Mondja a legkisebb rendbontó teli torokkal üvöltve, mikor is merészeltem felemelni a hangom, amiért a nedves popsitörlős doboz teljes tartalmát beledobálta a WC-be… És rászólok, mérgesen, felemelem a hangom, “ABIGÉL MIT CSINÁLTÁL? ” és erre kapom válaszul a fentit:

“ANYAAAAAA! (de az a hangsúly… kikéri magának, fel van háborodva) NEM CABAD KIABÁÁÁÁÁÁLNI !!!” avagy “JÉCCIESZ NE KIABÁJJJ A BIBIVEL!!!”

Behalunk tőle:))). Kész.

FOlyton becézgetjük.

Kicsipici… Bibi! Kicsipici vagy?

felháborodva: Nem vadot kicsipici.

Hát mi vagy?

Abidéj vadok. Kissz Abidéj Májia.

:))))

és az egyszervolt az élet. Napi szinten beszélgetünk a vírusokról és baktériumokról, a sejtekről, édeseket kérdez. Csak  alegjobbak:

Virág köhög. utána:

“Anyaaa, amikor köhögünk, a sejtek mit csinálnak bennünk? “

“A sztafilokokkusz baktérium ellen antibiotikumot kell bevetni. “

Ma kérdezi: A medvénél melyik állat erősebb? Az elefánt? A dinoszaurusz?

mondom, Virág, a dínók már nem élnek.

Jah, tényleg, kihaltak. Amikor régesrégen becsapódott az a meteorit.

Ma lehorzsolta a lábát, mert a strandpapucsban rohangált kint (DEMIÉRT???) és 1-1 apró kicsi felületi sérülés lett, kb 5mm átmérőjűek. Virág nem bírja a fájdalmat és nem bírja, ha hegek vannak rajta. Fél órája üvöltött a kanapén, hogy jajjdefáj, jajjdefáj, már mindkettőnk ölében ült, vigasztaltuk, már volt “Ok, Virág, most már tényleg hagyd abba, ha nem figyelsz oda rá, észre sem veszed, menj fürödni!” , mikor megszólalt, még mindig sírva-hüppögve:

“ANYAAAAA!!! Mikor fogják meggyógyítani a vérlemezkék a bibimet? “

:DDDD