Kiss családunk blogja

Halál a halra! Vagy hogy is szólt a cég, amikor is sok tetemet dobott 3 különböző bográcsba, hogy megfőzzék a szegedi, a szőke és a mohácsi halleveket. Hááát, bárki engem kérdez, sztem mind khm, undorító, a hal max sütve jó, de a halhús főve, hozzá a hal íz, neadjisten a mocsár íz, gr… Szóval kb annyira vagyok halínyenc, mint sajtínyenc (kedvenc sajtom a trapista :D) .

Béla volt a felmentősereg a 4.bográccsal, megfőzte a szokásos gulyást, ami ismét nagyon nagyon finom lett, ezt ettük hát mi, mondjuk nem sok maradt a bogrács alján… Az a megáll benne a kanál tipusú, amit ő főz, nem volt rá panasz most sem. Azért este átvettük, megkérdezte, hogy is van sorba, hagyma, hús, stb… Nincs nagy főzőrutinja ugye, de jól csinálja:)

Voltunk sárkányhajózni, ami vicces volt, mert ott ugye lényeges a dobolás, hogy ütemre tudjunk evezni annyian. A főnök fia dobolt, hát, inkább zongorázzon, dobolni nem érdemes iratni:))). Édes volt nagyon a kissrác, ütötte rendületlen, bár asszem már unta is:))

A lányokat még reggel elvittük anyuékhoz, és kezdtünk főzni, pucolás, darabolás volt a program… Hamar megkérkezett Gyöngyvér a szüleivel, aki ugye nálunk az ovi értékmérője, Virág csoporttársa ugyanis a kislány, és attól függ, hogy milyen volt az ovi, hogy aznap Gyöngyvér volt e Virág barátja, vagy épp nem volt:))). Nagy játékos a mini művésznő, és a szülei meghívott vendégek voltak, így tudtuk jó előre, hogy össze kell hozni a csajokat, örülni fognak.

El is szaladtam a csajokért, kibumliztam a partról, majd vissza. Hozatott a cég homokot is a partra, hogy a kölykök tudjanak homokozni, ez irtó jófejség volt, jól elvoltak a homokozással. Mikor volt zene, akkor színpadnak használták, a lényeg, hogy végig marha jól elvoltak a nagyok. A kicsivel sem volt gond, hol erre, hol arra támojgott, a kanyarokat még érdekesen veszi be:D.

2 körül jöttek értük anyuék, még 1 gyors dodgemezés, és el is mentek. Akkor mi L sárkányhajózni, majd ettem, és onnantól rámtört az a hihetetlen megható, megdöbbentő magány, hogy nincsenek velem a gyerekek. Egyik sem. És nincs teendőm sem, nem azért nincsenek velem, mert dolgom van, hanem_hogy kikapcsolódjak. Sokáig nem is találtam a helyem.

Itt kell megjegyeznem, hogy Béla új munkahelye minden tekintetben etalon lehet. Nagyon klassz, fiatal jó fej csapat, amibe kezd jól beilleszkedni a zember. Ezentúl figyelmesek, rugalmasak, nyitottak.

Kaptunk céges pólót is a rendezvényre, a gyerekek is, erről készültek képek, majd felteszem őket, ha kcisit több időm lesz.

Legnagyobb megdöbbenésemre délután egyszercsak ismerős arcot láttam az éppen ebédelő emberkék között, de velem ez gyakran megesik, h vkit látni vélek, majd kiderül, h persze, tévedtem, de ezennel minden stimmelt, pocak is a helyén volt:)). Iricc http://magzatviz.blogspot.com/ volt az a férjével az SZMK-ról, hát mennyire vicces vele így összefutni. Jókat beszélgettünk:)

Innen L a gyerekekhez, anyuék megfürdettek, vacsi, stb…, nekem csak az esti szopi lett volna a dolgom, amit ugyan abszolváltunk, de nem igen rajongott érte a kisasszony, fáradtan elájult. Az elmúlt hét legfőbb projektje volt, a legkisebbet megtanítani cumisüvegből tápszert enni. NEm volt rá hajlandó, pedig a hajnali szopit anyuéknál vmivel kellett helyettesíteni. Apjának utsó nap sikerült beletöltenie hajnalban valamennyit, így megoldódott, mehetett Mamához. Ám a kis szaros OTT reggel 7ig aludt, és megint csak köpködött a cumisüvegre:))). Így esett, h 24 órán keresztül nem szopott, lassacskán a végét járjuk, itt az ideje, nem is bánom már, búcsúzom a témától meghatódva:)

No, mivel csajok lerendezve, gyors haza, hogy a bulira elkészüljünk. Mire elkészültünk, 9óra, nekem elkezdett fájni a fejem, nyilván a Rosétól, ami nem is esett annyira jól… Ugyan nagyon készültünk, de ésszerűbb volt otthonmaradnom, mivel másnapi programunk kipihent embert kívánt. Béla elment, de hamar jött haza ő is, így egész korán sikerült elaludnunk. Ezt azóta is sajnálom, mert jó lett volna ropni egyet, de ez már nem fért bele…

Vasárnap reggel azonnal L kedvenc elhagyatott, világ végi kis sporttelepünkre, ahol kedvenc szenvedélyünknek élhettünk egész nap. Egy 7 csapatos versenyen indultunk, ahol volt röplabda tollas pingpong kosárradobás

Székács Gabiékkal alkottunk egy 4 fős csapatot. Bár főleg mi Bélával nyomultunk minden számban, ezek nekünk mind nagyon mennek:)). Szerénytelenség on. Sikerült a 7 csapatból második helyen végeznünk, bár a döntőt is döntetlenre játszottunk, ott a pontarány az ellenfélnek kedvezett. Elhízott sportemberek vagyunk a zemberrel, ez a nagy igazság:DDD

Csajokat fél 1kor kivittem magunkhoz, remekül elvoltak a telepen, volt ott kutya, meg mindenféle érdekesség, gyerekek…

2 napig úgy mozogtunk Bélával, mint akit konkrétan agyonvertek, de megérte:D

És itt kell megjegyeznem, hogy remekül debütáltak anyuéknál a gráciák, innen is nagy hála nekik érte, nagyon jól esett nekünk és nekik is:). Apu szerelembe esett az ő legkisebb unokájával, ugyanis mondja, hogy Tata és folyton mutatja a kis ujjával és rohan felé nevetve, apu el van varázsolva tőle:)) Anyu mindent elintézett előre, főzött, rendet rakott, és csak gyerekezett. Apu vasárnap de elvitte őket játszóterezni, szóval klassz volt mindenkinek:)

Pénteken du besegítettem kicsit anyunak a boltban délután, Béla odajött a csajokért, elmentek fagyizni egyet, hamar 6 óra lett. Aztán Bélával patikáztunk, frissült ismét a receptgyűjtemény, csekkoljátok: http://www.pingvinpatika.hu/ajanlo_recept.php

Később Katival és Gabival dumáltunk kicsit még a teraszon későig, csak míg Béla is befejezte a munkát…

Vicces, hogy fél 9kor úgy surrantam ki az ajtón reggel, mert még mindenki aludt:D. Mentem a boltba, Gyöngyikével dolgoztam, anyuék 9-re már Prágában voltak:P. Fejükbe vették, hogy megnézik Skandinávia egy része, hááát, nem mondom, nincs mit mentegetnem rajtuk, nem komplettek:). Mert mindezt ugye 1 szál egyterű autóval, kempingben alvás, 1 nap/1 város. A cél Oslo. Hm:)

A boltban jó volt, mint mindig, nekem ez kikapcsolódás inkább, hiszen kicsit kiszabadulok. Arra fel voltam készülve, hogy a gyerekek kocósak lesznek, mire hazaérek, hogy kérdésemre : ” Jajj, elfelejtettem megmosni a fogukat” lesz a válasz, így ezekre elhatároztam, hogy nem húzom fel magam. Persze jól gondoltam, a lakás Bibi által lerandalírozott része romokban, a gyerekek idétlenül felöltözve, fésületlen mesét néztek, hát, ilyen egy apás délelőtt. Abigélt letette Béla aludni, nem tudott már megvárni a kicsim, de sebaj, négyesben ebédeltünk a nagyokkal:). Hoztam ebédet a városból, így csak elpakolnivaló maradt. Majd közös pihi. Lett volna:D. Ha Abigél nem ébred fel, mire én is eldőlök:D. Persze a lányok sem aludtak el, csak szórakoztak…

Du Gabiékhoz mentünk hamburgert sütni az új grillezőjükön, nagyon jól sikerült délután volt. Valahogy nem tudtuk a napot lezártnak érezni G-ékkal együtt, vhogy ki kellett találni, mi módon megoldható egy közös póker party:D. Gabiék 100méterre laknak tőlünk, de a bébiőr már nem hat oda, no meg egyikünk sem lenne így nyugodt.

Gyorsan átszaladtam megnézni, hátma M. ráér, ő egy tündéri szomszéd lány, most kezdi az egyetemet, imádja a gyerekeket, Abigélt rendszeresen elviszi csak úgy, játszani kicsit. És épp ráért, szombat este, ritka alkalom, de nagyon szívesen jött:))). Sikerült nyomnunk egy menetet éjfélig, én nullával végeztem, Béla nyert 150 ft-ot:D. (200ft a beugró nálunk, pici pénzben játszunk csak). Gabi nyert sokat:)). Ez nagyon kellett, igazán jól szórakoztunk, sokat nevettünk.

Ma is sokáig alvás volt:), hihetetlenek a gyerekek, megérzik, h apjuk itt van? Bibi persze szopizik hajnalban egyet, de visszaalszik szépen. Mondjuk mi keltünk ma is fél 8kor vele.

Délelőtt apa füvet nyírt, én elszaladtam bevásárolni, majd főztem ( borsóleves, rizseshús, ubisali). Ettünk együtt, Bibi is kénytelen volt kivárni, de megérte, mert zabált a csaj, annyira édes pofa. Majd mindenki kidőlt, kicsit még én is… Most nem nagy kedvem volt felkelni, és gyártani a virslis kiflit, de menet közben már jobban ment. Mamiékhoz mentünk, sok-sok alkalmat ültünk meg, én vittem a sósat, többiek az innivalót, Barbi a tortákat. Jó volt nagyon, gyerekek játszottak kifulladásig:))

Volt alkalmunk most figyelgetni együtt a csajokat, és beszélni róluk, egyik ámulatból esünk a másikba… Hogy Virág mennyire sportos alkat, mennyire jó a mozgása, és milyen szép. Mivel egyedül megtanult merülni a medencében, és nagyon akar úszni, szeptembertől keresünk tanfolyamot neki. És megy az ovis zenei előkészítőbe, mert több hozzáértő szerint remek hallása és ritmusérzéke van, valóban nagyon musical-is. Ez tény.

Bogi sokat változott a nyár folyamán, ő ugye elég temperamentumos, és nemrég elhatároztam, hogy nem küzdök vele, mert másból sem álltunk, csak megoldandó konfliktusból, ahol senki sem engedett… No, én engedek újabban, tudatosan nem küzdök vele, tudatosan engedek a következetességből (!!!), és érzem, mennyire jól esik neki. Aztán persze csodák nincsnek, a kisasszony továbbra is tudja, mit akar, és a tudtunkra is hozza, csak mintha magamat látnám, félelmetes, h épp ilyen voltam gyerekként.

Sokat szerepjátszanak Virággal, de mindig ő osztja a szerepeket, mindig ő mondja, mit csináljanak a pónik, vagy a barbie-k, Virág bepróbálkozik, de általában leszavazza Bogi, mondjuk Virágnak ez így megfelel, szóval ezzel sincs gond. De annyira mutatja, mennyire más jellem a 2 gyerek, és hogy mégis mennyire összepasszolnak. Vagy épp ezért. Mindenesetre boldogságos ám ezt látni:). Ahogyan ők sülve-főve…

Majd jövök képekkel, Bibi egyedül eszik, vagyis csak akar, de kicsavarja a kezemből a kanalat-villát, és óóóriási dzsuvát csinál. És egyedül is iszik pohárból, annyira ügyi. No meg összefüggően, mondatokban halandzsáz, közben mutat a pici ujjával, meg bólogat, rázza a fejét, affektál. zabálnivaló. MEg mennek persze a szavak is, egyre bővülnek. Apa, anya, pápá, gyere, inni, amma, stb…

Nagyon-nagyon várjuk a nyaralást, olyan jó lesz, hogy napokig csak ötösben leszünk, feladatok nélkül. Bélával folyton erről beszélünk:)

Az első két szülésem utáni napok sajnos nem túl szép emlékek. Elsőre még érthető is, másodikra már nem, de sajnos a személyzet, a fájdalmaim, a maximalizmusom, Virág hiánya nem könnyítették meg. Ezért, ha látogatni mentem bármelyik barátnőmet szülés után, és én mindig nagyon örültem nekik, és a boldogságuknak, de bevallom, legbelül sajnáltam őket, h szegények ott fekszenek és derosszmostnekik. mert nekem az volt. És most beugrott, ahogy amikor a szüleimhez sikerült kicsoszognom, és ültem mellettük görnyedten, mert mindenem fájt, kívül és belül, és csak sírtam és apu nem is értette, hiszen Bogi 4 kg volt és makk egészséges, én meg valszeg depressziós is, de közben csak azt akartam, h hagyjanak minket békén… és mehessünk haza. De akkor még ez életveszélyes volt. Bizony, ki lettem okítva, h bizony ha a gyerek súlygörbéje nem indul el felfelé, akkor bizony közvetlen életveszélyben van otthon. ehh. No persze csak azért nem indult el a súlygörbéje, mert úgy ki voltam borulva, h nem indult meg rendesen a tejem. A babakor Boginál már lényegesen jobb volt, ő is egy tündéri baba volt, de ott még magamnak csináltam gondot mindenből, meg ugye volt egy másfél évesem, aki örökmozgó volt… De most. Hát most ebben a percben is meghatódom az emlékeimtől, azoktól az élményektől, amiket már a klinikán átéltem. Azt a túláradó boldogságot, amit az adott, h életet adtam méltó körülmények között, kedves emberekkel körülvéve, a családom és a gyerekeim velem lehettek, majd nagyon hamar már itthon is voltam. Tegnap kért egy kis lelki támaszt tőlem egy kedves ismerősöm, aki ma feküdt be a klinikára, és valszeg ismét császárja lesz és fél mindentől, és rájöttem, nem is sajnálom:). Hovatovább, irigylem néhány leendő pillanatát. (Na persze nincs az az isten, h én mégegyszer, de ennek már nem a szülés körüli élmények, a szoptatás, a meghízás, a torzulás az okai, hanem egyszerűen határainkat feszegetjük így is, teljes családdá váltunk Bibivel. )

És folytatom, hogy Bibike mindenki szerint, aki már látta őt közelebbről egy álomgyerek, és tényleg, szokták kérdezni viccesen, h szokott e sírni, és bizony a kérdés nem is vicces, mert hát hallottuk már sírni, de igazán keservesen csak néhányszor:). Mert ő nyöszög, meg sikít, és sokféleképpen kommunikálja a szükségleteit, de ritkán sír. Ahhoz nagy gondnak kell lenni. Kibújt az első 2 foga, 2 egymást követő éjjelen, ő pedig mindkét éjjel reggel 7 ig aludt:). Nem kell tőlünk irigyelni, harmadjára járt ő nekünk:))).

Ma felült egyedül, így innentől engedélyezem az ülést neki néha. Nem mászik, továbbra is kúszik, és bármikor meglát, rögtön fülig szalad a szája, kacag, nevet, gagyog sokat, babababa, mamamama:)

No, csak arra akartam kilyukadni, h az egészségügyben mennyire fontos a személyzet, a személyzet embersége, nem tudom, velem miért volt mindenki kedves ezennel, szeretném hinni, h mindenkivel ilyen rendesek, de félek, h csak valamilyen protekció volt ez, amit esetleg az orvosom eszközölt ki a borzalmas emlékeim miatt, amit nem titkoltam előtte, nem tudom. De mennyire más így…

Amúgy tiszta Bogi mindenki szerint a kicsi:)). És tényleg. Ahogy kerekszik, mostanában rohamtempóban a főzeléknek köszönhetően:), egyre Bogisabb:)

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a sok-sok köszöntést:))). Persze a 3 tesó: Virág, Boglárka és Antalka voltak az oviban, Antika ugye unokatesó:), bocsánat, h nem volt egyértelmű.

Lesz még két buli, család és még 1 baráti társasággal. Most a szomszéd gyerekekkel volt zsúr, ami igen jól sikerült, bármennyire is tartottam attól, hogy bent nehéz lefoglalni, összerázni 10 3-6éves gyereket… De síma ügy volt. Nem is vállaltam túl magam, nem szerveztük komolyra, inkább egyszerűre, hogy közben tudjunk foglalkozni a gyerekekkel. Még előtte este feldíszítettük a lakást, ahogy az dukál:

Mivel Béla elég jól rajzol, gondoltam, hogy símán menne neki az arcfestés, amit igen bírnak az ilyen korú gyerekek, főleg a csajok:). Szuper jókat alkotott így elsőre, néztünk a neten mintákat, gyerekek (is) nagyon élvezték. Virág és Bogi tündér volt:

Katica pillangó szeretett volna lenni, Dórika pedig házikó:)

Persze sorban érkeztek a vendégek és az ajándékok, sok szép dolgot kapott az ünnepelt:). Itt épp egy gyönyörű virágot:) Frappánsan: virágot a virágnak:)

Én úgy terveztem, hogy az idő nagy részében csinálunk programokat, bemelegítésként chipsevő verseny volt, hátra tett kézzel. Virág ugye a szülinapjára 3 dolgot kért: rózsaszín tortát, chipset és bulit vendégekkel. Nem volt kérdéses, hogy a chipset rekord sebességgel kéz nélkül is az én lányaim fogják leggyorsabban pusztítani, hiszen mi ilyet sosem veszünk nekik, ez kivételes alkalom volt. Ezután meggondolandó, nem e néha meg kellene engedni:DDD

Mindössze egyszerű virslis kiflit gyártottam, gyorsan elkészült, ezúttal sikerült visszafogni magam és az uccsó percben sem komplikáltam túl, még szerencse, nyilván a gyerekek egyáltalán nem ették… (bezzeg a chipset:D)

Na jó, a fiunk kitett magáért, evett az összes lány helyett, megevett HAT ilyen fél kiflit:DDD. Nem lepődtünk meg. No persze Béla ölében ülve, egymást etették, gyakorlatice végig összenőve játszottak, és nem tért el a hagyománytól, ő bizony nem kért az arcára festést 🙂

Diókrémes tortát sütöttem, csokis piskótával, csokibevonattal, marcipán és tejszín díszítéssel. Ahhoz képest, h én csináltam, ez is egész jó lett, kezdek belejönni:)

A várva várt pillanat, énekeltük a Boldog szülinapot… Mindenkinek nagyon ízlett a torta, szerettem volna többfelé adni belőle, de hamarjában elfogyott, jó tortasors…

Vettem üvegfestékhez való előre gyártott kontúrozott műanyag sablont, nálunk imádják a csajok, nem győzzük venni, bedobtam, volt sikere… Olyan ügyesen kezelték a gyerekek, hogy csuda. Jók ezek a 3+ évesek, egész klasszul el lehet már velük játszani… Terveztünk még táncversenyt, ahol megáll a zene és meg kell merevedni, meg más játékokat is, összeszedtem csomó jutalmat a győzteseknek, de a végén csak szétosztottuk, mert az idő kevés volt rá, h sokfélét játszunk, de így is tuti volt. Béla persze dolgozott, mikor már bírtam magam is, de ahogy jöttek a szülők, el-eltűntem a gyerekszobába és bizony össze is pakoltam, mire mindenki hazament. A konyhát is. Én sem gondoltam volna előtte:)

Na, most itt én gond nélkül hülyét csinálok magamból, nem okoz gondot, nevessetek ti is:DDD. 2 sztori: 1. mikor néhány hete a csajok betegek voltak, felhívtam az óvodát, h lemondjam az ebédet. Mivel sokáig csörgött, fülemre szorítva a kagylót, közben fél kézzel kisuvickoltam a mosogatót. De már mindkét kezemre szükségem lett volna, símán elfeledkezve a fülén csörgő telefonról, hiperaktív Angi egyszerűen letette a pultra és nagy ügygonddal makulátlanra és cseppmentesre varázsolta a csapot:DDD. Mikor vhonnan furcsán közelről és egyben messziről hallottam valakit HALLOzni. Gyorsan felkaptam a kagylót és azt sem tudtam, mit hebegjek a portásnak:DDD : “ELnézést, elnézést, az óvódával szeretnék beszélni… “

1. A bulin Béla engem is kifestett:

Estére Sógival fiúprogramjuk volt (kaptak jegyet undormány ketrecharcra) , Milla és Hanna nagymamánál voltak, tesóm elhívott minket, h náluk eresszük össze a kicsiket. Meg akartam neki mutatni az arcomon lévő pillangót, így nem mostam le, átmentem így a városon. Mivel szuper jól elvoltak a gyerekek, csudajót játszottak együtt, sokáig maradtunk, negyed 10kor indultunkc sak haza:). Addigra réges-régen megfeledkeztem az arcomon lévő pillangóról!!! Nanááá, hogy megállítottak Tápén a rendőrök és igazoltattak. És ki volt az igazoltató rendőrnő? Hát M., réges régi jó barátunk, még edzőtársunk volt anno. Mikor megláttuk egymást, összeölelkeztünk és zsigerből megkérdezte, h “Farsangon voltatok? ” Mire én: “Nem”. és nem is értettem, milyen kérdés ez, ezért hamar tovább beszélgettünk, gyerekek, férjek, munka, tervek, lakás, a szokásos… Majd mondtam neki elköszönéskor, h “M.! Nagyon jól nézel ki. ” Mire ő csak elég zavartan válaszolt, h “Ahan, te is, jó ez a pillangó.” és nekem csak akkor esett le, h tiszta idióta vagyok:DDDDDDDDDDDD

Bibike pedig éppen 7 hónapos korában, ezennel már szabályosan is, ELKEZDETT KÚSZNI! Eddig is közlekedett ő körbe-körbe, picikét előre, de mostmár rendesen kúszik:). Furcsa, mert a nagyok rögtön másztak és ha jól emlékszem, később, Bibi megelőzi őket:). Annyira ügyesen kotor, még persze lassan, gyakran látom, h össze kell hangolnia a mozdulatsort, annyira édes:)). De ma sikerült 1-2 másodpercre szem elől tévesztenem… Holaababaa?

Ittababaaa:)

(aki nem látja az első képen, nézze meg a második kép után még1szer az elsőt, látni fogja:D)

Elbújt a szekrény mögé lufit rágcsálni:DDD. Annyira édes egy pofa, ő sem lesz jobb a deákné vásznánál, már látom, már fiókot nyitogat, és eszi a zsinórokat, mindent megkaparint, ami nem erre hivatott, a rágókákat és játékokat persze bojkottálja:)