Hahóha-munka

Családi blog 1 Hozzászólás »

Élünk és virulunk, úgy döntöttem, ezt a posztot nem kezdem magyarázkodással, miért is nem írok, már leírtam párszor:(. Ez már ilyen, néha írok, amúgy meg napi szinten mostanában biztos nem. Az egész online életem átalakult, kevés szörfölés, sok hasznosság, hát ilyen ez a felnőtt élet, kérem:)

Elküldtek a Generalitól. Amit nagyon szomorúan konstatáltam, hiszen imádtam a munkám. Ami probléma volt, 2 hónappal ezelőtt a főnököm felajánlott egy kis pozícióváltást, ami több mobilitással, több pénzzel járt volna, és nem mertem belevágni, féltem, hogy a gyerekek innák meg a levét… Később rájöttem, a mobilitásból fakadó rugalmasság miatt talán még hasznunkra is vált volna, de mire ezt jeleztem, már késő volt…Nem tudtam, hogy a másik pozíció feltétlen az enyémmel együtt mozog, reméltem, hogy lemehetek részmunkaidőbe a saját munkámmal, de erre ilyenformán már nem nyílt mód.

Így nagy szomorúan, de eljöttem. Ami nagyon jó, hogy tulajdonképpen örömmel gondolok vissza az elmúlt fél évre. Minimális segítséget kaptam a  munkához, azt sem tudtam, eszikvagyisszák a cascot, a gfb-t, mégis, szépen megtanultam mindent, ami a munkához kellett. Igen sokrétű feladatkör volt, és nagyon szépen sikerült belerázódnom, rendszereket dolgoztam ki a nyilvántartásokra, sosem volt még ebben gyakorlatom, de már minden excel táblában volt:))).

A munkám ellen nem volt kifogás (de nem is lehetett), a csapatba is sikerült beilleszkednem, ám könnyes búcsút vettünk… Kaptam még a végén plusz pénzt is, “a munkám elismeréséül”, ami azért nagyon jól esett… A munka pusztán irodai része amúgy nemsokára már nem jelentett volna kihívást. Már kifejezetten hívtam volna vmit hozzá én magam, mert a nagyon rutin dolgokat nem sokáig bírom… Ez a munka isteni volt arra, hogy visszarázódjak, gyakorlatot szerezzek, tanuljak, 1 percét sem bánom:). Elég jól is kerestem, minden szempontból hasznunkra vált.

Piszok szerencse, hogy ismét nem kellett álláshirdetéseket böngésznek, csak szóltam 1-2 embernek, hogy hahóvagyok, szeretnék dolgozni és kaptam is rögtön 2 ajánlatot. Az egyiket elvállaltam, most ennek zajlanak az előkészületei. Az új munkahelyem: http://www.uniokht.hu/

Itt leszek irodavezető. Egy call centert hozunk létre Szegeden,  közép- és nagyvállalatokat hívunk telefonon. Most válogatok és keresem a helyet. Ami elég közel van az ovihoz:))))))

Jövök még egy balettbemutató beszámolóval, ballagás beszámolóval, stb…

Cimkék: Anya, munka

Bejegyzések hasonló témában

2010. Donovaly, avagy “Nincs sportértéke”

Családi blog, Sportblog Nincs hozzászólás »

Csodás 4 napot töltöttünk Szlovákiában, tele élménnyel érkeztünk haza. A gyerekek kiválóan elvoltak a szüleimmel, bár csak itthon árulták el, hogy Apukámhoz péntek éjjel ki kellett hívni az ügyeletet, olyan komoly fejgörcse volt, hogyanyu megijedt. 200as vérnyomása volt, kapott gyógyszert, injekciókat, mindezektől jobban lett. Most kivizsgálásra jár, remélhetőleg ezután valóban szedi majd a vérnyomáscsökkentőt…

Az utunk gyors és eseménytelen volt, hamar Donovaly-ba értünk, 11kor már síeltünk:). Első nap még a kék pályás oldalon maradtunk, és együtt síelgettünk. Enikő kezdő síelő, ő gyakorolgatott végig, Attila pedig profi, ő tanítgatott mindnyájunkat. Később csak Mesternek hívtuk… Enikőt pedig hugiztuk, ugyanis egy hüttébe nem akarták beengedni, mivel azt hitték, nincs 18 éves:D. Ezzel egészen addig hecceltem, míg nem visszaszólt, hogy ne hugizzam, nem a nővérének, hanem az anyjának néztek:DDDDDDDDDDDD.

Igen, volt humora a csapatnak, így nevettünk nagyokat. És aludtunk is nagyokat… Volt olyan, hogy bebuktam a pókert és elmentem aludni, kipihent akartam lenni. És van mit behoznom alvásilag… Nem csaptunk dorbézolós estéket, vacsora után póker, filmnézés, semmi piahabzsidőzsi. Nagyon jól esett…

Félpanziós ellátásunk volt, a kaja jó volt. Általában a pályán ebédeltünk némi sült krumplit, vagy salátát, vagy ilyesmiket, a bőséges reggeli és a mégbőségesebb vacsora elég volt. Sikerült is híznom fél kg-t:(. Délután, 2 alkalommal voltunk szaunázni, úszni, pihenni, ami issssteni egy átsíelt nap után. Egy alkalommal szauna után hóban hűtöttük magunkat:)))

Első nap tehát csak a kék pályákon nyomultunk, ami nemvolt igazán kihívás, így elkezdtünk fogózni, Béla, Atti és én. Általában én voltam a fogó, na nem a sítudásom miatt, hanem mert fizikailag nem tudtam elég jó ütemben gyorsulni, hiszen a fiúk 40kg-val többet nyomnak, mint én. Elég komoly előny ez gyorsuláskor:). Persze, kaptam a cinket végig, mígnem felszívtam magam és második nap végén visszamentem a síkölcsönzőbe és kicseréltettem a lécemet. Angol tudásom ugye minimális, ökögökmakogokcsak, de annyit el tudtam mondani, hogy

“This is slow. ” mondta a srác, h igen, ez egy lassú léc, mondtam,

“change please fast skyboard” mondta, okey, és hozta a másikat. Odaszóltam, hogy ” please, double wax!!!” Röhögött nagyon. Visszahozta, ráállította a bakancsomra, kérdeztem: “Is this fast? Double wax?” Mondta, ezzel én leszek a leggyorsabb a pályán:D

Béla végig videoblogolt, így megörökített néhány igazán klassz pillanatot. Az első nap termései:

Másnap készültünk felmenni a nagy hegyre, ám sajnos zárva volt a felvonó a nagy szél miatt. Így maradtunk a kék pályás oldalnál, ami továbbra sem okozott nagy kihívást, így mentünk hegyi utat keresni, a mély hóban, hát izgalmas volt:DDDD. Mivel nem találtuk meg a régi ösvényt, nem csináltunk újat, feladtuk és hagyományosan a pályán közlekedtünk, amolyan unalmas módon:D. Na meg fogóztunk…. Itt még a gyengeléccel sajnos…

Ezen a napon nagyon esett a hó, vagyis az ónos eső, kitudjami, de hamar átázott mindenünk, így hamarabb abbahagytuk a sízést, mint terveztük.

2.napi videó:

Majd eljött A Nap, a harmadik, mikor is végre fel tudtunk menni a nagy hegyre, ahol piros pályák tömkelege várt ránk, nomeg 1 fekete szakasz, amit feltétlen meg kellett másznunk , amiről feltétlen le kellett síelni…

Amikor felmentünk először, 1350méter magasságba, és fújt a szél, és esett a hó, mint a Deltában… Gyönyörű volt és félelmetes, azt sem láttuk, tudtuk, hol a pálya, merre menjünk… De jóóóó volt, izgalmas, adrenalinfröccs volt.

Délután még a fekete pályán is lejöttünk,az új lécem remekre vizsgázott… Az én technikai tudásomon még bőven van mit csiszolni, Attila szerint ezt bátorsággal kompenzálom, így tulképp nem rettentem meg, “símán” lejöttem a fekete pályaszakaszon is:)

Buckasí a kedvencem, jól el tudom kapni a ritmust, nagyon élvezem:)

3.napi videók:

legjobb:DDD. Mikor Béla elesik az ájfónnal:DDDDD

Negyedik nap ismételten nem működött a nagy hegy, így sajnos kényszerűen ismét a kék pályarendszeren kerestük a kihívást… Volt ott kutyaszán, gyorsan Enivel mentünk egy kört, egy élménynek nem volt rossz, máskülönben nem volt nagy szám.

ugratás:

Itt meg azért esem el, mert Attila felettem a felvonón beszélt hozzám, és összeakadtak a lábaim:DDDDD

Fiúk síelnek:

Hegy tetején bohóckodás, nagyon viccesek:DDD

Nagyon-nagyon jól sikerült túra volt, minek egyik szlogenje lett a “Nincs sportértéke” , amelyet Attila használ nagy előszeretettel, ki nagyon komoly sportember, és tőle hiteles is ez a kifejezés, de ellopkodtuk mi is, mondom, már szállóige:)))))

Jövőre 2 túra lesz, elvisszük a gyerekeket is, jövőre mind síképesek lesznek:). És feltétlen megyünk egyet a csapattal  is, Franciaország, vagy Ausztria lesz. Szlovákia ellen szól néhány dolog, pl kellemetlen, ha nem megy a nagy hegy, ez ott gyakran előfordul… Továbbá a vendégszeretetből sem a javát sikerült kifognunk, találkoztunk kedves helyi emberekkel, ám sajnos a többség tolakodott, furakodott a felvonóknál, a vendéglátókban is voltak megjegyzések, amikre nem volt szükség, csak kaptuk vele a hangulatot is… Szomorú és szánalmas ez az általánosító népek közti viszály, hát honnan gondoljam én az akárkiről, hogy ő milyen, az alapján, h  épp szlovák… De hendikeppel indulunk mi is, magyarságunk okán, ezért is kapjunk az arcunkba a kedvességeket:(

Hogy én legalább ne általánosítsak, voltak kedves szlovákok is, és csak emiatt nem menne el a kedvünk, a vendégszeretet fontos, de a síterep és az ár/érték arány a legfontosabb egy ilyen túra szervezésekor. Sajnos hiába olcsó Szlovákia, igazán jókat síelni csak 1 nap tudtunk a négyből.

Azt hiszem, Béla majd még kiegészíti a posztot, időnként kicsit megváltozik majd:))))

Cimkék: Anya, Apa, Donovaly, síelés, sport, tél

Bejegyzések hasonló témában

Fodrászolás

Családi blog 4 Hozzászólás »

Rég nincs időm 3óra hosszát ülni a fodrásznál 4 hetente… Így jó ideje magam festem a hajam.  Mondhatni, eredményesebben, mint a fodrászok, ugyanis nagyon erős szálú, sötét hajam van, amit igazi kihívás szőkévé tenni (és nem sárgává).

(Garnier 111 a titok amúgy, hamvas és világos, és 650 ft :DDD, és közben lehet haladni a házimunkával, nem kell vhol üldögélni… )

Így csak a hajvágás marad, amit házi körülmények között mégsem:D. Jó ideje nem vagyok hűséges, nem tudom sosem előre, mikor lesz 1 órám hajat vágatni, így egyszerűen beesek vhová, ha van idejük, levágják. (mindig találok vállalkozó szelleműt, aki épp rá is ér, sajnos nem bővelkednek a munkában)

És odamegyek, és azt mondom, “rád bízom, beszéljük meg, mit javasolsz”. Hát látni kéne ilyenkor a fodrászok arcát:). Kivirulnak… Legtöbbször kihívásként kezelik, elég jó a haj anyag, amiből lehet dolgozni én pedig nyitott vagyok. Jah, még hozzáteszem, h lehet vagány, azért punk ne legyek, de hajrá!Ez mindenkinek jó… Nekem mindig más a hajam, ráadásul mindig valaki alkotása, a fodrász pedig örül, mert kiélheti rajtam magát.

Nem félek attól sem, ha nem sikerülne, hát majd megnő:D. De sosem volt még nagy melléfogás… najó, egyszer:D

Cimkék: Anya, fodrász

Bejegyzések hasonló témában

Annyira jó így. A munka.

Családi blog 2 Hozzászólás »

Annyira jó ez az élet, annyira élvezem, holott minden józan ész ellene szól, bárki ebbe belegondol, ez élvezhetetlen, és biztos el fogok fáradni, sőt, nagyon kimerült vagyok már, mégis, nem tudom másképp mondani: JÓ EZ A FELNŐTT ÉLET:). Kellett.

Nagyon tetszik a munka:). Nagyon. ELég összetett a feladatköröm, szerteágazó, ezer szálat kell a kezemben tartani, észben tartani, van hová fejlődni, demennyire.

Az én jellemem alapvetően nem kedvez ennek a munkának, itt összeszedettnek és precíznek illene lenni, belőlem ezek eléggé hiányoznak, de épp azért szerettem volna nagyon, mert úgy gondolom, a jellemfejlődésemben komoly lépcsőfok lesz ez, és valszeg nem innen fogok nyugdíjba menni, de pár évig símán jó:). Most még kihívás is, ameddig nem jövök bele, rutinná nem válik, addig feltétlen.

Követek el hibákat, hálisten egyre kevesebbet, inkább mulasztások ezek, mert minden dolgom prioritásos, minden tegnapra kell, sok határidős feladatom van, közben a mindennapi aktatologatás, adminisztráció, a problémás esetek kezelése, a számlakezelés, a csapat hív napjában többször mindenfélékkel, hogy nézzek meg a rendszerben ezt, vagy azt,  jóó. Tényleg jó. Kezdek beilleszkedni. Szóval egyre inkább uralom a helyzetet, ami jó. Fog ez működni:)

Mindeközben persze a gyerekek, fél 5, mire mindenki az autóban van, ez az ára. Hál’isten ők ezt nem bánják, remekül érzi magát mindenki a helyén, ez megnyugtató. A reggeli és a délutáni körök elég strapásak… Mire mindenkin van kesztyű+overál+rendesruha+sapkasál, ésatöbbi, ebédbefizetés, óvónénikkel, bölcsisnénikkel, megbeszélni mindent, szóval rám izzad a cuccom:). Mindig:)

Apa sokat segít. Egyrészt lehetővé teszi és rossz szava nicns, h a röpiről nem mondtam le, ilyenkor az esti rutint egyedül nyomja le. A múlt héten betegek voltak, Béla is az volt, így mondta, majd ő itthon marad velük. Leszámolva, h minden nap egy felrobbant lakás, kócos, taknyos gyerekek fogadtak, istenien elvoltak:). Míg haza nem jöttem: “Tedd aztel, pakold össze, fésüld meg a hajad, stb…”

Egész hétvégén takarítottam és ismét elhatároztam, h mostmár keresek segítséget újra, hálisten ráér a régi bevált segítségem, így ő jön újra… Vagy 1 éve nem jár már. Vagy mégrégebben… Mertnemgyőzöm..

Hétköznap én símán nem főzök:))))))). Vagyis néha… ha kedvem van. tényleg. A délután a gyerekeké, és jó velük nagyon. Annyira tudok örülni nekik, mikor megyek értük du, ez hiányzott nekem, hogy hiányozzanak, h várjam a találkozást velük.

Abigél nagyon nagyon nagy franc:), szeme se áll jól, újabban harcosban nyomja, azt játsza, hogy felesel és kiabál velünk, és hát igen drága, amikor a család legkisebb tagja osztja a családot összeráncolt homlokkal: “HAJAGSZOM JÁD!!!”

Megkértem valamelyik nap, hogy

  • Abigél, tedd légyszives a ruhád a szennyesbe!

  • NEM! Nem, Anya! Szoha! SZO-HA! Szemmikoj! ÉJTED???

És közben ráncolja a homlokát és csücsörít a szájával, így demostrálja, h irtóra mérges, de ha nézzük, nézzük hosszan, akkor kipukkad a nevetés belőle, haláli csaj:)

Az autóban beszélgettek, próbálták a kicsinek elmagyarázni az évszakokat… Mondja Abigél: -Ósz. Ósz. Jehujjanak a ajevejek.

Virág felkacag hangosan.Fejére csap és úgy mondja:))

  • BIBI!!!! Azt nem úgy modjuk, h ÓSZ, hanem úgy, hogy ŐSZ!

  • Iden. Ósz.

  • Nem Ósz, hanem ŐŐŐŐŐŐSZ! Érteeeeeeeeeeeeeeed? (nevet)

  • NE BESZÉJJÉ NEKEM BIJÁG!!!!! MOSZT MÉJGESZ VADOK JÁD!!!!!

Cimkék: Abigél, Anya, gyerekszáj, munka

Bejegyzések hasonló témában


WordPress Theme & Icons by N.Design Studio
Entries RSS Comments RSS Bejelentkezés