Napok óta semmi sem kerek, a héten elérkeztem a legmélyebb gyesbeteg állapotba,így most elhatároztam (eddig is agyaltam rajta), hogy keresek szeptemberre Abigélnek bölcsődét, magamnak pedig munkát. Eddig bírtam, 6év, 3 gyerek, szép emlékeim vannak, kár volna elrontani egy erőltetett 3.évvel.

Csak az szólna harmadik éve mellett, hogy a nagyok is itthon lehettek, ő is megérdemelné, de azt azért tudom magamról, ha a bölcsit nagyon nem fogja akarni a kicsim, akkor egy ponton túl esetleg nem próbálkozunk… Lazán próbálom majd bölcsiztetni, persze attól függ, mit tudok majd dolgozni. Mindenképp legyen helye szeptemberre, azzal lehet vmit kezdeni.

4.napja lázas, persze pénteken bement dolgozni, persze szombaton ugyanúgy összerakta a bútort (amit vettünk, rosszat küldtek, grr) , ma beült dolgozni, és talán holnap elmegy orvoshoz, mert 4napja nem múlik a láza, azt hiszem, végre ki kellene feküdni (ma egész du feküdt).

És végre szeretném megtapasztalni, milyen egy pihenős vasárnap, amikor az ember azt csinál, amit akar, amikor nem egy verkli az egész pihenőnap, öltözés, reggeli, ebéd, altatás, meseolvasás, felkelés, uzsonnaadás, fürdetés, hajmosás, körömvágás, vacsora, fogmosás, fektetés. Szinte egyedül. Néha annyira egyedül érzem magam 3 gyerekestül… Hát ez az átka az itthoni plusz munkának, mi vállaltuk, most meg kell enni, amit főztünk.

felemészt a lelkiismeretfurdalás, amiért nem érzem teljesnek az életem, csodás , férj, kényelmes háztartás mellett, de néha legszívesebben elszaladnék messzire, ahonnét biztos visszaszaladnék hamar és oriási kupleráj és fogat nem mosott, csokitól maszatos TVtől kockafejű , kosáron megaszalódott gyümölcsök várnának :))

Cimkék: , ,