Minden gratulációt nagyon köszönünk, itt is, SMSben, ímélen is, elnézést, hogy nem válaszoltam, de nem akartam megosztani a figyelmem, tényleg csak magunkra koncentráltam, koncentrálok…

Ezennel sikerült nem túlélni, hanem igazán megélni a klinikán eltöltött napokat, ha lehet ezt mondani egy császármetszésről, igazán jó szülésünk volt:). Nagyon rákészültem, már tudtam, mi vár ránk, a tápszer, a fájdalmak, a kellemetlenségek, úgy éltem meg, hogy ez mind szükséges rossz, de nem hagytam, hogy elvonják a figyelmem a lényegről, életet adtam, és ez felhőtlen boldogsággal tölt el. Ma 1 hete, hogy meglátta  a napvilágot, ma már 80grammokat szopizott és nem vettem be fájdalomcsillapítót, Boginál, Virágék után ilyenkor még alig tudtam járni. Most remekül vagyok, fizikailag és lelkileg is. pedig egy csoda, eszik-alszik, ahogy kell neki, ha hagyják, mert a 2 NAGYtesó nagyon odavan érte, gondoskodnak róla, segítenek nekünk, dugják a szájába a cumit:))). és életében nem okozott semmilyen megráztkódtatást Abigél születése, sőt, amit vártunk, értik ami történt, hiába, nagyok már…

Jól telnek  a napjaink, Mami főz ránk, anyukám jön, ha kell és kimos nekünk, szóval aranyéletünk van:)). Nem győzök hálálkodni a családnak, nagyon velünk van mindenki és ez jó érzés! Sajnos Bélának a szabadság alatt is kell dolgoznia, és jövő héten már mennie kell dolgozni, de majd jön Mama hozzánk, ahogy tud, csak elleszünk…

Hosszabb beszámoló is lesz és persze képek, de egyelőre amikor tudok, lefekszem pihenni, amikor ébren van a siserehad, hááát, nehéz lenne ideülnöm:D. Azért megoldom majd valahogy… Puszi mindenkinek!

Cimkék: , , ,