Kiss családunk blogja

Ma volt pici Abigél keresztelője:). Remekül sikerült, nagyon édesen végigcumizta a szertartást Apa ölében, mint1 tudomást sem véve a felette zajló eseményekről. Kapott a fejére keresztet kézzel, olajjal, meglocsolták szentelt vízzel, de csak cummogott a cumi a szájában, és nem foglalkozott semmivel, meg volt illetődve rendesen:). Kedves kis szertartás volt, kellemes…

Kerti bulit terveztünk, ám a szakadó eső miatt bent ragadtunk a lakásban, ami nem okozott gondot, hiszen a sütögetés a tető alatt zavartalanul  ment. Mivel a lakás kicsi, a család pedig nagy, mi restelkedés nélkül egész egyszerűen nem terítünk meg, képtelenség lenne annyi asztalt, széket bepakolni a falatnyi lakásba… Így nincs leves, hanem vmi késsel-villával ehető főételt készítünk. Ki-ki, ahol le tud ülni, eszik. Állófogadás szerűen…

Még tegnap bepácoltam egy csomó húst, marhahúst mustárosan, sertést borsosan, csirkemellet pedig oreganos-tejfölösen. Isssteni lett minden. Kb 5 kg újkrumplit még tegnap megdörzsölgettem szivaccsal, azaz nem pucoltam, bár a nagyja héja így is szépen lejött, majd megfőztem. Egyben. Éjjel kitettem, kihűlt, majd ma felnégyeltem őket (nyekk!) , 2 tepsibe fektettem, vajdarabokat dobáltam rá, és megszórtam grillfűszerrel, majd be a sütőbe, mikor Béla már a husikat sütötte.  Majd símán feltettünk mindent az asztalra, a husikat (ahogy sültek, sorban) a krumplit és fejessalátát, hagyományosan, ecetescukrosan, mert azt mindenki megeszi…

Szóval a kaja egyszerű volt és nagyszerű, életemben először vettünk sós sütit (bármilyet) cukrászdában, tegnap nem volt kedvem még sütni is. Így ma egész nap jó fej voltam, nem voltam ideges, h jajjmilesz, nem lesz friss, ki fog hűlni, stb…

Drága mama pedig sütött egy halom almáspitét, így édeset sem kellett sütnöm.

Tényleg erre jutottam, h olyannagyonbuta dolog ezekbe a bulikba háziasszonyként belehalni…

Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk:). Isten éltessen, Kicsilányom:)

Elnézést a hosszú hallgatásért, igazán kínos, h minden posztot így kezdek:(

Minden rendben, zajlik az élet, épp ezért, kevés időm van írni…

Magyarázkodás helyett inkább mesélek:)

Megértük… megértük, hogy a csajok az oviban az ünnepséget élték, igazán élték, és senki sem sírt, senki sem volt feszült… Annyira jó volt így. Annyira…

Ráadásul megkaptuk azt a gesztust, hogy megvárták a Nyuszik (Virág csoportja), hogy a Macik (Bogiék csoportja) befejezzék a műsort, hogy én szépen odaérjek…

Bogia köszöntőt mondta, szépen, hangosan, hibátlanul, mosolyogva:). Végig kerestük egymás tekintetés és végig mosolygott a kiccsaj, vmi hihetetlen édes volt:))).

Virág úgyszintén. Mikor jöttek be, már akkor fülig ért a szája, nem volt az arcán a szokásos feszültség, a “mindjártelsírjamagátdemégtart” állapot. Símán működött:)

A két ünnepség után mindenki lement a kápolnába, ahol egy nagyon aranyos ovis misét tartott Imre atya, az anyák napja nevében. Igazán megindító volt…Engem ritkán érint meg igazán a templom hangulata, de ott akkor elég komoly energiák mozogtak…

folyt.köv.