő rendesen beszélt:). Onnantól kezelhetőek voltak. Majd mondtam, h ne haragudjanak, nem akarok én üvöltözni, de viselkedjenek szépen. A tejberizsből is eszegettek, közben még bohóckodtak is, ettek, jobb kedvük lett:)