Azt hiszem, tudatlanul is abszolút hergeltük egymást frankón előre, vállt vállnak vetve nem aludtunk, rágtuk a kefét, hogy mi lesz ott a mi kicsilányunkkal, aki szenvedett már annyit, h egy egész életre elég volt. És azt hiszem, mindketten féltünk őt odaadni, megint másra bízni, az egészségét, az életét, a lelkét.

Újra nem mesélem azért a sztorit, néhány dolgot helyesbítek, vagy inkább leírom, én hogy láttam, posztjához képest. Igen, az orvosunk, aki beviharzott a műtőbe szó nélkül, az épp nekem esett rosszul. De nem vagyunk kisegítve egy “minden rendben lesz” félmondattal, az ilyesfajta vigasztalásnak semmi értelme, miért is hiányoljuk?. A figyelmessége jól esett volna, de nekinemez a dolga, jó előre mindent megbeszéltünk már.

A mi elvárásaink ezzel kapcsolatban nagyobbak az átlagnál, hiszen Katona prof asszony, Máder drnő, Gellén dr anno elkényeztettek minket a NICen, részletes beszámolókkal a gyerek állapotáról, a várható esélyekről, kezelésekről, stb… Hiába várjuk, hogy olyan legyen a hozzátartozó-, betegfelvilágosítás, mint az ER-ben, ez Magyarország:)). No, továbblendülök ezen a nem fontos dolgon. Apa félelmetesen megnyugodott a műtő előtt, én továbbra is izgultam, akkor nyugodtam csak meg, mikor ébredezett, végre nem szörcsögött, hortyogott és sehonnét sem folyt véres trutyi belőle.

A dologhoz tudni kell, hogy Szegeden az Újszegedi gyerekkorházban (már az is klinika-B részleg) van gyermek fül-orrgége, ahol futószalagon, meglehetős rutinnal kapkodják ki több megye gyerekeinek a kböző manduláit napi akár 7-8 alkalommal. Ám ott nem érezzük otthon magunkat, és a begyöpesedett fejünkben a tiszaparti klinika a klinika továbbra is, azaz ott érezzük a kiemelkedő szaktudást, gyerek ITO pl ott van, így annak közelében szerettünk volna lenni, a pulmonológusunk is ezt javasolta. A gyerekklinikával szemben van a fülorrgége kl, ott ajánlotta nekünk Gellén dr. Bella Zsolt dr-t, aki végül operálta Virágot. Sokan mások is ajánlották őt azóta nekünk.

Nincs okunk panaszra, minden rendben zajlott, elvétve volt gyerek a klinikán, így kiélvezhettük mindenki szimpátiáját, a sok felnőtt között az ottaniaknak gondolom felüdülés 1-1 kisgyerek:). meg ugye egy bájos, türelmes, jó kislány, nem okozunk gondot sehol.

Meglehetősen jól éreztük odabent magunkat, pedig a körülmények cseppet sem voltak ideálisak, nem törődtünk vele, őszintén szólva, nagyon élveztem, hogy egész nap kettesben lehetek csirgivel, hogy mellette “alhatok”, hogy hosszú ideig csak puszilnom és ölelnem kell őt, mert csak ez a dolgunk:). 1 ágyunk volt, de nem okozott gondot.

A nénik engem nem zavartak annyira, igyekeztem minimálisra venni a kommunikálást velük, általában egymást fúrták, ha a másik kiment, és vicces párbeszédeket nyomtak, de nagy egyetértésben instruktáltak engem, hogy mit csináljunk, hogy oldjuk meg, hogy vegyük fel a papucsot, vagy tegyük le, hogy ne vigyem azt a nagylányt, sétáljon (branül volt a  lábában). De ezek csak szórakoztattak:))). Ha 1 hétig kell bent lennünk, talán bosszant, 1 napig símán kibírtuk:))).

Pedig idősebb néni nem igen szerette a friss levegőt, és a fényt sem, grrr, folyton alkudozni kellett vele, h ablakot nyissunk és ne húzzuk már le a redőnyt áprilisban… Szerencsére másik néni megvívta vele a csatákat, addig sem unatkoztak ugye:))).

2-3alkalommal elpöttyent Virág, hogy “mikor megyünk már haza?” és ő sírás előtt mindig húzgálja az orrát, mintha a szemüveget tolná fel, annyira édes, na, ilyenkor áldás volt a laptop, amin mesét nézett egyfolytában. Na, annak nagyon örült, h korlátozás nélkül mesézhetett:)). Este teljesen rendben elaludt. Próbáltam nézni fejhallgatóval Ally mcBeal-t, de egyik néninek a szemébe világított , így kikapcsoltam. Nem is volt annyira gond, mert elég fáradtnak éreztem magam, helyezkedtem, Virág köré fontam magam, majd csak nem jött álom a szememre. Hajnal 3kor még az órát néztem… Kijárkáltam pisilni, iszogattam, gondolkodtam, de leginkább megpróbáltam Virágot úgy ölelni és puszilni, h meg ne zavarjam az álmát. És mérhetetlen boldogságot éreztem, h végre vége, felkészültem, h lesz még  1 éjszaka, azt sem bántam annyira. Ugye ez a fülorrgége, ergo 1 kivétellel mindenki horkolt a szobában, kánonban nyomták, ez sem segített az elalvásban:DDD. Fél 4körül elhumtam, de 5kor már jöttek a lázmérővel:D.

A személyzet tök aranyos volt, mindenki segítőkész volt és kedves, le a kalappal. Nagyon kevesen vannak, nem láttam nővért lábat lógatni sosem:(. Az anesztes doktornő nagyon-nagyon rendes volt, előre kértem tőle, hogy a branült csak bódítás után, mondta, hogy persze, és a lábába építette végül, amiért nem lehetek elég hálás, csak utólag tudta meg Virág, hogy ott neki tű volt.

Csütörtök reggel megnézte Bella dr. Virágot, és azt mondta, ő szíve szerint tartaná péntekig, azaz még 1 éjszakát, de ha nagyon nem bírunk magunkkal, akkor saját felelősségre hazaenged. Nyilván utóbbit választottunk. Nem értem amúgy ez az óvatosságot, rutin szerint adenotómia után 24órát szoktak korházban lenni a , ha nicns gond, nálunk nem volt. Telefonáltam apának, nagyon örültek a jó hírnek, összekapta  a lányokat (de tényleg, pl nem fésülte meg őket és nem mostak szájat fogmosás után, felkapták a tegnapi, nem éppen makulátlan ruhát :DD) és rohantak értünk:))). Hamar oda is értek, én addig komótosan összepakoltam és kivetettük Virág branüljét, aminél sírt kicsit, de nem volt vészes. Nagyon örült, h jöhetünk haza:)). Még megkapta a drága a “diétás” reggelijét*.

Délután neki kötelező volt aludni, de Bogit nem sikerült rávennünk, h aludjon, mi is ledőltünk Apával, persze aludni nem tudtam. Mamáék 6kor eljöttek látogatóba, Virág megmutatta, hogy tud fejen állni, majd’ rosszul lettem:)). Elvileg nem s zabadna kimennie a levegőre, hát mi fülvédővel kiengedjük, csodás idő van, ő meg annyira vágyik ki a többiekhez. Próbálom visszafogni, ne szaladjon, ugráljon, bár az előbb átrugtaa szomszédba a labdát. Most épp kirakóznak a teraszon:)

*Aki elárulja nekem, mitől pépes, vagy diétás étel a darált parizer fehér kenyérrel, annak adom fele királyságomat:))). Hogy azt az amúgy sem ínycsiklandó parizert minek kell hányásra (pardon) darálni, haamúgy3 szelet fehér kenyeret kell hozzá megenni? MErt így összességében se nem pépes, se nem diétás. Na meg a parizer amúgy is le van darálva:DDD. Bár, mivel ehetetlen elég diétás és elég pépes is:D

Még nem festettünk tojást, nem is takarítottam és kupacban áll a szennyes ruha. Nincs még sonkánk sem, be kell vásárolnunk. Nem mondom, h túl tettrekész lennék:D